Rényi, András Művészettörténet. Bevezetés

6.2.4. Videó és második valóság

A videóművészet kezdettől a művészettörténet tárgya lett, mert a monitor „fénylő képével”, amelyet a televízió halott szeme ellentétének fogtak fel, a táblakép és egyenesen az ikonok kontemplatív hagyományába helyezkedett.²¹⁸ Így Roos Theuws a maga videóművészetét úgy fogta fel, mint festészetet, amelyben a monitor fénye nem egy tárgy megvilágításaként, hanem közvetlenül azonos önmagával.²¹⁹ Miután a televíziós képek archiválására szolgáló mágnesszalagos képekből keletkezett, melyek videóként 1964-től a televíziós stúdiókon kívül is bevethetők voltak, és 1965-ben a SONY Portapakhoz vezettek, a videóművészet a saját médiumának folyamatos reflexióját adta. A televízió zavarása attól terjed, ahogyan Name June Paik mágnesesen dolgozta át a televíziós képet, egészen Paul Garrins egzaltált vágássorozataiig. Jochen Gerz és Vito Accioni minimalista redukciói, valamint Marie Jo Lafontaine és Bruce Nauman mediális gyötrelemtörlései próbálkoztak a „hideg” televízió testiségével, míg Ulrike Rosenbach és Bill Viola arra törekedett, hogy a születés és halál közötti szituációkat keltsenek, és az idő szélsőséges kiterjesztésével is ellentételezzék a televízió illékonyságát. Nam June Paik 1974 óta többször variált TV Buddhájától (2. kép)²²⁰ kezdve, amelyben egy ülő istenség szobra kitartóan mered önmagának egy földkupacban naturalizált TV-képére, s ezzel portréjának mediális helyettesítőjére reflektál a televízió feltételei között, aminek a Veronika-kép volt az előképe, egészen pl. Robert Wilson és Klaus vom Bruch szélsőséges elidegenítéseiig és tömörítéseiig terjednek a kísérletek arra, hogy a monitor tapétajellegét szemlélődve felülmúlják.²²¹

A művészi videó technikai lehetőségei bővültek a Video Home System (VHS) 1975-ös bevezetésével.²²² Ugyanekkor ez a látási szokások újbóli, mélyre ható változását hozta. A videórecepció privát jellege lefokozta a közösségi látás kontrollját, és a képéhség, valamint a vásárlásösztönzés összjátéka a kép–erőszak-problematika alighanem példátlan kiéleződését hozta magával. Ez mindig újabb szinteken veti fel azt a kérdést, hogy a médiumnak a testtől való elválasztása mennyire fogható vissza destruktív módon. Mióta a szélsőséges erőszak ábrázolásai a videóprodukciókban növekvő piaci részesedést jegyeznek, vitatják, hogy ezek a kép és a tett rövidzárlataihoz vezetnek-e; ugyanez vonatkozik az erőszakos pornográfiára is.vi A vitának lényegibb vonásai lennének, ha a problémát nem mint a legújabb modernség jelenségét, hanem mint a képi médium lényeges vonását fognák fel.

6.2.5. Digitális képi médiumok

Ezt a konfliktust kiélezték a digitális médiumok. A komputer író- és számítógépként való használatán túl médium, amely mind McLuhan, mind Luhmann médiumfogalmának megfelel. Azáltal lett képi médium is, hogy számokra alapozott információit grafikákként jelenítette meg, ahogyan ezt az 1951-es Wirlwind-program és Ivan Sutherland Sketchpadje 1963-ban bemutatta.²²³

Meghatározásához képeinek és ezek készülékekkel, billentyűzetekkel és egér-plasztikákkal való aktiválásának anyagi bázisa is hozzátartozik. Az adatoknak egy keretben kell megjelenniük ahhoz, hogy a képi médium státuszához jussanak, és éppen a legelőbbre tartó kísérletek egy lehető legteljesebb tapasztalati világ generálására a „virtuális” terek bejárhatósága formájában vannak ráutalva a fizikailag definiált látótérre, amelyben látás és az ujjak billentyűnyomása útján lehet közlekedni.²²⁴ A művészettörténet számára jelentős, hogy a képek a komputer útján nemcsak archiválhatók voltak, hanem annak összekapcsolási lehetőségei révén is megváltoztak a történeti tapasztalatok.²²⁵ A „posztmodern” kora komputer és annak asszociációs potenciálja nélkül aligha képzelhető el, és ha az utóbbi két évtizedben bekövetkezett a művészeti kamarák visszatérése, ez arra vezethető vissza, hogy digitális téren lehetségessé váltak szimulált objektumok játékos összekapcsolásai.²²⁶ Mindenestre úgy látszik, hogy a képek digitalizálásához olyan hatalmas adatmennyiségre van szükség, hogy ezek még a gyorsan növekvő tároló eszközökkel sem dolgozhatók fel megfelelően. Így mostanában kinyílik egy olló aközött a lehetőség között, hogy egyes képeket majdnem tapintható minőségben generáljunk, és aközött a kényszer között, hogy a mozgó szekvenciák adattömegeit redukáljuk, annak érdekében, hogy a megfelelő időben szállítás- és vetítésképesnek tartsuk meg őket.²²⁷

