Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek
Yüklə 2,77 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 6. fejezet - Sporttörténet – Szegnerné dr. Dancs Henriette
- 6.1. ábra - Pierre de Coubertin
- 3. Az egyetemes testkultúra és sport fejlődéstörténete
- 3.1.3. A testkultúra fejlődésének fontosabb jellegzetességei
- 3.1.4. Kérdések, feladatok
- 6.2. ábra - Az adottsági és környezeti tényezők kölcsönhatásának modellje
- 3.2.1. Kérdések, feladatok
- 6.3. ábra - Egyéni és páros vetélkedések
- 6.4. ábra - Ökölvívók – Mezopotámia
- 6.5. ábra - Harckocsihajtó – Egyiptom
Kérdések:
Érdemes hozzáolvasni
Felhasznált irodalom A fizikai fittség Eurofit tesztjeinek kézikönyve (1990) MTE és MKMT Sport Osztály, Budapest. Bánhidi M. (2007) Sporttudomány és turizmus. Magyar Sporttudományi Szemle, 2. Cooper, K. H. (1990) A tökéletes közérzet programja, Sport Kiadó, Budapest. Fehérné M. I. Se többet, se kevesebbet / Hungarofit: Mérd magad! Magánkiadás. Fritz P. (2006) Mozgásos rekreáció. Bába Kiadó, Szeged. Gáldi G. (1997) A sportedző (sport rekreáció szakágon) szakképesítés központi programja OTSH, Budapest. Henczi L. (2008) Munkaerőpiaci ismeretek, ÁIFSZ Kollégium Egyesület, Budapest. Kovács T. A. (2004) A rekreáció elmélete és módszertana, Fitnesz Kft, Budapest. Lacza Gy. (2008) Az animáció fogalma, kapcsolata a rekreációval turisztikai és rendezvény animációval. Kalokagathia,1. Nagy T. – Petrovics L. (2006) Foglalkoztatási helyzetkép a sportban. MSTT–TFTI, Budapest. Nádori L. (1984) A sportképességek mérése. Sport Kiadó, Budapest. Szabó J. (2002) Rekreáció. Az elmélet és gyakorlat alapjai, JGYF Kiadó, Szeged. Own Index: http://zerge.info/pulzusmeresrol.html / 2011. április 6. fejezet - Sporttörténet – Szegnerné dr. Dancs Henriette 1. Ajánlás Ezt a fejezetet szeretett kollégámnak, Polgár Béla emlékének ajánlom, aki, lenyűgöző lexikális tudással rendelkező sporttörténész és kiváló pedagógus volt, s akitől sokat tanultak a hallgatók, kollégák egyaránt. Az olimpiai játékok történetében először a 1912-ben Stockholmban jelent meg először a művészeti verseny, Pierre de Coubertin kezdeményezésére. Elképzelése szerint öt kategóriában – irodalom, építészet, szobrászat, festészet és zene – lehetett versenyezni, sport témájú művekkel. Ő maga is nevezett, és G. Hohrod–M. Eschbach álnéven írt költeménye első díjat nyert. E mű Coubertin összegező ars poeticája a sportról, s annak értéktartalmáról. 6.1. ábra - Pierre de Coubertin Óda a sporthoz I. Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize! A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet, követe vagy te a régen letűnt napoknak, mikor ifjú örömben mosolygott még az ember s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok, s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők. II.
A szépség vagy te, Sport! a testeket te formálod nemessé, elűzöl romboló vad szenvedélyeket, acéllá edzel lankadatlanul. Lábak, karok, törzsek összhangja és tetszetős ütem tőled való. Bájt és erőt te fűzöl együvé, szilárddá és rugalmassá te tesz. III. S igazságos vagy, Sport, igen! Megértésért és igazságért be sokszor hiába küzd az ember, hogyha te Nem vagy vele – de nálad fölleli. Hiába adna kincseket az ugró új rekordért, s élete minden percét is hiába: mert csak erő és akarat jelölhet pályája csúcsán új határt. IV.
Bátorság vagy te, Sport! Izom s erő reménye egy lehet csak, s azt úgy hívják: merészség! A bátorság nem vakmerő bolondság, de bátor hit a megszerzett erőben: nyeglék, s hazárdok véletlenre lesnek, a te merszed, hogy ismered erődet. V. Tisztesség vagy te, Sport! Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret, mert csak derék munkával nyerhető! A versengésnek görbe útjai a hitvány fogások sorsa büntetés. És megvetéssel sújtanák, aki a pálmát álnok csellel küzdené ki. VI. Az öröm vagy te, Sport! Szavadra testünk örömtől remeg, ragyog szemünk, erünkben vér viharzik, és tiszta szárnyra kel a gondolat: nyomasztó súlytól szabadul a lelkünk s boldog létét ujjongva hirdeti. VII.
