Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

India: a buddhizmus, a tipikus indiai kasztrendszer meghatározó tényezőként alakították a testgyakorlatok űzésének formáit, módozatait és szervezeti kereteit az ázsiai országban. A törzsi szokások, a háborúskodások a küzdőviadalok legkülönbözőbb formáinak kialakulását eredményezték. A jóga (hathajóga) és az indiai tánckultúra (test- és kéztartásnormák) fejlődése, differenciálódása tájegységenként más és más volt.

6.18. ábra - Korcsolyázás – Kína

Kína: A hatalom egész országra való kiterjesztése, valamint a sikeres hódító hadjáratok érdekében a császárságok jelentős erőfeszítéseket tettek a haditechnikák és ütőképes hadsereg kialakítása érdekében. Az önvédelmi mozgásformák, a cirkuszi mutatványok, a vadászat, a lovaspóló jellegzetes testkulturális megnyilvánulási formáknak számítottak. A „csi energia rendszer”, s a vallások továbbra is rendkívül erősen áthatották a testmozgások űzésének körülményeit, valamint a különböző

gyógymódok, gyógyászati technikák alkalmazásának kereteit. Az ázsiai nomád népek körében a lovas harcászat és vadászat, játékok (pl. buz-keshi), a páros küzdelmek (fegyveres és anélküli formák) különböző változatai fejlődtek ki.

Japán: Hiteles kultúrtörténeti forrásokra hivatkozva a szigetországban a törzsi arisztokrácia évszázadokra visszanyúló hagyományai voltak meghatározóak. A fegyveres harci technikák, a sumo, a népi játékok, a vallási szertaráselemek közé olvadt jóga és légzőgyakorlatok, a koronglövészet, a nyilazás és faütős játékok (pl. tollaslabda-oibane) jelentik a legfontosabb mozgásformákat e távol-keleti országban.

6.19. ábra - Maja labdajátékos

Amerika: Itt elsősorban a trópusi és a szubtrópusi zónában élő természeti népek, indián törzsek (olmék, maja, tolték, azték stb.) testkultúrájának jellegzetességeiről érdemes említést tenni. Az általuk kialakított vetélkedő-rendszerek a törzsek közti kommunikáció egyik fontos formája volt, amikor is összemérték tudásukat futásban, ugrásban, vadásztechnikák alkalmazásában, és ami különösen érdekes, hogy csapatlabdajátékokban is. Ez utóbbiak nagy népszerűségnek örvendtek, de a harci elemek, a brutális elemek, a hitvilág (hiedelmek) hatással volt ezek szabályaira. A tánc, a mágia szerepe a közösségformálásban és kohézió megtartásában központi elemként szolgált. Az inkák a Napisten tiszteletére rendezett szertartások alkalmával különböző avatási próbákat és testgyakorlatokat is magában foglaló ceremóniákat tartottak.

3.6.4. Kérdések

Milyen két fő szellemi irányzat éreztette hatását az európai testkultúrában?

Mi jellemezte a lovagi testkultúrát és melyek voltak a lovagi készségek?

Melyek voltak a hanyatló középkor legjelentősebb szellemi irányzatai és ezeknek milyen hatása volt a testkultúrára?

Melyek voltak a hanyatló középkor legjelentősebb testkulturális vívmányai?

Soroljon fel jellegzetes mozgásformákat, játékokat más kontinensek testkultúrájából!

3.7. Az újkorba való átmenet időszakának testkultúrája (XVI. sz.–XVII. sz.)

A polgári haladás útjára lépő Európa rendkívül eltérő fejlődési szinten álló államok összességét jelentette. Egyre markánsabban kirajzolódtak az egyes térségek közötti szórakozás kulturális és testgyakorlási formákban testet öltő különbségek. Két jellegzetes testkulturális irányzat térhódítását lehet nyomon követni: Angliában a gentlemansport és a kontinensen a filantropizmus irányzata terjedt el.

3.7.1. Anglia: gentlemansport

Az angol elit körök etikettnormáihoz alkalmazkodó, úriemberek közötti íratlan szabályokon alapuló verseny- és játéktevékenységek összefoglaló fogalmát takarja ez az elnevezés, amely a XVII. sz. elejétől a XVIII. sz. közepéig tartó időszak uralkodó irányzata. A világhatalmi uralomra törekvő, gyarmattartó birodalomban a szabadidő eltöltésének kultúrája magas szinten állt: kocka, sakk, teke, kártya, korcsolya, cross, krikett, golf, labda és lóverseny, valamint más szórakoztató rekreációs tevékenységek közül választhattak az arisztokrata körök és a polgárok, melyeket (főleg az elit) többnyire zárt klubokban űztek kizárólag férfiak.

6.20. ábra - Krikett

Az angol testkultúra történetének e korszakában többször fellelhető jelenség volt, hogy a vallási dogmák, mozgalmak (puritán) és uralkodó rendelkezések sok esetben határt szabtak időlegesen a játékszenvedélynek (pl. a vasárnapi sportrendezvények beszüntetése), a testedzés űzésének. De végső soron győzött a népakarat és I. Jakab 1617-ben kiadott ún. „Sport Nyilatkozata” engedélyezte a vasárnapi istentisztelet utáni szokásos vetélkedéseket, sportot. „Ha nem vonjuk el a nép figyelemét a sporttal, akkor a férfiak lázadó pápistákká vagy zendülő nonkonformistákká (puritánokká) válnak” – hangzott az indoklás. A puritanizmus eszméinek elterjedése nem volt véletlen az egyre elüzletesiesedő angol sportéletben. A puritán tanok szerint a sportnak nem az üzletről, fogadásokról és látványosságról kell szólnia, hanem ésszerű célt kell szolgálni: a fizikai teljesítőképességet kell növelnie.

A gentlemansport ideológusa John Locke (1632–1704) volt. Az „ép testben ép lélek” koncepciójára alapozva testnevelés-elméleti megállapításait az ésszerűségre és a racionalitásra irányuló törekvés jellemezte. Az életminőség, az egészségmegőrzés fontos tényezőjeként kezelte a testmozgást, a sportolást. Ennek megfelelően az úszást, a lovaglást, vívást, birkózást és a táncot tartotta a legfontosabb sportoknak. Locke ideálja a „fiatal burzsoák koravén gyermeke”, azaz véleménye szerint az úri modor, fesztelen viselkedés a könnyed és elegáns megjelenéssel párosulva jelenti a kor ideális férfieszményét, a gentlemansport „arisztokrata arcát”. Jellegzetes arisztokrata sportok: lovaglás (1751-ben Londonban megalakították a Jockey Clubot), golf, krikett, vitorlázás, vívás, vadászat (falkavadászat), curling, lövészet. (1720-ban megalakították a világ első vitorlásklubját). Ezeket szigorú etikett alapján működő, zárt klubokban gyakorolták. A professzionális futókra (running footmanek) való fogadáskötés szintén úri passziónak számított.

6.21. ábra - Rögbi

A gentleman „polgári arca” azokat a sportágakat és sportversenyeket jelentette, amelyek űzése illetve látogatása nem volt költséges, s amelyet a városlakók tömegei is megengedhettek maguknak. Ilyenek voltak: az evezés, futás, birkózás, atlétika, illetve a lövészversenyek, ökölvívó-viadalok, lóversenyek (Derby), rugby és futballmérkőzések rendkívüli népszerűségnek örvendettek. Anglia első szabályosan kiírt ökölvívó-bajnoksága 1719-ben zajlott le. Az 1700-as évek végére a modern értelemben vett sport megszületett: sportversenyek rendezése, sportfogadás, sportvállalkozások hatalmas mértékű fejlődésnek indultak és profitábilis üzleti szektorrá alakultak. Az egyre jelentősebbé váló sportsajtó különböző formái beszámoltak a versenyekről, az eredményekről, népszerűsítve azokat. A gentlemansport szemlélete szerte Európában, de világviszonylatban is elterjedt a népek közötti mobilitás (gyarmatosítás, kereskedelem), sportversenyek vagy akár hódító háborúk vagy a gyarmatosítás okán.

