Mi a metafizika

Mi a metafizika?
- az érzékfeletti tudománya  az egyházatyák foglalkoznak így vele

- Arisztotelész könyvének címe  rhodoszi Andronikosz

A fizika után

Első filozófiának hívta

Az a terület, ami az egészre kérdez rá, a létezőt, mint létezőt vizsgálja

- Kant: a metafizika tárgya: Isten, szabadság, halhatatlanság

- A létezőt, mint létezőt vizsgálja  mit jelent?

Általában vizsgálja a létezőt (nem a részeit: biológia, fizika)

Vannak olyan fogalmak, amit minden tudományban alkalmazunk

Vannak olyan tulajdonságok is, amik minden létezőt megilletnek

Az egészre kérdezünk rá
- Richard Rorty: Autonómia, irónia és szolidaritás

Létezik egy végső szótár, és ezt használja

Nincsen végleges valóság, sokfélképpen le lehet írni

Önellentmondás

Abszolút igazság tudománya
- Ez a 3 összekapcsolható

- A valóság egészének fogalmi meghatározása az abszolútum felől

Arisztotelész
- a mű nem elég egységes

- mi az első filozófia, hol helyezkedik el?

- embernek alapvető törekvése van a tudásra, örömet okoz neki a megszerzése

- tudásnak fokozatai vannak

Érzékelés, emlékezés, tapasztalat (egyedi dologról szerzett egyedi ismeret), mesterségbeli tudás, tudomány (az okok ismerete), az okoknak van láncolata

Az első okkal foglalkozik az első filozófia

- aki tudással rendelkezik, képes tanítani

- a legmagasabb tudományok önmaguk kedvéért valók

- Isten: önmagát gondoló gondolat, nem szorul rá semmire

Görögök tökéletesség fogalma (kör)

- az a tökéletes, ami önmaga lábán áll
- az a legfőbb uralkodó a tudományok közül, amely felismeri, hogy mi az a cél, amit meg kell tenni

- tartalmazza a cél megadását mindenhez

- csodálkozásból indul el az első filozófia

- csodálkozás = tudatlanság

- az első filozófia megszűnteti a tudatlanságot

- a gondolkodás fő törvényeit is itt kell meghatározni, nem adhatja át másik tudománynak

- milyen csoportba foglalható, amiről szól?

Létmódbeli különbségeket kell feltüntetnie

- a részekkel foglalkozó tudományok túlmerészkednek a saját területükön (overstatement)

Mintha minden alárendelhető lenne neki  izmusok

- a létező szót nem ugyanúgy használjuk

Univok: több dologról kimondok egy állítmányt, azonos módon vonatkoztatom rájuk

Ekvivok: egy állítmányt különböző módon vonatkoztatom egy egyedre (levél)

Analóg: a kettő közé esik, sem nem azonos, sem nem különböző értelemben állítok (egészséges)

- a létező fogalmát analóg módon használom

- lehetséges-e egy tudomány alatt tárgyalni az összes létezőt?

- szubsztancialitás

- szubsztancia önmagában létezik (Isten)  akcidens (járulék)

- annál inkább létezik valami, minél inkább önállóan létezik

Minél kevésbé, annál anyagibb

- Arisztotelész az Istenen méri le a létezőket

- Semmi sem létezik önállóan az Istenen kívül

- Később gyengébb szubsztancia fogalmat vall

- A létező és az egy fogalma felcserélhető

- Létező =szubsztancia = egy

- Újplatonikus ontológia alapjai vannak benne

- Ellentmondás elvének a bizonyítása

- minden bizonyításnak a legrendíthetetlenebb elve

- ugyanabban az időben, ugyanabban az értelemben nem állíthatjuk és tagadhatjuk ugyanazt

- minden egyes létezőnek van egy természete, el kell őket különíteni egymástól

Nem lehet egységbe hozni

Ontológiai elv is: szétdarabolt valóság

- saját magát kéne bebizonyítania, mert másból nem vezethetjük le

- cáfoló bizonyítás: nem lehet értelmesen tagadni az elvet

Használja az ellentmondás elvét ahhoz, hogy tagadni tudja

- bármilyen határozottat mond, már az ellentmondás elvét használja

- ontoteológia: a létezőket az Isten felől magyarázza (legfőbb lét)

- a metafizikusnak ismeretelméleti optimistának kell lennie, a lét megismerhető úgy, ahogy van

Hérakleitosz
- nem érvelő jellegű, kihirdetés

- lehet-e egyáltalán olyan tudomány, amely csak észhasználaton alapul?