A termékenység vagy te, Sport! Megnemesíted az emberi fajt, célratörő úton. Beteg csírákat elfojtasz, eltüntetsz foltokat, a tisztaság bősz mérgétől óvod. Erőtől duzzadó az atléta és fiakra vágyik, akik a babért dicsőséggel aratják úgy, miként ő. VIII.
A haladás vagy te, Sport! Szolgálatodra ki méltó kíván lenni, az vigyázzon, hogy teste-lelke egyre jobb legyen, kerüljön mindent, mi mértéktelen, tökéletességre törjön ernyedetlen, s óvja egészségét, legfőbb javát, mint ki a régi mondásból tanul: Ép testet választ, az ép lélek otthonul. IX. A béke vagy te, Sport! a népeket egymáshoz fűző szép szalag: és testvérré lesznek mind általad, önuralomban, rendben és erőben. Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled, s más népek jellemét is éppúgy megértik, és nagyra tartják, hogy te tanítod őket túlszárnyalni egymást: mert versenyed a béke versenye 2. Bevezetés A sporttudományi képzésben részt vevő minden – a sporttudományi felsőfokú szakképzés és a különböző sporttudományi OKJ-s tanfolyamok, edzői képzések – hallgató számára elengedhetetlenül fontos, hogy tisztában legyen a testkultúra és a sport fejlődéstörténetével. Ahhoz, hogy megérthessük a jelen történéseit, ismernünk kell a múltat, a jelenig vezető utat! Ennek jegyében kerülnek bemutatásra e fejezetben az egyetemes, az olimpia és a magyar sporttörténet legfontosabb történései, legjellegzetesebb tendenciái. Terjedelmi határok miatt lényegre törően, összegező jelleggel, kronológiai sorrendben következnek az egyes korszakok. E fejezet alapvetően Kun „Egyetemes testnevelés és sporttörténet” c. és Földes–Kun–Kutassi: „A magyar testnevelés és sporttörténet” c. művek alapján készült el. Ugyancsak felhasználásra kerültek Földesiné sportszociológiai és Bíróné sportpedagógiai témájú alapműveinek egyes részei a legújabb kor testkultúráját összegező alfejezet esetében. Kun és Kutassi mellett Takács Ferenc olimpiatörténeti tanulmányai jelentették az alapirodalmat az olimpiatörténeti tananyag megírásához, összeállításához. A modern és a posztmodern kor sporttörténete elsősorban elektronikus irodalmi források, tanulmányok, szakcikkek és egyéb kutatási anyagok alapján kerülnek bemutatásra. A korszakok testkulturális szokásainak és jellegzetességeinek könnyebb elsajátítását számos illusztráció segíti. Az egyes korszakok végén az alfejezetre vonatkozó legfontosabb kérdések, feladatok találhatók. 3. Az egyetemes testkultúra és sport fejlődéstörténete 3.1. Az egyetemes testkultúra kialakulása, jellegzetességei Annak érdekében, hogy értelmezni lehessen a testkultúra tartalmát, szerepét, az egyetemes fejlődéstörténetét, tisztázni kell az alapfogalmakat. 3.1.1. Kultúra Kultúra alatt „azon képességek (anyagi, viselkedésbeli, szellemi), teljesítmények, társadalmi intézmények összességét értjük, amelyek megkülönböztetik az embert az állatvilágtól, és amelynek révén a történelem folyamatában természeti állapotából kiemelkedett. Tárgyiasult formában társadalmilag továbbadott képességek és tapasztalatok együttese”. (Magyar Nagylexikon, Akadémiai Kiadó.) „A kultúra jelenti mindazon szellemi, anyagi elemek összességét, melyeket az ember mint társadalmi produktumokat létrehozott, és fennmaradásának folyamatában megerősített mintaként”. (Bíróné, 1994) A kultúra tehát egyrészt tartalmaz szellemi értékeket (szabályok–törvények, normák, tudás, tradíciók, nyelv, rituálék, művészeti irányzatok, tudományos ismeretek stb.), másrészt kézzelfogható, ember alkotta tárgyiasult értékeket, mint például a műalkotások, építmények, eszközök, találmányok. A kultúra fogalmának szociológiai értelmezése segíti megérteni a testkultúra szerepét, küldetését a különböző korszakokban, valamint a testkultúra és kultúra összefüggéseit. E szerint „egy adott társadalomra jellemző normák és értékek, tudományos ismeret, irodalmi, művészeti, zenei alkotások és ember alkotta tárgyi környezet”. (Andorka, 1997) A társadalmi élet alapfeltétele