Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

A különböző életkorú csoportok programjait olyan rekreációs szakembereknek kell vezetni, akik rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek a jó animátort jellemzik. Vagyis megfelelő szakmai felkészültségűek, jó szervezők, empatikus, megértő, nyitott és barátságos személyiségek. Ugyanakkor következetesek és dinamikusak, van tekintélyük a csoport előtt és jó konfliktuskezelő képességgel rendelkeznek. Továbbiakban ismertetjük a legfontosabb életkori szakaszokat, ezek legfontosabb jellemzőit és azokat a módszereket, amelyekkel rekreációs programjukat megtervezhetjük.

4.2.1. A kisgyermekkor és korai gyermekkor (3–7 év) animációja

Jellemzőik: mozgékonyság, nincs félelemérzetük, rövid ideig képesek figyelni, hamar elunják a tevékenységet, a példaképek szerepe nagyon erős, igyekeznek imponálni a vezetőnek, szeretik felkelteni a felnőttek érdeklődését, az önállósodás kezdete, könnyen motiválhatók.

A foglalkozások vezetése során egyszerű instrukciókat adjunk, ne túl nehéz feladatokat tervezzünk, ezek legyenek változatosak, melyekbe esetenként a szülőket is bevonhatjuk.

4.2.2. A gyermek- és serdülőkor (8–16 év) animációja

Jellemzőik: hosszabb ideig képesek figyelni, szeretnek tanulni és megérteni dolgokat, spontán érzelemkitöréseket produkálnak, érdeklődésük gyorsan változik, értékrendjük kezd kialakulni, a versenyhelyzeteket kedvelik, keresik önmagukat, kezdik érzékelni a nemi különbségeket, felelősségtudatuk erősödik, de érzéseiket gyakran elrejtik, a barátságok, személyes kapcsolatok kiépülése fontossá válik számukra.

A foglalkozások során az egyszerű versenyjátékok mellett már bonyolultabb feladatot adhatunk. Biztosítsunk lehetőséget az önálló szereplésre, de a csoportmunkára is. Szervezhetünk sportos programokat egységesen, de akár külön a lányoknak és a fiúknak, jutalmazzunk egyéni és csoportos teljesítményt egyaránt.

4.2.3. Az ifjúkor (17–25 év) animációja

Jellemzőik: szerepkeresés a csoportban, logikai érzékük fejlődik, erős szexuális érdeklődés, az értékrend változása, a szülőktől való függetlenségre törekvés, az általános aktivitás, sportaktivitás erős.

Foglalkozásaik legyenek koedukáltak, de szervezzünk nem koedukált programot is. Adjunk esélyt, hogy kifejezhessék kreativitásukat, egyéniségüket. A programok összeállításánál, amennyire lehetséges, keltsük bennük a szabad választás érzését. Az élményszerző programok tartalmazzanak ellenőrzött, de kicsit kockázatosabb tevékenységet is, jelentsenek egyidejűleg kihívást és sikerélményt.

4.2.4. A felnőttkor (26–65 év) animációja

Jellemzőik: kialakult értékrend, felelősségtudat, heterogén érdeklődés, eltérő egészségi és kondicionális állapot.

Elsődleges cél, hogy foglalkozásaik irányuljanak a mindennapi munka fáradalmainak kipihenésére, energiájuk újratermelésére. Lényeges szempont a személyes kiteljesedés, a képességek kipróbálása, valamint az ismeretek bővítése. A kikapcsolódás során fontos tényező lehet a családi együttlét, ezért családi játékokat is szervezzünk, de önálló felnőtt foglalkozások is szerepeljenek az aktív és passzív programokban. A sportos vagy kulturális jellegű vetélkedők, versenyek szabadon választhatóak legyenek, a programokban való részvételre ne erőltessünk túlzottan senkit. Fontos követelmény még az animátor személyének hitelessége, pontossága és következetessége.

4.2.5. Az időskor (66 évtől) animációja

Jellemzőik: eltérő egészségi állapot, hosszabb pihenési szakaszok igénye, erősen kötődnek megszokott tevékenységeikhez, gyakran tartózkodás a közösségi élettől.