- belső tapasztalatnak kell lennie, hogy valaki megértse, később sem múlik el
- Logosz a középpontban

Időtlen, időfeletti, ami mindent irányít

Conditor intellektus: kormányzó értelem

Egyesítő elv

Elfogadja, hogy Logosz = Zeusz, és nem fogadja el (nem abban az értelemben tagadom, mint amiben állítom)

Olyan módon van jelen, mint ami az ellentéteket összekapcsolja

Tömeg elképzelése Istenről, hogy minden helyzetben izolálja, nevekkel illeti a különböző helyzeteket, melyben megjelenik

Ésszel kell felfogni, nem az érzékekből adott képekből  érzékfeletti

Rejtett a természete  naponta belebotlunk, és észre sem vesszük
- hogyan lehet a Logosz rejtett?

- rétegződés: majom, átlag ember, bölcs ember, Isten (analogia entis)

- fokozati ontológia ( létfokozatok, hierarchia)

Más-más fokon részesülünk a Logoszból

- logosznak hívja az ember értelmes lelkét is, a Logoszból vétetett

Emberben önmagát tudja növelni, gondolkodás útján

- legmagasabb megnyilvánulása az emberi értelemben van

- az érzéki világban nem ismeri fel a Logoszt, akinek barbár lelke van

- az egymásba alakulás, a változás: jele a Logosznak

Eleve egyek, az egymástól elhatárolt dolgok között egység van

- objektív idealizmus:

- az emberi gondolkodás átalakítja a valóságot, mi interpretáljuk a világot, aktívan átértelmezzük

- eltorzítás van benne? Nem juthatunk el az igazsághoz? Relatív?

- az ész (az átértelmezésünk) azonos az abszolútummal, azzal az elvvel rokon, ami az összes elvet meghatározza az értelmezés nem merül ki a személyesben

- az átértelmezés, nem önkényes, egyetemes szempontú
Platón (barlang hasonlat)
- dialektika  mi az?: a visszakövetkeztetés művészete

Az ember a látszathoz van kötözve

- milyen logikai kapcsolatban vannak egymással a rétegek?

Egy alacsonyabb szinten levő egy magasabb szinten levőnek a kivetülése (csak negatív tartalma van)

Tökéletlen leképezése

Nem azon múlik az igazság felfedezése, hogy ki mennyire okos

Nevelés, a figyelem átfordítása egy bizonyos iránybaalapra való rákérdezés

Minek a megmutatkozása az árnykép? Mik az alapok, amik lehetővé teszik a dolgot?

- dialektikavisszakövetkeztetés a lehetőségi feltételekre

A végpont a jó ideája, ahol megáll a kutatás, elér egy feltétlen alapig

- a barlang hasonlatban fokozati ontológia van elrejtve

- egy idő után a megismerés elhagyja az érzékelhető tartományt

- feltétlenabszolútum, eloldozott

Létezéséhez semmire sem szorul rá, de tőle függ minden más

Önmagában megalapozott létezés

Nem gondolható el olyan módon, mint egy külső hatalom

- a végtelen a végesben mutatja meg magátjó végtelen fogalom

- a bölcsesség elérhető módja a dialektika

- jóságlehetővé tevő alap

- dialektikában hipotéziseket hozunk létre

Feltevések, itt teljesen szükségszerű

Mai nyelvben gyenge dolog

- lépcsőfokok közötti összefüggés oksági viszony

Eidetikus okság mi teszi érthetővé azt a valamit?  mechanikus okság

• 
  ratio sufficien: elégséges alap
  
• 
  ens a se: önmaga által létező  abszolútum
  
• 
  ens ab alio: más által létező minden más
  
• 
  summun bonum: összjó
  
• 
  explicatio Dei: a világ dolgaiban Isten mutatkozik meg (korlátozott módon)
  

Szent Tamás:
- a sokféleség akkor válik renddé, ha van benne egy hierarchia

- ahogy a lélek uralkodik a test fölött

- ahogy a lélek fölött az értelem

- az áll felül, ami értelmesebb

- van a tudományok között is uralkodómetafizika

megadja az ember számára a cselekvés végcélját, a boldogság útját

azért uralkodik, mert a legértelmesebbel foglalkozikintelligibilis

- az lesz az uralkodó, melynek tárgya a leginkább intelligibilis

- melyik ez a tárgy?

