Szétbontva 5 részre: 2002. november 28

Domonkos II. Bazeliosz hajóján Dobokával együtt elment a Nápolyi királyság területére is. 994-től 1000-ig itt is egyházi kérdéseket tanulmányozott. Doboka a pápai testőrségnek lett a tagja. Domonkost az 1000. Év húsvétján érsekké szentelték, Dobokát pedig pápai ajtónállóvá nevezték ki. Ezután mind a ketten hazajöttek Magyarországra és részt vettek azon az ünnepségen, amelyen Vajkot uruki szertartás szerint megkoronázták az Úr városából Urukba menekített, majd a magyar népnek küldött koronával. Ezen a koronázáson csak a kettős nagyfejedelmi ház tagjai vettek részt. A koronázási dombot oroszlános címer díszítette, a trón mellett Doboka állott díszőrséget s Domonkossal együtt ő tette a király fejére az uruki koronát. A koronázást követő napon, 1000. augusztus 21-én Doboka és Domonkos visszament Rómába, hogy II. Szilveszter kíséretében részt vegyenek a Ravennában tartandó zsinaton. Dobokát azért kellett Raven-nába vinni, mert István királynak valamivel kisebb volt a feje, mint Dobokának a Doboka feje méretére készítendő korona alatt tehát elfért az uruki sima aranylemez-korona. Rómából Domonkos, II. Szilveszter pápával és III. Ottóval Ravennába ment. Ott Domonkost Ma-gyarország első érsekének nyilvánították. Az erről szóló okiratot aláírta II. Szilveszter, III. Ottó, Odiló clunyi apát és Bruno érsek is. A levelet 1007-ben, Frankfurtban valamennyi nyugati keresztény érsek kézjegyével látta el. Az apostoli királyi koronát Domonkos hozta Anasztáz-Asrik érsekkel; a zászlós lándzsát Doboka pápai trónálló 24 Urhida lovasával; egy díszes jávorszarvasos Turfáni ládában pedig a karpántos királyi palástot, az országalmát, az apostoli királyi gyűrűt, a királyi pálcát és más kisebb kegyékszereket. A koronázási szertartásra egy évvel az előző évi koronázás után, 1001. augusztus20-án került sor Esztergomban. Kuslód és Gyűrűfű ajtónállók a Budavár beavatott központ parancsára következőképpen írták meg a koronázást. A kürtösök a vár fokán ébresztőt fújtak. A város felkészült a nagy eseményre. Székesegyházi mise után Anasztiz-Asrik egyik püspöke jött Gizella királynővel Istvánért. Két püspök várta az ajtónál és karon fogva vezette a Székesegyházba. Elől 24 pap ment füstölőkkel. A Székes-egyház ajtajában Domonkos, a magyar érsek várta a menetet. A palástot és a kardot István átadta Anasztáz érseknek. Az érsek litániát mondott. Magyarul hirdette, hogy ezt a hitet meg kell tartani, a királynak pedig meg kell védenie az egyház papjait, István országát általuk kell kormányoznia. Azután a meghívottakhoz fordult és megkérdezte: -Alá akarjátok-e vetni magatokat királyotoknak? Az ünneplők és a nép azt válaszolta: Akarjuk. Erre Domonkos illatos olajjal királlyá