14
nyos agyfiziológiai folyamatok felelnek meg. Ezek lefo-
lyásának színterét azonban kellő pontossággal eddig csak
az elemi érzet- és mozgásjelenségekre nézve sikerült kimutatni.
(A nagyagy érző és mozgató területére nézve v. ö. az 1. ábrát.)
Így pl. kitűnt, hogy a hallás a halántéki, a látás a nyak-
szirti agykarély működéséhez van kötve (lokalizálva). Az
utóbbinak elektromos árammal való izgatása az egész látó-
térre kiterjedő fény- és színérzeteket s optikai csalódásokat
okoz. Hasonlókép tagjaink mozgatásának is megvan a maga
középponti agyterülete. Az agyvelő bizonyos pontjának
ingerlésénél mindig a kéz, más pontjának izgatásánál a láb
vagy valamely arcizom jön mozgásba. Mégpedig a köz-
ponti barázda felső két oldalán találjuk a törzs és az alsó
végtagok, közepén a felső végtagok, alsó oldalain pedig a
fej és a nyelv izmainak középpontjait. A beszélő szervek
mozgatása (articulatio) a bal homloki alsó tekervényben
megy végbe. Ε résznek és környékének megsértése beszéd-
zavart von maga után, vagy esetleg beszédképtelenséget
is. Siketnémáknál gyakran kevéssé vannak kifejlődve ezek
az agycentrumok.
A bonyolultabb lelki tevékenységek az agy velőnek nem
egy részecskéjében, mint valami sejtlakásban vannak loka-
lizálva, hanem, mivel több érzékterület elemeit foglalják
magukban, fölidézésük az agyvelő számos pontjának mű-
ködéséhez van kötve. Ezek egyidejű vizsgálata pedig egy-
előre leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Különben is bár-
mily pontosan ismernők valamennyi agymolekula műkö-
dését, ez a lelki jelenségeknek sajátszerű természetére nem
vetne világosságot, mert a lelki jelenségek közvetlen, belső,
csak időben lefolyó folyamatok, ezek pedig sohasem ért-
hetők közvetett, külső, térbeli folyamatokból. A testi és
lelki jelenségek összehasonlíthatatlan, sajátszerű sort alkot-
nak: a pszichológia sohasem válhatik a fiziológia egyik
fejezetévé (materializmus).
3. A tapasztalás, tehát a pszichológia is, a testi és a lelki jelenségek
párhuzamos változásának csupán a megállapításáig jut el: a végső magyará-
zat már a metafizika feladata.
A testinek és lelkinek, vagyis az anyaginak és szelleminek magyará-
zatában két metafizikai alap felfogás áll egymással szemben. Az egyik, a
dualisztikus elmélet, az anyagit és a szellemit két, egymástól alapjában
különböző független lényegnek (szubsztanciának) tekinti. A másik, a
15
monisztikus felfogás, ellenben csak egy valódi léttel bíró lényeget vesz fel,
mégpedig: a materialisztikus monizmus csak anyagit, aminek a szellemi
jelenségek csak melléktermékei vagy kísérői; a spiritualasztikus monizmus
csak szellemit, aminek az anyagi világ csak vetülete; végül a transzcendens
monizmus valami tapasztalatilag meg nem ismerhető lényeget, amelynek
az anyagi és a szellemi világ csak két különböző megjelenési módja.
Már most a testi és a lelki jelenségeknek fentebb ismertetett pár-
huzamossága a materialisztikus és spiritualisztikus monizmus álláspontján
nem probléma. Azonban további magyarázatra szorul e párhuzamosság
a transzcendens monizmus, főkép pedig a dualizmus álláspontján, minthogy
ezek az elméletek elismerik a testinek és a lelkinek különbözőségét. A két-
fajta lehető magyarázat közül a pszichofizikai parallelizmus értelmében a
testi és a lelki jelenségek egymással párhuzamosan folynak le ugyan, de
a nélkül, hogy egymás okai lennének; egymásnak megfelelő voltukat
ugyanis rajtuk kívül álló harmadik tényezőnek köszönik (mint pl. két
egyformán járó óra párhuzamos járását megigazítójuk okozza). Viszont a
kölcsönhatás elmélete szerint lelki folyamatok lehetnek testi folyamatok
okai (pl. akarati elhatározásom oka külső cselekvésemnek) s megfordítva:
testi folyamatok a lelki életben okozhatnak változást (pl. a levegőhullámok
hangérzetet okoznak). A filozófia történetében a kölcsönhatás tanának csak
a dualizmust vallók körében, míg a parallelizmusnak mind a transzcendens
monisták, mind a dualisták között vannak hívei.