1. ami a megismerés rendjében az első, amiből az értelem merít, ezek az okok, ami a legelső okkal foglalkozik, az a leginkább intelligibiliselső filozófia

2. az értelem az univerzálissal foglalkozik, az a leginkább intelligibilismetafizika

3.értelem tartománya az anyagtalan, annál értelemszerűbb valami, minél inmateriálisabbIstenteológia

- 3 uralkodó is van 1 materiális tárgy

- skolasztikusok különbséget tettek tárgyak közözz

Formális, materiális

- ontoteológiai verzió játszik szerepet

- ugyanarra a valóságtartalomra vonatkoznak, csak máshogy közelítenek hozzá

Összefoglaló
- metafizika definíciójaa létezők egészének megragadása az abszolútum felől

- HérakleitoszLogosz

- Arisztotelészelső ok, szubsztancia, Isten

- Szent Tamásnál is ez a 3 azonosság

- Platónnál világosan ki van mondva, hogy feltétlen
- állíthatjuk a valóság megismerhetőségét és értelmét

- a valóság olyan rend, melyben az emberi létezésnek is van értelme

- értelmes rend
- fokozati ontológiaként épül ki

- ha 1-ből ragadom meg a sokat, ugyanannak az alapelvnek a különböző megnyilatkozásait, fokozatait ragadom meg

- az ideából való részesedés milyen fokú?

- létfokozatok

- analogikus beszéd

- 1 elv jár át mindent  nem azonos módon bontakozik ki

- nem teljesen azonosan és különbözően bomlik ki
- dialektikusnak kell lennie (spekulatív)ez a gondolkodás, ami az ellentéteseket együtt tudja gondolni (Hegel)

- ha a létezőkre kérdezünk rá, csak ellentétesen tudunk róla beszélni (antinomikus:Kant)

- azonosak a különbözőségben, egyek a sokféleségben

- más és más megnyilvánulása ugyanannak

- Arisztotelész nem vállalja a dialektikus beszédet, szembemegy a saját ontológiájával
- objektív idealista séma

- nem szubjektivizálás, hanem objektivizálás

- szubjektív tartomány nem egészen szubjektív

Cuzanus
- dialógus (nem platóni színvonalú)

Tudatlan ember és híres szónok között

- önállóan kell gondolkodni, hogy bölcsességre jussunk

Nemcsak olvasni

- az utcán, piacon is megtalálható a bölcsesség

- számoláshoz mértékegység kellszükség van az 1 fogalmára

- mi az, hogy 1? (Platónnál jön a kérdés eredetileg)

- világos matematikai műveletek alapja

Tudós tudatlanság

- per unom ergo fit omnis numerusaz egyből lesz minden szám

- quia numerus est post unom mert a szám az egy után jön

- ipsum est, per quod, in quo et ex quo omne intelligibile intellegitur, et tamen intellectus inattingibike ő maga az, ami által, amiben és amiből minden érthetőt megértünk és mégis az intellektus számára megragadhatatlan

-Ratioértelem, korlátozottabb, az intellektus által szemléletből jön a tárgya

- Intellektusész, az eggyel van dolga, ismeri az egyet, alapfogalmakra vonatkozik

- minden gondolkodásban az alapfogalmak homályosak

Értjük őket, de nehezen tudjuk definiálni, kifejezni

Nem megragadható módon értjük őket

- attingitur inattingibile inattingibiliter a megfoghatatlant nem megragadó módon ragadjuk meg

- egyedül a végtelennél nincsen fennköltebb

- minden végest a végtelen szempontjából értünk meg

- véges és végtelen = többi szám és az 1 viszonyulása (analógia)

- a görög gondolkodásban értelmetlenséget. Tökéletlenséget jelentette a végtelen

- a ratio a véges területe, a végtelen felől érthető meg

Omnis determinatio est negatio

Minden véges tudás a végtelenből származik

Minden meghatározásban tagadás van, körülhatároljuk, az egészben helyezzük el

- Isten abban különbözik a világbeli dolgoktól, hogy ő nem más semmiben

Semmihez képest sem más, ebben más

- a létből semmi sem vehető ki, a lényeg korlátozott léttomista filozófia
- a végtelen létezik

