Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek
Yüklə 2,77 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 4. A rekreáció, mint szakma
- 4.1. A rekreációs szakember, mint animátor
- 4.1.1. Turisztikai és rendezvény animáció
- 4.1.2. Az animátor személyisége
- 4.1.3. A csoport és az animátor
- 4.1.3.1. Csoportvezetői stílusok
- 4.1.4. Az animátor munkaterületei, rendezvénytípusok
- 4.2. Különböző életkorúak és csökkent képességűek rekreációs programszervezésének szempontjai
- 5.9. táblázat - Életkori szakaszok
Kérdések:
Érdemes hozzáolvasni:
Felhasznált irodalom Delpy-Neirotti, L. (2003) Introduction to Sport and Adventure Tourism. In Hudson, S. (ed.) Sport and Adventure Tourism. The Haworth Hospitality Press, New York. Harsányi L. (1991) A rekreációs edzés módszertana. Kézirat, Pécs. Hoffmann Istvánné (2000) Sport-marketing. Bagolyvár Kiadó, Budapest. Földesiné Sz. Gy. – Gál A. – Dóczi T. (2010) Sportszociológia. SE TSK, Budapest. Földesiné Sz. Gy. (2005) Sportturizmus: Új kihívások és stratégiák. Kalokagathia, 1-2. Gál A. (2001) Életmód – Egészségi állapot – Sportolási szokások. Diplomadolgozat. ELTE BTK, Budapest. Gammon – Robinson (1997) Sport and Tourism: A conceptual framework. Journal of Sport Tourism, 4. Gáldi G. (2004) Szabadidő-struktúra és fizikai rekreáció Magyarországon 1963-2000 között, életmód-időmérleg vizsgálatok tükrében. PhD értekezés, Semmelweis Egyetem, Budapest. Gáldi G. (1989/a) A szabadidősport iránti érdeklődés vizsgálata különböző társadalmi csoportokban egy új szabadidőklub működése kapcsán. A Testnevelési Főiskola Közleményei, 3. Gáldi G. (1989/b) Szabadidősport – klubvállalkozási formában. (Egy empirikus vizsgálat tapasztalatai Gödön.) In Makkár M. (szerk.) I. Országos Sporttudományi Kongresszus. MSTT, Budapest. Gáldi G. (1999) A szabadidősport Magyarországon egy vizsgálat tükrében. In Mónus, III. Országos Sporttudományi Kongresszus. MSTT, Budapest. Gáldi G. (2002/a) Fizikai aktivitás Magyarországon az ezredfordulón. Magyar Sporttudományi Szemle, 3-4. Gáldi G. (2002/b) A magyar lakosság szabadidős aktivitásának változásai 1963-93 között az időmérleg-vizsgálatok tükrében In Dobozy L. (szerk.) Válogatott tanulmányok a rekreációs képzés számára. MSTT, Budapest. Gáldi G. (2003) A szabadidőről alkotott elméletek áttekintése In Földesiné Sz. Gy. – Gál A. (szerk.) Sport és társadalom. MSTT, Budapest. Gáldi G. – Kovács T. (1991) Rekreáció I. ELTE TFK, Budapest. Kiss G. – Szabó J. (2004) A sportvezetés, -szervezés és a sportmarketing alapjai. JGYF Kiadó, Szeged. Kiss G. (2009) A sport gazdasági és üzleti háttere. In Szatmári Zoltán (szerk.) Sport és életmód. Akadémia Kiadó, Budapest. Kiss G. ( ) A rekreáció, mint befektetés – az egészségmegőrzés tükrében, In Tarkó B. (szerk.) Egészségfejlesztés a tudományokban. JGYF Kiadó, Szeged. Le Corbusier (1925) Urbanisme (Urbanism). G. Crés, Paris. Lukácsy A. (1964) Népek játékai. Móra Könyvkiadó, Budapest. Nagy J. (2005) Sportüzlet Magyarországon. Magyar Sporttudományi Szemle, 2. Neulinger Á. (2009) A szabadidősport iránti érdeklődés Magyarországon. Magyar Sporttudományi Szemle, 1. Schemel, H. J. (2000) Sports and Environment: Conflict and Solutions. Meyer and Meyer Sport, Wienna. Sport XXI. Nemzeti Sportstratégia, ÖTM, 2005. november Perényi Sz. (2003) A női sporttevékenység és a média testkép alakító hatása. In Földesiné Sz. Gy. – Gál A. (szerk.) Sport és Társadalom. MSTT, Budapest. Rátz T. – Kiss R. (2006) A golfozás, mint aktív turisztikai tevékenység Magyarországon. Magyar Sporttudományi Szemle, 3. Tasnádi J. (2002) A turizmus rendszere. Aula Kiadó, Budapest. Thornton, F. – Brutscher, H. (2001) What is a spa? Historical Background and Modern Influences. Spafinder Magazine. http//: www.spafinder.com 4. A rekreáció, mint szakma Az eddigiek során áttekintettük a szabadidő funkcióit, a rekreációt, mint mozgalmat, a