3.7.2. Európai kontinens

Az akkori életmódmintának tekintett francia barokk, majd a rokokó hatások érvényesülését figyelhetjük meg. Az úri szalonok, királyi udvarok (pl. XIV. Lajos, a Napkirály) rizsporos, fűzős közönsége számára a fizikai aktivitás megerőltetőbb formái idegen „terepnek” számított. Az arisztokrácia inkább a kényelmes, kevésbé fárasztó szabadidőeltöltési formákat részesítették előnyben, mint például a billiárdot, a táncot, a lövészetet és a vívást. Emellett a lovaglás és vadászat is az előkelő körök divatos tevékenysége volt. Azonban a társadalom egészére is igaz a megállapítás: a testi nevelés, a testgyakorlatok űzése nem tartozott feltétlenül a kor embereszményének legnépszerűbb tevékenységei közé. Ezen a nem kívánatos helyzeten kívánt változtatni pl. Rousseau (1712–1778), akinek az eszméi a racionalizmuson alapszanak. „Emil, avagy a nevelésről” c. könyvében kifejti, hogy milyen következményei lehetnek a lustaságnak, a fizikai gyengeségnek, továbbá a testedzés szerepére világít rá a gyerekek nevelésében, jellemük és ügyességük fejlesztésében. Meglátása szerint a természetes környezetben való fizikai aktivitás, a játékok különösen hatékony pedagógiai eszköz, módszer. Rousseau-hoz hasonló felvilágosult gondolkodó volt Pestalozzi is (1746–1825), aki az „Elementargymnastik” c. művében ismerteti álláspontját a testnevelés szerepéről, tartalmáról, a népiskolák vonatkozásában.

6.22. ábra - Biliárdjátékosok

A filantropisták az angol, a francia és a német felvilágosodás együttes pedagógiai termékei voltak. Egyik legismertebb képviselője, Guts-Muths (1759–1839) szerint a sportágakat mozgásanyagukon belül három fő csoportba lehet osztani: ezek a játékok, a kézügyességet fejlesztő munkagyakorlatok és a tulajdonképpeni testgyakorlatok. Kutatták a gyermeki aktivitást, a testnevelés szerepét, valamint felismerték a versenyek, a versenyzés pedagógiai, pszichológiai jelentőségét.

6.23. ábra - Guts-Muts-tornaszerek

Összegezve megállapítható: A XVIII sz. végére a gentleman és a filantropista gyakorlat egyaránt jól bizonyították azt, hogy a testnevelés nem hiányozhat az iskolai oktatásból. A testi képességek fejlesztése, az egészség megőrzése, a testhigiénia az ember életminőségét befolyásoló tényezők. Ugyancsak jól megfigyelhető a teljesítménysportok fejlődése, népszerűsödése, melyet nem csupán az egyre nagyobb számban megrendezésre kerülő versenyek, hanem a sportrekord kísérletek (pl. a Montgolfier-testvérek léggömbkísérlete 1782) is jelzik.

3.7.3. Kérdések, feladatok

Ki alkotta meg a gentlemansport-ideológiáját, mi volt ennek a szellemiségnek a lényege és milyen formákban nyilvánult meg?

Soroljon fel jellegzetes sportokat a gentlemansport polgári és arisztokrata vonatkozásában?

Milyen mozgásformák voltak népszerűek a kontinensen?

Kik voltak a filantropisták, és milyen szemléletet vallottak a testkultúra szerepéről, lényegéről?

3.8. Az újkori testkultúra fejlődése (XVIII. sz. végétől a XX. sz. elejéig)

3.8.1. A felvilágosodás eszméinek hatása a testkultúra és sport világára (XVII. sz. vége–XIX. sz. közepe)

A XVIII. sz. végére Európa legfejlettebb államaiban kialakultak a polgári testkultúra kezdetleges formái, Angliában pedig megszületett a mai értelemben vett modern sport. Az 1700-as évek végére megfigyelhető volt az iskolai testnevelés elterjedése mind az állami, mind – sok esetben – az egyházi iskolákban. Az 1800-as évek elejétől kezdődő nagyjából 70–80 év egyik jellegzetessége volt az iskolai testnevelés és a polgári-nemzeti tornamozgalom alapjainak lerakása. A felvilágosodás eszméinek gondolkodói az értelmet állították a középpontba, lényege a hagyományos intézmények, szokások és erkölcsök kritikai megkérdőjelezése. Ezen eszmerendszer célja az volt, hogy a világot „az irracionalitás, a babonák és a zsarnokság hosszú időszaka után a fejlődés útjára vezessék”. Ez forradalmi folyamatokat indított el az emberi értelem (tudományos szemléletmód megerősödése), a természet, az Isten, a gazdaság és a társadalom szemléletébe, s következésképpen a testkultúra és a sport világába is.

Két egymástól tartalmában és szemléletmódjában teljesen eltérő irányzat fejlődését követhetjük nyomon: az egyik az angol testkultúra részeként megjelenő a college sportok (arnoldizmus), a másik az európai kontinensen térhódító nemzeti tornamozgalmak (német, svájci, svéd, dán, cseh).

6.24. ábra - Rögbijátékosok

Anglia: A szigetországban a sport társadalmi szerepe látványos fejlődést mutatott. A felnövekvő férfinemzedék fizikai felkészítésének korszerűsítése, az angol iskolarendszer reformjára irányuló törekvések egybeestek az anglikán egyház szándékával. A felsorolt tények indukálták az ún. college sport alapjainak lerakását, amely Thomas Arnold és Charles Kingsley sportpedagógusok nevéhez fűződött. Gyakorló kollégiumi tanárként Arnold a jómódú, de tunya diákok megnevelését tűzte ki céljául reformértékű kezdeményezéseivel. Pedagógiai célja az ifjú keresztény gentleman „megteremtése” volt. Elképzelése szerint az iskola, templom és sportpálya jelentik a nevelés színtereit: az iskola szerepe a szellemtudományok átszármaztatása, az egyházé az erkölcsi értékek „elültetése”, míg a sportpályán az egészség megőrzése, a küzdés, a csapatszellem és más viselkedésnormák elsajátítására nyílik kiváló lehetőség. Az angol college sport tradicionális ágazatai, melyeket több évszázada űznek Cambridge-ben, Oxfordban és más patinás angolszász egyetemeken napjainkban is: a rögbi, a labdarúgás, az atlétika, az evezés.

Meg kell említeni az amatőr és a professzionalista sportirányzatok elkülönülését, mely jól jelzi: a sport egyre inkább üzletté válik, melyből meg lehetett élni, s ezzel egyre többen meg is próbálkoztak. Megalakultak az amatőr sport érdekeit képviselő intézmények: például az 1866-ban londoni székhelyű Amateur Athletic Club. Az 1800-as évektől kezdődően – főként a gyarmatosításoknak, Anglia világkereskedelemi pozíciójának köszönhetően – szerte a világban elterjedtek Arnold eszméi, s az angolszász teljesítménysport tradicionális formái (krikett, rögbi, futball) és intézményei (krikett, vitorlás és golfklubok, a sportfogadás, lovardák). A sportsajtó világméretű térnyerése és a sportversenyek száma egyaránt látványos növekedést mutatott (1791. The Sporting Magazin).

