Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

4.3.7. Dopping az olimpiai játékokon

Az egyik legfőbb problémája az olimpiai játékoknak és más kiemelt nemzetközi sporteseményeknek általában a doppingszerek vagy más teljesítménynövelő szerek használata. Már a XX. század elején számos atléta kezdett teljesítményfokozókat használni. Például már az 1904. évi nyári olimpiai játékok maratoni futója, Thomas J. Hicks alkoholt kapott edzőjétől a verseny alatt. Ahogy azonban a tudomány és a módszerek fejlődtek, tökéletesedtek, egyre kifinomultabb módszereket alkalmaztak a doppingoló versenyzők. Egyre nyilvánvalóbbá vált: a doppingolás nemcsak a fair play szellemisége elleni vétség, hanem – a mellékhatások miatt – veszélybe sodorhatja a versenyző egészségét, sőt akár életét is. Az első, doppingszer által okozott haláleset az 1960. évi nyári olimpiai játékokon, Rómában történt. A római országúti versenyen egy dán kerékpáros, Jensen verseny közben hunyt el. Az 1960-as évek közepétől a nemzetközi sportszervezetek – élükön a NOB-bal – (1967 óta) elkezdték határozottan tiltani a teljesítménynövelő szerek alkalmazását. Az első pozitív tesztű olimpikon Lilkenwall svéd öttusázó volt az 1968. évi nyári olimpiai játékokon. Esetében alkohol használatáért el is vették a bronzérmét. Az elmúlt évtizedek sajnos egyre több negatív szenzációval szolgáltak, s számos olimpiai érmes is érintett volt ezekben a doppingesetekben. Az egyik legismertebb doppingolással összefüggő kizárás esete a kanadai szupersprinter, Ben Johnson nevéhez fűződik, aki – mint ismeretes – megnyerte az 1988. évi szöuli olimpiai játékok 100 méteres síkfutását, de pozitív tesztet produkált, melynek következményeképpen elvették az aranyérmét, majd a másik olimpiai klasszis atlétának, Carl Lewis-nak adták. Őt egyébként szintén többször gyanúsították meg teljesítménynövelő szerek használatával, de ezt nem sikerült bizonyítani.

A vizsgálatok ellenére számos atléta folytatta (folytatja) a „gyógyszerek” szedését fizikai képességeik növelésére. Hogy miért teszik ezt? Nos, a győzelem rendkívül sok előnnyel jár, s a kiélezett, helyenként öldöklő versenyben a sportolók sok esetben sajnos hajlandók akár saját egészségüket is feláldozni a sikerért. Az is előfordult, hogy a keletnémet sportolónők tudtuk nélkül szedtek doppingszereknek minősülő anyagokat, melyeket ráadásul edzőiktől kaptak. Az 1990-es évek második felében a NOB újabb koncentrált támadást indított a doppingolás ellen. Ennek kivitelezésében a központi szerepet az 1999-ben megalapított Doppingellenes Világszervezet (WADA) játszotta. Úgy tűnik, hogy a doppingolók és a NOB harcának nem lesz se vége, se hossza. Az atléták képességeit rövid időre extrém módon fokozó doppingszerek az évek alatt egyre kifinomultabbak, rafináltabbak lettek. Igaz azonban, hogy a tesztmódszerek is értelemszerűen tökéletesedtek. Így például a NOB első alkalommal 2006-ban, Torinóban alkalmazott vérvizsgálatokat.

4.3.8. Paralimpiák, Ifjúsági Játékok

1948-ban Sir Ludwig Guttman a II. világháború sérült katonáinak gyógyulását sportversenyekkel kívánta javítani. Ezért a londoni olimpiával egyidejűleg sportversenyt szervezett különböző kórházak között. Ez a játék „Kerekesszékesek világversenye” néven vált ismerté, és évente rendezték meg. A következő 12 évben Guttmann és számos segítője folytatta a versenyek rendezését a sérültek érdekében. Az 1960-as római olimpiára 400 sportolót vitt, hogy részt vehessenek az első paralimpián, amit azóta minden olimpiai évben megrendeznek, 1988-tól már a nyári játékok rendezője biztosítja a helyszínt a paralimpia küzdelmeinek. A fogyatékkal élő sportolók sportolási és versenyzési lehetőségeivel a NOB kiemelten foglalkozik immár fél évszázada. Az esélyegyenlőség elvét a nemzetközi szervezet rendkívül komolyan veszi, s az egészséges sportolók versenyküzdelmeit követően rendszeresen megrendezik a fogyatékkal élők speciális versenyeit az aktuális olimpiai helyszínen.