szabadidő alakulását annak gyökereitől a 20. század ipari társadalmainak kialakulásáig. Röviden foglakoztunk a rekreációs céllal űzött tevékenységekkel, a rekreációs edzés jellemzőivel és helyszíneivel. Az utóbbi időben a szakirodalom egyre többet foglalkozik magával a szakmával, a rekreátor, rekreációszervező, turisztikai animátor munkakörökkel. Ennek hatására differenciálódott, nagyobb hangsúlyt kapott és sokszínűbbé vált a szakemberek képzése is. 4.1. A rekreációs szakember, mint animátor Utóbbi évtizedekben megnövekedett szabadidő a fejlett országok lakosságát is sok tekintetben felkészületlenül érte. Az egész évben keményen dolgozó, agyonhajszolt ember a szabadsága alatt sokszor nem tudja, hogy a választott üdülőhelyen milyen programokba kapcsolódhat be. A szállodák és egyéb szálláshelyek az elmúlt időszakban egyre jobban törekednek arra, hogy színes programokat kínáljanak vendégeiknek. Ezt a munkaterületet nevezzük animációnak és a feladatot ellátó szakembert turisztikai animátornak. Az animáció latin eredetű szó, az animo szóból ered, melynek jelentése: életet önt valamibe, lelkesít, buzdít. Animálni annyit jelent, mint lelket-szellemet önteni egy közösségbe, lehetőséget adni egy csoportnak, egyéneknek hogy fejlesszék, kiteljesíthessék önmagukat. Az animáció segíti a kommunikációt, fejleszti a kreativitást, segíti a csoportképződést és megkönnyíti a kulturális életben való részvételt. A szociokulturális animáció egyfajta válasz a rekreáció története során jelentkező társadalmi kihívásokra, az urbanizációval járó elidegenedésre, a fiatalok deviáns viselkedésére vagy a munkanélküliségre. A szociokulturális animációt a turisztikai animáció egyfajta nonprofit gyökerének is tekinthetjük, mely a rekreációval kapcsolatosan turisztikai és rendezvény animáció formájában jelenik meg Napjainkban az élményorientált és az egészséges életmódhoz köthető (wellness, fitness) tevékenységeket előtérbe helyező rekreációs irányzathoz a kikapcsolódást irányító, gyakorlott, szakmailag jól képzett rekreációs szakemberekre, animátorokra van szükség. Ezért alakult ki a ’60–70-es évek jóléti társadalmaiban, a már említett szociokulturális animáció mellett az úgynevezett turisztikai animáció is. Eredetileg csak üdülőklubokban dolgoztak animátorok (szabadidő tanácsadók), de ma már nagyobb szállodákban, rendezvényeken szórakoztatják a vendégeket, sport- és egyéb programokat szerveznek és segítik a résztvevők közötti kapcsolatok kialakulását is. Az animáció az Európa Tanács által szociokulturális animációnak nevezett fogalomkörbe tartozik. Jelenleg a szakma tovább specializálódott és egyre szélesebb körben igénylik az animátorokat a „szabadidőiparban”. A sportturizmus középpontjában a szervezők (animátorok) és a résztvevők (turisták) állnak, akik egy bonyolult motiváltsági rendszeren keresztül kapcsolódnak be a sportturisztikai programokba. 4.1.1. Turisztikai és rendezvény animáció A turisztikai animáció kereskedelmi szálláshelyeken, szabadidőcentrumokban, sportlétesítményekben, faluházakban és egyéb idegenforgalmi helyszíneken megvalósuló szolgáltatás. Ennek célja, hogy a vendégeknek maradandó élményt nyújtsanak az emberi kapcsolatok kiépítésén és játékos programok lebonyolításán keresztül. A rendezvény animáció célja a turisztikaihoz hasonlóan az, hogy a résztvevőknek maradandó élményt nyújtson, kapcsolatokat építsen és szórakoztasson. A megrendelő igényeinek figyelembevételével bonyolítják le az animátorok az egy-egy estét magába foglaló kulturális szórakoztató eseményeket, vagy egy-egy rendezvény sikeréhez járulnak hozzá kiegészítő programjaikkal. Léteznek egy-, vagy többnapos családi, sportrendezvények, vetélkedők és egyéb rekreációs programok. 4.1.2. Az animátor személyisége Nehéz meghatározni, hogy mely személyiségjegyek és viselkedésminták a legfontosabbak egy ideális vezető, illetve animátor számára. A jó animátor egy olyan rekreációs szakember, aki mindenképpen rendelkezik a következő személyiségjegyekkel:
A szakembereknek el kell sajátítaniuk az animáció különböző területeit, de legalább egy tevékenységben professzionális szaktudással kell rendelkezniük. Ideálisnak tűnik az ún. extrovertált típus, aki nyitott, társaságkedvelő és jó kapcsolatteremtő. 4.1.3. A csoport és az animátor Az eddigiekből kiderült, hogy az animátor többnyire csoportokkal foglalkozik, ezért alapvető, hogy felismerje a legfontosabb csoportdinamikai jelenségeket és folyamatokat. A csoport valamilyen közös cél érdekében, rövidebb hosszabb időre együttműködő közösség. Az animátor kis csoportokat, az emberek olyan együttesét vezeti, melyben a résztvevők egymást közvetlenül érzékelik és folyamatosan vagy rendszeresen interakcióba lépnek. Egy másik felosztás szerint létezik formális csoport, azaz valamely külső körülmény által kialakult társaság és úgynevezett informális csoport, amely szabad választáson alapul. A csoportdinamika azt jelenti, hogy a csoportok története szakaszokra bontható. Csoportfejlődési fázisok a találkozás, a differenciálódás, a produkció, az elkülönülés. A csoportok strukturálódása folyamán különböző alcsoportok alakulhatnak ki, melynek során státuszok jelenhetnek meg (vezető, komikus, kibékítő, filozófus, deviáns, magányos, szerény stb.). 4.1.3.1. Csoportvezetői stílusok Az animációban a Lewin által leírt, mindhárom vezetői stílusnak (autoriter, demokratikus, laissez-faire) megvan a szerepe. Baleset- vagy sérülésveszélyes tevékenység során mindenképpen autoriter típus lehet kívánatos, ha a csoport önállóságát szeretnénk erősíteni, akkor viszont laissez-faire stílusú vezetőre van szükség. Az esetek többségében azonban törekedjünk a demokratikus stílus alkalmazására. 4.1.4. Az animátor munkaterületei, rendezvénytípusok Mint már említettük, az utóbbi időben az animátor szakma és az animációs munkaterületek és helyszínek is specializálódtak, alapvetően két nagy területet lehet meghatározni. 4.1.4.1. Rendezvény animáció A rendezvény helyszíne szerint beszélhetünk fedett létesítményben szervezett (partik, táncestek, fogadások, játék-kvíz estek, show-estek, folklór-rendezvények, tematikus estek, ünnepi vacsorák stb.) és szabadtéri programokról (barbecue, strandünnep, piknik, tábortűz, bográcsparti, kirakodóvásár, sportnap, tánchajó, népi ünnepek stb.). Jellege szerint pedig szervezhetők formális, illetve informális társasági összejövetelek, programok. Mindkét esetben fontos feladat a megfelelő helyszín kiválasztása és berendezése, a vendégek ültetése, a kapcsolatfelvételi lehetőség biztosítása, az érdeklődési köröknek megfelelő programok szervezése stb. 4.1.4.2. Klub animáció Az üdülőklub típusú animációban a szerteágazó feladatok miatt sokféle elvárásnak kell megfelelni. Az animátorok ma már jellemzően valamilyen területre szakosodnak. Általában háromféle klub (szórakoztató) animációt különböztetünk meg, melyek még további csoportokra bonthatók (felnőtt, időskorú és speciális igényű):
4.2. Különböző életkorúak és csökkent képességűek rekreációs programszervezésének szempontjai A rekreátor szakma specializálódásával, a különböző életkorú csoportok rekreációs programjai megtervezésének igényével új munkaterületek alakultak ki. Így vált önálló területté a gyermek, felnőtt és senior korosztály rekreációja. Az egyes programok kidolgozásánál figyelembe vették az életkori sajátosságokat, a programok időtartamát, a csoportok létszámát és heterogenitását stb. A 6. táblázat a korosztályok egyik lehetséges felosztását tartalmazza, melyben természetesen a kronológiai, illetve a biológiai életkor nem mindig azonos. A felsorolás jelzi továbbá a korosztály legfontosabb jellemzőit, ami elsődleges támpontot jelent a rekreációs programok kidolgozásához. 5.9. táblázat - Életkori szakaszok
Yüklə 2,77 Mb. Dostları ilə paylaş:
|