22
szellemi működések kifejezésére is felhasználja; így a látásét (prudens
[okos]: providens [előrelátó]; οtδα: látok és tudok, είδος, ιδέα: eszme:
belátás, Einsicht, Absicht, előrelátás, evidentia, stb.), a hallásét (vernehmen
— Vernunft), a szaglásét (a nares-ből ignarus), az ízlését (sapiens: ízlő
és bölcs, okos; savant: tudós; a magyarban: ízlés, ízetlenség); a tapin-
tásét (begreifen: îûfogni, megérteni; Begriff: fogalom: Takt: tapintat).
Általában sentire: érezni, érzékelni; de már sententia: gondolat.
9. §. Az érzet erőssége.
1. Ugyanaz a c hang hangosabb és halkabb, ugyanaz
a vörös szín sötétebb és világosabb, ugyanaz a szag- és
ízminőség erősebb vagy gyöngébb lehet. Az érzetek tehát
nemcsak minőségük szempontjából, hanem erősségük (in-
tenzitásuk) szerint is különböznek egymástól.
Voltakép az erősségi különbség is minőségi (kvalitatív) különbség-
nek vehető. Ha ugyanis az ingert növeljük, nem ugyanazon érzet válik
erősebbé, hanem egy más, új érzet keletkezik. A világos és a sötét zöld egy-
szerű színek, mind a kettő a zöld színminőséghez tartozik. Szoros értelem-
ben azonban szó sem lehet arról, hogy mindkét esetben ugyanazt a zöldet
látnók, csakhogy ebből a zöldből egyiknél többet, a másiknál kevesebbet,
úgy, amint a hosszabb egyenesben többet látunk abból, amit egyenesnek
nevezünk, mint a rövidebb egyenesben. A sötétebb zöld a szemlélet alkal-
mával nem úgy tűnik föl előttünk, mint a világosabb zöld többszöröse.
Hasonlókép két ugyanazon magasságú, de különböző erejű hang minő-
ségileg is voltakép másképpen hangzó hang. Ebből következik, hogy az,
amit az érzettartalmak erősségi különbségének szoktunk nevezni, valójában
minőségi különbség is. Az erősségkülönbségek is voltakép egy külön minőség-
sort alkotnak, mert pl. két különböző magasságú hang minőségi különb-
sége nyilvánvalóan más minőségsorba tartozik, mint két ugyanazon magas-
ságú, de különböző erejű hang különbsége. Az utóbbi hangok kétségkívül
sokkal közelebb állanak minőségileg egymáshoz, mint az előbbiek, amint
a sötétebb szürke is a világosabb szürkéhez közelebb áll, semmint vala-
mely tarka színhez. Ha a továbbiakban hagyományosan erősségkülönb-
ségekről beszélünk, akkor voltakép az itt értelmezett minőségi különb-
ségeket kell értenünk rajtuk.
2. Nem minden inger elég erős arra, hogy érzetet kelt-
sen; bizonyos erősségi fokot kell elérnie, hogy éppen meg-
érezzük. Az ingernek ezt az erősségét ingerküszöbnek, a
neki megfelelő érzetet pedig minimális érzetnek hívjuk. Az
ingernek viszont olyan erősségi foka is van, melyen túl az
ingert hiába fokozzuk, nagyobb erősségű érzet már nem
jön létre. Az ingernek ezt az erősségi fokát ingertetőpont-
nak, a megfelelő érzetet maximális érzetnél· nevezzük. Minél
kisebb az ingerküszöb értéke, annál érzékenyebbek vagyunk;
s minél nagyobb az ingertetőpont értéke, annál fogékonyab-
bak vagyunk.
23
Az ingerküszöb értéke nem állandó: nemcsak egyénen-
kint, változó, hanem ugyanazon egyén különböző lelkiálla-
potaiban is különböző értékű. A jóhallású ember olyan han-
gokat is meghall, melyeket más egyáltalán nem vesz észre;
az élesszemű ember már olyan fényt is meglát, melyet a
gyöngeszemű egyáltalán nem is sejt. Viszont kitűnő hallású
egyén, ha valami élénken foglalkoztatja, erős hangingereket
sem vesz észre: ezek is a küszöbön alul maradnak nála.
Egy szobában tíz gyertyafényt látunk; ha ezt még
egy gyertyafénnyel növeljük, a fény erősségét nem érezzük
nagyobbnak. Az ingernövekedésnek tehát bizonyos fokot
kell elérnie, hogy az érzet erősségét is éppen nagyobbnak
érezzük. Az ingernövekedésnek ezt a minimumát, mely arra
szükséges, hogy az érzet erősségében éppen észrevehető nö-
vekedés álljon be, különbségi küszöbnek nevezzük.
Egy 10 gyertyafényerejű petróleumlámpa fényerejét
2 gyertyafénnyel kell növelnünk, hogy világosabbnak érez-
zük, egy 60 gyertyafény erejű Auer-égőt már 12-vel, egy
2000 fényerejű elektromos ívlámpát 400-zal kell növelnünk,
hogy egy fokkal erősebb fényt erezzünk. Minél erősebb tehát
az inger, annál nagyobbnak kell lennie az inger növekedésének,
hogy egy fokkal erősebb legyen az érzet; a relativ különbségi
küszöb, vagyis az ing er növekedés viszonyszáma azonban állandó
(példánkban az ingert mindig
1
/
5
-ével kellett növelni). Az
inger s az érzet erősségének ezt a törvényszerű összefüg-
gését fölfedezője után Weber-féle pszichofizikai alaptör-
vénynek hívjuk. (A pszichofizika az inger és az érzet viszo-
nyát vizsgáló tudományág.)
3. A különbségi küszöb viszonyszámát az egyes érzet-
osztályoknál kísérletek útján lehet megállapítani (a látás
érzeteinél
l
/
5
, a hallás- és nyomásérzeteknél
1
/
3
). Ez a
viszonyszám azonban csak középerejű ingereknél s ekkor
is csak megközelítőleg állandó, ellenben nagyon változó,
ha az ingerek ereje alsó vagy felső határértékéhez közeledik
A különbségi küszöb továbbá nagyban függ a kísérleti személy érzelmi
diszpozíciójától, elfáradásának fokától., gyakorlatától, figyelmétől stb., úgy
hogy e törvény inkább csak a tipikus szabályszerűségnek (átlagnak), semmint
az exakt törvényszerűségnek igényével lép fel. Azonfelül az éppen észre-
vehető (minimális) érzetnövekedést sem lehet ugyanakkora kvantitatív
egységnek tartanunk az érzeterősség különböző fokain. Ha pl. 10kg-hoz
3
½ kg-t teszünk, az éppen észrevehető növekedés érzete más, mintha
Dostları ilə paylaş: |