32
rom, egymástól egészen különböző érzéknek: a nyomás-,
hő- és fájdalomérzéknek székhelye.
1. Nyomásérzetek. A nyomás (vagy tapintásérzetek)
külső ingere valamely testnek a bőrrel való érintkezése.
Az ingerek felfogására a bőrben sajátos érzékelemek, az
ú. n. nyomáspontok szolgálnak. Az ingerküszöb oly mélyen
van, hogy az igen gyönge érintés is már érzetet vált ki.
Nyomásérzeteink útján értesülünk a testek felületi tulaj-
donságairól (hegyes, tompa, érdes, sima, kemény, lágy, ned-
ves, száraz), halmazállapotáról (szilárd, cseppfolyós), súlyá-
ról és alakjáról.
Minthogy nyomáspontok nemcsak a bőrben, hanem az inakban,
ízületekben és izmokban is vannak, a nyomásérzetek a legszorosabban
egybekapcsolódnak a mozgásérzetekkel (az ín-, ízület- s izom érzeteivel).
A kemény és lágy tulajdonságok megállapítása pl. azon az ellenálláson
alapszik, melyet a test az összenyomással szemben kifejt. Az ellenállás
felfogása pedig mozgásérzetünk útján történik. A határozatlan tapintási
benyomásokat a mozgásérzetek teszik határozottakká; ha pl. megtámasztott
kezünkre egy fémdarabkát teszünk, támadnak ugyan nyomásérzeteink,
melyek a fémdarab terjedelméről és súlyáról értesítenek, de mindez sokkal
határozottabb, ha kezünkben emelgetni próbáljuk.
Legelőször a tapintás (nyomás) érzéke kezd működni s a legkésőbb
szűnik meg működése. A többi érzéket elveszíthetjük, a tapintás többé-
kevésbbé helyettesítheti őket. Bridgeman Laurának (olv. Bridzsmen f 1889)
csak tapintás-érzéke volt, mégis pusztán ennek segítségével sokféle isme-
retre tett szert. Keller Helen (szül. 1880, vak, siket és néma), a bostoni,
vakok intézetében 7 éves korában megtanulta a domborúbetű-olvasást
(v. ö. 21. 1.), megtanult németül, franciául és görögül, 22 éves korában
megírta önéletrajzát. (Megjelent magyarul Boros György fordításában
1905.) Tapintása oly finom, hogy valamely egyén kezének megérintéséből
(érveréséből, izomfeszültségéből, ínrezdüléseiből) azonnal ki tudja érezni
kedélyhangulatát.
A tapintásérzeteknek a térszemlélet kialakulásában való szerepére
nézve v. ö. 36. 1.
2. Hőérzetek. A hőingerek, mint fizikai folyamatok-
csak mennyiségi szempontból különböznek egymástól. A hő,
érzetek azonban minőségi különbséget mutatnak: a, meleg-
érzetek egészen más minőségűek, mint a hidegérzetek.
Ennek a pszichológiai különbségnek megfelel a hőérzók berendezése
is: más érzéki elemek szolgálnak a meleg s mások a hideg felfogására (meleg-
és hideg-pontok). Ha ceruzánk tompa hegyével kezünk fejét tapogatjuk,
bizonyos helyeken élénk hidegérzetünk támad. A hidegpontok különösen
sűrűn vannak a szemhéjon; ennek ceruzaheggyel való érintése mindig
kivált hidegérzetet. Átlag 1 cm
2
-nyi testfelületre 1.5 meleg és 13 hidegpont
esik; így az egész testfelületen mintegy 30,000 meleg és 250,000 hideg-
pont van. Ezért a hideg iránt sokkal érzékenyebbek vagyunk, mint a meleg
33
iránt. Ez kellemetlen ugyan, de biológiailag, testünk védelme szempont-
jából, célszerű.
3. Fájdalomérzetek. Az ú. n. fájdalompontok szolgál-
nak az érzéki fájdalomingernek felfogására. A szúrásból,
metszésből stb. keletkező érzéki fájdalom éppen olyan érzék-
elemekkel bíró külön érzetosztály, mint a tapintás- vagy
meleg stb. érzetek.
Az érzéki fájdalomérzetet meg kell különböztetnünk a fájdalom érzel-
métől (v. ö. 30. §.). Az érzéki fájdalomérzet az utóbbival szemben lokali-
zálva,
test bizonyos helyéhez kötve jő tudomásunkra, ellenben pl.
a szomorúsággal járó fájdalmat a test egy részéhez sem kötjük. A fáj-
dalompontok száma sokkal nagyobb, mint a nyomás, hideg- és meleg-
pontoké (1 cm
2
-re átlag 150 esik). Minthogy az utóbbiaknál mélyebben
foglalnak helyet a bőrben, ezért a fájdalomérzetek viszonylag hosszabb
időt vesznek igénybe. Innen érthető, hogy pl. egy nagyon forró tárgy meg-
fogásánál az érintés (nyomás) és a meleg érzete előbb jelentkezik mint a
fájdalomé; az utóbbi viszont még akkor is tart, amikor már az érintés
és a meleg érzete régen megszűnt.
14. §. Erő-, helyzet-, mozgás- és egyensúlyérzetek.
1. A nyomásérzetekkel a legszorosabban kapcsolódnak
egybe olyan érzetek, melyek testrészeinknek mozgásaiból
vagy feszüléseiből származnak. Ha egy súlyt felemelünk,
ennek nehézségéhez mérten bizonyos eroérzetünk van; a
földtől való emelési távolság szerint az emelő karnak vagy
kéznek helyzetét is érezzük (helyzetérzet) és végül, ha ezt
a helyzetet változtatjuk, vagyis karunkat mozgatjuk, moz-
gásérzeteink vannak.
Ezek az érzetfajok egymással a legszorosabban összeszövődnek, de
azért a minőség szempontjából külön-külön érzetosztályt alkotnak. A helyzet-
és erőérzetek egymástól függetlenül is előfordulnak; az előbbi akkor,
ha egy testrészünket valamely külső erő mozdítja meg, pl. valaki meg-
emeli karomat (passzív mozgás), az utóbbi pedig, ha ugyanazon helyzetbe
(pl. katonás vigyázz-állásban) próbáljuk feszíteni izmainkat. Mindezeket
az érzeteket összefoglalóan kinesztétikus érzeteknek nevezzük.
A kinesztétikus érzeteknek közvetítő szervei azok az idegszálak,
melyek az ízületekben, izmokban és inakban végződnek. Ha az ízületek
megmozdulnak vagy felületeik tagjaink megterhelése alkalmával egymás-
hoz erősebben szorulnak, vagy ha az izmok és inak megfeszülnek: ezek a
változások a kinesztétikus érzetek ingereiül szolgálnak.
2. A fül belső részében van egy külön szerv (statikus érzék), mely
testünk térbeli helyzetéről értesít bennünket. Főrészei a félkörös ívjáratok,
melyek a térbeli kiterjedés három irányában vannak elhelyezve. Ha fejünket
mosatjuk, az ívjáratokban lévő folyadék (endolympha) a nehézkedés
törvénye szerint különböző helyzetet foglal el s így más és más idegvégződést
Dostları ilə paylaş: |