Az Ifjúsági Olimpiai Játékokat az olimpiai játékok fiatalabb korosztály számára módosított változatának szánják, mely kiegészíti az adott évi „felnőtt” játékokat. E játékok a 14–18 év közötti fiatal élsportolók számára kerül megrendezésre. Ennek az eseménynek az ötletét maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Jacques Rogge vetette fel még 2001-ben, s később, a 2007-ben megtartott közgyűlésén a NOB engedélyezte a játékok megrendezését. Az Ifjúsági Olimpiák rövidebb ideig tartanak mint az „igazi” olimpiák: a nyári verseny 12, a téli maximum 9 napig. A létszámot is korlátozták: a NOB maximum 3500 sportoló és 875 tisztviselő részvételét engedélyezi a nyári versenyen, míg a télin csupán 970 atlétára és 580 kísérő szakemberre számítanak. A sportágak teljes egészében megegyeznek a hagyományos olimpiai játékokéval, de korlátozott számú szakággal és eseménnyel, ezenkívül szerepet kap néhány különleges versenyszám, melyeket a fiatalok részére iktattak be. Az oktatás és a kultúra szintén fontos aspektusa, pillére az Ifjúsági Olimpiai Játékoknak. Az első rendező város Szingapúr volt 2010-ben, az első téli ifjúsági olimpiai játékok helyszínéül Innsbruckot választották.

6.45. ábra - Ifjúsági Olimpiai Játékok, Szingapúr

Olimpiász: Cs. Nagy István

Mi volt a te Athéned, Münchened?

Kékcsempés medencéd mi végre úszod?

Milyen idővel mérhető a csúcsod?

Hol a startköved, s ahol a talpköved?

Dicsőségtáblán hol izzik a neved?

Tüzes zászlód milyen árbocra kúszott?

Melyik a súlycsoportod, s ahol a súlyzód?

Fölmérted-e a Nagy Ellenfelet?

Vágytad az ugandai izmait?

Láttad-e, mit veszít, aki lazít?

Papírkard, szó-asszó mit ér a páston?

Védted az olimpiai falut?

Vagy hitted, elég aki úszni tud,

s az öttusán elég volt a tusából?

6.46. ábra - Hajós Alfréd

4.3.9. Kérdések, feladatok

Milyen előzményei voltak az újkori olimpiai játékok megalakulásának?

Mutassa be Coubertin elképzelését az olimpia jelentőségéről!

Melyek voltak a legfontosabb események a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulását megelőző és követő pár évben?

Melyek az olimpiai mozgalom legfontosabb szervei?

Mit jelent az olimpizmus eszméje?

Mutassa be a NOB szervezeti felépítését, fontosabb bizottságait!

Melyek az olimpiai mozgalom szimbólumai és értelmezze ezek jelentését!

Kik voltak NOB elnökei? (Kronológiai sorrendben)

Milyen hatást gyakorol(t) a politika a sportra? (Soroljon fel pozitív és negatív példákat!)

5. A magyar testkultúra és sport története

A magyar testkultúra- és sporttörténet jelentősebb korszakai a lényegesebb események és történések összegezésével, kronológiai sorrendben, a jelentősebb történelmi korszakok sorrendjében kerülnek bemutatásra.

5.1. 3.1 Testkultúra a feudalizmus korában (IX. sz.–XVIII. sz.-ig)

E hosszú időszakot három szakaszra oszthatjuk fel:

1. 
   Kora középkorra,
   
2. 
   virágzó középkorra,
   
3. 
   kései középkorra.
   

Az e fejezetben leírtak szellemiségében megegyeznek az egyetemes sporttörténeti fejezet középkorra vonatkozó részével, annyi különbséggel, hogy a polgári és gazdasági fejlődés üteme Kelet-Európában, így Magyarországon is lassabban, fáziskéséssel és kevésbé mélyrehatóan ment végbe.