kente Istvánt, Utána az ajándékba küldött karddal az oltár előtt felövezte, a karpántos palástot ráerősítette és átadta neki az apostoli királyi gyűrűt. Jobb kezébe adta a jogart, bal kezébe a királyi pálcát. Majd fejére illesztette az uruki aranylemezes sisakot és erre tette a szép, liliomos királyi koronát. Áldás után Domonkos és Anasztáz az ordoszi trónhoz vezették, és a trónra ültették. István király megcsókolta a jobbján álló Domonkos érseket, majd a bal oldalt álló Anasztáz érseket és felhangzott az erre az alkalomra Urhida várában szerkesztett pápai himnusz. Domonkos érsek még misét mondott, majd Anasztázzal együtt körmenetet vezetett. Uruki szokás szerint 24 kis kápolnában volt füstöléses hálaadás. Utána Anasztáz felolvasta a ravennai zsinaton kiadott latin nyelvű írást az esztergomi érsekség felállításáról. “Az érseki székesegyház felszentelését az előző napon végezték a klérus tagjai, de engem oda nem engedtek be, -írja Gyűrűfű-mert én Domonkos érsek fegyverhordozója voltam és az ajtó elé állítottak őrségbe. Rovásjeleket nem véshettem az épületben sehova, mert ezt Budavár beavatott központja meg-tiltotta.” A körmenet után Domonkos érsek, engedve az uruki keresztények kérésének, a vendégeket Anasztáz érsekkel a vendégházba kísérte. Ott nagy lakomát tartottak és utána elkezdődött az uruki szertartás szerinti királlyá avatás. Ez azzal kezdődött, hogy Istvánt Domonkos uruki illatos olajjal királlyá kente s így ment fel a koronázó dombra. A koronázó dombot a Csörsz - vonal tárkányai készítették a 72 tömény területéről hozott 1-1 aranyvékás földből. Ekkor Doboka, Urhida, Buda, Zsombor és Bucna ajtónállók ráadták Istvánra az apostoli pántokkal ellátott palástot, majd, amikor István felszállt Sólyom nevű kedvenc lovára, Domonkos kezébe adta az országalmát, jobb kezébe pedig a Ravennából küldött kardot, és így lovagolt István a koronázó dombra. Először Dél felé, majd északnak, utána nyugatnak, végül Kelet felé sújtott. Ezzel azt jelképezte, hogy az aranyasszonynak felajánlott országot minden ellenséggel, védelmezi. Kardját átadta Dobokának, mint fővezérnek, tőle pedig átvette az aranyos lándzsát a zászlóval. Ez azt jelentette, hogy a népnek ezt a zászlót kell követnie. Utána István beült az Ordoszból hozott aranyozott királyi székbe és Domonkos a fejére tette az Úr városbéli, majd föléje a Ravennából hozott liliomos királyi koronát. Így koronásan fellovagolt a koronázódombra Attila kardjával, s a hozzá hű lovasparancsnokokat lovaggá, azaz vitézzé ütötte. Amíg a székesegyházban Gizella koronázása folyt, a lovaggá ütött fejedelmi ifjak közül heten István királyt pajzsukra emelték és királyukká kiáltották ki. Ezek az ifjak voltak: Doboka Buda Urhida Bucna Zsombor Boja Bonyha