Mindazonáltal a komputerjátékok mimetikus képességei az utóbbi idő legjelentősebb kulturális átrétegződései közé tartoznak. A komputerjátékokban ugyan a fellépő műlények szereposztása nem jelenti azt, hogy a színész megkettőződik vagy megsokszorozódik,²²⁸ de mégis tömeges hatások érhetik egzisztenciáját, ha eltűnik a digitális tér és a testi világ közötti különbség tudata.²²⁹

Ezt a problémát kiélezte az 1993-ban kibocsátott „hálók hálója” azzal, hogy fokozta a képéhséget és a kielégítést. A videóművészethez hasonlóan, szemben a televízióval, a „netművészet”, amellyel a művészettörténet szinte reális azonos? időben kezdett foglalkozni,²³⁰ megkísérelte a saját médiumát zavarással és intenziválással megvilágítani. Ide tartozik pl. olyan crashsite, mint a jodi:org vagy a New School of Design, Art & Performance (NSDAP) fekete anarchizmusnak elkötelezett site-ja, amely az internet átfogó cenzúráját követeli, mert szerinte a világméretű információs szabadság a Telecommunist Conspiracy műve, amely totalitarizmusba torkollna.²³¹ Kevésbé makábris ellenreakciót alakított ki Ingo Günther Köln–New York-i művész, amikor internet-projektként egy állam alapítását tervezte minden menekültből és elűzöttből, a refugees-ből.²³²

Ebben a netart-műben a probléma pólusait szarkasztikusan kicserélték, hogy a szilárdan kiépített államok integritását folyamatosan aláaknázzák a nettel. A politikai propaganda és az erőszakos pornográfia terén jogi megítélést igénylő képek tömegei vetik fel az államiság alapkérdését a legfejlettebb technikájú kommunikációs módok körülményei között.²³³ Aki belepillant az internet képtárolójába, tapasztalja, hogy értelem alatti forrásokkal kerül kapcsolatba, ami a World Wide Webet a technicizált emberiség pszichogramjává teszi. Itt a médiumok nem a testek technikai kiterjesztései, hanem pszichomotorikus rombolásuk tényezői. Olyan, mintha Veronika kendőjét csalánszövetként tennék vissza az arcra.

A videó és a komputer a képi médium elszabadulását váltotta ki, amely látens képrombolás felé fut. Ez kezdetben a képcenzúra követelésében merül ki, de egyáltalán nincs kizárva, hogy fundamentális vonásokat vesz fel, ha a kollektív psziché vizuális hatalomkódolását már majd nem lehet irányítani.

6.2.6. A művészettörténet mint a nem egykorú fóruma

A komputer kedvez korunk művészete transzmediális mozgásának, mert hibrid módon képes arra, hogy az egész médiatörténetet reprezentálja, de ezzel nem azt mondjuk, hogy ez vele véget ér.²³⁴ Egyik képmediális találmányt sem törölték el későbbi fejlődések. Inkább nem csak a komputer által ment végbe az örökölt és az újonnan feltalált technikák permanens átrétegződéseinek folyamata. A képi médiumok konfliktusainak története készen tartja olyan visszatérőknek egy tárházát, amelyek változó feltételek mellett mindig újra színre tudnak lépni, és mint a festészet jelenkori győzedelmes visszatérése mutatja, soha nem lehet előre látni, ki lesz a művészet- és a médiumtörténet vesztese és nyertese.