a.) A kora középkor: A katonai felkészítést szolgáló testgyakorlatok jelentős szerepet játszottak a pásztorkodásról a földművelésre és állattenyésztésre átálló hódító magyarok életében. Bölcs Leó (IX. sz. vége) „Taktika” c. művében a tipikus magyar harcmodor fortélyait mutatja be. A szablya, a nyilazás és a kardforgatás elsajátítása a férfiemberek számára alapkövetelmény volt. Terepgyakorlatokkal, ostorjátékokkal, birkózással (Botond- monda) és különböző dobójátékokkal pedig már a gyerekeknek és a fiatal embereknek és meg kellett ismerkedniük idejekorán annak érdekében, hogy harci hivatásukra megfelelőképpen felkészüljenek. A lovaglás, a halászat és vadászat tudománya is a létfenntartás fontos része volt. A katonai felkészítéshez kötődően a népi játékok, viadalok is sajátosan az erő, a gyorsaság és az ügyesség meglétét igényelték. Meg kell említeni a hagyományos magyar harcművészeti stílus, a baranta elterjedését. Jellemzője, hogy a mozdulatok elsősorban a harci törvényszerűségeket és nem a zene alapritmusát követik. Mivel a harci tartalommal rendelkező táncok, az ősi küzdelmi vetélkedések, játékok átadása, a fegyveres gyakorlatokra történő felkészítés folyamatosnak tekinthető, így a baranta nagyon korán elterjed a Kárpát-medencében.

b.) Virágzó középkor: A testkultúra területén a feudális rendi keretek között megvalósuló egyházi és világi nevelésről kell kiemelten szót ejteni. A középkori műveltség vallásos tartalma miatt a testgyakorlás az iskolák nagy részében nem volt megengedett vagy erősen korlátozott keretek között működhetett. Azonban az ezzel párhuzamosan kialakuló és elterjedő világi nevelés, a lovagi testkultúra lényege a testi képességek és az ügyesség fejlesztésére irányultak. A lovagi tornák, fegyveres viadalok dárdával, bottal, tőrrel stb. rendkívül népszerű és elterjedt események voltak a különböző uralkodói udvarokban (III. Béla, II. István és az Anjou királyok), Budán, Pozsonyban, Prágában. Számos lovagrend alakult meg ez idő tájt (pl. a Szent György Lovagrend). A vadászat, a solymászat mellett a labdajátékok (ütős – kapós), a tánc, a sakk tartozott az uralkodói körök kedvenc időtöltéséhez.

6.47. ábra - Népi játékok

A perdöntő párviadalok a népi testkultúra fejlődésére vonatkozóan is értékes adalékokat szolgáltatnak. A legnagyszerűbb viadorok a nép soraiból származtak, melyekről a Toldi és Botond mondakörökben olvashatunk. A mutatványosok, akrobaták, igricek a népszórakoztatás népszerű figurái voltak a vallási és egyéb ünnepeknek.

6.48. ábra - Fekete sereg

A humanizmus terjedése Magyarországon is jelentős változásokat hozott a testkultúra fejlődésére. Az Itáliából érkező nevelők elsősorban az uralkodók udvaraiban (pl. Zsigmond király, Mátyás király, Jagellók) hirdették az új szellemi irányzat tanait. Pier Paolo Vergerió „Az ifjúság nemes erkölcseiről és szabad emberhez méltó tanulmányairól” c. értekezésében fejtette ki nézeteit a testgyakorlatok és a szellemtudományok együttes fontosságáról a fiatalok nevelésében. Nézetei szerint a testnevelésnek elsősorban a szellemi munka utáni pihenőben van jelentősége, szerepe. Pihenésre, játszásra szüksége van a gyerekeknek, fiatal embereknek, de a felnőtteknek is. A testgyakorlatok kiválasztásánál az életkori sajátosságok figyelembevételére is felhívja a figyelmet. A humanizmus tanainak elterjedése a Hunyadiak uralkodásához köthető elsősorban. Hunyadi János és Mátyás király – főként Vitéz János sokoldalú nevelési embereszménye hatására – rendkívül sokat tett az emberek életminősége javítása érdekében: a higiénia körülmények, a testgyakorlás különböző ágainak elterjesztése, a katonai felkészítési (fekete sereg) módszerek tökéletesítése, a testgyakorlatok szórakoztató formáinak elterjesztése (kocsi- és lovasversenyek főként Budán) e korszakban látványosan fejlődött.