970-1025 979-1008 971-1035 980-1028 977-1032 980-1028 981-1023

Erdeljü Gyula a lovaggá ütött ifjakkal és tárkányaival a székesegyház elé vonult és Gizella királynét éltették, majd István Gizellát a királyi koronázó székhez vezette. A koronázásra meghívták Kipcsák jászvásári fejedelmet is, aki 998 után szerződésben vállalta a kialakulóban lévő új Avar-Magyar kettős királyság támogatását. A kettős nagyfejedelemség ugyanis már szűnőfélben volt. Az Árpádház Vajkkal a kettős koronázás után királlyá lett Istvánnal teljes uralkodói hatalomra jutott Zerind fia, Kipcsák és annak a fia állott az Árpád-ház mellett s ez a Lebedház uralma alatt lévő területeket jelentette. Jászvásár központtal a kettős fejedelemség így alakult. Töhötöm Horka

856-929 857-914 Harka I. Szabolcs 905-974 882-908-926

KolozsGyula Zombor Halics

925-961 930-966 906-946

II. Szabolcs Erdeljü Gyula Kisebb Gyula Pirok

948-987 960-1015 951-986 928-954

Doboka Urhida Zsombor Buda Bucna Boja Bonyha Karos Ajtony

970- 971- 977- 979- 980- 980- 981- 948- 955

1025 1035 1032 1008 1028 1028 1025 970 1009

Temes Csanád Zerind Bulcsu Ajtony Csege Lebed Kipcsák

949- 988- 995- 998-1046 970- 970- 1015- 1001-

989 1031 1049 1031 996 1063 1063

Paraj

950-1003

II.Zoltán

988- 1025

Az Előd háznak Töhötöm ága Erdeljü Gyula révén bírta az erdélyi országrészt, az Előd ház Horka ágának a Marostól az Aldunáig és Szörényvárig terjedő rész jutott. Parajd határőrsége, Parajd házassága útján a szörényi bánságot örökölte. Parajdra bízták a Vajk korai házasságából született fiát, kabar-székely néven II. Zoltánnak nevezték. Ennek a fiának Vajk 988-996 között várat építtetett. Sarolt öccsét, Gyulát az Erdőelvi kisfejedelemségbe vezényelték, mert Anasztáz és Radla a Csörsz árokrendszer feloszlatását követelte. További sérelme volt, hogy István mért nem őrá bízta a kis Zoltán nevelését. De István jobbnak látta az 50 éves megfontolt Parajd gondoskodását. Gyula sérelmeitől indít-tatva Ajtonyhoz kezdett közeledni, aki teljességgel a keleti kereszténység híve lett. Gyakran találkoztak a Székely Szentdemeteri székesegyházban és a Bizánchoz való csatlakozás mellett döntöttek. Ajtony, Bodon-Bödön városában II. Bazeliosz császárral is találkozott. A császár a várost Vidin néven birtokba vette. Ajtony pedig 1002-ben a Bizánci görög hitre tért. Keresztszülei voltak Parajd és Erdeljü Gyula. Amikor mindez István tudomására jutott, Doboka fővezért küldte ellene. Doboka 1003 tavaszán indult el Urhida várából Megyer törzsbeli vitézeivel. Esztergomnál kelt át a Dunán és riasztotta a Kéri és a Keszi törzset. Utána Fülek és Gömör várát érintve Kassára lovagolt. Közben a seregének létszáma két palóc tárkánytörzzsel 5000-re emelkedett. Itt újabb 2000 kabar lovas csatlakozott hozzájuk, Szabolcsváron pedig 3000 lovas várta őket, akiket Zsombor riasztott. Doboka serege végül egy tömény lett, vagyis 10000 lovasból állott. Erdeljü Gyula kerülni akarta a testvérháborút, ezért előbb Jászvásárra lovagolt, onnan a lengyel királyi udvarba ment és ott másodszor megházasodott. Meskó egyik unokáját vette feleségül, lstván pedig ez alatt az ifjú Erdeljü Zoltánt tette a Gyula-féle országrész urává és a sószállító utak lovas-parancsnokává. Ajtony sem akart háborúskodást, Zoltán unokaöccse volt. Ezért a Karas-parti Ajtony várába tette át székhelyét. Erdeljü Zoltán Budát bízta meg a Maros jobb oldalán húzódó sószállító út felügyeletével, a Szamos menti sószállítást pedig Kaplonyra bízta. Doboka a Megyer törzsből, Erős Csák hadából való Zoltán vitézt bízta meg és a kassai kabarok közül való Berényt tette Erdeljü Zoltán testőrévé. Az ifjú fejedelemfi István király örömére jó testvéri barátságot kötött mindkét testőr parancsnokkal. A déli végeken a bolgárok és görögök miatt sok mindenféle torzsalkodás adódott. Parajd 1003-ban meghalt. Ettől kezdve a szörényvári besenyők se voltak többé olyan barátságosak, mint a kettős fejedelemség idején; szerintük Avaria-Hunnia elszakadt tőlük. Ajtony mind többet követelt a sószállítás részesedéséből és a hittérítést se nézte jó szemmel. A besenyő betörések miatt a sószállítás vonalán harcokra került sor, Buda fejedelemfi pedig gyilkosságnak esett