Már a könyvnyomtatás sikerével együtt járt egy különösen drága könyvfestészet, mint a McLuhan-féle „fattyúmédium”.²³⁵ A könyvfestészet a könyvnyomtatás miatt elvesztette ugyan privilégiumát a szöveg illusztrálására, de nem tűnt el. A művészkönyvek drága fülkéjében maradt, anélkül, hogy veszített volna kvalitásából. Az is, hogy a képzőművészetben a fametszet, a rézkarc, a mezzotinto és aquatinta után a litográfiával kézi reprodukciós eljárást alkalmaztak, miután a fényképezés már igazolta lehetőségeit, éppúgy az anakronizmusok produktivitásához tartozik, mint a végül a 20. században feltalált szitanyomat, amely a Pop Artban a reklám és a művészet ironikus összekapcsolásaként vált népszerűvé.²³⁶ Ebből a változatosságból keletkezik a művészi bőség kultúrája, amely nem lineáris haladásból, hanem konfliktusokból táplálkozik. Találkozik a haladás hitével, amely minden korszakban beteljesedettnek és ezért jelentéktelenné váltnak látja a történelmet.²³⁷

Andy Warhol különleges szintetizálás vitt véghez, amikor a nyomóformákat már nem kézzel, hanem fotomechanikailag állíttatta elő, hogy aztán a nyomatot, mint például Joseph Beuys hommage-ában,²³⁸ finom aranyporral vonja be, amely visszahozza a kézimunkát, összekapcsolja a festészetet a relieffel, s mindenekelőtt felidézi azt az ikonikus elvet is, amely a Veronika kendőjének legendája óta legitimálta a képi médiumokat: azt ugyanis, hogy szent por, amely nem fogyatkozik meg, hanem a tág teret minden értelmezhetőség határáig kitölti.

6.3. Irodalomjegyzék

Alles Wahrheit! Alles Lüge! Photographie und Wirklichkeit im 19. Jahrhundert. Die Sammlung Robert Lebeck. Szerk. Bodo von Dewitz és Roland Scoti. Kiállítási katalógus. Köln, 1996/97.

Katja Amato: Skizze und Fotografie bei Jacob Burckhardt. In: Darstellung und Deutung. Abbilder der Kunstgeschichte. Szerk. Matthias Bruhn. Weimar, 2000. 61–87.

Rudolf Arnheim: Film als Kunst. Berlin, 1932. (Magyarul: A film mint művészet. Bp., 1962.)

Moshe Barasch: Gestures of Dispair in Medieval and Early Renaissance Art. New York, 1976.

Roland Barthes: Die helle Kammer. Bemerkung zur Photographie. Frankfurt am Main, 1989.

Tilman Baumgärtel: „We love your computer”. Ein Interview mit Jodi. kritische berichte, 26, 1998, 1. sz., 17–25.

Tilman Baumgärtel: [net.art2.0] Neue Materialien zur Netzkunst. Nürnberg, 2001.

André Bazin: Ontologie des fotografischen Bildes (1945). Uő: Was ist Kino? Bausteine zur Theorie des Films. Szerk. H. Bitomski, H. Farocki és E. Kaemmerling. Köln, 1975. 21–27.(Magyarul: Uő: Mi a film? Vál., szerk. Zalán Vince. Bp., 1995.)

Hans Belting: Bild und Kult. Eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst. München, 1991. (Magyarul: Kép és kultusz. A kép története a művészet kora előtt. Ford. Schulcz Katalin, Sajó Tamás. Bp., 2000.)

Hans Belting: Das unsichtbare Meisterwerk. Die modernen Mythen der Kunst. München, 1998.

Hans Belting: In Search of Christ’s Body. Image or Print? In: The Holy Face and the Paradox of Representation. Szerk. Herbert L. Kessler és Gerhard Wolf. Bologna, 1998. 1–11.

Hans Belting: Bild-Anthropologie. Entwürfe für eine Bildwissenschaft. München, 2001. (Magyarul: Uő: Kép-antropológia. Képtudományi vázlatok. Ford. Kelemen Pál.Bp., 2003; 20072)

Walter Benjamin: Gesammelte Schriften. Szerk. Rolf Tiedemann és Hermann Schweppenhäuser. I–VII. Frankfurt am Main, 1974–1989.

Walter Benjamin: L’œuvre d’art à l’époque de sa reproduction mécanisée. Ford. Pierere Klossowski. Zeitschrift für Sozialforschung, 5, 1936, Heft 1, 40–68. (Magyarul: A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korszakában. In: Uő: Kommentár és prófécia. Ford. Barlay Lászó, Berczik Árpád. Bp., 1969.)

Jörg Jochen Berns: Film vor dem Film. Bewegende und bewegliche Bilder als Mittel der Imaginationsteurung in Mittelalter und Früher Neuzeit. Marburg, 2000.

Blockbücher des Mittelalters. Bilderfolgen als Lektüre. Kiad. Gutenberg-Gesellschaft és Gutenberg-Museum. Kiállítási katalógus. Mainz, 1991.

Wolfgang Bock: Bild – Schrift – Cyberspace. Grundkurs Medienwissen. Bielefeld, 2002.