c.) Kései középkor: Kelet- Európában a polgári átalakulás folyamata sokkal nehézkesebben és lassabban zajlott le, mint a kontinens nyugati részén. Magyarországon ráadásul a török terjeszkedés és a Habsburgok térnyerése, az ország három részre szakadása, az állandó háborúskodások ezt a folyamatot tovább nehezítették. A török elleni védekezésben fontos szerep jutott a végváraknak (1500-as évek): lovas- és párviadalok, a gyalogos katonaság testgyakorlatai (parittyázás, kőhajítás, dárdahajítás, nyilazás stb.), naszádosok kiképzése (úszás, evezés) a katonai felkészítés központi részei voltak. A XVI.–XVII. században a nemesség körében oly népszerű labdajátékok, lovagjátékok, a lovaglás, a lóugratás, a vadászat e korszak jellegzetes testkulturális tevékenységi formáinak számítottak. Zrínyi Miklós és Bethlen Miklós azon, a haza sorsáért felelősséget érző nemesek közé tartoztak, akik azt állították, hogy a fiatalemberek számára a testi (harci felkészülést segítő képességek fejlesztése) és szellemi művelődés egyaránt fontos. A nemzeti függetlenség elnyerésének egyik lehetőségét a nevelésben látták. A városok polgárainak a céllövészet, a labdázás (kis tollaslabda, kis kézilabda) turistáskodás–természetjárás (Baróti Szabó Dávid: „Madarászatra hívó levél”) felhívás testedzésre, a nyitott fürdőkben a fürdőzés (gyógyforrásokban gazdag Budán például) kellemes szabadidő-eltöltési lehetőséget jelentett. A humanista gondolkodók hatására felerősödtek a törekvések az iskolások testgyakorlatának bevezetésére – főleg a protestáns és jezsuita iskolákban. Ez utóbbiban az egyén érdekeinek megszilárdítására használták fel a mozgásos feladatokat. Apáczai Csere János az „Enciklopédia” c. művében fejtette ki az ifjúság sokoldalú neveléséért megvalósítandó elképzeléseit. Rámutatott arra, hogy a szellemi tevékenység mellett – éppen annak fokozása érdekében – a testet foglakoztatni kell: „A hosszú ideig való nyugalom – írja – a testet is megerőltetni és az emberben követ nemz”. Hasonlóan gondolkodott Joannes Amos Comenius is az 1650-es évek elején. A sokoldalú ember kifejlesztésére, a test és a lélek harmóniájának kialakítására irányuló törekvésekből kifolyólag Comenius a szellemi nevelés mellett komoly jelentőséget tulajdonított a higiéniának és a testnevelésnek. A „Nagy Oktatástan” c. művében hangsúlyozza a testnevelés szerepét a felnövekvő fiatalság életében: mértékletes életmódot, egyszerű, egészséges táplálkozást és rendszeres testgyakorlást javasol. Kiemelte azt is, hogy a játékok a fiatalok erkölcsi nevelésében is fontos szerepet játszanak. Hangsúlyozta, hogy a növendékek szabályszerűen, ügyesen játsszanak, ne pedig csalással, etikátlan viselkedéssel győzzenek. A XVII. század második felében a jezsuita neveltetésben részesült fiatal Comenius több testgyakorlati ágban (lovaglás, vívás, tánc pl.) is rendkívül járatos volt. Nagy jelentőséget tulajdonított a test megerősítésének, a gimnasztikai gyakorlatok végzésének. Azon véleményen volt, hogy a haza függetlenségének megvalósítása csak egészséges ifjúsággal lehetséges. A népi játékok közül a labdázás, az úszás, a tekézés, mászóversenyek, menyasszonyfuttatás, a „lovas labda”, a madarászat voltak a legkedveltebbek.