áldozatul. István király aztán 1009-ben megbízta Doboka fővezér fiát, Csanádot, hogy ifjúsági seregével teremtsen rendet Ajtony országában. Csanád serege azonban Kőkenyérnél megfutamodott a tapasztaltabb sereg elől és Szőreg és Kanizsa vonaláig vonult vissza. Ekkor ért Szőregre Gyula vezetésével, oroszlános zászlókkal a Pöltenből elvezényelt Béla törzsbeli határőrség és a Harangod folyónál Ajtonyt legyőzték. A rimalányok parancsnoka Karos lánya, Ilona volt. A hős lányok Harangod várának minden értékét meg akarták menteni. Ilona és hugai az értékesebb tárgyakat elrejtették, vagy szekérre rakták. Közben Ilona a várárok előtt fegyveresen várta Csanád támadását. A 21 évesek serege legyőzte a várvédőket, de a halottak között Ajtonyt hiába keresték. Ajtony akkor már Nagyősz körül vonta össze újra csapatait. A besenyő Gyula vezér kétlovaglásnyira megközelítette Nagyőszt, de látótávolságra letáborozott, bevárta Csanád seregét és velük együtt közös erővel indultak támadásba. Ajtony, bár látta a királyi haderő fölényét, nem futamodott meg. A menekülő Karosnak, feleségének szekereseit egy kevés kísérettel elindította Szörényvár felé, ő maga pedig előcsapataival támadásba indult. Több óráig tartott a küzdelem, míg a nagyőszi tárkány-tábort Csanád csapatai be tudták venni. Jó védelmi szögellésben a régi római sáncok is védelmi vonalul szolgáltak neki. Ajtony az égerfa vár kapujában esett el. Csanád diadalittasan vágta le a fejét. A nyelvét kivágta és a tarsolyába tette. Az ellenállás vezetői, Csanád és Gyula Marosváron összeszedette és a legyőzötteket a győztes csapatok előtt Székesfehérvárra hajtotta. István ekkor Esztergomot elhagyva országnapot tartott. A vétkes főurak és bők felett jogarral kezében mondott ítéletet, a vitézek és inek felett pedig a királyi pálcával osztott igazságot. Amikor a Csanád és Gyula belépett a trónterembe, István király először Gyulának adta meg a szót. Gyula így számolt be a történtekről: “Urunk, István király! Marosvár és Kökényér felől kellett volna bekeríteni őket, elgondolásod szerint, de a most kiképzett 21 éves tárkánylovasok megfutamodtak. Én oroszlános monostornál vártam a híreket, az ifjú Csanád harcosai ott gyűltek össze újból. Átkeltünk a Tiszán és a Maroson, majd a Csörsz árokrendszerben lévő Harangod vára felé tartottunk, de ott erős ellenállásba ütköztünk. A 21 éves tárkánysereg az ellenállók lemészárlása után jött tisztába azzal, hogy Harangod várának védőiben a rimalányok páncélos csapatait győztük le. Ezután Nagyősz várában lovagoltunk; Ajtonyt legyőztük, de elesett, ezért nem tudtuk a bűnösök között idehajtani. De levágtam a fejét és elhoztam a nyelvét, mellyel téged szidalmazott.” Ekkor István király rövid gondolkodás után így szólt: A legyőzött várának ezután nem Marosvár lesz a neve, hanem Csanádvár és Csanád lesz benne az ispán. Gyula várát pedig a besenyő töményben, Gyula vezér, neked adom. István király ekkor letette a jogart és elővette a királyi pálcát, mivel gyermekek járultak eléje. Koppány, Gyula, Ajtony utódairól rendelkezett: Urhida várából odahozott Koppány-fiak: Berzence és Babocsa a somogyvári uradalomból megkapta a róluk elnevezett községeket a hozzájuk tartozó tized-településekkel. Erdeljü Gyula fiai közül a hősi halált halt Buda gyermekei Buda vára körül kaptak birtokokat; Bucna a Maros jobb partján folyó sószállítások ellenőrzését örökölte és a Jász síkság közepén, a Bugac környékén lévő településeket. A vitézi sorba lépő Győrnek, Veszprémnek és a kis Szolnoknak az ilyen nevű várakat adta. Legkedvesebb öccsének adta még a meszes kaputól Szolnokig való sószállítás jogát, meg azon felül Doboka vára környékén lévő birtokokat. Kaplonynak csak a Dés-Meszes kapu közötti sószállítást hagyta meg, mert ő beszélte rá Erdeljü Gyulát a távozásra. Ajtony családját sem irtotta ki. Ajtony monostorát és tizedfalu tartozékait Ajtony gyermekeinek adta. Karas leszármazottainak a Karas folyó völgyében adott birtokot, kisfiának, az Ajtony napján született Ajtonynak pedig Gömör vár környékén a Szárazvölgyben Szuha községet. Ajtony legyőzésével megszűntek az ellenségeskedések, a lovagi rend pedig folyton nő,-állapította meg záróbeszédében Urhida országbíró.

Utána a mainzi íródeák felolvasta az új törvényt, hogy a kézlevágás és a szemek kitolása, a fülek levágása ezentúl megszűnik és visszatér a régi rend: lopás miatt egy-egy ökör, egy-egy tinó, vagy egy-egy kakas beadása lesz a büntetés. De a büntetést bűnbánó gyónásokkal enyhíteni is lehet. Akiket pedig rovás bűnén kapnak, azok várfogságra vettetnek. Ezen túl csak latin betűt szabad használni. Ebben az írástudó papok és apátok kötelesek segíteni. Koppány végvári vitézeinek, Erdeljü Gyula és Ajtony fejedelemségének meghódítását pedig azért róttam le Arvisúrákba, hogy az utánunk jövők megtudják, hogyan lettünk a fejedelemségből királysággá. Gyűrűfű és Kuslód rovásait Vászoly főtáltos Bulcsú, Zerind és Csanád vitézekkel ellenőriztette és a szállításra előkészített Arvisura gyűjteménybe helyezte. Kuslód és Gyűrűfű Vászoly főtáltos

rovósámánok

Levente fősámán 298. Arvisura Csalán rovása

HÁRMAS NÉVADÁS A kettős koronázás nem hozza meg a kívánt békességet, sőt éppen erre az időre tehető, hogy a keleti és déli országrészekben a gyermekeket három névre is keresztelték. Szentdemeter környékén sok híve volt a bizánci egyháznak, de amikor a nyugati hittérítők megérkeztek, mindenkit megkereszteltek római hitre. A Domonkossal érkező Uruk-ummai úzokat Kolozs-vásárhelynek Petre nevű helységében telepítették le és a községeket Úzdi-Szentpéternek nevezték el. Ez azt jelentette, hogy az ummai úzok felvették Szent Péter utódjának, a római pápának latin nyelvű nyugati kereszténységét. Így aztán mindenkinek uruki, bizánci és római neve lett. Ugyanez történt a görögül és latinul is beszélő Domonkossal is. 980-tól járta az uruki, a bizánci és a római keresztények intézményeit. Mégis, amikor Rómában II. Szilveszter elé került, III. Ottó mainzi érseksége nem őt, hanem Szár László bátyját, Sebestyént akarta esztergomi érsekké kineveztetni. Pedig Domonkost már Turfánban is és Bizáncban is püspökké szentelték. Neki is három neve volt: Turu, Mihály és Domonkos. Amikor Domonkos előadta a pápának, hogy uruki kísérettel a Szentföldön is járt és egy darabkát is hozott a Krisztus keresztjéből. Szilveszter nemcsak a Domonkos rátermettségét és nyelvtudását vette figyelembe, hanem ezek mellett azt is, hogy végigjárta a Szentföldet. Így aztán Domonkost érsekké, Sebestyént pedig püspökké szentelte. Domonkos 954-ben született, Sebestyén pedig 979-ben, tehát alig 22 éves volt. De Ottó igen kedvelte az alkalmazkodó kispapot, ezért javasolta erre a magas egyházi méltóságra. A pápánál természetesen számított az életkoruk is. Sebestyén örült annak is nagyon, hogy Sarolt és István kérelmére kinevezték veszprémi püspökké. Örömmel hagyta ott Rómát és 1000-ben szüretre már hazaérkezett. István az anyjára bízta, hogy az is nézzen utána Veszprémben, a fejedelemasszony székvárosában, hogy s mint megy végbe az első püs-pökség felállítása. A régi uruki templomot székesegyházzá alakították át és az 1001. évi medvetor első napján Sebestyén felszentelte. Sarolta büszke volt rá, hogy a régi pogány és uruki keresztény hagyomány is fennmaradt annyiban, hogy a fejedelemasszonyoknak újra külön aranyasszony-papjuk és püspökük lett. Ravennából zsinat után megérkezett Domonkos és Sebestyénnel együtt nekiláttak a további püspökségek megszervezésének. István és Domonkos a Rómában előterjesztett tervük szerint a veszprémi püspökségen kívül még a kalocsai, egri, pécsi, győri és gyulafehérvári püspökség megalapítását tartotta szükségesnek. Az esztergomi érsekség így hat püspökséggel rendelkezett. A kettős koronázás után Domonkos először is az esztergomi érsekséget szervezte meg. De nem Sarolt terveinek megfelelően, aki Sebestyénnel és a Mainzban kiképzett hazai kispapokkal már az 1000. év utolsó negyedében kialakította az esperességeket, hanem a mainzi érsekség és III. Ottó tanácsára Itáliából, Germániából és Polóniából hozott térítőkkel szervezte meg az új esperességeket. Ezek után megvetették az alapját a templommal rendelkező egyházközségeknek. Domonkos rendszere szabta meg a további püspökségek kialakításának módját is.

A székesfehérvári esperesség a veszprémi püspökség területéhez tartozott. Itt a Mainzban tanult Csaba lett az esperes. Amíg az új székesegyház elkészült, az uruki kiskápolnát használta. Az egyházi szervezet dolgát Domonkos és Sebestyén még Ravennában véglegesen megtárgyalta. Ennek megfelelően Sarolt kispapjai Székesfehérváron is, Veszprémben az uralkodók papjai lettek. Sarolt udvari káplánja és püspöke tehát Sebestyén volt, Csaba pedig Fehérvár esperese lett. Később ő volt az ország nádora. A Géza által megkezdett esztergomi bazilika építését csak 1001-ben fejezték be. Ide Domonkos már érsekként érkezett. De még folyt a belső festési munka, amikor már megállapították az esztergomi érsek-ség területét, Sasvár, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Gömör esperességgel. Ez a rész mindig az uralkodó területének számított. A veszprémi püspökség megszervezése szerint Veszprém, Visegrád, Fehérvár és Kolon esperességével mindig az aranyasszonyoké, az uralkodónőké volt. Az Istenanyának, Magyarország Aranyasszonyának ajánlották fel. Bár a pannonhalmi apátság is Veszprém területére esett, mégis mivel Géza-korabeli alapítású volt, a későbbiekben is független maradt Veszprémtől is meg Esztergomtól is. A győri püspökséghez tartozott Komárom, Győr, Moson és Karakó esperessége. Az egri pöspökséghez tartozott Újvár, Borsod, Zemplén, Ung, Borsova, Szabolcs, Bihar, Zaránd, Békés, és Külső-Szolnok esperessége. A pécsi püspökség Baranya, Somogy, Tolna és Fejér esperességének kisebb részét kapta, Bolgyánvár és Valkóvár egy-egy részével. A kalocsai püspökség Csongrád, Bács, Bodrog és Ajtony országának esperességeivel alakult meg. A gyulafehérvári püspökségé volt Hunyad, Fehér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka és Felső-Szolnok esperessége, Kraszna és Szatmár területével. A pannonhalmi apátságot még Géza korában, a Nagyszala 992. évi döntése alapján, az Uruk városából visszatért Domonkos szentelte fel. Örömmel vitte a hírt Bizáncba is, Rómába is az apátság létrejöttéről, ahol kispapokat fognak kiképezni. Ehhez Bizáncban is, Rómában is hozzájárultak. Ennek az apátságnak a megszervezése is hozzájárult ahhoz, hogy Ravennában Magyarföld első érsekévé nevezték ki. Bár a 992. évi Nagyszala úgy döntött, hogy az Encs-Ibos-Karatán-Bécs közötti Avaria papjainak nagy többsége a kiképzésre Mainzba küldött hazai fiatalságból fog kikerülni, Bizánc miatt ezt a területet az avar keresztény papok mellett a bajor hittérítőknek engedték át. A Gizellával bejött papok, latin tudásukra hivatkozva erősen követelték az érseki és püspöki helyeket, de ez Domonkos és Sebestyén korában nem sikerült.

A pécsváradi apátságot még Domonkos és Sebestyén vette tervbe, de az apátság benépesítését csak később hajtották végre. Avaria érsekévé a salzburgi érseket nevezték ki. Domonkos 1003-ban halálosan megbetegedett. Áldását adta Sebestyénre, aki aztán ő utána csakugyan esztergomi érsek is lett, de az azzal járó szervezői munkáját nem sokáig folytathatta, mert az orvosok hibájából 1007 tavaszán meghalt. Mivel papi orvosok kezelték, mindenki arra gyanakodott, hogy a bajor papok tették el láb alól. Utána Anasztáz-Asrik lett az esztergomi érsek. Ő István beleegyezésével a legrátermettebb nyugati hittérítők közül választotta ki az új püspököket. Ezek a papok aztán elpusztítottak minden korábbi egyháztörténeti írást. Sebestyén ugyanis még a régi rovásjeleket is alkalmazta. A királyi ház és Sarolt veszprémi püspöksége, meg a budavári esperesség még magyar nyelven levelezett. Domonkos egyházszervező munkája is rovásokkal, magyarul folyt. Egészsége is ebben a munkában ment tönkre, de ez nem számított, amikor minden rovást el kellett pusztítani. István később beleegyezett a latin nyelv kizárólagos használatába. Amikor III. Ottó meghalt és udvari kancelláriáját II. Henrik feloszlatta, Heribert vezető írnok 10 beosztottjával István udvarába került. Először csak István levelezését végezték, de amikor Domonkos meghalt, 1003-ban megbízta őket a veszprémi püspökség és a pannonhalmi apátság írásbeli dolgainak a végzésével is. Amikor aztán az új esztergomi érsek, Sebestyén is meghalt, minden egyházi levelezés Heribert szétküldött seregének a kezébe került. Ezek a türelmetlen bajor írnokok aztán elégettek minden rovással vegyes írást, a Domonkos és Sebestyén, meg a budavári uruki püspökség levelezéseit, tehát az első okmánytárat. A Szent Mártonról elnevezett pannonhalmi apátságot a Géza által idehívott Brunó alapította. Innen-992-től 1007-ig, Sebestyén haláláig-15 év alatt sok magyarul is tudó kispap került ki, ezek is hittérítő munkát végeztek. Ez alatt a 15 év alatt csaknem 100 magyarul beszélő kispapot képeztek ki Pannon-halmán. Sebestyénnek érdeme az is, hogy Domonkos hozzájárulásával a nazirságot fogadó kispap rétegből 1003-1006 között kinevelte a pásztói, zebegényi és pentelei domonkos rendi, meg a veszprémi aranyasszony szerzetesrendet. Ez eleinte csak kis létszámmal működött a budavári uruki esperesség alatt. Domonkos és Sebestyén, István helyeslésével azon volt, hogy minden 10 falunak legyen papja és egy kis temploma, a vásárral rendelkező helységek pedig állítsanak fel egy esperességet. Eleinte tehát 10 plébános tartozott egy esperes alá. A Pannonhalmán kiképzett kispapok közül 2-2 egyházfi került a 44 esperességbe, 3-3 pedig a Domonkos-rendbe, hogy az elhalálozó espereseket, vagy helyetteseiket innen pótolhassák. 1008 után azonban mindez megváltozott, mert az Anasztáz-Asrik féle egyházszervezés félretette a Domonkos-Sebestyén féle rendet. Az ünnepnapokat és minden más munkaszünetet áttették vasárnapra. Így akarták biztosítani, hogy az igehirdetésen és a szentmisén mindenki ott legyen. Ilyenkor került sor a papi tized beszedésére is. A tizedet világi egyházfiak vitték be az esperesnek. Közben a pap is, az esperes is kivette a maga részét a tizedből és a püspöki részt így szolgáltatták be a püspökségnek. Az esztergomi érsek a maga részét az érseki kincstárba tette, s a pápai tizedet továbbította Rómába. A dézsma fizetése sokaknak nem tetszett, ezért akinek módjában állott, áttért a bizánci hitre. Azok nem követeltek dézsmát. De sokan gyermekeiket megkereszteltették uruki, bizánci és római módon is. Sőt a pogány arbag-sámánok, vagy a magyari táltosok is kereszteltek. A néptől mindenki a maga hasznát leszedte. Sokan vándoroltak a gyérebben lakott területekre, ahol az uruki és pogány hitűek voltak többségben. Az ország peremrészein és a hatalmi harcok miatt még a