Gottfried Boehm: Vom Medium zum Bild. In: Bild – Medium – Kunst. Szerk. Yvonne Spielmann és Gundolf Winter. München, 1999. 165–177.

David Bordwell: Visual Style in Cinema. Vier Kapitel Filmgeschichte. Frankfurt am Main, 2001.

Horst Bredekamp: Der Mensch als „zweiter Gott”. Motive der Wiederkehr eines kunsttheoretischen Topos im Zeitalter der Bildsimulation. Interface 1. Elektronische Medien und künstlerische Kreativität. Szerk. Kalus Peter Dencker. Hamburg, 1992. 134–147.

Horst Bredekamp: Demokratie und Medien. Bürger und Staat in der Informationsgesellschaft. Kiad. Enquete-Kommission Zukunft der Medien in Wirtschaft und Gesellschaft. Deutschlands Wege in die Informationsgesellschaft. Deutscher Bundestag. Bonn, 1998. 188–194.

Horst Bredekamp: Antikensucht und Maschinenglauben. Die Geschichte der Kunstkammer und die Zukunft der Kunstgeschichte. Berlin, 2000.

Volker Breidecker: „Ferne Nähe”, Kracauer, Panofsky und „the Warburg tradition”. Siegfried Kracauer – Erwin Panofsky, Brifwechsel. Szerk. Volker Breidecker. Berlin, 1996.

Jacob Burckhardt: Briefe. Szerk. Max Burckhardt. Basel, 1949–1994.

Felix Burda-Stengel: Andrea Pozzo und die Videokunst. Neue Überlegungen zum barocken Illusionismus. Berlin, 2001.

Karl Clausberg: Wiener Schule – Russischer Formalismus – Prager Strukturalismus. Ein komparatistisches Kapitel Kunstwissenschaft. Idea, II, 1983, 151–180.

Karl Clausberg: Spruchbanaussagen zum Stilcharakter. Malende und gemalte Gebärden, direkte und indirekte Rede in den Bildern der Veldeke-Äneide sowie Wernhers Marienliedern. Städel-Jahrbuch, N.F. 13, 1991, 81–110.

Wolfgang Coy: Aus der Vorgeschichte des Computers. Computer als Medium. Literatur und Medienalysen, 4, München, 1994. 19–38.

Dieter Daniels: „Refugee Republic” von Ingo Günther. kritische berichte, 26, 1998, 1. sz., 26–28.

Dieter Daniels: Kunst als Sendung. Von der Telegrafie zum Internet. München, 2002.

Lorraine Daston – Galison Peter: Das Bild der Objektivität. Ordnungen der Sichtbarkeit. Fotografie in Wissenschaft, Kunst und Technologie. Szerk. Peter Geimer. Frankfurt am Main, 2002. 29–99.

Edith Decker: Paik . Video. Köln, 1988.

Jacques Derrida: Grammatologie. Frankfurt am Main, 1976.

Bodo von Dewitz: „So wird bei uns der Krieg geführt!” Amateurfotografie im ersten Weltkrieg. Phil. Diss. Hamburg, 1985, München, 1989.

Georges Didi-Hubermann: Ähnlichkeit und Berührung. Archäologie, Anachronismus und Modernität des Abdrucks. Köln, 1999.

Die Wirklichkeit der Medien. Eine Einführung in die Kommunikationswissenschaft. Szerk. Klaus Merten, Siegfried J. Schmidt és Siegfried Weischenberg. Bonn, 1994.

Michael Diers: Handzeichen der Macht. Anmerkungen zur (Bild-) Rhetorik politischer Gesten. In: Rhetorik. Ein internationales Jahrbuch, 13, Körper und Sprache. Tübingen, 1994. 32–58.

Heinrich Dilly: Kunstgeschichte als institution. Studien zur Geschichte einer Disziplin. Frankfurt am Main, 1979.

Söke Dinkla: Pioniere interaktiver Kunst von 1970 bis heute. Karlsruhe, 1997.

Anna-M. Eifert-König: „… und sie wäre dann nicht an der Reproduktion gestorben” In: Der Photopionier Hermann Krone. Photographie und Apparatur. Bildkultur und Phototechnik im 19. Jahrhundert. Szerk. Wolfgang Hesse és Timm Starl. Marburg, 1998. 267–278.

Sergei M. Eisenstein: The Film Sense. Szerk. és ford. Jay Leyda. London–Boston, 1986 [1942].

Wolfgang Ernst – Stefan Heydenreich: Digitale Bildarchivierung: der Wölfflin-Kalkül. In: Konfigurationen. Zwischen Kunst und Medien. Szerk. Sigrid Schade és Georg Christoph Tholen. München, 1999. 306–320.