Az európai kontinens:Pestalozzi és a filantropisták pedagógiai munkásságának jelentőségére több országban is felfigyeltek. Ennek eredményeképpen az intézményes iskolai testnevelés létjogosultságát az 1800-as évek elejére már senki nem vonta kétségbe. A polgári nemzeti tornamozgalmak és a ráépülő iskolai testnevelés az európai államok többségében sajátos testkulturális intézményrendszert és nemzeti szokáskultúrát alakítottak ki. A nemzeti tornamozgalmak hátterében az ipari termelés egysíkú mozdulatainak a kompenzálása, a honvédelmi–katonai feladatok ellátásához szükséges képességek fejlesztése és a sport nevelési értékeinek kiaknázása állt elsősorban. Európa fejlettebb országaiban 1840–1860 között bevezették az alsó- és középfokú iskolák tanulóinak intézményes tornaoktatását.

Dánia: az intézményes tornaoktatás első kezdeményezései Nachtegall (1777–1847) nevéhez fűződnek. 1804-ben megalapította Katonai Gimnasztikai Intézetet, amelynek egyben igazgatója is lett. Elképzelései szerint a gimnasztika mozgásanyaga főként katonai célokat kell szolgálnia.

6.25. ábra - Német tornamozgalom – alapítója Jahn

Németország: a német tornamozgalom megalapozása a történész-filozófus Jahn (1778–1852) és Eiselen (1792–1846) munkásságának eredménye. Nagy tömegekben, szabadtéren, együttesen szabad- vagy kézi szerrel végzett szabad és tornagyakorlatok, ill. rendgyakorlatok jellemezték ezt az irányzatot. Jahn „rendszerét” iskolai vonatkozásban Svájcban Spiess (1847) fejlesztette tovább.

Csehország: ennek a tornamozgalomnak (ún. Sokol-mozgalom) az „atyja” a prágai testnevelő tanár, Tyrs (1832–1884) volt. Ő a nemzeti függetlenség eléréséért folytatott harc részeként tekintett a testnevelésre és sportra.

3.8.2. A modern teljesítménysport megjelenése és nemzetközivé válása (1871–1914)

A XIX. és a XX. század fordulójához közeli időszakot tekintjük a modern idők testkultúrájának kezdetének. A gazdasági, társadalmi fejlődés, a nemzetközi kapcsolatok kiszélesedése, a polgári fejlődés, az ipari és technikai vívmányok hatása rendkívül kedvező körülményeket teremtett a testkultúra és sport további népszerűsödésének. A városlakók civilizációs életviszonyai és életszínvonala, a szórakozáskultúra igényének növekedése miatt a sport a szabadidő eltöltésének egyik legkedveltebb formájává kezdett válni. A két nagy testkulturális irányzat (a látványos angolszász játékközpontú és az egysíkúbb, a torna mozgásanyagán alapuló nemzeti tornamozgalmak) egymás mellett léteztek és az egyes országokban eltérő arányban és formában éreztették hatásukat. Ha a két irányzat népszerűségét megvizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy a modern idők követelményeit jobban követő angolszász irányzat jóval közelebb állt a tömegek érdeklődéséhez, s igényeihez. Talán ez a megítéltetés is hozzájárult az egyébként merev, katonai jellegű, kevésbé szórakoztató mozgásanyaggal rendelkező tornarendszerek válságához és kényszerű átalakulásukhoz.

6.26. ábra - Tornacsarnok Round Hill School – USA

A korszerű testnevelés megalkotását számos természet- és társadalomkutató (pl. Demény 1850–1917, Lewis (1823–1886) tűzte ki céljául. A XIX sz. végén született tudományos eredmények sok tekintetben forradalmasították a testnevelés tartalmát (mozgásanyagának rendszerezése, új mozgásformák és sportok létrehozása) és módszertanát (testnevelés-elméleti alapelvek). A londoni Ling társaság által kiadott ún. „Első összefoglaló testnevelési kézikönyv” c. kiadvány célkitűzései tökéletesen bizonyítják azt a korszerű felfogást, ahogy anno e terület jelentőségét megítélték, s amely tulajdonképpen napjainkban is megállja a helyét:

• 
  „A testnevelés biztosítson jó egészséget,
  
• 
  fejlessze a jellemszilárdságot, a szociális és a csoportszellemet, neveljen barátságra, keménységre, bátorságra, kitartásra és a fair play elvek betartására,
  
• 
  a fizikai erőnlét javításával alapozza meg az egyén jó közérzetét,
  
• 
  alakítson ki cselekvési határozottságot és mozgáskoordináltságot,
  
• 
  járuljon hozzá a könnyű és elegáns testmozgás elsajátításához,
  
• 
  fejlessze az izom- és az idegrendszert,
  
• 
  korrigálja az öröklött vagy környezeti tényezők által okozott testi fogyatékosságokat,
  
• 
  teremtsen önmegnyilvánulásra és az önvizsgálatra szolgáló alkalmakat,
  
• 
  sajátíttassa el a szabadidő egészséges eltöltésének lehetőségeit, formáit.” (Kun, 1990)
  

Az Egyesült Államok testnevelésében jelentkező svéd gimnasztikai törekvések, a táplálkozási, légzési és tisztálkodási szempontok, a környezethez való alkalmazkodás, a fittség kérdése kapott főként hangsúlyt. Mind az amerikai, mind az európai kontinensen több országában megindult a tanfolyami, főiskolai majd egyetemi testnevelő- és edzőképzés. A tornairányzatok differenciálódása, modernizációja (pl. Bukh 1880–1950 a „dán testnevelési rendszer” megalkotója, Hébert 1875–1957 naturalista rendszere, természetes mozgások) új gimnasztikai, torna és táncirányzatok (Duncan 1876–1927 balett, Delsarte 1811–1871 művészi torna, Dalcroze 1865–1914 modern ritmikus gimnasztika) létrejöttét eredményezte a különböző országokban, melyek a testkultúra és sport minden területén éreztették hatásukat.

6.27. ábra - Hiányzik a képaláírás!!!

Sorra alakultak meg az iskolán kívüli testnevelési és sportszervezetek és rekreációs mozgalmak az 1800-as évek végére. Ezek vallási szervezetek (pl. Fiatal Keresztény Férfiak és Nők Szervezete, zsidó, katolikus), ifjúsági szervezetek (pl. cserkészek), területi és üzemi szervezetek és a nemzetközi munkásmozgalom rekreációs szervezetei voltak (pl. Svájcban), amelyek torna-, turisztikasportokhoz kötődően szerveztek a gyári munkások számára szabadidejük aktív eltöltésére rendezvényeket, és alakítottak ki egyesületeket (pl. Touristenverein: die Naturfreunde). Ezek az Egyesült Államokban és Európában is nagy népszerűségnek örvendettek.

Megállapítható, hogy a XIX. sz. második felére a sport nemzetközivé válásának folyamata elindult. Ennek hátterében a nemzetközi sportmozgalom kibontakozását lehetővé tevő tényezők álltak, melyek ez idő tájra adottakká váltak. A legfontosabb esemény a francia Coubertin báró által kezdeményezett Nemzetközi Olimpiai Mozgalom, Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakítása (1894, Párizs), az antik olimpiai játékok eszméjének újraélesztése és az első olimpiai játékok megrendezése volt (1896, Athén). Melyek voltak összegezve azok a feltételek, öngerjesztő folyamatok, amelyek a modern sport nemzetközivé válását és világméretű elterjedésének első lépéseit, megvalósulását lehetővé tették?

Sportszakmai struktúra és versenykeretek: sportegyesületek, nemzeti és nemzetközi sportági szövetségek kialakulása (pl. Nemzetközi Torna Szövetség, 1881) sporttechnikák és versenyszabályok kialakulása, egységesítése és összehangolása, nemzetközi versenyek, kupák kiírása (pl. Davis Cup – tenisz, 1900, Holmenkollen-versenyek – sífutás, 1866), azaz a sportági világversenyek rendszerének kialakulása.