A foglalkozások alkalmával alakítsunk kisebb csoportokat a különböző játékos tevékenységekre, tartsuk tiszteletben az egyéni igényeket, és legyünk türelmesek. Erősítsük önbizalmukat, értékeljük speciális ismereteiket. A programok során biztosítsunk lehetőséget a játékokba való alkalmi bekapcsolódásra is. Gyakorlatvezetéskor az idősekkel szemben érvényesüljön az udvariasság és kedvesség.

4.2.6. Csökkent képességűek animációja

Jellemzőik: fogyatékosságuk eltérő típusú és mértékű lehet,

A foglalkozások során fontos feladat a speciális feltételek megteremtése, a résztvevők képességeinek és igényeinek felmérése, majd egy közösen összeállított program elkészítése, melybe igyekezzünk a többi egészséges résztvevőt is bevonni. A foglalkozások típusát, időtartamát, intenzitását a csökkent képesség függvényében kell megválasztani. Amennyiben szükséges, módosítsuk (könnyítsük) a játékszabályokat, a türelem és az integráció segítése a legfontosabb szempontok.

4.3. Fittség, fittségi vizsgálatok, tesztek lebonyolítása

Az aktuális egészségi, fittségi állapotot több szempontból érdemes vizsgálni. Például a profi sportolók az Own Indexen keresztül, a rekreációs céllal testedzők Kenneth Cooper tesztjén át, az átlagemberek otthon is elvégezhető standardizált, egyszerű tesztjein keresztül meglehetősen széles a skála. A továbbiak szempontjából fontos, hogy a fogalmakat egységesen értelmezzük.

4.3.1. A fittség, fitness fogalma

Fittségen olyan pszichés és fizikai állapotot értünk, mely az egészséget és a minőségi életet előtérbe helyezve magába foglalja az általános jó közérzetet, és a megnövekedett mindennapi teljesítőképességet. A fittség állapota nem szükségszerűen ugyanaz mindenki számára, ebben erős egyéni eltérések lehetnek. Fitt az, aki többek között a tőle elvárható munkaképességgel rendelkezik és Kenneth Cooper szavaival élve „tökéletes közérzet”-nek örvend. A fittség tehát a fitt egyénre jellemző tulajdonságok együttese.

A „fitness” a mai viszonyok között egy új sportágat, és egy rekreációs irányzatot is jelent.

A fittség és egészség között szoros összefüggés tapasztalható, hiszen tudjuk, hogy az egészség és a fittség is viszonylagos fogalmak és egy pillanatnyi állapotot jelölnek. Éppen ezért mindig az adott egyént, társadalmi vagy civil csoportot kell vizsgálni a rá, vagy rájuk jellemző összefüggések figyelembevételével. A fittséget általában a következők meghatározásával jellemezzük:

• 
  testalkat, testösszetétel; zsír-izom-ásványi anyag tartalom aránya, alkalmazott próba: (BMI), testösszetétel analízis: (InBody), bőrredő mérés: (kalipper),
  
• 
  vázizomzat, aktív mozgatórendszer; izomerő és állóképesség, hajlékonyság alkalmazott próba: (helyből távolugrás, Cooper vagy más futóteszt, hajlítás előre),
  
• 
  cardiorespiratoricus teljesítmény; maximális oxigénfelvétel, alkalmazott próba: (spiroergometria, vitálkapacitás mérés),
  
• 
  metabolizmus; szénhidrát és lipid anyagcsere, alkalmazott próba: (vérvétel, koleszterinszint, vércukorszint megállapítása).
  

4.3.2. Fittségi vizsgálatok alapjai

Az általános fittségen túl létezik a fittségnek speciális megközelítési lehetősége is, ami csak az ember tevékenységének egy-egy részterületére vonatkozik:

• 
  szellemi fittség – mentális fittség (teljesítőképesség, kitartás, kreativitás, pozitív gondolkodás, stb.),
  
• 
  fizikai fittség – morfológiai jellemzők (testösszetétel, zsírosság, csontosság),
  
• 
  a munkavégzés szempontjából figyelembe vehető fittség – motoros fittség (keringés, erőkifejtés, hajlékonyság stb.).
  

4.3.2.1. Kinek ajánlott a fittségi vizsgálat?

• 
  Mindenkinek, aki „új” életet akar kezdeni bármilyen okból is (munkahelyváltoztatás, életmódváltoztatás, fogyókúra stb.).
  
• 
  Azoknak, akik korábban nem sportoltak, de szeretnék elkezdeni.
  