- állításunk nem állíthatja

Amivel definiálni tudom, véges meghatározás, véges tartalom, nem fogja kimeríteni

- tagadásunk számára tagadhatatlan

Retorzív érvelés, performatív ellentmondás

Nem lehet értelmesen tagadni

Valamiképpen a végtelen a tagadáson alapszik

Totalitásból kizárom a totalitást

- minden kétség dacára kétségtelen
- Descartes

- kérdezés ténye az ember végességére utal

- Descartes egy véges ént bizonyított, erről tudunk

- ahhoz, hogy a végességem tudjam, a végtelenhez kell hozzámérni

- kizárja azt a lehetőséget, hogy mi találtuk ki

- előbb tudok Istenről, mint saját magamról

- az emberi szellem képmása a végtelennek

- aki a végtelent keresi, nem külső dolgot keres, hanem a saját maga megértését, létezésünk igazságát

- a végtelenről tudni: tudós tudatlanság
- minden más és más módon hordozza a végtelent (létanalógia)

- minden más és más fokon hordozza a végtelent (léthierarchia)

- bölcsesség a sokaságot alapjában meglátni, fölismerni a végtelent bennük

Descartes:
- újkori változás

- tudományok jelentőssége nő

1, a tudományok többsége a filozófián belül van (kb Arisztotelészig tart)

2, szaktudományok és filozófia, de hierarchiában

Kezdetben a tetőpontján a filozófia, később a teológia (újkorig)

3, megjelennek a matematikai természettudományok

- megrendítik a filozófia státuszát

- kihívás a módszeresség, és a világlátás tekintetében

- követendő példává válnak a filozófia számára, hogy megőrizze státuszát

- immanenssel foglalkoznak, nem használnak fel természetfeletti elméleteket

- takarékossági elvtermészeti jelenséget természeti jelenséggel magyaráznak
- módszer

A, geometriaaxiómákból való levezetés (deduktív), a filozófiának a kiinduló pontot is bizonyítania kell, racionalista trendben hat

B, fizika módszereinduktív (metafizikában nem használható), empirista trendben hat
- világlátás

- elfogadják, hogy amit ábrázolnak, az egész világ

- amit leírnak az van, amit nem, az nincs

- materializmus, naturalizmus

- minden, ami létezik, úgy létezik, mint egy dolog

- ami a tudásnak tárgya lehet, ilyennek kell lennie

- Descartes ezt elfogadja, a metafizika tartomány elemeit is dologinak gondolja el
- res extensa (kiterjedt dolog)

- res cogitans (gondolkodó dolog)

- akkor ismerek meg valamit, ha elkülönülten felfogomfizikai dolgok ennyire izoláltak

- a metafizikai tartomány létezőit nem lehet megismerni, vagy meghamisítom őket, és dologiként állítom betorzan fogom megismerni

- a filozófia visszaszorul az ismeretelméletbehogyan alapozza meg saját magát

- a módszer exportálás tévútnak bizonyul, mert a módszer függ a tárgytól is

- lehetséges az, hogy egy bizonyos eseményt külső okokból le tudjunk vezetni

- ahol a szabadság fellép, ott a mechanikus törvények kudarcot vallanak

Kant
- a metafizika, mint tudomány, nem lehetséges

- Isten, szabadság, halhatatlanságszűk térre szorítja a metafizikát

Be lehet bizonyítani, hogy vannak, de azt nem, hogy miként vannak

- visszaszorítja oda, ahol viták már nem lehetségesek

- megismerés ott lehetséges, ahol vannak tapasztalati adatok és a priori tényezők

- nem lehetséges ismereteket szerezni, ahol nincsenek érzéki adatok

Empirista + racionalista

- nem jut el a megismerés a magában való dolgokhoz, hozzáadjuk a saját dolgainkat

- ismereteink 2 forrásból erednek

1, történetiek (ex datis)térben és időben megtörténik, amit befogadunk az adatokból

2, észismeretek (ex principis)alapelvekből való ismeretek, fogalmak elemzése
A, fogalmakból származó (filozófia), tiszta fogalmakkal operál

B, fogalmak konstrukciójából származó (matematika), célja a fogalmakat szemléletté tenni

- formailag a filozófia legközelebb a matematikához áll, észhasználat szempontjából

- in sensu scholastico (forma)

- in sensu cosmopolitico (tartalom/tárgya)

- filozófust elválasztja az észművésztől

Nem foglalkozik azzal, hogy mi a fogalom, bármivel elbíbelődik
- mi az irány, ahová a filozófus észhasználata tart?