A tudomány és technika vívmányainak megjelenése és elterjedése: közlekedés (pl. vonatközlekedés, hajózás), távközlés (távíró, rádiózás – Marconi, 1894 – hengeres nyomtatógép), amely segítette a versenyekre való eljutást, illetve a versenyeredmények közzétételét. A sportruházat, sporteszközök, a sport-infrastruktúra fejlődése.

A sportsajtó megerősödése és elterjedése, mely oda visszaható folyamatként következett be a sport népszerűsödésével.

A sport és üzlet kapcsolatrendszerének kialakulása: amely a szponzorációt és a profi sport megjelenésének első kezdeményezésit jelentette.

A tudomány fejlődése, a sporttudomány kialakulásának első lépései: a modernizálódó teljesítménysport felkészítési módszerek tökéletesedéseit vonta maga után.

A társadalmi és gazdasági fejlődés hatása főleg Észak-Amerika és Nyugat-Európa fejlettebb államaiban: urbanizáció, polgárosodás folyamatának felerősödése az emberek igényszintjének és életminőségük növekedését jelentette.

Az antik olimpiai játékok színhelyének régészeti feltárása: amely ismét ráirányította az emberek figyelmét a sport örök értékeire, a versenyek jelentőségére, a sport tömegszórakoztató voltára és végeredményben a testkultúra, sport sajátos szerepére a társadalmak fejlődésében.

3.8.3. Kérdések, feladatok

Kik voltak a college sport megalapítói és mi volt szemléletük lényege?

Soroljon fel jellegzetes angolszász egyetemi sportokat?

Mik voltak a tornamozgalmak és milyen jellegzetes tornamozgalmak voltak Európa-szerte?

Jellemezze az egyes tornamozgalmakat!

Miképp összegezték a testnevelés célját?

Melyek voltak összegezve azok a feltételek, öngerjesztő folyamatok, amelyek a modern sport nemzetközivé válását és világméretű elterjedését lehetővé tették?

3.9. A testnevelés és sport a két világháború között (1919–1939)

Az egyik leglátványosabb történés a nemzetközi sport fejlődéstörténetében a 20- as évektől kezdődő időszak. Az első világháború után látványosan fellendült a nemzetközi sportélet. A teljesítménysport versenykeretei kibővültek, a nemzetközi szövetségek hálózata tovább szélesedett. Számos nemzetközi sportszövetség és nemzeti bizottság alakult meg ezekben az években (pl. Nemzetközi Birkózó Szövetség 1920, Nemzetközi Kosárlabda Szövetség 1932). Főleg a labdajátékok esetében igaz ez a megállapítás. A sportági világversenyek (EB-k, VB-k, kupák) kialakításában nagy szerepet játszottak a sportot támogató üzleti körök és a nemzetközi szakszövetségek.

6.28. ábra - TV felvétel, 1936 – Berlin

A tömegkommunikáció, a média globalizálódásának kezdeti formái, a korszerűsödő felkészítésmódszerek és versenyzési körülmények a modern teljesítménysport kiteljesedését és elterjedését hozta magával. (1936.: TV megjelenése a berlini olimpián, 1939.: első televíziós sportközvetítés az Egyesült Államokban.) Itt elsősorban Európát tekinthetjük ezen öngerjesztő folyamatok centrumának, de Észak-Amerika és a Távol-Kelet szintén jelentős tényezővé váltak a nemzetközi versenysport palettáján. Az olimpiai játékokon a résztvevők száma és a versenyprogram bővülése is jelezte: a modern teljesítménysport a XX. század meghatározó jelenségévé kezdi kinőni magát. A pozitív változások mellett meg kell azonban említeni negatív tendenciák megjelenését is, amely elsősorban a politika befolyásának a súlyát jelentette az olimpiai játékok, illetve az olimpiai mozgalmon belül. De a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon belül folyó hatalmi csatározások, érdek- és véleménykülönbségek is sokszor hátráltató tényezőként hatottak. Továbbá meg kell nevezni más hátráltató nemzetközi külső tényezőket is. Így például az 1929–30-as gazdasági világválságot is, amely jelentősen éreztette hatását a nemzetközi sport világában.

Az élsport mellett az iskolai testnevelés fejlesztésének alapcélkitűzése a testkultúra kompenzációs szerepéről vallott felfogása volt. A kompenzáción elsősorban az urbanizáció, a mozgásszegény életmód okozta negatív hatások kiegyenlítődését kell ez esetben érteni. A tornán (annak mozgásanyagán – l. tornamozgalmak) alapuló testnevelési irányzatok tovább differenciálódtak, korszerűsödtek, a testnevelés gyakorlatanyagának rendszerezése is több formában megtörtént (pl. Schmidt, Eckardt, Racine munkássága). Élettani, pedagógia, pszichológiai kutatásoknak köszönhetően egyre jobban ismertté váltak a testgyakorlatok fiziológiai és pszichológiai hatásai az emberi szervezetre és lélekre. A testnevelésóra szerkezetének meghatározása, módszertani elvei is új alapokra kerültek: így a bemelegítő-élénkítő, közvetlen testnevelést szolgáló gyakorlatok és a levezető vagy csillapító gyakorlatok ún. „hármas szerkezetes” alkalmazását tartották a leghatékonyabbnak a szakemberek. A tornán alapuló testnevelés mozgásanyagán kívül az angolszász jellegű sport és a játéktevékenységen alapuló testnevelés-irányzatok népszerűsége egyre feltűnőbb volt. Ez nem volt véletlen, hiszen a játék, a küzdelem szórakoztató jellege sok tekintetben vonzóbb volt a gimnasztikai, rend- és tornagyakorlatok zárt, fegyelmet igénylő világától. A játékok, a csapatsportok jótékony hatása az egyén önmegvalósító törekvéseire, az együttgondolkodás és -cselekvés, az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve fontos pedagógiai töltettel bírt a fiatalok nevelése vonatkozásában.

Az 1930-as évektől az angolszász államok testnevelésében jelentős térhódításnak indultak az ún. divatos rekreációs irányzatok, melynek központi célkitűzése a megfelelő szintű fittség („keep fit”) elérése szórakoztató, kellemes keretek között. Nash (1889–1960) „Character Education in Physical Education” c. műve, a sport rekreációs irányzat alapirodalmaként foglalja össze a szabadidő eltöltésének alapvető szempontjait, szerteágazó lehetőségeit, jelentőségét.

Az iskolán kívüli testnevelési szervezetek és rekreációs mozgalmak közül ki kell emelni az „üzemi testnevelést”, amely munkafiziológiai szempontok alapján közelített a testgyakorlás űzésének pozitív hatásaihoz. A termelő gépeken folytatott monoton, egysíkú, ciklikus munkavégzés kompenzációja volt e terület elsődleges célja. Az állam és a gyártulajdonosok érdeke sok tekintetben egybeesett, illetve véleményük egyezett a tekintetben, hogy a termelés hatékonyságának növelését csak egészséges, fitt, termelékeny munkásosztállyal lehet megvalósítani. Ezért a dolgozók szórakoztatáskultúrájának biztosítása alapvető érdek volt a fejlettebb nyugati államokban már ekkor. A kompenzációs, szórakoztató, kiegészítő, önmegvalósító koncepció, elképzelés áthatotta a testkultúra minden területét. Sportegyesületek, klubok hálózata alakult ki ezt az igényt kielégítendő. A cserkészmozgalmak és félkatonai ifjúsági szervezetek elsődleges célja az volt, hogy kisportolt, a természetet ismerő, edzett és lélektanilag is jól felkészült, találékony ifjúság nevelődjön ki. A kaland- és mozgásélményen keresztül megtanuljanak alkalmazkodni a természeti környezethez és elsajátítsanak olyan viselkedési mintákat, amely a társadalomba való hatékonyabb integrálódást, a szocializáció folyamatát is elősegíti.