• 
  Akiknek orvos javasolta a vizsgálatot.
  
• 
  Azoknak, akik orvosi tanácsra kezdenék el a mozgást, de nem kaptak részletes, szakmai útbaigazítást.
  
• 
  Akinek diagnosztizált betegsége van, és nem tudja, mennyit, és mit sportoljon.
  
• 
  Akinek intenzívebb fizikai megterhelés közben szomatikus panaszai vannak.
  
• 
  Ülőmunkát végzőknek, illetve akik fokozottan mozgásszegény életmódot élnek.
  

4.3.2.2. Fittségi vizsgálatok és tesztek fogalma

A fittségi vizsgálat egy komplex, különböző, főleg motoros teszteket magába foglaló vizsgálati módszer, mely többféle vizsgálati eredményből von le következtetéseket standardizált eredmények alapján. A résztvevők számára a vizsgálat tanácsadással zárul.

A fittségi teszt egy olyan „eszköz”, melynek eredményéből következtethetünk a tesztelt személy fizikai, kondicionális állapotának aktuális szintjére. A fittségi tesztek tehát általában részei a vizsgálatnak, melyek teszt-battériák is lehetnek, s ezek együttes eredménye nyújt információt a vizsgált személy fittségéről, fizikai állapotáról, munkabírásáról.

4.3.3. A fittségi vizsgálat menete

A vizsgálatot kezdeményezheti az állam (kormányzat), területi önkormányzat, vagy civil szervezet, ha a lakosság életmódjában olyan változásokat tapasztal az általa vizsgálat alá vont területeken, amelyek nem kívánatosak és kevésbé, vagy egyáltalán nem ismerik ennek okát. Továbbá igényelheti az egyén, aki saját felismert érdekéből adódóan kíváncsi teljesítményére, fittségére. Egyre fontosabb a munkáltató által kezdeményezett vizsgálat, ha kíváncsi a dolgozók egészségi állapotára, munkateljesítményük (kimagasló, vagy gyenge, lemaradó, eddigiektől eltérő) okára és annak hátterére. A fittségi vizsgálat menete a következő:

• 
  Anamnézis, esetlegesen orvosi vizsgálatra küldés.
  
• 
  Nyugalmi vizsgálat.
  
• 
  Terheléses vizsgálat, az adatok feldolgozása.
  
• 
  Tanácsadás, szükség szerinti javaslattevés további szakorvosi vizsgálatokra.
  

4.3.3.1. Anamnézis (adatfelvétel)

A vizsgálatok előtt történik meg az adatfelvétel a következők szerint:

• 
  a vizsgált személy egészségi állapotával kapcsolatos problémái,
  
• 
  esetleges örökletes betegségek
  
• 
  keringési, mozgásszervi panaszok,
  
• 
  testsúly alakulása, testmagasság,
  
• 
  étkezési szokások,
  
• 
  dohányzás és egyéb élvezeti cikkek fogyasztása,
  
• 
  stressz mértéke és forrása,
  
• 
  a fizikai aktivitás jellemzői gyermekkortól részletezve,
  
• 
  a család életmódja, szokásai,
  
• 
  szükség esetén egyéb, kiegészítő orvosi vizsgálatra küldés.
  

4.3.3.2. A nyugalmi vizsgálat legfontosabb részei

• 
  EKG, vérnyomásmérés,
  
• 
  spiroergometria, vitálkapacitás mérés,
  
• 
  testzsír becslése, mérése,
  
• 
  markolóerő, szorítóerő mérése,
  
• 
  vérvizsgálat (koleszterin, vércukor, májfunkció stb.).
  

4.3.3.3. A terheléses vizsgálatok és az adatok feldolgozása

A vizsgálat tartalmazza a terhelhetőséget korlátozó tényezők kizárását, a fittségi szint megállapítását, kategóriába sorolását.

A terheléses teszten a kerékpárergométeren, vagy futószalagon végzett orvosilag ellenőrzött és meghatározott vizsgálatot értünk, melynek során a kapott adatokat rögzítik és értékelik, az emelkedő intenzitású stady-state terhelés, a terhelés alatti EKG monitorozás, a vérnyomás változásának ellenőrzése mellett.

A vizsgálat célja a terhelhetőséget hátráltató vagy korlátozó okok feltárása, a fittségi kategória megállapítása, egyes panaszok okainak felderítése.