a kultúra megléte. A társadalmi normák és értékek hiányában a társadalom nem lenne működőképes. A kultúrát a társadalom tagjai elfogadják. A szociológia kultúrakoncepciója anyagi (tárgyak), kognitív (tudás) elemekből és értékekből (normákból, azaz viselkedési szabályokból) tevődik össze. Minden társadalmi csoportnak van saját kultúrája. A társadalom tagjai tárgyakat használnak, sajátos nyelven kommunikálnak, bizonyos viselkedési szabályokat követnek, mely mögött vallási és egyéb tradíciók húzódnak meg. De a civilizáció sokszínűségét tovább fokozza az a tény, hogy az egyes társadalmak sem homogének, hanem kulturális szempontból heterogének, hiszen a társadalmon belül szubkultúrák élnek. Különböző anyanyelvűek, vallási felekezetekhez tartozók, akik életkor vagy földrajzi helyzet szerint is differenciálódhatnak. Ezt a jelenséget a szakirodalom a „kulturális pluralizmus” kifejezéssel illeti. 3.1.2. Testkultúra „Az emberiség fejlődését végigkísérő örök kategória. Az egyetemes kultúra részeként tartalmazza a test egészségét, teljesítőképességét, a testi-lelki képességek fejlesztését és versenyszerű összemérését szolgáló tevékenységeket, a tevékenységek űzéséhez szükséges eszközöket, valamint e tevékenységek szellemi tükröződését az egyes tudományokban, kiemelten a testnevelés- és sporttudományban.” (Báthori, 1994) Takács (1972) szerint a testkultúra „…az egyetemes kultúra szerves alkotórésze. Az ember egészségügyi és mozgáskultúráját foglalja magában. Tartalmilag jelenti mindazon szellemi és anyagi értékek összességét, melyeket az emberi társadalom a fejlődése folyamatában létrehozott és megőrzött. A testkultúra jelentéstartománya átfogja a társadalomban lezajló aktivitást a fizikai tevékenység segítségével. Az embernek ez a társadalmon belül lezajló aktivitása az egészségének, fizikai állapotának megőrzésére, képességeinek fejlesztésére, teljesítőképességének növelésére történik a testgyakorlás és a sport mint eszközrendszer felhasználásával”. Mint látható, a testkultúra szó széles és egyre bővülő jelentéstartalommal bír. Kultúrtörténészek, sporttudósok napjainkra egységes álláspontot képviselnek a tekintetben, hogy a testkultúra a kultúra szerves része. Röthing (1976) továbblépve megállapítja azt, hogy a testkultúra az ember egészségügyi kultúrájának és mozgáskultúrájának egy részét is magában foglalja. Takács álláspontját figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a testkultúra jelentéstartománya átfogja az egyén egészségének, fizikai állapotának megőrzésére, képességeinek fejlesztésére, teljesítőképességének növelésére irányuló testgyakorlási formák, gyógyító terápiás tevékenységek, mint eszközrendszer segítségével. Földesiné (1976) és Bíróné (2004) véleménye szerint a testkultúrát egy modernebb műveltségeszményként megfogalmazott kultúrafelfogás szerves részeként kell tekinteni. Sportpedagógiai, sportfilozófiai, sportszociológiai kutatások eredményeinek figyelembevételével összegezve megállapíthatjuk: a testkultúra fogalma nem szűkíthető le csupán az ember testi képességeinek (kondicionális és koordinációs) tökéletesítésére, fejlesztésére, az egészség megőrzésére vagy a teljesítőképesség fokozására irányuló tevékenységnek, hanem az több annál. „Magában foglalja mindazokat a tevékenységeket, melyet az ember a természet átalakításának, a tudatnak, a társadalmi együttélés szabályozásának érdekében végez és ezzel akarva, akaratlanul a civilizáció fenntartható fejlődését szolgálja.” (Kun, 1990) A testnevelés-, és sporttörténet sporttudományi illetve történelemtudományi aldiszciplína egyben, melynek tárgya az, hogy megvizsgálja az emberi fejlődés folyamatában, az egyes korszakokban, földrajzi tájegységeken, különböző kultúrákban azt, hogy milyen szerepet töltött be a testkultúra, milyen formá(k)ban létezett, s milyen feltételrendszer volt adott a társadalmi hierarchia különböző szintjén állók számára a testgyakorlás űzésére. A néprajz, az antropológia, a politika tudomány, a művészettörténet, a filozófia, a szociológia, a pedagógia stb. ugyancsak hasznos kutatási eredményekkel segíti letűnt korok testkulturális, sporttörténeti jellegzetességeinek feltárását és megértését. 