fejedelmi és a vezéri családokban is elég gyakori volt a hármas névadás. Vecelinéknek nem tetszett, hogy Sebestyén a fehérvári esperességet Pata tárkányfejedelem egyik fiával töltötte be, a veszprémi püspök, Csaba pedig uruki neve helyett a Mihály nevet vette fel. Ezt azért kifogásolták, mert a veszprémi püspökségnek Szent Mihály volt a patrónusa. Csaba ellen más okból is folyton áskálódtak a felsőbb egyházi szerveknél. Hogy ne lehessen kifogásuk, Pata tárkányfejedelem második fiának az uruki Bene név helyett a Benedek nevet adták. Harmadik fia a rokon bolgár nép hőse után az Aba nevet is viselte. Sebestyén megengedte, hogy Benedek-Bene az uruki egyház keretein belül megszervezze a Domonkos-rendet. Ezért Benedeket előbb budavári esperessé, majd váci püspökké nevezte ki. Így 1010-ben mind a három rend és a veszprémi női kolostor is a régi uruki egyház fennhatósága alatt maradt. Sarolt haláláig (1012) nem engedte ki a kezei közül a veszprémi női kolostor irányítását. Utána Gizella a Heribert tanácsára minden veszprémi rovást elégettetett. A Vecelin vezette Hunt, Héder, Pázmány és Vigman-féle lovagoknak az sem tetszett, hogy mire Domonkos Ravennából megérkezett Esztergomba, István, Sarolt és Gizella az elhunyt olasz származású pannonhalmi apátúr helyére, ha ideiglenesen is, Pata úr második fiát, Bene kispapot jelölte. Fő bűnéül azt rótták fel, hogy egy magyar pogány főúr fia Szent Benedek nevét merészeli viselni, amikor a legte-kintélyesebb bíborost is Benedeknek hívják. Később 1012-1024 között ő lett a római pápa. Benedek már 1000-ben 48 kispapnak való növendéket vett fel kiképzésre a pannonhalmi apátságba. István megko-ronázása után Benedek-Bene kispapot Rómába küldték továbbtanulni. Utána Rasina lett az új pannon-halmi apát. Ő már megfelelt Vecelin csoportjának. Rá is szolgált a bizalomra: egy mesterségesen előidé-zett tűzvész minden Benedek-Bene által készített okmányt elpusztított. Sebestyén hiába akart volna 1002-ben Veszprémből vizsgálatot indítani. Pannonhalma közvetlenül a római pápához tartozott. A budavári beavatott központ már kezdettől fogva küldött növendékeket körzetéből Pannonhalmára. Itt már 973 őszén felállították a salzburgi érsekséghez tartozó fehéregyházi latin szertartású esperességet. Az első esperes Fekete Arnó volt salzburgi érsek leszármazottja volt. Nagy elődje után budai Arnónak nevezték. Ez az Arnó esperes Encs-Ibos-Bécs körzetéből hozott be avar származású kispapokat, akik az itt beszélt magyarhoz nagyon közel álló nyelven beszéltek. Valójában Budavár, Avarbástya, Kurtán-vára és Kurszán városa is fejedelmi birtok volt, de Árpád a bátyja iránti tiszteletből Kurtán birtokát Visegrádtól a Duna mindkét oldalán egészen Százhalombattáig meghagyta a Kurszán családjának a tulajdonában. Visegrád várától tehát Százhalombattáig battai avar papok, mint uruki papok teljesítettek egyházi szolgálatot. Ezért Árpádot is a Fehéregyházán lévő uruki egyházközség templomában temették el. Kurszán utódai között csaknem minden nemzedékben volt Kurszán, Kurtán, vagy Apor nevű ivadék. A Kurszán-ivadékok gyermekei közül többen a szüret első napjaiban születtek. Márpedig ez ősi névadó szokás szerint-minden ilyenkor született Megyer törzsbeli fiúgyermeket-Kusály, Apor, Kurszán vagy Kurtán névre kereszteltek. Lányaik mind főúri családokba mentek férjhez. Így aztán a fejedelmi család-ban és az Öregek Tanácsában Kurszánnak, az első jász-síksági fejedelemnek mindig volt egy-két leszár-mazottja. Ezért még a mainzi érsekség nyilvántartásában is úgy szerepeltek, mint magyar társuralkodók, akik részt vettek az ország vezetésével és a kalandozások irányításában is. Pata tárkányfejedelem az Apor (910-960) lányát vette el feleségül, Solymoskát. Ennél fogva fiai: Aba, Csaba és Bene is a Kurszán-házhoz tartoztak:

Kusály-Kurszán-Kurtán(845-896-899) Árpád(848-899-908)