4.3.3.4. A fittségi tanácsadás

A fittségi vizsgálatok csak akkor teljesek és hasznosak, ha a vizsgálatok eredményének összesítése után a vizsgált személy részére az eredmények ismeretében életmódjával, életvezetésével, a rizikófaktorok megelőzésével, elkerülésével kapcsolatosan tanácsokat adunk.

A tanácsadás az alábbi területekre terjedhet ki:

• 
  mozgásprogrammal kapcsolatos tanácsok, egyéni mozgásprogramok, edzéstervek készítéséhez,
  
• 
  életvezetéssel kapcsolatos tanácsok elsősorban a mozgással és étkezéssel kapcsolatosan
  
• 
  stresszhelyzetek megfelelő kezelése érdekében adott tanácsok,
  
• 
  szokásrendszer megváltoztatásával kapcsolatos tanácsok,
  
• 
  szenvedélybetegségekkel kapcsolatos tanácsok,
  
• 
  szakirányú átirányítás (szakorvos, szakpszichológus, gerontológus stb.).
  

4.3.4. Általános érvényű tesztek

A fittségi teszt a szervezet általános teljesítőképességének olyan vizsgálata, melynek célja, hogy különböző fizikai képességeket és izomcsoport-működést mérjen, egybevetve azokat a testalkati jellemzőkkel.

Az evezősök téli felkészülését ellenőrző sportági fittségi tesztje, az evezős ergométer-teszt mára már önálló versennyé nőtte ki magát, világbajnokságot is rendeznek belőle. Own Index – ma már könnyen elérhetőek a pulzusmérő rendszerek, melyek a számítógépes hátérrel alkalmasak segítséget nyújtani a teljesítményünk azonnali megítélésében. Ebben nyújt segítséget az Own Index, mely könnyen, biztonságosan és gyorsan elvégezhető Polar Fitnesz Teszt eredményeként kapjuk meg. Az Own Index nyugalmi pulzusszámunkon és szívfrekvencia-változékonyságunkon, valamint nemünk, testmagasságunk, testsúlyunk, és az általunk megadott fizikai aktivitási szintünk értékein alapszik. Az Own Index tulajdonképpen egy pontszám, amely megegyezik az aerob fittség közismert mérőszámával, a relatív VO2max-szal (ml/perc/kg). Aerob (kardiovaszkuláris) fittségünk a testünket oxigénnel ellátó szív- és keringési rendszer megfelelő működésétől függ. Minél jobb az aerob fittségünk, ez azt jelenti, hogy szívünk annál erősebb, és hatékonyabb munkavégzésre képes. A jó aerob fittségnek számos előnye van, például csökkenti a kardiovaszkuláris megbetegedések, az agyvérzés és a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. Ha az aerob fittségünket javítani szeretnénk, legalább 6 hét rendszeres edzésre van szükségünk ahhoz, hogy az Own Indexünk értékében szemmel látható változások mutatkozzanak. Kevésbé edzett személyek esetében a változások jobban észrevehetőek, míg az aktívan sportolóknak több időre van szükségük ugyanazon edzéshatások kialakulásához. Aerob kapacitásunkat leghatékonyabban a nagy izomcsoportokat igénybe vevő mozgásformák fejlesztik, mint például a gyaloglás, futás, kerékpározás, evezés, úszás, (gör)korcsolyázás és a sífutás. Jelenlegi fittségi szintünk meghatározásához az első két hét folyamán több alkalommal is mérjük meg az Own Index-ünket, hogy pontos kiindulási értéket kapjunk. Fittségünk fejlődésének nyomon követéséhez ezután elegendő havonta egyszer, vagy kétszer megismételnünk a mérést. A Polar Fitnesz Teszt csak egészséges felnőttek felmérésére alkalmas.

Néhány javasolt teszt, a teljesség igénye nélkül:

• 
  állóképesség: 12 perces Cooper-futóteszt, úszóteszt, 2 km-es futóteszt, 6 km-es gyaloglóteszt, kerékpár-ergométer, futópad használata, Harvard – Sloan lépésteszt,
  
• 
  erő/gyors erő: helyből felugrás, helyből távolugrás, 10 m-es ingafutás talajérintéssel,
  
• 
  gyorsaság: 30 m-es síkfutás,
  
• 
  erőállóképesség: 2 perc teljes felülés, függeszkedés hajlított karral, fekvenyomás közepes súllyal maximális számú gyakorlatig, stb.
  