3.1.3. A testkultúra fejlődésének fontosabb jellegzetességei A mozgás- és testgyakorlati formák több évszázadon keresztül (különösképpen a XVIII–XIX. századig bezáró időszakban) főként a vadászathoz, harci- és munkacselekményekhez, a tánchoz és a játékoz kötődtek. A testkultúrának sajátos önfejlődési folyamata van: egyrészt önállóan is fejlődik, mozgásanyaga, szervezeti formái folyamatosan integrálódik (új területekkel, tartalommal), gazdagodik, ugyanakkor viszont egyre jobban differenciálódik is (újabb és újabb ágazatai alakulnak ki). Az ún. „regionális egységek és az egyetemes fejlődés dialektikája” azt jelenti, hogy a nemzeti vagy regionális testkulturális szokások gazdagítják az egyetemes testkultúrát, amely azonban visszahat az egyes kultúrák, társadalmak fejlődésére –sok esetben – gazdagítva azokat. A testkultúra szoros kapcsolatban van más társadalmi területekkel: l. művészet (építészet, hadművészet pl.), politika, jog, oktatás, egészségügy, vallás. Jelentős befolyással bír a különböző mozgásformák kialakulására és űzésére a földrajzi elhelyezkedés, az éghajlati viszonyok és az ezekből következő életmódigények. A testkultúra minden korban, minden társadalomban eltérő jelentőséggel bír, s különböző tartalommal és formában érhető tetten. A társadalmi viszonyok, a koreszmény hatnak a testkultúrára és ez viszont is igaz. A testkulturális tevékenységek eredetproblémája, illetve elterjedése a sporttörténeti kutatások központi kérdése. Hasonló mozgáselemek, játék- és mozgásformák alakultak ki egymástól távol eső államokban, területeken a társadalmi szükségleteknek és feltételeknek megfelelően. Ezek elterjedése a népek közötti interakciók (háború, kereskedelem, gyarmatosítás, együttműködések) következménye. A testkultúra eredetének, tartalmának, jelentőségének vizsgálata több tudományterület képviselőit inspirálta, akik saját tudományterületekhez kötődően elméleteket alkottak a testkulturális formák jelentőségéről, szerepéről (pl. Schiller tét nélküli esztétikai tevékenységelmélete, Spencer erőfölösleg-elve, Lazarus fáradtság kiküszöbölése elmélete, Reinach mágikus önszabályozás elve, Neumann problémamegoldó gondolkodás elmélete, Huizinga kultúrfejlődés-elmélete). A testkulturális mozgásanyag (pl. játékelemek, harcászati gyakorlatok, táncok, játék- és egyéb mozgásformák, később sportágak) rendszerbe szerveződése és bővülése (divatirányzatok hatása) folyamatosan történik. Bár a civilizáció bölcsőjeként Európát szokták említeni, mindazonáltal szükséges kiemelni, hogy a testkultúra megjelenése Amerikában, Ázsiában, Afrikában is jelentős, több évezredre visszatekintő hagyományokkal bír, melyek szerves részét képezik az egyetemes testkultúrának, a sporttörténetnek, s melynek méltatása nélkül nem lehetne a XXI. század sportját népeket összekötő, globális jelenségként, objektíven jellemezni. Egy korszak testkultúráját mindig az adott társadalmi, gazdasági közegében, az adott állam fejlettségi szintjének, kulturális, vallási tradícióinak figyelembevételével lehet és kell értelmezni. 3.1.4. Kérdések, feladatok Mi tartozik a testkultúra fogalmába? Mi a testkultúra és kultúra kapcsolata? A testkultúra eredetéhez milyen elméleteket ismer? Melyek a testkultúra legfontosabb jellegzetességei? 