Film als Film. Szerk. Birgit Hein és Wulf Herzogenrath. Stuttgart, 1977.

Film, Fernsehen, Video und die Künste. Strategien der Intermedialität. Szerk. Joachim Paech. Stuttgart– Weimar, 1994.

William Henry Fox Talbot: The Pencil of Nature. London, 1844.

Pierre Francastel: L’Image, La Vision et l’Imagination. L’objet filmique et l’objet plastique. Paris, 1983.

Rudolf Frieling: Kontext Video Kunst. In: Medien Kunst Interaktion. Die 80er und 90er Jahre in Deutschland. Szerk. Rudolf Frieling és Dieter Daniels. Wien–New York, 2000.

Stephan Füssel: Johannes Gutenberg. Reinbek bei Hamburg, 2000.

Françoise Garnier: Le langage de l’image au Moyen Age. I–II. Paris, 1982 és 1989.

Uwe Geese: Sprache und Buchdruck als kultisches Instrumentarium in Luthers Brief an die Ratsherren von 1524. Imprimatur, 1991, N.F. XIV, 123–142.

Dietfried Gerhardus: Medium (semiotisch). In: Enzyklopädie Philosophie und Wissenschaftstheorie. Szerk. Jürgen Mittelstraß. Stuttgart–Weimar, 1995. 2. 829–831.

Cynthia Goodman: Digital Visions. New York, 1987.

Oliver Grau: Telepräsenz. Zu Genealogie und Epistemologie von Interaktion und Stimulation. In: Formen interaktiver Medienkunst. Szerk. Peter Gendolla stb. Frankfurt am Main, 2001. 39–61.

Oliver Grau: Virtuelle Kunst in Geschichte und Gegenwart. Berlin, 2001.

Hermann Grimm: Über Künstler und Kunstwerke. 1. évf., 1865. február.

Hermann Grimm: Beiträge zur Deutschen Kulturgeschichte. Berlin, 1897.

Große Medienchronik. Szerk. Hans H. Hiebel, Heinz Hiebler, Karl Kogler és Herwig Walitsch. München, 1999.

Dorothea Haffner: Zu Bilddatenbanken in der Kunstgeschichte. In: Verwandlungen durch Licht. Fotografieren in Museen & Archiven & Bibliotheken. Kiad. Landschaftsverband Rheinland és Rundbrief Fotografie, Dresden, 2000. 73–82.

Frank Hartmann: Medienphilosophie. Wien, 2000.

Arnold Hauser: Sozialgeschichte der Kunst und Literatur. München, 1953. (Magyarul: A művészet és irodalom társadalomtörténete. I–II. Ford. Nyilas Vera. Bp., 1968.)

Arnold Hauser: Philosophie der Kunstgeschichte. München, 1958. (Magyarul: A művészettörténet filozófiája. Ford. Tandori Dezső. Bp., 1978.)

Wulf Herzogenrath: Mehr als Malerei. Vom Bauhaus zur Video-Skulptur. Regensburg, 1994.

René Hirner: Vom Holzschnitt zum Internet. Die Kunst und die Geschichte der Bildmedien von 1450 bis heute. Heidenheim, 1997. 37–60.

Werner Hofmann: Alles hängt mit allen zusammen. In: Eisenstein und Deutschland. Texte Dokumente Briefe. Kiad. Akademie der Künste, Berlin, 1998. 197–214.

Hans Dieter Huber: Kommunikation in Abwesenheit. Zur Mediengeschichte der künstlerischen Bildmedien. In: Vom Holzschnitt zum Internet. Die Kunst und die Geschichte der Bildmedien von 1450 bis heute. Heidenheim, 1997. 19–36.

Hans Dieter Huber: Digging in the Net – Materialien zu einer Geschichte der Kunst im Netz. In: Bilder in Bewegung. Traditionen digitaler Ästhetik. Szerk. Kai-Uwe Hemken. Köln, 2000. 158–174.

Lorenz Jäger: Sprache als Medium. Über die Sprache als audio-visuelles Dispositiv des Medialen. In: Audiovisualität vor und nach Gutenberg. Zur Kulturgeschichte der medialen Umbrüche. Szerk. Horst Wenzel, Wilfried Seipel és Gotthart Wunberg. Wien, 2001. 19–42.

Slavko Kacunko: Marcel Odenbach. Konzept, Performance, Video, Installation 1975–1998. Mainz–München, 1999.