A próbákat a cél függvényében válasszuk ki, és figyeljünk arra, hogy végrehajthatóak legyenek, ne okozzanak sérülést. Az aktuális állapotot egy izomcsoportnál elég egyszer mérnünk és az adott sportágnál kevésbé fontos képességeket csak akkor teszteljük, ha kifejezetten ez a célunk. Ez lehet például abban az esetben, amikor egy konkrét izom vagy egy képesség fejlődését szeretnénk nyomon követni, akár egy izomsérülés után a maximális erő növekedését.

További ismert tesztek: az Eurofit, mely az anaerob és aerob energiafolyamatokat vizsgálja, a folyamatos, nagyobb erőkifejtést igénylő fizikai tevékenységre való alkalmasság mérésével. Részei a testsúly, a testmagasság, a bőrredő mérése, a testegyensúly mérése, ülésből előrenyúlás, helyből távolugrás, kézi szorítóerő mérése, függés hajlított karral, és az ingafutás. A Hungarofit mini, (7 éves korig) Cooper-tesztet, helyből távolugrást, hanyattfekvésből felülést és hasonfekvésből törzsemelést tartalmaz. A Hungarofit mini (7 év felett) részei: Cooper-teszt, helyből távolugrás, felülés, törzsemelés és karhajlítás, -nyújtás mellső fekvőtámaszban.

4.4. A rekreációs szakemberek képzése és munkaterületei

Indokoltnak tűnik, hogy a rekreációs szakemberképzést a társadalmi elvárások és a piaci igények egyidejű vizsgálatával kezdjük. Az a tény, hogy Magyarországon a felnőtt lakosság 70%-a az év során nem végez semmilyen fizikai aktivitást, illetve sporttevékenységet (Gáldi Gábor, 2004), nagymértékben befolyásolja a piaci igényeket, a rekreációs kínálatot vagyis az adott terület munkalehetőségeit. A fentiek gazdasági hatását, munkaerőpiaci jelentőségét szinte lehetetlen pontosan felmérni, azonban jelzésként szolgálhat az a tény, hogy GDP sportra fordított aránya az EU tagállamaiban 2006-ban 1,5 és 2,7% között mozgott, ugyanakkor Magyarországon ez mindössze 0,32% volt (MSTT 2006). Ennek is csak egy része jut a szabadidősportra, rekreációra, ezért más forrásokra (civil és üzleti szféra) is szükség van.

4.4.1. A rekreációs szakemberképzés rövid áttekintése

Ahhoz, hogy jobban körülhatárolhatóvá váljanak a rekreációs szakemberek munkaterületei, röviden tekintsük át a különböző képzési rendszereket.

A World Leisure and Recreation Association (WLRA) 1993-as dokumentumának külön fejezete foglalkozik a rekreációs szakemberképzéssel és lefekteti annak irányelveit. (Ruskin és Sivan, 1993). A dokumentum egyértelműen a szabadidőre, a szabadidős aktivitások oktatására koncentrál. A fentieket figyelembe véve is az egyes országok képzése igen változatos képet mutat. Az EU tagországokban az elmúlt évtizedekben a Bolognai Egyezménynek köszönhetően egy integrációs folyamat zajlik, melyben a rekreáció és más szabadidővel kapcsolatos képzések 3+2 éves alap (BSc), illetve mesterképzésen (MSc), valamint PhD szinten folynak. A képzésekben továbbra is erősek a turizmus, a menedzsment és az üzleti adminisztráció, valamint a sport és az egészségfejlesztés szakterületek.

Néhány példa az ezredforduló OKJ-s „Rekreációs mozgásprogram vezető” képzésének kommunikációs gyakorlatából: említsenek példákat a kommunikáció szükségességéről, kölcsönösségéről, tagoltságáról, befolyásoló hatásáról; mondjanak ki mondatokat különbözőképpen (agresszívan, szorongva, szerényen, bizonytalanul, határozottan stb.); mutatkozzanak be röviden, betartva a nyilvános szereplés követelményeit; figyeljék meg néhány nyilvános szereplést vállaló személy kommunikációját és annak hitelességét. (Gáldi Gábor, 1997)