A két világháború közötti testkultúra egyik fő vonulata volt a nemzetközi munkásmozgalom előtérbe kerülése. Három fő irányzat különülhető el:

• 
  az angol munkás- és liberális párt szárnyához tartozók (angolszász vonal),
  
• 
  a II. Internacionálé pártjaihoz kötődő (német, svájci, belga, osztrák, magyar, olasz),
  
• 
  a kommunista pártok befolyása alatt működő munkás sportalakulatok.
  

1920-ban hozták létre a Szocialista Munkás Sport Internacionálét (SZMSI). 1921-ben az elmélyülő ellentétek eredményképpen szakadás történt a szervezeten belül és egy csoport megalakította az ún. Vörös Sport Internacionálét (VSI). A két fél közötti csatározások és ellentétek több évtizedig tartottak, s sajnálatos módon megosztották és gyengítették a nemzetközi munkássportmozgalmat. Ennek az ellentétnek az elmélyülése a 20-as évek végére abszolút elérte a mélypontot, s bebizonyosodott ismét: a politika teljes mértékben befolyása alá képes „gyűrni„ a sportot (pl. a fasizmus hatása). Az I. Nemzetközi Munkásolimpiát (télit és a nyárit) 1925-ben rendezték meg Németországban. A Nemzetközi Világspartakiádé (téli és nyári versenyei) és más jelentős nemzetközi találkozók mindezzel együtt látványos és jelentős eseményei a voltak az európai munkássportnak. A hitlerizmus győzelmével egész Európának súlyos veszéllyel kellett szembenéznie. A nemzetközi munkássport a maga lehetőségeivel, eszközeivel próbálta felvenni e szélsőséges ideológia ellen a harcot. Erre példa az a nagyszabású versenyekkel egybekötött, Párizsban megrendezett Antifasiszta Sporttalálkozó (1934), amelyen 19 ország több mint 4600 sportolója vett részt. Jelentőségét mutatja, hogy először versenyeztek együtt – hivatalos megállapodás és közös jelszó alatt – a két internacionálé az idáig szembenálló szervezeti. Ezt követően pedig a két tábor megállapodott a berlini olimpia fasiszta célokra való felhasználása elleni harc taktikájában.

Érdemes kiemelni a két világháború közötti időszakban létrejött regionális játékokat is. Mindenekelőtt szükségszerű ezek fogalmi meghatározása: „regionális játékok voltak azokat a sportágakat, illetve sportcsoportokat felölelő versenyrendezvények, amelyek az olimpiához viszonyítva valamilyen szempontból (vallási, de elsősorban földrajzi) behatároltak. Létrehozásuk célja az volt, hogy az egyes világrészek, országok kapcsolatait a sport terén is igyekeztek kialakítani, ill. elmélyíteni. Ezek a játékok valamiféle testkulturális regionális együvé tartozást reprezentáló események is voltak, s többségük a Nemzetközi Olimpiai Bizottság védnöksége alatt állt, s annak alapelveihez és szabályaihoz alkalmazkodva zajlott le.

Jelentősebb regionális játékok Európában az Északi Játékok (Black svéd tábornok kezdeményezésére), Ázsiában a Távol- Keleti Keresztény Ifjúsági Játékok, a Távol-Keleti Játékok, Afrikában a Pán-afrikai Játékkísérletek, Amerikában a Pánamerikai Játékok, Latin-amerikai Játékok, Közép-Amerikai és Karib-tengeri Játékok. Az egyik legjelentősebb játékok a – még napjainkban is rendkívül nagy horderejű és népszerűségű – Brit Birodalmi Játékok voltak. Az „Empires Games” gondolata a politikus Ashley Coopertől származik és a 1920-as évektől került megrendezésre. A Makkabiád Játékokat (Maccabiah Games), zsidó felekezetű sportolók világjátékát 1932-ben rendezték meg első ízben Tel-Avivban, míg az első katolikus játékokat először 1921-ben Rómában tartották. A XX. sz. első évtizedeiben megerősödő feminista irányzatok a sportot sem kerülték el. Az idáig a női sportoló eszményképe nem tartozott a társadalom által elfogadott ideák közé. A konzervatív egyházi körök főleg a dél-európai országokban különösen vehemensen ellenezték a nők sporttevékenységét. Az I. világháború után azonban a nemek közti esélyegyenlőség terén megtört a jég, s Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és Japánban külön női torna, úszó-, atlétikai és kerékpáros-szövetségek alakultak. Alice Milliat asszony közreműködésével az 1910 es évek végén létrejött az ún. Nemzetközi Női Sportszövetség, amely 1920-tól–1934-ig négyévenként több sportágban női világjátékokat rendezett. A későbbiekben a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon belül lezajlott generációváltásnak és az ehhez kapcsolódó szemléletváltásnak köszönhetően a női sportok megjelenését és elterjesztését támogatók tábora került többségbe. A főiskolai sportmozgalom már az I. világháborút megelőzően kialakult. A Nemzetközi Egyetemi Szövetség 1919-ben jött létre és ezt követően kezdték rendszeresen megrendezni az egyetemista sportolók világjátékait.

3.9.1. Kérdések, feladatok

Jellemezze a nemzetközi teljesítménysport versenykeretei kibővülésének folyamatát!

Miként alakult az iskolai testnevelés szerepének megítéltetése és tartalma?

Milyen iskolán kívüli testnevelési szervezetek és rekreációs mozgalmak megléte jellemezte e korszakot?

Hogyan alakult ki és működött a nemzetközi munkássportmozgalom?

Melyek voltak az ún. regionális játékok?

Mondjon példákat, hol rendeztek regionális játékokat!

3.10. A II. világháború utáni időszak, a modern kor testkultúrája (1945-től napjainkig)

Az 1945 utáni korszak testkultúrája rendkívül érdekes, ellentmondásos, de mindenképpen az egyik legdinamikusabban fejlődő korszaka az egyetemes sporttörténetnek. A II. világháború pusztítását követően Európában, de azon kívül is az újraépítés, a konszolidáció időszaka következett (az európai integrációs folyamat kezdete). Ez a társadalom, gazdaságszervezés minden területén, így a sportban és az ahhoz kötődő szférákban is lezajlott. Ugyanakkor újabb fenyegető veszélyhelyzet kezdett kibontakozni: a kétpólusú világrendszer (USA–Szovjetunió) között kialakuló és egyre inkább elhatalmasodó politikai és katonai feszültség alapjaiban határozta meg a két világrendszer (szocialista és kapitalista) államai közötti kapcsolatokat, megnehezítve és sok esetben ellehetetlenítve a párbeszéd, együttműködés kialakítását a 60–70-es években. Az ún. hidegháború évtizedeiben a sport békemissziója, ha sok esetben nagyon nehezen és félsikereket elérve is, de mégis csak érvényesült. A nagy világversenyek komoly politikai jelentőséggel bíró erődemonstrációk voltak politikai vonatkozásban. Ez főként a szocialista tábor (a Varsói Szerződés) országaira volt igaz.

A sportdiplomácia erőfeszítéseinek köszönhetően, a sport gazdasági szerepének erősödésével, a sport (kiemelten a modern teljesítménysport) és a média egymást erősítő kapcsolatrendszerének következményeképpen a sport az elmúlt több mint fél évszázadban korunk egyik meghatározóbb globális jelenségévé (multikulturális közegévé) nőtte ki magát. Ezt a korszakot két szakaszra érdemes osztani: az egyik 1945–1990-ig (a szocialista világrendszer bukásáig) tartó korszakra és az 1990-től napjainkig terjedő megközelítőleg két évtizedre.