Enno Kaufhold: Bilder des Übergangs, Zur Mediengeschichte von Fotografie und Malerei in Deutschland um 1900. Marburg, 1986.

Ulrich Keller: The Myth of Art Photography: A Sociological Analysis. History of Photography 8, 1984, 4. sz., 249–275.

Ulrich Keller: The ultimate Spectacle. A visual History of the Crimean War. Gordon & Breach, 2001.

Wolfgang Kemp: Theorie der Fotografie. I–III. 1980–1983.

Gottfried Kerscher: Bild und Zeichen – Icon und Eyecatcher. In: Mit dem Auge denken. Szerk. Bettina Heinz és Jörg Huber. Wien–New York, 2001. 251–264.

Kiosk. Eine Geschichte der Fotoreportage 1839–1973. Szerk. Bodo von Dewitz és Robert Lebeck. Köln, 2001.

Friedrich Kittler: Grammophon. Film. Typewriter. Berlin, 1986.

Friedrich Kittler: Universitäten im Informationszeitalter. In: Medien-Welten Wirklichkeiten. Szerk. Gianni Vattimo és Wolfgang Welsch. München, 1998. 139–146.

Friedrich Kittler: Buchstaben – Zahlen – Codes. In: Audiovisualität vor und nach Gutenberg. Zur Kulturgeschichte der medialen Umbrücke. Szerk. Horst Wenzel, Wilfried Seipel és Gotthart Wunberg. Wien, 2001. 43–49.

Friedrich Knilli: Medium. In: Kritische Stichwörter zur Medienwissenschaft. Szerk. Werner Faulstich. München, 1979. 230–251.

Robert Koch: Zur Untersuchung von pathogenen Organismen. Mitteilungen des kaiserlichen Gesundheitsamts, 1881, I. 1–48.

Siegfried Kracauer – Erwin Panofski. Briefwechsel. Szerk. Volker Breidecker. Berlin, 1996.

Siegfried Kracauer: Geschichte – vor den letzten Dingen. Frankfurt am Main, 1973.

Sybille Krämer: Das Medium als Spur und als Apparat. In: Medien Computer Realität. Wirklichkeitsvorstellungen und Neue Medien. Szerk. Uő. Frankfurt am Main, 1998. 73–94.

Sybille Krämer: Über den Zusammenhang zwischen Medien, Sprache und Kulturtechniken. In: Sprache und neue Medien. Szerk. Werner Kallmeyer. Berlin–New York, 2000. 31–56.

Kunst um 1400 am Mittelrhein. Ein Teil der Wirklichkeit. Kiállítási katalógus. Frankfurt am Main, 1975.

Kunsthistoriker in eigener Sache. Zehn autobiographische Skizzen. Szerk. Martina Sitt. Berlin, 1990.

Thomas Lackner: Logistik statt Inhalt. Zu aktuellen Konzepten der Wissensorganisation in der digitalen Kunstgeschichte. kritische berichte, 30, 2002, 1. sz., 57–78.

Niklas Luhmann: Die Kunst der Gesellschaft. Frankfurt am Main, 1998.

Wilhelm Lübke: Photographien nach gemälden des Louvre. Herausgegeben von der photographischen Gesellschaft in Berlin. Kunst-Chronik, 5, 1870, 45–46.

Barbara von der Lühe: Hitler goes online. In: Kursbuch Neue Medien 2000. Ein Reality-Check. Szerk Heide Baumann és Clemens Schwender. München, 2000. 205–220.

Lev Manovich: The Language of New Media. Cambridge MA–London, 2000.

Elizabeth Anne McCauley: Industrial Madness. Commercial Photography in Paris, 1848–1871. New Haven–London, 1994.

Marshall McLuhan: Die magischen Kanäle. „Understanding Media”. Frankfurt am Main, 1970.

Thomas Meder: Die Vedrängung des Films aus der deutschen Kunstwissenschaft 1925–1950. In: Film, Fernsehen, Video und die Künste. Strategien der Intermedialität. Szerk. Joachim Paech. Stuttgart–Weimar, 1994. 9–18.

Reinhart Meyer-Kalkus: Stimme und Sprechkünste im 20. Jahrhundert. Berlin, 2001.

Günter Minas: „Ein Fresko auf einer großen Wand”. Die Bedeutung der Malerei für die Filmarbeit Pasolinis. In: Kraft der Vergangenheit. Zu Motiven der Filme von Pier Paolo Pasolini. Szerk. C. Klimke. Frankfurt am Main, 1988.

W. J. T. Mitchell: Der Mehrwert von Bildern. In: Die adresse des Mediums. Szerk. Stefan Andriopoulos, Gabriele Schabacher, Eckhard Schumacher. Köln, 2001. 158–184.