Magyarországon a szabadidővel és a rekreációval kapcsolatos kezdeti kutatások az egészségnevelés és a sport irányából indultak a Testnevelési Főiskolán az 1970-es években. Az első rekreációs képzés az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán indult 1989-ben a testneveléssel szakpárban (Gáldi Gábor, 1989). Nem sokkal ezután 1992-ben a Szegedi Egyetem Juhász Gyula Pedagógiai Főiskolai Karán az ELTE programjára épülve folytatódott a képzés. A Testnevelési Egyetemen 2003-tól levelező szakon lehetett rekreációs szakemberként végezni, majd pedig a 2006-ban bevezetett Bolognai rendszerű képzésben megindulhatott a Rekreáció–Egészségfejlesztő alapszak. Jelenleg Magyarországon hét intézmény indít alapképzést, az első mesterszak 2009-ben indult a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Az alap és középfokú edzőképzést 2006-ban átalakították és az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) két új sportszakmai képesítéssel szerepel, mint Rekreációs mozgásprogram-vezető, illetve Fitness–wellness asszisztens (www.nsh.hu).

4.4.2. A rekreációs szakember kompetenciái

A modern oktatási és képzési rendszerben elvárt kompetenciákról beszélünk. Henczi (2008) szerint a kompetencia, mint gyakorlati hasznosítható tudás egy meghatározott terepen érvényesülő cselekvésre való alkalmasságot, problémamegoldásban való teljesítőképességet jelent. A különböző kompetenciaszintek tartalma általában fejleszthető. Ma már a legtöbb munkaadó felállít egy munkakörhöz kapcsolódó feladatprofilt, azaz összegzi a kompetencia elvárásokat. A munkavállaló rendelkezik egy bizonyos kompetencia készlettel, mely akkor ideális, ha az adott állásnál ez nem jelent kompetencia deficitet, azonban nem mindig előnyös a kompetencia szufficit sem. Ez az elv érvényesül a különböző szintű rekreációs szakemberek munkaerőpiaci kereslete során is. Jelenleg Magyarországon az egyes képzési szinteken szerzett szaktudás és a szakemberigény nincs igazán összhangban egymással, és a betölthető munkaköröket semmilyen kritériumrendszer nem szabályozza.

Az EU képesítési rendszere (EQF) jelenleg nyolc képzési szintet különböztet meg a megfelelő kompetenciákkal. Példaképpen néhányat ismertetünk az MSc végzettségű rekreációs szakember legfontosabb szakmai kompetenciáiból:

• 
  Önállóan képesek az egészséges emberek rekreáció célzatú sportolásának segítésére, utazási kedvének kiszolgálására, valamint a szállodai animáció és egyéb szolgáltatások munkafeladatainak ellátására.
  
• 
  Orvosi irányítás mellett részt vesznek a preventív munkában, valamint az egészségkárosodott emberek rehabilitációjában, mozgásterápiával javítható, illetve teljes munkaképességük helyreállításában.
  
• 
  Megfelelő ismeretekkel rendelkeznek rekreációs tárgyú kutatások lebonyolításához, az eredmények értékeléséhez és gyakorlatban történő alkalmazásához.
  
• 
  Tanácsot tudnak adni az egészséges életmód kialakításához és a rizikófaktorok elkerüléséhez.
  

4.4.3. A rekreációs szakemberek munkaterületei

Magyarországon a rekreációs végzettséggel rendelkezők szakmán belüli elhelyezkedési lehetőségei már javuló tendenciát mutatnak, de még mindig nagyon távol vannak a nyugat- európai országok hasonló helyzetben lévő munkavállalóitól.

Hazánkban jelenleg a rekreációs munkaterületeken a következő szintek különböztethetők meg:

• 
  Közvetlen szolgáltatásnyújtás, azaz a program levezetése, személyes kapcsolat a résztvevőkkel.
  
• 
  Ellenőrzés, vezetésszervezés, azaz a programszervezői szint.
  
• 
  Irányítás, menedzsment.
  

A különböző szintek más-más végzettséget, vezetői képességeket és stílust követelnek. A közvetlen szolgáltatásvezetés és végrehajtás magában foglalja a személyes kapcsolattartást a résztvevőkkel. A vezető ebben az esetben lehet egy oktató, edző, animátor, játszótérvezető, sporthivatalnok – vagy egyik a számtalan pozíció közül –, amely a forprofit és nonprofit rekreációs és szabadidős szolgáltató szervezeteken belül megtalálható és közvetlenül nyújt szolgáltatást az ügyfélnek. A közvetlen szolgáltatásnyújtás értelemszerűen magában foglalhatja a létesítmények előkészítését és karbantartását is.