3.10.1. 1945–1990

A háborút követően az újjáépítés korszaka következett a nemzetközi sport világában is. Rendkívül sok sportoló és sportszakember esett áldozatul, s a sport infrastruktúrája is komoly károkat szenvedett, sok esetben megsemmisült a háború sújtotta területeken. Összességében azonban szerencsére megállapítható: a sport túlélte a többéves világégés időszakát. Ez egyben jelzi társadalmi, gazdasági erejét, hatását, jelentőségét is világszerte. A sport fontos szórakoztatási formává, gazdasági ágazattá, a szabadidő eltöltésének egyik legnépszerűbb, legjelentősebb, a legnagyobb tömegeket érintő formájává vált. Melyek voltak a legfontosabb történések e korszakban mindkét világrendszer vonatkozásában egyaránt?

• 
  Új regionális szövetségek és a sport tradicionális nemzetközi irányítószerveinek létrejötte.
  
• 
  Új helyi, regionális és világversenyek, kupák megalapítása.
  
• 
  Sporttudományos, technikai és módszertani fórumok és szervezetek kialakulása és szakosodása (pl. International Council of Sport and Physical Education – ICSPE).
  
• 
  A sporttudomány eredményeinek még intenzívebb felhasználása (különösen az élsport vonatkozásában).
  
• 
  A sportági mozgásanyag további differenciálódása (technika és taktika vonatkozásában egyaránt).
  
• 
  Szabályváltozások kidolgozása.
  
• 
  Az iskolai testnevelés további modernizációja (tartalom, módszerek tekintetében egyaránt).
  
• 
  Sporteszköz-, sportruházatgyártás további korszerűsödése.
  
• 
  Az olimpiai mozgalom működésének folytatása.
  
• 
  A nemzetközi munkásmozgalom szerepvesztése.
  
• 
  Rekordéhség, kiemelkedő sportteljesítmények iránti igény növekedése.
  

A bevezetőben említett két világrendszer társadalmi, politikai, ideológiai, gazdasági berendezkedése között rendkívül nagy különbség mutatkozott. Ez a megállapítás a testkultúra és sport fejlődéstörténetére, megítéltetésére, struktúrájára és működésére is hatványozottan igaz. A szocialista országok bekapcsolódása a nemzetközi világversenyek rendszerébe alapvetően átrendezték a nemzetközi élsport erőviszonyait. Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb jellegzetességeket:

Kapitalista országok:

• 
  A volt fasiszta államokban szétestek a totális testnevelés és sport bázisai (Németország, Japán, Olaszország).
  
• 
  Nyugat-Európában a testnevelés és sport keretei általában nem változtak meg alapvetően.
  
• 
  A kibontakozó tudományos-technikai forradalom a testkultúrát, a modern sportot érintő vívmányainak intenzív alkalmazása (pl. USA űrkutatásai eredmények felhasználása az élsportolók felkészítésében).
  
• 
  A sport társadalmi szerepének egyik jó példája volt a faji és etnikai kérdések megoldásában betöltött funkciója (pl. USA).
  
• 
  Ellentmondásos tendenciák megléte a sport támogatása, fejlesztése vonatkozásában: az egyik irányzat az állam komoly szerepvállalását, a másik pedig a civil társadalom vezető szerepét gondolta a leghatékonyabbnak. A gyakorlat országonként eltérő volt.
  
• 
  Ugyanakkor mindenütt érzékelhető volt a magánszféra, az üzleti élet egyre jelentősebb hatása a sport támogatásában (sport-szponzoráció, sport és marketing).
  
• 
  A sportgazdaság megerősödése (sportszergyártó cégek megalakulása és térnyerése).
  
• 
  Az állami beavatkozás a sport működtetésében (elsősorban az iskolai testnevelés, a sportszakember képzés), a kutatómunka és a rekreációs szervezetek tevékenységének összehangolásában mutatkozott meg.
  
• 
  Az angolszász sport erejének további sportpolitikai térnyerése a nemzetközi sportéletben.
  
• 
  A „fitt”, kisportolt, az egészséges életmód szempontjait szem előtt tartó polgár eszményképének megerősödése, akinek az életminőségében a sportolás és egyéb fizikai aktivitás végzése központi helyet tölt be. Felismerték az egészségi állapot és a munka termelékenysége közötti összefüggést és ennek megfelelően kialakult a megfelelő működési feltételrendszert.
  
• 
  A szabadidősport kínálatának folyamatos bővülése.
  
• 
  A jóléti társadalmakban az újabb női szakágak, sportágak térnyerése és általában a nők sportjának hatékonyabb megjelenése (főként a versenysportban és a szabadidősportban).
  
• 
  Modern, fogyasztóbarát sport-infrastruktúra kiépítése (pl. fedett és szabadtéri sportcentrumok, versenypályák, parkok, közterek stb.).
  

Szocialista országok:

• 
  A Szovjetunióval együttműködő országok Moszkva sportpolitikáját követve feladták korábbi kultúr- és sportblokád-politikájukat és államközi rangra emelték a sportpolitikát. A szocialista tábor országai teljes mértékben Moszkva-függő politikája a sport terén is érvényesült.
  
• 
  A szovjet példán alapuló nemzeti (kézi vezérlésű) sportirányítási rendszerek kiépülése túlméretezett bürokráciával és állami apparátussal (testnevelés- és sportbizottságok, sporthivatalok) működtek.
  
• 
  Újbóli bekapcsolódás a sport nemzetközi vérkeringésébe (pl. Szovjetuniót 1951-ben, Kínát 1979-ben vették fel a NOB tagjai közé).
  
• 
  A sport pártpolitikai (ideológiai) irányítás és ellenőrzés alatt állt (pl. a Szovjetunió Kommunista Pártja vagy a Magyar Szocialista Munkáspárt) – sportpolitika a tervgazdálkodási ciklusokhoz kötődően pártpolitikai határozatok alapján működött).
  
• 
  A sport kizárólag központi (állami) sportfinanszírozásból létezett.
  
• 
  A sportot a szocialista rendszer erejének „demonstrációjára” használták fel (az ütőképes élsport a „kirakatpolitika” része volt).
  
• 
  A sporttámogatásban a területei közül az élsport élvezte az abszolút elsőbbséget, másodikként pedig az iskolai sport kapott prioritást.
  
• 
  Egységes testnevelési rendszerek kialakulása nemzeti tradíciók alapján.
  
• 
  Az élsportolói státushoz kötődő előnyök vonzereje a sportolók számára (a külföldre való kijutás szinte egyetlen módja volt a nemzetközi versenyeken való részvétel – a sport az egzisztenciateremtés egyik kiemelkedő eszköze volt).
  
• 
  Tipikusan szocialista tábor sportolói részére megrendezett versenyek (pl. téli és nyári szpartakiádok, a GANEFO ellenolimpia).
  
• 
  Utánpótlás-nevelési rendszer kidolgozása és működtetése (sportiskolák előnye: hatékony merítés széles bázisból).
  
• 
  A szakszervezeti és üzemi sport kiépítése.
  
• 
  A sport- és honvédelmi területek összekapcsolása.
  
• 
  A szabadidősport (a sport népegészségügyi vonulata) területe kevesebb figyelmet kapott.
  

Az 1980-as évek második felétől, azaz Gorbacsov hatalomra kerülésétől számított időszak jelentette a radikális változást a Szovjetunióban. Ennek következményeképpen a több szocialista országban is „dominóeffektushoz” hasonlóan dőltek meg a szovjetfüggő társadalmi rendszerek. Az ún. „glasznoszty” és „peresztrojka” hatására egy új, átfogó, a társadalom és gazdaságszervezés minden területét átható modellváltás zajlott le, melynek következtében a Szovjetunió tagköztársaságokra bomlott és a szocialista tábor, a Varsói Szövetség 1989-re összeomlott. Új fejezet nyílt az emberiség történetében, s politikai, gazdasági és katonai erőviszonyok alapvetően és globális mértékben megváltoztak. Ennek megfelelően egy új időszámítás kezdődött a nemzetközi sport szférájában is.