Mo(nu)mente. Formen und Funktionen ephemerer Denkmäler. Szerk. Michael Diers. Berlin, 1993.

Herbert Molderings: Film, Fotografie und ihr Einfluß auf die Malerei in Paris um 1900. Marcel Duchamp – Jacques Villon – Frank Kupka. Wallraf-Richartz-Jahrbuch, XXXVII, 1975, 247–286.

Herbert Molderings: Otto Umbehr 1902–1980. Düsseldorf, 1995.

Erwin Panofsky: The Codex Huygens and Leonardo da Vinci’s Art Theory. London, 1940.

Erwin Panofsky: Albrecht Dürer. Princeton, 1943.

Erwin Panofsky: Das Leben und die Kunst Albrecht Dürers. München, 1977.

Erwin Panofsky: Die ideologischen Vorläufer des Rolls-Royce Kühlers & Stil und Medium im Film. Frankfurt am Main, 1993.

Erwin Panofsky: Albrecht Dürers rhythmische Kunst (1926). In: Uő: Deutschsprachige Aufsätze. I–II. Berlin, 1998. I. 390–474.

Erwin Panofsky: Original und Faksimilereproduktion. In: Uő: Deutschssprachige Aufsätze. I–II. Berlin, 1998. II. 1078–1090.

Dorothea Peters: „… Die Teilnahme für Kunst im Publikum zu steigern und den geschmack zu veredeln”. Fotografische Kunstreproduktionen nach Werken der Berliner Nationalgalerie in der Ära Jordan (1874–1896) In: Verwandlungen durch Licht. Fotografieren in Museen & Archiven & Bibliotheken. Dresden, 2000. 163–210.

Gerhard Plumpe: Der tote Blick. Zum Diskurs der photographie in der Zeit des Realismus. München, 1990.

Ulrich Pohlmann: „Harmonie zwischen Kunst und Industrie”. Zur Geschichte der ersten Photoausstellungen (1839–1868). In: Silber und Salz. Zur Frühzeit der Photographie im deutschen Sprachraum 1839–1860. Kiállítási katalógus. Köln–Heidelberg, 1989. 496–513.

Donald Preziosi: Rethinking Art History. Meditations on a Coy Science. New Haven–London, 1989.

Wiebke Ratzeburg: Mediendiskussion im 19. Jahrhundert. Wie die Kunstgeschichte ihre wissenschaftliche Grundlage in der Fotografie fand, kritische berichte, 30, 2002, 1. sz., 22–39.

Ingeborg Reichle: Medienbrüche, kritische berichte, 30, 2002, 1. sz., 40–56.

Petra Roettig: „Das verwilderte Auge”. Über Fotografie und Bildarchive in der Kunstwissenschaft. In: Darstellung und Deutung. Abbilder der Kunstgeschichte. Szerk. Matthias Bruhn. Weimar, 2000. 61–87.

Viktor Schamoni: Das Lichtspiel. Möglichkeiten des absoluten Films. Phil Diss. Münster, 1926, Hamm, 1936.

Georg Schmidt: Werner Schmalenbach und Peter Bächlin. Der Film – wirtschaftlic gesellschaftlich künstlerisch. Basel, 1947.

Jean-Claude Schmitt: La Raison des Gestes dans l’Occident médiéval, Paris, 1990.

Charlotte Schoell-Glass: Aby Warburg’s late Comments on Symbol and Ritual. Science in Context, 12, 1999, 4. sz., 621–642.

Ute Simmons: Objektbeschreibung mit der Datenbank Imago: Die Imago-Datenbank im Sammlungsporjekt der Humboldt-Univarsität. In: Verwandlungen durch Licht. Fotografieren in Museen & Archiven & Bibliotheken. Dresden, 2000. 83–90.

Barbara Stafford: Revealing Technologies / Magical Domains. In: Devices of Wonder. From the World in a Boksz to Images on a Screen. Szerk. Barabara Stafford – Frances Terpak. Kiállítási katalógus. Los Angeles, 2001.

Ivan E. Sutherland: Sketchpad. A Man-Machine Graphical Communications System. Disszertáció. Boston, 1963.

Moritz Thausing: Kupferstich und Fotografie, in: Wolfgang Kemp. Theorie der Fotografie, I, 1839–1912, München, 1980, 133–142 [1866].

The Luminous Image. Szerk. Dorine Mignot. Kiállítási katalógus. Amsterdam, 1984.

The Museum of Modern Art New York. The History and Collection. Szerk. H. N. Abrams és The Museum of Modern Art. New York, 1984.