- meg kell adni az észhasználat maximáját

A, tudni kell, mik a tudás forrásai és határai

B,

1, mit lehet tudnom? metafizika (fedésbe kerül az ismeretelmélet)

2, mit kell tennem?  etika, morál

3, mit remélhetek?  vallás

4, mi az ember?  antropológia

- az első 3 kérdés a 4.-re visszavezethető

- a válaszaiból létre kell hozni egy rendszert a filozófusnak

- klasszikus német filozófiára jellemző a rendszerre törekvés
- mi a rendszer?

- különböző ismeretek összefüggése egy eszmében

- sokféleségen az 1 alapelvet meg kell tudnia mutatni

- eszme: egyesítő szempont

- Isten, lélek, világ

- Kantnál az eszmék nem megismerhetőek, csak fel kell őket tennünk, posztulálni

- olyan célt szab, amit nem tart teljesíthetőnek
- mizológus: észgyűlölő

- az ész egysége miatt akarnak rendszert létrehozni

Hegel:
- logikát azonosítja a metafizikával (objektív idealizmus miatt)

- logosz

- fel kell emelkedni magasabb szintre a gondolkodási formákon keresztülönmagát növelő

1, értelmi gondolkodás szintje

Dologi gondolkodás, világos körülhatárolás

Megkülönböztető jegyeket keresünk, ami minden mástól elhatárolja, kivonja az egészből

Ezzel kezdjük, általános gondolkodás, a jellemhez fontos
2, dialektikus gondolkodás

Összefolyatás művészete, az elhatárolt dolgokat összemossuk

Véges meghatározásokból átmenetel a vele szembenállóba

Többnyire romboló erő

Minden dolog önmagában ellentmondásos

Felemelkedés a véges fölé

Immanens kritikát használ

Szubjektív (beszélgetőpartnerhez van viszonyítva)objektív dialektika (1-ben ott van a sok, a sokban az 1)

Az értelem menekül a dialektikától
3, spekulatív gondolkodás

Ész tartományába tartozik ez is

Pozitívan ésszerű gondolkodás

Az átmenetelben nem azt látja, hogy nincs eredményünk, hanem ez maga az eredmény

Meg tud állapodni

Spekulatív:vallásos értelemben misztikus (szokásosan külön vett dolgoknak az egységes szemlélete)

- aufhebung fölemelni és megőrizni, megszűntetve megőrizni

- a gondolkodás lépcsőfokairól beszél  magasabb szintre lépkedünk

 nem jelenti azt, hogy az alsóbb lépcsőfok rossz

 az előzőt visszük magunkkal, egy magasabb egységbe építjük bele

• 
  megszűntetve megőrizzük, organikus gondolkodás
  
• 
  fokozati ontológia:
  
• 
  az értelmi, a tárgyi valóságban válik be
  
• 
  dialektikus is alkalmazható a tárgyi valóságra  a megismerés csődöt mond
  

 az értelmi gondolkodás nem felel meg a valóság egészének
Heidegger

• 
  mi az alaptapasztalat, ami a metafizika művelését lehetővé teszi?
  
• 
  a metafizikai kérdés a kérdezőre is visszahullik
  
• 
  a tudományok egyetemes rendszere elveszett, nincsen belső összefüggés
  

 részekre esik szét, ha kommunikálnak is, egység nem jön létre

• 
  tudomány csak a létezőt vizsgálja és semmi mást
  

 olyasmivel foglalkozik, ami tényleg van

• 
  mi a semmi?
  

 ettől kell elhatárolódnia a tudománynak, hogy tudomány legyen

• 
  minden beszéd a semmiről önellentmondásossá válik
  
• 
  a semmi egy nyelvi visszaélés, negáción alapul  jogtalanul kreált
  

 logika véleménye

• 
  ahhoz, hogy tagadás lehetséges legyen, a semmire már szükség van
  
• 
  lennie kell tagadhatónak a tagadáshoz
  

 olyan létező, amit a semmiség megillet

 voltaképpen a végességről van szó, ennek van köze a semmisséghez

• 
  a semmi a létezők mindenségének teljes tagadása
  

 a tagadásból definiálja a semmit (nem túl jó)

- nem akarja definiálni, hanem tapasztalatokat megmutatni, ahol megnyilvánul

 szorongás, unalom

• 
  unalom
  
• 
  az egészre honnan nézünk?
  