3.2. Az őskor testkultúrája (Kr. e. 80. évezred–Kr. e. 8. évezred) Az őskort három periódusra szokták osztani: a késő őskorszakra, a közép- és újkőkorszakra. Az ember elsődleges célja az életben maradás volt. Az ősember a gyűjtögetésen alapuló élelemszerzést az állatok elejtésével egészítette ki. Emiatt a vadászat és az ehhez kötődő különböző technikák alkalmazása jelentette a legfontosabb fizikai aktivitást. Itt az eszköz nélküli, későbbiekben a különböző támadóeszközökkel (kő, parittya, nyíl, dárda, egyéb dobó-, szúróeszközök) való bánásmód elsajátítása létkérdés volt számukra. A gyorsaságnak, a kitartásnak (állóképességnek), az erőnek, az ügyességnek rendkívüli jelentősége volt a vadászó hordák tagjai számára. Ki kell emelni a vadászmágia szerepét a mozgáskultúra fejlődésében. Megállapítható, hogy a mágikus rituálék, táncok, vadászati és harci mozgáselemek a közösségformálás alapvető eszközei voltak. Itt kell megemlíteni a törzsi avatási próbákat, amelyeket a törzsi hierarchiában elfoglalt helyek megszerzéséért tartottak. A mágia egyfajta energiát, erőt jelentett bizonyos feladatok eredményes elvégzésére és a törzsi kötelékek megerősítésére is. Ugyancsak alapvetően fontos volt a természetes mozgások (futás, kúszás, mászás, függés stb.) szerepe a létfenntartásban, a túlélésért folytatott harcban. A vándorlások során a termékenyebb vadászterületekért folytatott küzdelem a test-test elleni küzdelemhez szükséges védekező és támadó technikák elsajátítását jelentette a törzs férfitagjai részéről. Ez a törzsek közötti összecsapásokban elsősorban az egyéni párviadalokban mutatkozott meg. A különböző természetes gyógyító eljárások ismerete és alkalmazása már az ősközösségi társadalomban élő népeknél jellemző volt. 6.2. ábra - Az adottsági és környezeti tényezők kölcsönhatásának modellje 3.2.1. Kérdések, feladatok Melyek voltak a legjellegzetesebb testkulturális megnyilvánulások az őskorban? Hogyan fejlődött a vadászat technikája? Mi a mágia, és hol érhető tetten a természeti népeknél? 3.3. Az ókor testkultúrája (Kr. e. IV. évezred–Kr. u. V. évszázad) A korszak bemutatását annak általános jellegzetességeinek összegezésével érdemes bevezetni. Melyek ezek? 6.3. ábra - Egyéni és páros vetélkedések A népvándorlásoknak és a hódító hadjáratoknak köszönhetően a lóhoz kötődő tevékenységek jelentősége megnő (lóvontatású harci szekér, a lovas harcászat – vágta közbeni hátranyilazás – l. a különböző törzsek – pl. parthusok, hettiták lovas tradíciói). Ugyancsak népszerűek voltak a lovaspólózás (perzsák) és más lovas viadalok, játékok). Tovább fejlődtek a vadászati technikák, s az avatási próbák szerepe továbbra is jelentős volt a törzsi hagyományokat ápoló népek életében. Kialakításra kerültek különböző testedzési formák gyakorlására alkalmas építmények, helyszínek, „edzőtermek” (l. Mezopotámia – erőházak „zur-kháne”-k vagy íjászstadionok, gymnasionok stb.). Európában inkább az egyéni és páros vetélkedések, míg Amerikában és Ázsiában a csapatjátékok kezdetleges formái voltak népszerűek. Nyugaton az empirikus tapasztalatok, míg keleten inkább a meditatív, spirituális eszmék, az energiaáramlás tana (a „csi”), s a vallások által áthatott filozófiai irányzatok álltak a testgyakorlás hátterében. A nagy ókori birodalmak testkultúrájának összegzése átfogó képet nyújt e korszak rendkívül színes és az egyetemes testkultúrát jelentősen gazdagító (kiemelten az ókori Hellász) mozgás- és testedzési formáiról, szokásairól. 6.4. ábra - Ökölvívók – Mezopotámia Mezopotámia: az emberi kultúra és civilizáció bölcsőjeként számon tartott államban a gazdaság, a kereskedelem, a tudomány mellett a testkultúra is kiemelt helyet töltött be, melyre jelentős hatást gyakorolt a hellénizmus (l. a gümnaszionok kialakítása). Főként a tradicionális övbirkózás, melynek lebonyolítását régészeti leletek sokasága bizonyítja. Az íjászat fontossága Nimród legendás cselekedeteihez köthető. Az asszír és babilóniai szekeres és lovas oroszlánvadászatok a gazdagabb rétegek kedvelt szórakozásai voltak. A fiatal gyerekek edzését (futás, lovaglás, dárdavetés, nyilazás) ún. „nevelőházakban”, szakszerű felügyelet mellett végezték. Innen ered a lovaspóló vetélkedő, az ún. csaugán is. 6.5. ábra - Harckocsihajtó – Egyiptom 6.6. ábra - Csaturanga Yüklə 2,77 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