Regionális játékok és a harmadik világ sportja:

A második világháborút követő időszakban újult erővel kerültek megrendezésre a regionális sportversenyek szerte a világban. A sport (ezen belül kiemelten), a teljesítménysport népszerűsége nem ismert határokat a szegényebb, ún. „Harmadik világ” országaiban sem. Gyarmati és volt gyarmati országok sora csatlakozott a nemzetközi olimpiai mozgalomhoz, s jelentek meg az olimpiákon. A különböző regionális játékok: Pán-Ázsiai, Pán-Afrikai, Pán-Amerikai, Pán-Arab, Nemzetközösségi Játékok stb. meghatározott rendszerességgel adtak alkalmat a megmérettetésre egy régió legsikeresebb sportolói részére. Ezek sok esetben olimpiai kvalifikációs versenyek is voltak. Egy sportág olimpiai programba való kerülésének is egyik feltétele az adott sportágban kontinens- és hasonló volumenű regionális játékok megrendezése.

3.10.2. 1990-től napjainkig

A szocialista világrendszer felbomlásával a nemzetközi élsport erőviszonyai megváltoztak. A volt szovjet tagköztársaságok, az ex-Jugoszlávia utódállamai független, önálló országként jelentek meg a nemzetközi sport porondján. Ez a helyzet új kihívásokat jelentett a nemzetközi sport irányító szerveinek (NOB, nemzetközi sportszövetségek stb.) több – leginkább jogi – vonatkozásban. Az olimpiai játékok és más világversenyek éremtáblázata átrendeződött az újonnan alakult országokból (Bosznia-Hercegovina, Kazahsztán, balti államok) érkező versenyzők részvétele miatt. De a berlini fal ledőlését követően az újraegyesülő Németország is megerősödött pozícióval vett részt a világ- és kontinensviadalokon. Meg kell említeni a fejlődő országok és a harmadik világ országai sportolóinak egyre sikeresebb szereplését, amely többek között a NOB, FIFA, IAAF stb. szolidaritási politikájának (Kamerun, Ghána futball, Kenya futók) volt köszönhető.

A korábbi két világrendszert jelentő országok közeledése egyre jelentősebbé, együttműködésük egyre szerteágazóbbá és mélyebbé vált. Ennek okai: pl. nemzetközi szervezetek létrejötte ,,a tömegkommunikáció fejlődése, a globalizmus).

Különböző kultúrák, a népek közötti kommunikáció egyik legfontosabb területévé vált a sport, amely klasszikus multikulturális közegként működik azóta is. A világversenyek klasszikusan jó példát szolgáltatnak erre. De a sport népeket összekötő funkciójának hasonlóan találó példája maguk az európai integrációs folyamatok is a XX. sz. második felétől kezdődő időszakban. Az ezredfordulóra a sport társadalmi, gazdasági szerepe egyre meghatározóbbá vált, s napjaink európai posztmodern társadalmának egyik legglobálisabb jelenségeként a kultúra, s ezen belül a tömegkultúra szerves részeként kell tekinteni. A média és a sport kapcsolatrendszer kiteljesedésének és a tudomány és technika vívmányainak köszönhetően egész Európában, de a világ minden pontján „otthon van„ a sport.

Jelentős fordulópontot jelentett az egyes európai országok testkultúrájának, sportjának történetében az Európai Unióhoz való csatlakozás. Új lehetőségek (pl. országok közötti mobilitás egyszerűsödésének, az ún. „négy szabadság elvének” köszönhetően), új pénzügyi források nyíltak meg a sport (főként a szabadidő-, iskolai sport és a fogyatékkal élők sportjának) finanszírozásában.

Amikor napjaink sportjáról beszélünk, akkor tisztázni kell azt, hogy mit takar a sport fogalma. Az alábbiakban néhány példa erre: Frenkl (1978) véleménye szerint a sport „mindazon szervezett vagy szervezetlen, csoportos vagy egyéni testedzési tevékenységek gyűjtőfogalma, amelyekben az ember ma biológiai mozgásigényét, szükségletét társadalmi körülmények között kielégíti.” A Nemzeti Sportstratégia (2005) tágan értelmezi a sport fogalmát, amikor azt mondja, hogy az magában foglalja a testnevelés és a sportkultúra valamennyi területét a gyermekek és felnőttek testkulturális, rekreációs és szabadidős tevékenységétől, a rendszeres testmozgástól a technikai és szellemi sportokon át a hivatásos versenysportig, beleértve a testnevelés, testedzés és az egészségmegőrzés minden kapcsolódó területét”. Míg az Európai Sport Charta (1992) szerint „a sport minden olyan fizikai tevékenység, amely esetenként vagy szervezett formában a fizikai és szellemi erőnlét fejlesztését szolgálja, társadalmi kapcsolatok teremtése vagy különböző szintű versenyeken elérendő eredmények céljából”. A meghatározások egyértelműen jelzik: egy olyan multifunkcionális társadalmi alrendszerről, szféráról van szó, amely a lakosság életminőségének – ezen belül kiemelten az egészség megőrzésében – javításában fontos szerepet játszik, azaz többek között komoly népegészségügyi funkcióval rendelkezik. 1930-ban Szent-Györgyi Albert egy előadásában találóan összegezte a sport lényegét: „…a sport, az nem csak a testnevelés, hanem a léleknek is a legerősebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze a puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a primadonnáskodásokkal. Az utóbbiaknak nemcsak, hogy a sporthoz semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a »fair play«, a nemes küzdelem szabályaira”. Aki ezeket tudja, az meg fogja állni helyét az életben is – hangsúlyozta a zseniális magyar tudós a sportban rejlő nevelési lehetőségeket egy előadásában.

A modern sport szerepét akkor lehet megfelelő mélységben és részletességgel feltárni, ha annak egyes területeit külön-külön is figyelembe vesszük. A sport legfontosabb területei funkciói szerint:

• 
  élsport,
  
• 
  szabadidő,
  
• 
  intézményesített vagy iskolai sport,
  
• 
  fogyatékkal élők sportja,
  
• 
  sportturizmus.
  

A modern teljesítménysport lényege a minél jobb eredmény elérése, rekordok túlszárnyalása. Pénz, médiajelenlét, tömegszórakoztatás – ezek napjaink élsportjának állandó elemei. Az élsport dominánsan meglévő pozitív értéktartalma mellett negatív megnyilvánulási formái is érvényesülnek. E társadalmi alrendszer ellentmondásos jelenségek tárháza is egyben. Annak érdekében, hogy reális képünk alakuljon ki az élsportról, a benne rejlő lehetőségekről, hogy megértsük társadalmi hatékonyságát, s kiaknázhassuk annak támogató, pozitív hatásait a fenntartható társadalmi fejlődés érdekében, látnunk kell a benne rejlő ellentmondásokat is. Ezek a következők:

• 
  „nemcsak a személyiség önmegvalósításának területe, de szélsőséges helyzetekben az önpusztításnak;
  
• 
  nemcsak integrálhatja az embereket, de szembe is fordíthatja őket egymással;
  
• 
  nemcsak a békés egymás mellet élés eszköze, de válhat nemzetközi konfliktusok forrásává;
  
• 
  nemcsak hazafiságra ösztönözhet, de nacionalizmusra, sovinizmusra is;
  
• 
  nemcsak ideális feszültséglevezető »szelep«, de alkalom a kollektív rombolásra; nem csak egyenlővé teszi, nivellálja a résztvevőket, de növelheti is a köztük levő egyenlőtlenségeket, sőt faji megkülönböztetést alkalmazva diszkriminálhatja is őket.” (Földesi, 1985)
  