• 
  unom az egészet, unom magamat
  
• 
  bizonyos hangulatoknak vannak létfeltáró erői
  

• 
  szorongás (látható tárgy nélküli)
  
• 
  megkülönbözteti a félelemtől (tárgya van)
  
• 
  otthontalanság, idegenség a világban, magamat is idegennek érzem
  
• 
  sajátos nyugalom járja át
  
• 
  ha elmúlik az állapot, megkérdezik, hogy mi bajod volt?
  

 válasz: semmi

• 
  egyfolytában jelen van háttérileg az emberben
  

• 
  ha a létezőn túl tudok lépni: transzcendencia
  

 kell ahhoz, hogy öntudattal rendelkezzem kívülről tudjam magam nézni

• 
  a semmibe beletartva létezünk
  
• 
  kell egy horizont, hogy távolságot tudjunk felvenni a létezőktől semmi
  

 öntudat és szabadság lehetőségéhez kell

• 
  nem tudok valamit tárgyként megragadni, ha nem vagyok kívül
  

• 
  tudományoknak van egy egységes alapja
  
• 
  a metafizikából kell egzisztálnia
  
• 
  ami a metafizikából marad, valamiféle tapasztalat
  

• 
  Omnis determinatio est nagatio (Spinoza)
  
• 
  Minden meghatározás tagadás
  
• 
  a létezők egészét határozza meg a metafizika, tehát a semmiből határolja le
  

• 
  később elmondja, hogy a semmi alatt a létet érti
  
• 
  a lét nem egy létező a többi között, a létezőhöz képest valami, ami nem
  
• 
  a lét a létezők horizontjára való rálátás alapja, nem a semmi
  

Analitikusok (Huoranszki)

• 
  honnan származik az analitikus metafizika?
  
• 
  a Bécsi körből jön  Ausztria
  

 kimentek Amerikába, és most jön vissza Európába a „tudományuk”

• 
  főleg Carnap tanítványai, akik metafizikát művelnek (vajon milyet?)
  

• 
  Carnapnál verifikációs elv gyöngítése
  
• 
  Wittgeinstein: nyelvjáték-elmélet
  
• 
  az analitikus jelleg mindenek előtt módszert jelent  szerteágazó (nehéz összességében jellemezni)
  
• 
  csak a nyelv vizsgálatára szorítkoznak
  
• 
  nemcsak az empirizmus és a tudomány szerepe a fontos
  
• 
  közös álláspontja nincs (vitatott kérdés)
  
• 
  ahogy a természettudomány állítja be a világot, azt tartja fontosnak
  

 naturalizmus álláspontja

• 
  linguistic turn módszere (nyelvi fordulat)
  

 filozófiai problémák megoldásához vezető út, hogy az ezekről szóló beszédet vizsgáljuk

• 
  mik a természet törvényei?
  

 logikai formáját elemzi

• 
  az analitikus filozófia megreked a nyelvi elemzésben  szándéka szerint nem
  
• 
  a verifikációs elv nem éri el a célját  a szűrő nem jól szuperált
  
• 
  teoretikus entitásokkal tele van a tudomány  ezeket nem lehet minőségként szemlélni
  

 gravitációs mező, ösztön  látható dolgokat magyaráznak velük (hipotetikus)

 érzéki tapasztalatok magyarázására alkalmas

 a metafizikának is vannak ilyen entitásai (idő, szabad akarat)

- az analitikus metafizika elvei hipotézisként értelmezik magukat

 a metafizika sosem így értelmezte magát, hogy megelégszik hipotézisekkel

- a logika által értelmezett nyelv előtérben tartása egyfajta gátat jelent

 ellentmondás elvét szigorúan be kell tartani  a dialektikus és spekulatív gondolkodáshoz nem lehet eljutni

 világosság igénye, érthetőség (érvelésnek világosan ki vannak téve a pontjai)

 mi van, ha a valóságban a létezők nem világosak?