A XVIII. században a Habsburg államhatalom erőteljes nyomást gyakorolt a magyar oktatásügyre. Hazánkban az iskolák többsége a jezsuiták és a piaristák kezében volt és sok esetben az egyoldalú nevelés, amely az értelem fejlesztését is alig szolgálta, a test fejlesztésére alig fordított gondot. Ezzel együtt megjelent az igény a szabadidő aktív eltöltésére, a „rekreálódásra”, s ez a szándék az iskolai testnevelésben is lépésről lépésre tetten érhető volt. Általánossá vált például a hétköznap és az ún. „pihenőnap”. A század 60-as éveitől kezdve a felvilágosult abszolutizmus az iskolaügy fejlődésének is új irányt szabott Magyarországon. Ennek egyik megnyilvánulási formája volt a nevelés tartalmának megújítása: az egyoldalú, formális oktatás helyett többoldalú nevelésre, tárgyi tudás biztosítására és gyakorlati ismeretek nyújtására törekedtek. A nevelésügyet állami felügyelet alá helyezték. A felvilágosult abszolutizmus gondolatvilágát Mária Terézia is követendő ideológiának tartotta és a Habsburg-birodalmi törekvéseket szolgáló oktatáspolitika kiépítését ez alapján kezdeményezte. Az ún. „Ratio Educationis” c. oktatási törvény szellemében és útmutatásai alapján hasznos, engedelmes alattvalók képzését kezdték meg – az állam irányító szerepének hangsúlyozásával. A törvény a sokoldalú (értelmi, erkölcsi és testi) nevelést tűzte ki az („uomo universale”) céljául. E korszakban az iskolarendszer fejlődése jelentősen fellendült, sok új oktatási intézetet alapítottak (pl. Nemesi Akadémia), a testnevelés szakirodalma is bővült (Mátyus István: „Ó és új Didactica” c. könyve, amely az első jelentős magyar testnevelési szakirodalom egyike). Az iskolázottság kiterjesztése nemzeti ügy lett, melyet több haladó szellemiségű pedagógus (pl. Tessedik Sámuel) is felkarolt, s a felvilágosodás fegyverével harcolt a maradiság, a tudatlanság ellen, s mindent elkövetett, hogy a „sötétben élő népet” a felvilágosodás eszméjével „megfertőzze”.

5.1.1. Kérdések, feladatok

Melyek voltak a legjellegzetesebb testkulturális tevékenységek a kora középkorban?

Mi volt Apáczai Csere János és Commenius műveinek címe, amely a testkultúra szerepéről szóltak?

Mi volt a „Ratio Educatio” és kinek a nevéhez fűződik?

5.2. A polgári-nemzeti testkultúra alapjaink lerakása (1790–1848)

Az 1790-től a szabadságharcig (1848-ig) tartó időszak a polgári-nemzeti testkultúra alapjainak lerakásának időszaka volt. A feudalizmus válsága egyre jobban elmélyült és elodázhatatlanná vált: a francia felvilágosodás és forradalom eszméi a művelt, demokratikusan gondolkodó polgárok között egyre jobban terjedt, s vált népszerűvé. John Lock tanai a sport szerepéről, a filantropisták (Guth-Muths, Pestalozzi) eszméi a testgyakorlatokról mind gyümölcsözően hatottak a hazai testkultúra fejlődésére. Az 1790–91- es országgyűlés is napirendre tűzte a testnevelés ügyét, kihangsúlyozva a fő célt: a testnevelést és sportot a nemzeti felemelkedés szolgálatába kell állítani! A magyar ifjúság fizikai, katonai nevelése elsőbbséget élvezett a honatyák elképzelései szerint (Ludovika Akadémia, 1808, Első magyar katonaiskola). A fiatalok sokoldalú neveléséért folyó küzdelem élharcosainak számított Wesselényi Miklós, Széchenyi István, Kossuth Lajos. Mindhárman egy nemzeti egységfront létrehozását sürgették a testnevelés ügyéért, s a nemzeti öntudat fejlesztése érdekében. Mindhárom kiemelkedő hazafi a testnevelést a haza szolgálatának egyik eszközeként tekintette, s élesen bírálták a feudális iskolát, annak konzervatív nézeteit. Meg akarták győzni a fiatalságot a testedzés és sport szükségességéről, hasznáról, s saját példájuk alapján példát (kiválóan forgatták a kardot, lovagoltak, lőttek) is mutattak ebben. Kezdeményezésükre (kiemelten Wesselényi javaslatára) alakult meg Pesten a Nemzeti Vívó Intézet (1825), a Pesti Testgyakorló Intézet (1839), épültek lovardák, fürdők. Széchenyi nevéhez kötődik a lóversenyzés hazai magalapítása. Mint a sport mecénásai, minden módot megragadtak a sport népszerűsítésére, fejlesztésére. Az iskolai testnevelés általános bevezetésért szállt harcba Tavasi Lajos, akit a testnevelés pedagógusúttörői közé sorolhatjunk, de mellette sokan mások (Ney Ferenc, Hetényi János stb.) állhatatos munkájának köszönhetően az iskolai oktatás szerves részévé vált a testedzés. Meg kell említeni Pestalozzi egyik tanítványát, Wilhelm Eggert is, aki az első tornatanárok egyike volt Magyarországon. Az 1840-es évektől kezdődően az egyre erősödő reformmozgalmak és a polgárosodás folyamatának meggyorsulása nyomán ezekben az években a sportélet is látványosan fellendült, s a nemzet felemelkedését, a nemzeti függetlenség ügyét szolgálta.