A XXI. századi sport egyik legdinamikusabban fejlődő területe a szabadidősport. „Az egészség megőrzése, a jó testi-lelki állapot biztosítása érdekében végzett mozgásokat a szabadidősport keretében említjük”. – foglalja össze e terület lényegi elemeit. (Rigler, 2004) Az emberek életmódjának alakulása kapcsán a szabadidő arányának tendenciózus növekedése szembeötlő, s ez főként a jóléti nyugati társadalmakban jellemző. Sportszociológusok, így Elie (2004) tanulmányában arról beszél, hogy a „munka korszaka” után eljött a „szabadidő korszaka”, azaz életmódunk alapvető változása folyamatban van, s mindenkinek át kell értékelnie az életstílusát, s azt, hogy mivel tölti a legtartalmasabban, a legélvezetesebben a nem munkával töltött idejét. Több társadalomkutató a nyugati fejlett országok társadalmát kifejezetten „szabadidő-társadalmaknak” hívja. Palm (2004) az egyre globalizálódó „Sport for All” („Sport Mindenkinek”) mozgalom prosperálásáról és divatirányzatokat teremtő szerepéről beszél a lakosság sportaktivitása terén, mely napjainkban minden kontinensen jelen van. Kiemeli a mozgásos aktivitások széles kínálatát, alternatíváit, pozitív lehetőségeit a szabadidő hasznos, minőségi eltöltése, az egészséges és környezettudatos életmód kialakítása érdekében. Jól érzékelhetően az életmód, az életminőség, a szabadidő felhasználási módjának vizsgálata napjaink egyik népszerű sportszociológiai (valamint egészség-, szabadidő- és turizmusszociológiai is) és sportpedagógiai kutatási témája.

Az iskolai sport és testnevelés napjainkban a civilizált világ minden társadalmában az intézményesített oktatás szerves része. A fiatalok egészség- és környezettudatos nevelése, a bűn- és a drogfogyasztás megelőzése, a fair play szellemiségének tudatosítása viselkedésükben, szemléletmódjukban, a mozgásos aktivitás, a versengés és önmegvalósítás iránti igény kielégítése jelentős mértékben az iskolai testnevelés és sport feladata. A „Nevelés a Sport által” év 2004-ben az Európai Unióban erre igyekezett felhívni a figyelmet. A nevelés tartalma, a módszerei kultúránként, társadalmanként eltérőek, de a sport alapvetően meghatározott egyetemes céljait szolgálják. Jól megfigyelhető a különböző divatsportok (görkorcsolya, freesbee stb.) megjelenése az iskolai oktatásban, melynek következményeképpen a XXI. sz.-ban a tanulók egyre többféle mozgásforma, sportág, játék közül választhatnak. Ezzel egyidejűleg a klasszikusnak számító alapsportágak (atlétika, torna) sok esetben háttérbe szorulnak és népszerűségüket vesztik. Az intézményesített sport esetében napjainkra már nemcsak a testnevelésóra keretein belül végzett fizikai aktivitások végzését, hanem a tanórán kívüli, délutáni foglalkozásokat, kirándulásokat és táborozásokat is értjük.

A szabadidősporthoz közelálló, viszonylag fiatal területének számít a sportturizmus, amely a turizmus legdinamikusabban fejlődő ágává fejlődött napjainkra. A sport e területe a turizmus keretein belül végzett sportolást, mozgásos aktivitást (aktív forma) és sporttevékenységek látogatását (passzív forma) foglalja magában. Földesi (2005) véleménye szerint a sportturizmus „egy dinamikusan fejlődő ágazat annak köszönhetően, hogy a rendszeres fizikai aktivitás szükségessége a modern társadalmakban egyre szélesebb körben tudatosodik és az emberek egyre határozottabban törekszenek arra, hogy a sportot, testedzést integrálják életmódjukba”. (Földesi, 2005) E terület gazdasági potenciálja rendkívül nagy, s emiatt egy régió ismertségéhez, e versenyképességéhez jelentősen hozzájárul (pl. sportversenyek rendezése kapcsán.)

A fogyatékkal élő emberek sportja mozgásigényük kielégítésére, társas kapcsolataik kialakítására, bővítésére, társadalmi felemelkedésükre a sport az egyik legmegfelelőbb lehetőség számukra. E társadalomból sok esetben kirekesztődött emberek integrálódásának és önmegvalósításának legkézenfekvőbb eszköze a mozgásos aktivitás. A fogyatékkal élők sportági menü választéka folyamatosan szélesedik, sportolási körülményeik pedig javulnak (akadálymentesített sportlétesítmények). Erre a civilizált országokban, a jóléti nyugati országokban találunk különösen sok jó példát. Ha a sportolás számukra elérhető és megfelelően kialakított körülmények (l. akadálymentesített) között megfelelő szakmai irányítással (orvos, therapeuta, edző) teszik, akkor a társadalmi esélyegyenlőség, a kívánatos pozitív diszkrimináció megvalósulásának egyik kézzelfogható példája valósul meg. Egészségtudatos magatartásra való ösztönzésük, létkörülményeik javítása a sport lehetőségei, eszközei által különösen időszerű 2000 utáni időszakban és pénzügyileg kiemelten támogatott területként van számon tartva az Európai Unióban.

Összegzésként megállapítható, hogy napjainkban a sportot az alábbiak jellemzik:

• 
  Globális jellegének kiteljesedése a médiának köszönhetően.
  
• 
  A fenntartható fejlődés mindhárom dimenziójának (társadalom, gazdaság, környezetvédelem – energiagazdálkodás) megvalósulását szolgálja.
  
• 
  A népek közötti kommunikáció egyik legnépszerűbb formája.
  
• 
  A legjelentősebb civil társadalmi mozgalom.
  
• 
  Békemissziója sok esetben politikai konfliktusok megoldását eredményezi.
  
• 
  Területeinek további differenciálódása figyelhető meg.
  

3.10.3. Kérdések

Melyek voltak a legfontosabb történések 1945–1990 között mindkét világrendszer vonatkozásában?

Melyek voltak a szocialista sport legfontosabb jellegzetességei?

Melyek a modern sport legfontosabb általános funkciói?

Melyek a sport legfontosabb területei és melyek ezek legfontosabb feladata?

3.11. A sport európai dimenziói napjainkban

Az egyetemes emberi kultúra részeként a testkultúra, a sport mindig sajátos szerepet töltött be, illetve tölt be napjainkban, Európában. Nem kérdéses, hogy ez a társadalmi alrendszer, közigazgatási és társadalomszervezési ágazat alapvetően humán értékek hordozója. Felelőssége, részesedése egyértelmű Európa prosperálásának biztosítása szempontjából, még akkor is, ha – alapvetően – pozitív értéktartalma mellett sok esetben árnyoldalait is megmutatja. E szféra területei, valamint a hozzá kötődő ágazatok az emberiség jövője vonatkozásában egyre meghatározóbb szerepet játszhatnak a XXI. század globalizálódó Európájában. Megállapítható, hogy a sport a maga sokrétű lehetőségeivel több területen (társadalom gazdaság, környezetvédelem) elősegítette az európai fenntartható fejlődés megvalósulását, benne az egyén és közösségek életminőségének javulását az elmúlt évtizedekben.

A sport európai dimenziói rendkívül színesek, szerteágazóak és több ezer éves tradíciói vannak (pl.: ókori hellén testkultúra). „Az unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításához – hangsúlyozza a „Szerződés az alkotmányszerződésről” c. dokumentum (2005, EK). A Közösség vezető testületei elismerik az európai sport értékeit, és direkt és indirekt formában támogatják is azt. A XXI. század elejére a sportnak kiemelt gazdasági és szociális jelentősége lett szerte az Unióban. A sport a XIX. század elejétől kezdve látványosan segítette a népek közötti együttműködést, s mint ilyen, erősítette az európai integrációs folyamatokat. A sport mára önálló területként jelenik meg az EU Alkotmányában. A sport hivatalos elismertségének állomásai kronológiai sorrendben: