Kiejtesi szotar

 

719 

 

ai 

szóvégen  

 

áji 

Zandonai, Panerai [candonái panerái] 

c  

e, i előtt   

 

cs 

Cefalù, Cimarosa [csefalu csimaróza] 

 

egyébként 

 

k 

Correggio [korreddzsó] 

cc 

 e, i előtt   

 

ccs 

Lecce, Puccini [leccse puccsíni] 

ch 

 

 

 

k 

Cherubini, Chiarini [kerubíni kjaríni] 

cch 

e, i előtt   

 

kk 

Vecchi, Schicchi [vekki szkikki] 

ci 

mgh előtt  

 

cs 

Ciampi [csampi] 

cci 

mgh előtt  

 

ccs 

Ugoccione [ugoccsóne] 

g 

e, i előtt   

 

dzs 

Gemona, Girolamo [dzsemona dzsirolámó] 

gg 

e, i előtt   

 

ddzs 

Correggio 

gh 

e, i előtt   

 

g 

Gherardo, Malpighi [gerardó malpigi] 

gi 

mgh előtt  

 

dzs 

Giovanni, Giusti [dzsovanni dzsuszti] 

gl 

i előtt 

 

 

lj 

Gigli [dzsilji] 

gli 

mgh előtt  

 

lj 

Cagliari [kaljári] 

gn 

 

 

 

ny 

Bologna [bolónya] 

gu 

mgh előtt  

 

gv 

Guarini, Guido [gvaríni gvídó] 

i 

b, ch, f, p után, mgh előtt 

j 

Bianca, Chiara, Fiorentino, Piazza 

 

 

 

 

 

[bjanka kjára fjorentínó pjaddza] 

j 

 

 

 

j 

Jacopo, Jesolo [jakopó jezóló] 

qu 

 

 

 

kv 

Quasimodo [kvázimódó] 

s 

 

 

 

sz 

Foscari, Stromboli [foszkári sztromboli] 

 

két mgh között 

 

z 

Asolo, Masaccio [azoló mazaccsó] 

 

l, n, m, v előtt 

 

z 

Svevo [zvévó] 

sch 

 

 

 

szk 

Brunelleschi, Ischia [brunelleszki iszkja] 

sc 

e, i előtt   

 

s, ss 

Sciccone, crescendo [sikkóne kressendó] 

sci 

mgh előtt  

 

s 

Sciascia, Rovescio [sasa rovessó] 

z 

 

 

 

c 

Lazio, Zambelli [láció, cambelli] 

zz 

 

 

 

ddz, cc  Mezzofanti, pizza [meddzofanti, picca] 

 

Az olasz nevek kiejtésének alapszabályai elég széles körben ismeretesek nálunk, ám apróbb 

dolgokban gyakori a hiba és tévedés. Talán a legáltalánosabb hiba az, hogy a bi-, chi-, fi-, pi 

szókezdetet magánhangzó előtt külön szótagú i-vel ejtik, és nem j-vel, tehát Bianca a helyes 

[bjanka] helyet [bijanka] lesz, a Piazza [pijaddza] és nem [pjaddza], stb.  Hasonló némileg a 

Loggia  esete,  ahol  az  i  nem  is  hangozhat,  mégis  többnyire  [loddzsija]  formán  emlegetik 

[loddzsa] helyett. Az olasszal is sűrűn megesik, hogy más nyelvek kiejtési szabályai alapján 

próbálják  kiolvasni,  a  német  nyomán  pl.  képesek  még  rádióbemondók  is  a  Brunelleschi, 

Bruschino, Schiaparelli  neveket [brunellesi, brusíno, siaparelli]  formában  kimondani,  holott 

az  sch  betűcsoport  az  olaszban  mindig  [szk].  Az  angol  hatás  érvényesül,  amikor  Jacopo, 

Jommelli  mint  [dzsakopó,  dzsomelli]  hangzik  el,  míg  a  gue-,  gui-  szókezdetekre  a  francia 

árnyéka vetül, amikor a guelf, Guido [gelf, gidó] hangzást ölt (helyesen [gvelf, gvídó]). Az 

sem jobb, ha olasz filmek szinkronjában az utóbbi név [guídó] formán szól. 

Bár könyvemben tudatosan kerülöm a hangsúly jelölését – ennek elvi alapjáról az Előszó 

vége  felé  írok  –,  itt  meg  kell  említenem,  hogy  az  olasz  neveket  szinte  imádják  idegen 

hangsúlyozással ejteni a nyilvánosság előtt  megszólalók.  Ez  nem csak elvben  helytelen  – 

egyébként német, angol, francia, orosz és más eredetű neveknél nem is szokás próbálkozni 

vele  –,  hanem  ráadásul  sok  hibának  a  forrása.  E  szokás  rabjai  ugyanis  abban  a  tévhitben 

---

 

720 

élnek, hogy az olasz szavak és nevek mindig az utolsó előtti szótagon viselik a hangsúlyt. 

Márpedig  vannak  véghangsúlyosak  is  –  egyébként  nem  sokan,  és  ezek  könnyen 

felismerhetők, mert a kivételes hangsúlyt ferde ékezet jelzi:  Cefalù, Manzù, Zampanò stb. 

Az igazi gondot a harmadéles, vagyis a hátulról számított harmadik szótagon hangsúlyozott 

szavak  és  nevek  jelentik,  ezek  ugyanis  sokan  vannak,  és  semmi  nem  jelöli  szokatlan 

viselkedésüket. Ezért aztán aki nem létező olasz tudását szeretné fitogtatni, csúnyán felsül 

ilyen hangsúlyokkal: Angelo, Bartoli, Principe, Napoli, Padova, Lazio, Bergamo. Mert ezek 

mind az első szótagon hangsúlyosak. Egyetlen biztos megoldást tudok javasolni:  az olasz 

neveket se akarjuk magyar szövegkörnyezetben az eredeti szerint hangsúlyozni. 

 

Ismertetőjegyek 

 

Az olasz írásmódban kevés a feltűnő vonás. Gyakori a mássalhangzók kettőzése (főleg cc, 

gg,  ll,  nn,  tt,  zz),  a  ch,  gh,  gl,  gn,  sc  betűcsoport;  a  családi  nevek  túlnyomórészt  -i-re 

végződnek. 

 

 

PORTUGÁL 

 

Az újlatin vagy román nyelvek ibériai ágához tartozik a spanyollal és a katalánnal együtt. 

Hajdani  nyelvi  közössége  a  spanyollal  több  mint  egy  évezrede  felbomlott,  így  számos 

közös vonásuk ellenére  ma  írásmódjuk és hangzásviláguk  is erősen eltér.  A portugál  ma-

gánhangzók  erősen  elsorvadnak  vagy  el  is  tűnnek  a  hangsúlytalan  szótagokban,  ettől  a 

nyelv keményen, ropogósan hangzik. 

A  nyelv  beszélői  a  legnagyobb  számban  Brazíliában  élnek,  ahol  a  portugál  lazább, 

melodikusabb maradt, és a kiejtésben is vannak különbségek az anyaországihoz képest. Az 

alábbi  listán,  az  egyszerűség  kedvéért,  az  európai  portugál  kiejtéshez  igazodunk,  a  brazil 

neveket is többnyire lehet eszerint ejteni. Markánsabb eltérések esetén könyvünkben a bra-

zíliai portugál megjelölés használatos. 

A  portugál  hangkészletben  legfőképp  az  orrhangú  magánhangzók  idegenek  a  miénktől; 

mint a lengyel és francia esetében, itt is az n, m hangok hozzáadásával boldogulunk. 

 

ã  

 

 

 

an, am,  Covilhã [kuviljan] 

ão 

 

 

 

aun 

Galvão [galvaun] 

c 

e, i előtt   

 

sz 

Céu [szeu] 

 

egyébként 

 

k 

Casais [kaszajs] 

ç  

 

 

 

sz 

Eça [isza] 

ch 

 

 

 

s 

Funchal [funsal] 

e 

hgst szótagban 

 

i 

Eanes [ianis] 

 

 

 

 

szó végén 

 

néma 

Moçambique [muszambik] 

é, ê 

 

 

 

e 

Inglês [ingles] 

g 

e, i előtt   

 

zs 

Bocage, Sergio [bukázs szerzsju] 

 

egyébként 

 

g 

Gonçalves [gonszalvis] 

gu 

e, i előtt   

 

g 

Figueiredo [figejredu] 

 

a, o előtt   

 

gv 

Guarda [gvarda] 

h 

 

 

 

néma 

Herculano [erkulanu] 

j 

 

 

 

zs 

Junqueiro [zsunkejru] 

lh 

 

 

 

lj 

Castilho [kastilju] 

---