5.2.1. Kérdések, feladatok

Kik voltak azok a reformkori politikusok, akik a testnevelés és sport ügyét fontosnak tartották és miért?

Soroljon fel olyan intézményeket, amelyek a reformkori testnevelés és sport fejlődését szimbolizálják!

5.3. A Habsburg önkényuralom és a dualizmus testkultúrája (1848–1919)

A szabadságharc bukásától az első világháború végéig terjedő időszak a hazai modern testnevelés és sportmozgalom megszületésének időszaka volt. A polgárosodás velejárójaként az emberek alapvető igényévé kezdett válni a szabadidőben végzett testedzés vagy sportversenyek látogatása.

6.49. ábra - Vívóedzés

E korszakot két időperiódusra oszthatjuk:

1. 
   az önkényuralom időszakára (1849–1867) és
   
2. 
   a dualizmus évtizedeire (1867–1918).
   

E korszak legfontosabb általános jellemzői az alábbiak voltak:

• 
  kialakulófélben volt a polgári nemzeti tornamozgalom,
  
• 
  elterjedt az iskolai testnevelés,
  
• 
  elkezdődött a sportszakember-képzés,
  
• 
  gyökeret vert a munkássport,
  
• 
  megerősödtek a sport nemzetközi kapcsolatai,
  
• 
  létrejött a sportot koordináló állami szervezet: az Országos Testnevelési és Sporttanács.
  

5.3.1. Az önkényuralom időszaka (1849–1867)

A forradalom és szabadságharc leverésével, majd az azt követő megtorlás során a polgári átalakulás és a nemzeti függetlenségért vívott harc vívmányai komoly veszélybe kerültek. A testnevelés és sport területe is jelentősen megsínylette a politikai változásokat. Kiss Áron neveléstörténész véleménye szerint „az önkényuralom iskolapolitikai szándékai csak a nemzetellenességben, a demokratizmuson alapuló pedagógiai eszmék és mozgalmak, továbbá a gyermeki aktivitás elfojtásában voltak egységesek és célratörőek”. A sport életben tartása többek között azoknak a hazaszerető nemeseknek (Gróf Batthyány Géza, gróf Széchenyi István, Zichy gróf stb.) volt köszönhető ebben az időszakban, akik mint mecénások saját vagyonukból támogatták a testkultúra ügyét. A sportsajtó és a testkultúra különböző tevékenységi formáit bemutató és elemző szakkönyvek megjelenése segítették fenntartani az érdeklődést a testnevelés és sport ügye iránt.

6.50. ábra - Gróf Batthyány Géza

A tornamozgalom életre hívása dr. Bakody Tivadar nevéhez fűződik. 1863-ban megkezdődtek a tornafoglalkozások az ország több városában. A legjelentősebb egylet, a Pesti Torna Egylet 1865-ben kezdte meg működését, amely nem sokkal később Nemzeti Torna Egylet néven kezdte meg a tornatanító-képzést. A nemzetközi kapcsolatok főként a sakkozás, a lóversenyzés, az evezés és a sportsajtó vonatkozásában teljesedtek ki az abszolutizmus éveiben.