• 
  minden dolog csakis önmagával azonos
  
• 
  egzisztenciális kérdések kikerülése (mi végre van az, ami van?)
  

• 
  Mit jelent az ontológia?
  
• 
  Kérdések:
  
• 
  1, Mi az, ami van?
  
• 
  2, Mik az alapvető tulajdonságai azoknak, amik vannak?
  
• 
  3, Az alapvonások hogyan viszonyulnak egymáshoz?
  
• 
  4, A létezők hányféle kategória alá sorolhatóak?
  
• 
  Ezekről dúlnak a viták, szokásuk egymásra hivatkozni
  

 analitikus kutatóközösségként határozzák meg magukat

• 
  linguistic turn
  
• 
  formális szemantika elvét használják
  
• 
  ami a legáltalánosabb a nyelvben, az mondható a valóságról
  
• 
  az emberek egymással sikerrel kommunikálnak
  

 kell, hogy legyen konszenzus közöttük a valóság egészére vonatkozólag

 fel kell tárni ezeket az ontológiai megközelítéseket

• 
  azzal, hogy kommunikálunk, ontológiai elkötelezettséget vállalunk
  

 állításokat teszünk, pl.: Van olyan, hogy igazság.

 milyen kéne, hogy legyen a világ ahhoz, hogy legyen benne igazság?

• 
  hasonlít a skolasztikára (logikára támaszkodó filozofálás)
  

 ellentmondást hogyan lehet szétbontani?

• 
  szigorú, pontos gondolkodás
  
• 
  fokozatosan elkezd részkérdésekre bomlani
  

Weissmahr:

• 
  az ontológia kifejezés a 18. században terjed el (a létről szól)
  
• 
  lét: minden számunkra megjelenő dolog alapja
  
• 
  Arisztotelésztől az ontológia szoros összefüggésben van a filozófiai istentannal
  
• 
  Ahonnan a létezés végső alapját származtatják egybeesik Istennel
  

• 
  Metafizika felosztása
  
• 
  1, Metafizika generalis  ontológia
  

 alapelvekről szóló elvont tanná változott, amivel lehetséges a valóság egészét leírni

• 
  2, Metafizika specialis  kozmológia, racionális pszichológia, racionális teológia
  
• 
  Az ontológiát a metafizikával azonos vonatkozásban használja
  

• 
  Az első rész egy módszertani felépítés
  
• 
  A metafizikában az ember már tudja a kérdést
  

 mi a lét?, mi a valóság végső fokon?

• 
  van egy eredendő léttudásunk, tudjuk a metafizika alapkérdéseire a választ, de el van rejtve, nem tudatos, felszínre kell hozni
  
• 
  performatív ellentmondás, retorzív érvelés mestere
  

 egy állítás kifejezett tartalma ellent mond a megtételéhez szükséges lehetőségi feltételeknek

• 
  aki metafizikával foglalkozik, az hisz benne, hogy alaptudomány
  
• 
  hisz a valóság megismerhetőségében
  
• 
  a transzcendens, érzékfölötti a tárgya
  
• 
  metafizika kérdése: lehet-e feltétlenül igaz kijelentéseket tenni a transzempirikus valóságról?
  
• 
  Az abszolút igazságot kell vizsgálnia
  
• 
  Ki kell mutatni, hogy erre a kérdésre lehet értelmesen válaszolni
  

 metafizika megalapozása

• 
  nincsen végérvényes metafizika, nincs olyan alakja, amiben minden benne van
  

 más-más pontból közelítenek az egészhez
Hegel II.:

• 
  a „magánvaló” és a „magáért való” különbsége: (potencia és aktualitás változata)
  
• 
  magánvaló  kifejletlenül (csíra) van benne az igazság
  
• 
  magáért való  kifejezetten, explicit módon jelenik meg (kifejlett növény)
  
• 
  a primitív alak már tartalmazza a kifejlettet, de nem kifejtetten
  

• 
  szigorúan biztos alapból kell kiindulni
  
• 
  teljesen egyszerű tudatalakzatból indul ki: érzéki bizonyosságból
  
• 
  érzéki benyomásokat vesz fel a külvilágból (Ez van.)
  
• 
  mit jelent ez az állapot?
  
