721
m
szó végén
n
Bernardim [bernardin]
nh
ny
Pessanha [piszanya]
o
hgst nyílt szótagban,
u
Noronha, Pimento [nuronya pimentu]
szóvégen
ô
o
Leôni [leoni]
õe
ojn
Camões [kamojns]
ou
o
Sousa [szosza]
qu
e, i előtt
k
Queiros [kejrus]
egyébként
kv
Quadros [kvadrus]
s
sz
Sintra, Sancho [szintra szansu]
szótagvégen zgtl
5
hang előtt, s
Castro, Santos [kastru szantus]
szóvégen
szótagvégen zgs
6
hang előtt zs
Lisboa [lizsboa]
x
s
Xingu, Teixeira [singu tejsejra]
z
z
Zurara [zurara]
szó végén
s
Estremoz [istrimos]
Ismertetőjegyek
A portugál írás legszembetűnőbb jegyei a tildével (hullámos vonallal) megjelölt egy- és
kétjegyű betűk, amelyek orrhangú magánhangzókat jelölnek:
ã, ão, õe, a zárt
magánhangzók (â, ê ô), továbbá a ch, lh, nh betűkapcsolat.
ROMÁN
A neolatin vagy román nyelvcsoport messze keletre szakadt tagja, amely kissé homályos
története folyamán sok szláv, török, görög és magyar vendégszót fogadott magába, de alap-
szókincse és nyelvi rendszere ma is az ősi eredetre vall. Hangkészletéből a mássalhang-zók
úgyszólván problémátlanok a magyar ejtés – és átírás – számára. A magánhangzók közül az
a két változata okoz gondot, az â és ă: az előbbi ún. veláris i, mint az orosz ы vagy a török
ı, jobb híján mi is i-nek ejthetjük, az utóbbi pedig a és ö között áll, bármelyik
helyettesítheti.
ă
a v.
ö
Fărcăşan [farkasan v. förkösan]
â
i
România [rominia]
c
e, i előtt
cs
Cernavoda [csernavoda]
egyébként
k
Coşbuc [kosbuk]
ce, ci
a, o, u előtt
cs
Ceauşescu, Cioburciu [csauseszku, csoburcsu]
ch
k
Chiriţa [kirica]
ea
ja
Codreanu [kodrjanu]
g
e, i előtt
dzs
Georgescu [dzsordzseszku]
ge, gi
a, o, u előtt
dzs
Giurgiuca [dzsurdzsuka]
gh
g
Ghilia, Ghica [gilia gika]
5
Zöngétlen.
6
Zöngés.
722
i
szó végén néma és lágyít
Popovici, Focsani [popovics foksany]
mgh előtt, után
j
Iaşi, Stoica [jas sztojka]
î
ugyanaz, mint â
(1996 előtti írásmód)
j
zs
Jebeleanu, Cluj [zsebeljánu kluzs]
s
sz
Sorescu [szoreszku]
ş
s
Reşiţa [resica]
sch
szk
Scavinschi [szkavinszki]
ţ
c
Bucuţa [bukuca]
Ismertetőjegyek
A román írott szöveg aránylag egyszerűen felismerhető a jellegzetes mellékjeles betűkből
(
â, ă, î, ş, ţ)
és a személynevekben igen gyakori -
escu,-eanu, -ici végződésekről.
SKÓT
Szótárunkban néhány földrajzi név kiejtése után nyelvi jelölésként találjuk: skót. Ez
azonban mindössze az angolnak a Skóciában beszélt változatára, illetve annak ejtési saját-
ságaira utal. A skót mint nyelvi megnevezés a mai tudományos gyakorlatban arra a ma már
kihalófélben lévő kelta nyelvre, a gaelre használatos, amely az írhez áll a legközelebb.
SPANYOL
A neolatin vagy román nyelvcsoport egyik legfontosabb nyelve, annak ibériai ágához
tartozik a portugállal és a katalánnal együtt. Spanyolországon kívül Közép- és Dél-Amerika
legtöbb országában beszélik, a legfontosabb kivétel Brazília, amelynek nyelve a portugál.
A spanyol beszédet hallva a ropogós r és a sok kemény h üti meg a fülünket, míg a
zöngés zárhangok (b, d, g) alig hallatszanak, ez a keménység és lágyság sajátos
ötvözeteként hat. A spanyol nevek kiejtése, a hangok helyettesítése kevés gonddal jár a
magyar szempontjából.
b
két mgh között
v
Trueba [trueva]
c
e, i előtt
sz
Cervantes [szervantesz]
egyébként
k
Córdoba [kordova]
cu
mgh előtt
kv
Cuenca [kvenka]
d
szó végén
néma
Ciudad [szjuda]
g
e, i előtt
h
Giménez [himenesz]
egyébként
g
García [garszia]
gu
e, i előtt
g
Guillén [giljen]
a előtt
gv
Guadalquivir [gvadalkivir]
h
néma
Hierro [jerro]
i
mgh előtt
j
Gutierrez [gutjerresz]
j
h
Jovellanos [hoveljanosz]
ll
lj
Sevilla [szevilja]