5.3.2. A dualizmus évtizedei (1867–1918)

A kiegyezés után létrejött a kétközpontú Osztrák–Magyar Monarchia, mely során a hatalom gyakorlása megosztva osztrák és magyar tárcák irányítása alá került. A nemzeti függetlenségen ugyan jelentős csorba esett, de a kialakult politikai és gazdasági keretek viszonylag kedvező lehetőséget biztosítottak a magyar kapitalista fejlődés kibontakozásához, a polgárosodás folyamatának felgyorsulásához. A polgári-nemzeti torna- és sportmozgalom egyleti alapjainak lerakása az 1800-as évek utolsó évtizedeiben megtörtént: kiemelt fontosságú területté fejlődött a lósport, a természetjárás, a lövészet, a torna, az atlétika és a korcsolyázás. A kiegyezés korának társadalmi felvirágzása nyomán fellendült a népünnepélyek, az iskolai és tornaegyleti kirándulások iránti érdeklődés. Az angolszász gentleman testkultúra jellegzetes formái Magyarországon is kezdtek népszerűvé válni (pl. gróf Esterházy Miksa tevékenységének köszönhetően). A polgárok számára a testedzés, a sportolás egyre népszerűbb szabadidő-eltöltési mód lett, s vált részévé életminőségük javításában. 1875-ben a Londoni AAC mintájára megalakult a Magyar Atlétikai Club, mely jelentős konkurenciaharcot keltett a tornamozgalmat képviselők táborával. Az atlétika fogalma a birkózást, ökölvívást, kerékpározást, úszást, vívást, evezést, valamint az angol és a hazai népi játékok versenyszerű művelését jelentette. A modern társadalmi sport kibontakozását az egyleti és sportszövetségek hálózatának létrejötte jelképezte. Az egymással konkurenciaharcban álló MOTESZ (Magyarországi Torna Egyletek Szövetsége) és a MASZ (Magyar Atlétikai Szövetség) jelentették a hazai sport fellegvárait. De számtalan kisebb-nagyobb egylet, egyesület, sportklub alakult a századforduló környékén nemcsak a fővárosban, de szerte az országban (BTC, Újpesti TE, Ferencvárosi Torna Club stb.). A hazai sportélet kibontakozásának egyik szimbólumává vált az 1893-ban megalakult „Sportvilág” c. sportújság. Az iskolai oktatásban pedig az ún. „előtornász mozgalom” alapjainak lerakása jelentett fontos mérföldkövet. Eötvös József kultuszminiszter rendelete alapján (1868) csak az elemi iskolák alsó és felső tagozatára, illetve a polgári iskolákra vonatkozólag tette kötelezővé a testgyakorlatok oktatását. A tornafoglalkozások a német tornamozgalom szellemiségét és struktúráját tükrözték alapvetően. A tornafoglalkozások módszertanát Matolay Elek „Néhány szó a tornázás kezeléséről” c. tornazsebkönyvében összegezte. Az iskolai testnevelés tartalma és struktúráját a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedeiben állandó megújulás, bővülés és a reformkísérletek bevezetése jellemezték. Ehhez kötődően jelentősen nőtt a tornapályák és tornatermek, csónakházak, atlétikai pályák stb. száma is. A tornatanító-képzés kialakulása, valamint a főiskolai szintű testnevelőtanár-képzés alapjainak lerakása is erre az időszakra tehető. Bokelberg Ernő vezetésével 1870-ben elkészítették a Magyar Tornatanítók Egyletének első alapszabályát. Az 1909-es Országos Testnevelési Kongresszuson kulcskérdésként tárgyalták a szakemberképzés ügyét, később pedig egy felállítandó testnevelési főiskola ügyét. Az 1890-es évekre tehetők a munkás torna- és sportmozgalom első kísérletei is. A Budapesti Munkásegylet, az Általános Munkásegylet és a hasonló szerveződések jelentették a munkásosztály számára a szervezett formában történő testedzés (természetjárás, torna, labdarúgás, atlétika, kerékpározás stb.) lehetőségét. A nemzetközi sportkapcsolatok kialakításánál nehezítő körülménynek számított az ország különleges status quo-ja, azaz kétközpontú berendezkedése. A dualizmus időszakában főleg lövészetben, lósportban, vívásban, evezésben, tornasportban és atlétikában a monarchia versenyzői számos nemzetközi versenyen vettek részt, illetve több nemzetközi sporteseményre került sor főként a fővárosokban. Ez elsősorban az egyre élénkülő magyar sportdiplomáciának (Kemény Ferenc tevékenysége, aki Coubertin báró barátjaként a NOB megalakításának részese volt!) volt köszönhető. A nemzetközi olimpiai mozgalomba való bekapcsolódásunk, az athéni, párizsi, st. louis-i, stockholmi játékokon való részvétel mérföldkövet jelentettek a nemzetközi sportkapcsolataink fejlődéstörténetében ezekben az évtizedekben. Kemény Ferenc és Coubertin báró levelezéséből kiderült, hogy felmerült még annak lehetősége is, hogy Budapest rendezné meg az első olimpiát a görögök tétovázása miatt. Az 1901-ben alakított MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) nemzetközi szinten is az egyik legaktívabban működő szövetségnek bizonyult. Ki kell emelni a milleneumi sportversenyeket is, amelyek fontos részei voltak az akkori hazai sportéletnek. A testnevelés és sport irányítása az Országos Testnevelés Tanácsa kezébe került – 1913-tól Berzevichy Albert elnökletével.