A dualisztikus álláspont szerint a lélek az agyvelőtől mint anyagtól
különböző, valóságos, önálló és egységes lényeg (szubsztancia). Ugyanis 1. a
íolytonváltozó lelki jelenségek egy közös és egységes egészet csak úgy alkot-
hatnak, ha valamennyien egy és ugyanazon megmaradó alanyhoz tartoznak.
2. Ahol tevékenység megy végbe, ott kell valaminek lennie, ami a tevékeny-
séget, mint ok, végrehajtja. Ε nélkül a lelki jelenségek keletkezése a semmi-
ből való csodás teremtődés volna. Ez az ok nem lehet egyéb, mint az egy-
16
séges és megmaradó alany, vagyis a lélek. A lélek magában létező, míg a
lelki jelenségek csak a lélekben s a lélek által létezhetnek, a lélek a lelki
jelenségek alapja és hordozója. Amilyen joggal a változó fizikai jelenségek
magyarázatára fölvesszük a testi szubsztancia fogalmát, éppoly joggal
vesszük fel a lelki jelenségek végső magyarázatára a lelki szubsztanciáét is,
mert a lelki jelenségek folytonos változása közepett is van valami közös,
állandóan és egységesen megmaradó, ami a lelki folyamatokat, tevékeny-
ségeket és diszpozíciókat egységbe foglalja össze.
6. §. A lelki tünemények osztályozása és egysége.
Ha hasonlóságaik és különbségeik alapján csoportosí-
tani próbáljuk a lelki élet tényeit, azt találjuk, hogy először
is vannak olyan jelenségek; melyek által megismerünk vagy
gondolunk valamit (pl. a dolgokat látjuk, halljuk, képeiket
visszaidézzük, viszonyaikról ítélünk, következtetünk stb.).
Továbbá vannak olyan lelki tünemények, melyek azt fe-
jezik ki, hogy jól vagy rosszul, kellemesen vagy kellemet-
lenül érezzük magunkat (pl. örülünk, szomorkodunk, ha-
ragszunk stb.). Végül bizonyos lelki tevékenységekben va-
lami után való törekvés nyilvánul, hatni akarunk a világra
(pl. kívánunk, akarunk és cselekszünk valamit).
A pszichológia tehát a lelki élet tényeit
1. a gondolkodás (ismerés),
2. az érzelem,
3. az akarat
alaptüneményei szerint osztályozza.
Az ismerés mintegy centripetális irányú (a világ hat
reánk), az akarás centrifugális természetű (mi hatunk a
világra), az érzelem pedig centrális mivoltú, vagyis azt
fejezi ki, hogyan (kellemesen vagy kellemetlenül) érezzük
magunkat akkor, mikor a világ hat reánk vagy mi hatunk
a világra. A gondolat, érzelem s akarat a lelki, életnek csak
mozzanatai, melyek mindig együtt járnak: valójában nin-
csen külön, önálló létük, hanem minden lelki állapotban
együtt vannak, csakhogy hol az egyik, hol a másik moz-
zanat van előtérben. A lelki élet tehát nem részekből van
összetéve, hanem egységes; nincs külön gondolat, külön
érzelem, külön akarat s nem ezek összerakásából keletkezik
lelki élet, hanem a gondolattal együtt jár az érzelem, meg-
válónk több kevesebb aktivitása (akarat) is; viszont az
Dostları ilə paylaş: |