Georg Christoph Tholen: Metaphorologie der Medien. Zäsuren – Césures – Incisions, 1. sz., 2000. november, 134–167.

Sherry Turkle: Leben im Netz. Identität in Zeiten des Internet. Reinbek bei Hamburg, 1998.

Video-Skulptur retrospektiv und aktuell: 1963–1989. Szerk. Wulf Herzogenrath és Edith Decker. Köln, 1989. (Kiállítási könyv és videókazetta)

Videokunst in Deutschland 1963–1982. Szerk. Wulf Herzogenrath. Stuttgart, 1982.

Monika Wagner: Das Material der Kunst. Eine andere Geschichte der Moderne. München, 2001.

Aby Warburg: Die Erneuerung der heidnischen Antike. Kulturwissenschaftliche Beiträge zur Geschichte der europäischen Literatur. Szerk. Horst Bredekamp és Michael Diers. I–II. Berlin, 1998.

Aby Warburg: Der Bilderatlas MNEMOSYNE. Szerk. Martin Warnke, munkatárs Claudia Brink. Berlin, 2000.

Martin Warnke: Négy címszó: Ikonologie – Pathosformel – Polarität und Ausgleich – Schlagbilder und Bilderfahrzeuge. In: Werner Hofmann – Georg Syamken – Martin Warnke, DIE MENSCHENRECHTE DES AUGES. Über Aby Warburg. Frankfurt am Main, 1980. 53–83.

Martin Warnke: Gegenstandbereiche der Kunstgeschichte. In: Kunstgeschichte. Eine Einführung. Szerk. Hans Belting, Heinrich Dilly, Wolfgang Kemp, Willibald Sauerländer és Martin Warnke. Berlin, 1986. S. 19–44. (Magyarul ld. e kötetben.)

Martin Warnke: Politische Ikonographie. In: Bildindex zur Politischen Ikonographie. Szerk. Forschungsstelle politische Ikonographie Universität Hamburg. Hamburg, 1993. 5–12.

Wim Wenders – F. Müller-Scherz: Der Film von Wim Wenders: Im Lauf der Zeit. Bild für Bild. Dialogbuch. Materialien. München, 1976.

Silke Wenk: Zeigen und Schweigen. Der kunsthistorische Diskurs und die Diaprojektion. In: Konfigurationen. Zwischen Kunst und Medien. Szerk. Sigrid Schade és Georg Christoph Tholen. München, 1999. 293–305.

Horst Wenzel: Visualität. Zur Vorgeschichte der kinoästhetischen Wahrnehmung. Zeitschrift für Germanistik, N.F. 3, 1999, 549–556.

Linda Williams: Die visuelle und körperliche Lust der Pornographie in bewegten Bildern. In: Die Wiederkehr des Anderen. Szerk. Jörg Huber és Alois Martin Müller. Basel–Zürich, 1996. 103–128.

Gerhard Wolf: From Mandylion to Veronica. In: Holy Face and the Paradox of Representation. Szerk. Herbert L. Kessler és Gerhard Wolf. Bologna, 1998. 153–179.

Gerhard Wolf: Kreuzweg, Katzenweg, Affenweg, oder: Glaube, Hoffnung, Liebe. In: Glaube Liebe Hoffnung Tod. Szerk. Christoph Geissmar-Brandi és Eleonora Louis. Kiállítási katalógus. Wien, 1995. 438–443.

Alfred Woltmann: Die Photographie im Dienste der Kunstgeschichte. Deutsche Jahrbücher für Politik und Literatur, 10, 1864, 355–363.

Heinrich Wölfflin: Kunstgeschichtliche Grundbegriffe. Das Probelm der Stilentwicklung in der neueren Kunst. Basel, 1991. (Magyarul: Művészettörténeti alapfogalmak. Ford. Mándy Stefánia. Bp., 1969.)

Beat Wyss: Die Welt als T-Shirt: zur Ästhetik und Geschichte der Medien. Köln, 1997.

Siegfried Zielinski: Zur Geschichte des Video-Recorders. Berlin, 1986.

Siegfried Zielinski: Audiovisionen – Kino und Fernsehen als Zwischenspiele der Geschichte. Reinbek bei Hamburg, 1989.

Siegfried Zielinski: Archäologie der Medien. Zur Tiefenzeit des technischen Hörens und Sehens. Reinbek bei Hamburg, 2002.

Elisabeth Ziemer: Heinrich Gustav Hotho 1802–1873. Ein Berliner Kunsthistoriker, Kuntkritikar und Philosoph. Berlin, 1994.