A középszintű menedzser, felügyelő személy gyakran ellenőriz egyéneket, programokat, területeket, létesítményeket. Az ellenőrző funkciók közé tartozik mások számára iránymutatást nyújtani, tervezni, szervezni, személyzettel ellátni, ellenőrzést végezni saját illetékességi területén belül. A felügyelő személy sikere vagy sikertelensége vezetőként gyakran a mások irányítására vonatkozó képességeivel van összefüggésben.

A legfelső szinten a menedzsment a vezetés egy másik formája, melyben a sikeres rekreációs menedzser átlátja a vezetési folyamatot, és így képes a szervezetet sikeresen irányítani. A vezetői rátermettség egyértelműen megnyilvánul abban, ahogyan a menedzser kapcsolatot tart fenn a beosztottjaival, meghatározza a sikerességhez szükséges irányvonalakat, és képviseli az alkalmazottak és az általa irányított rekreációs intézmény, szervezet érdekeit.

4.4.4. A gazdasági csoportok szerinti munkahelyek

A rekreációs szakemberek elhelyezkedési lehetőségeinek egy másik felosztását képviselik a gazdasági csoportok szerinti munkahelyek. Természetesen ebben a csoportosításban is a legtöbbször megtalálhatók a különböző szintű státuszok, de elképzelhető az is, hogy ezek egyes esetekben összeolvadnak.

4.4.4.1. Üzleti, forprofit terület

Általában a termék (rekreációs szolgáltatás) ugyanaz, mint a nonprofit formában, csak a célcsoport és ennek megfelelően a módszerek mások. A munkavállalónak jól kell ismernie a marketinget, menedzsmentet, a pénzügyi, könyvelési és jogi kérdéseket. A következő szolgáltatások tartoznak ide:

• 
  a szórakoztató szolgáltatások (témaparkok, látványsportok, fesztiválok),
  
• 
  a természetes környezetre alapozó helyszínek (üdülők, strandok, síközpontok stb.),
  
• 
  kiskereskedelmi viszonteladók (fitness, tenisz, golfklub stb.),
  
• 
  vendéglátó és éttermi szolgáltatók (hotel, motel, camping),
  
• 
  utazási és turisztikai szolgáltatók (utazásszervező, légitársaság, stb.).
  
• 
  üzemi, munkahelyi rekreáció szervezése lebonyolítása (nálunk még sok kiaknázatlan lehetőséggel kecsegtet).
  

4.4.4.2. Turisztikai animáció

Egyik legdinamikusabban fejlődő ágazat, mely közép- és felsőfokon végzett rekreációs szakemberek potenciális elhelyezkedési lehetőségeit kínálja. Hazánkban a gyógyturizmus fajtái közül a termál- és a wellness turizmus az utóbbi időben kiemelt szerepet kapott. Ezek a központok nagy számban alkalmaznak turisztikai animátorokat.

4.4.4.3. Állami rekreációs terület

Ide tartozik a legfelsőbb döntéshozó és irányító szerv, illetve annak intézményrendszere. A lenti ábrán látható területeken különösen hiányoznak a felsőfokú végzettségű rekreációs szakemberek.

5.6. ábra - A sportirányítás rendszere Magyarországon 2011-ben

4.4.4.4. Iskolai szabadidő-szervező

Először 2004-re tervezték bevezetését, bár a rendelet azóta sem emelkedett törvényerőre, ennek ellenére számos iskolában működik szabadidő-szervező. A terület feladatprofiljából adódóan kiváló elhelyezkedési lehetőség lehetne a rekreációs szakemberek számára.

4.4.4.5. Nonprofit terület

Magyarországon a sportklubok és egyéb non-profit szervezetek száma igen magas, így a civil szféra egyik jelentős területét alkotják. Ide tartoznak, az egyházi szervezetek, a különböző célú közösségfejlesztés, speciális igényűekkel és fogyatékkal élőkkel foglalkozó szervezetek. A területen a rekreációs szakemberek foglalkoztatottsága messze elmarad a kívánatostól.