• 
  közvetlen tudatnak tudja magát
  

 nem gyárt teóriákat

 a tárgy és a tudat között nincs értelmezés, ami átalakítja a tárgyat

- leggazdagabb tudatformának tudja magát

- egyedinek a tudata

- jelenvaló tudata (itt, most, ez)

• 
  Hegel immanens kritikát használ
  

 az álláspontot mindig magával méri össze, hogy mennyire konzisztens

• 
  olyan, hogy közvetlen tudás, nincsen
  

 ami a tudat számára valóra válik, az már közvetítve lett

• 
  a tudás leggazdagabb formája?
  

 inkább a legszegényebb, csak rá tud mutatni (itt, most, ez)

• 
  egyedi?
  

 csak annyit tud, hogy itt, most, ez  ezek általános értelmezések

 hogy egyedi tudat legyen, ahhoz ismernie kell az általánosat

• 
  érzéki?
  

 amiben felfogja, az nem érzéki (itt, most, ez)

• 
  jelenvaló?
  

 olyanra kell támaszkodni, ami nincs jelen

• 
  összefoglalva, az egész egy performatív ellentmondásról szól
  
• 
  az ellentmondást fel kéne oldani
  
• 
  ha az érzéki bizonyosságot alapul vesszük, ahhoz az ellenkezője kell, hogy legyen
  

 nem valami szilárd

 az ellenkezőjét mondják annak, amit gondolnak

• 
  észrevevés feldolgozása
  
• 
  az általánosnak a tudata
  
• 
  az érzéki valóságban általános tartalmakat keres, ebbe sűríti össze az érzéki adatokat
  
• 
  felfogja a sokféle érzéki minőséget
  
• 
  tudja magáról, hogy közvetítést végez
  

• 
  egy és a sok problémája
  

 egységet vagy sokféleséget érzékel?

• 
  hogyan lehet valami egy, ami sok tulajdonságként jelenik meg?
  
• 
  nincsen logikai kapcsolata a többivel, egymás mellett felsorolt tartalmak
  
• 
  szeretnénk visszaadni a dolgot az észrevevés szintjén, de a dolog sokféle
  
• 
  az egységet újra meg tudjuk konstruálni a sokféleségből
  
• 
  le kéne tudni vezetni a tulajdonságokat egymásból  nem lehetséges
  
• 
  szerencsétlen taktikák sorozatáról szól (egység vagy sokféleség)
  

• 
  1, vegyük a dolgot egy közömbös közegnek, ahol éppen ezek a tulajdonságok találkoztak a dolog egy egység
  
• 
  Nem jó álláspont: minek tulajdonságai lennének, ha nincs, ami birtokolja?
  
• 
  2, ami valódi a dologban, az egységes jellege
  
• 
  Hogy igazi egység legyen, az önállóságát a tulajdonságnak meg kell szűntetni
  
• 
  Elkezd reflektálni a tudat magára  ha nem sikerül a modellezésem
  

 az ellentmondás oka ő, zavarosan avatkozik be a megismerésbe

 az egyik az ő tévedése, a másik, ahogy magában van

 saját magát éri tetten mi a tudat konstrukciója? Mi tartozik a tárgyhoz?

 nincs ellentmondás

• 
  a dolog magában véve egység, a sokféleséget én teszem hozzá
  

 képtelenség

 ha nem tartozik hozzá sokféleség, akkor egység sem lehet, mert nincsenek tulajdonságai, ami elkülöníti a másiktól

• 
  a tudat helyezi egységbe a sokféleséget
  

 ez sem jön be

 ha a világ nem tartalmazna objektíven egységet, akkor dolgok nélkül nem lehetnek tulajdonságok

• 
  nem a dologban van az egység, hanem más dolgokhoz képest alkot egységet
  

 ebben a relációban van alap, hogy a dolgot egységnek vegyük

 gyenge próbálkozás

 attól, hogy teljesen el lehessen határolni, az egységnek önállónak kell lenni

• 
  a tudat egyik tévedésből a másikba esik
  
• 
  az értelmi gondolkodás kudarca
  

 nem boldogul azzal, hogy a dolog egység és sokféleség egyszerre

• 
  van egy központi erő,a mit a tárgy tartalmaz, egység és sokféleség is
  

Weissmahr II.

• 
  van egy háttéri tudásunk, ami az alapelvekre vonatkozik
  

 intellektus principiorum

 a priori

- amit igenlünk intuitívan, nem biztos, hogy helyes is

- ezt a tudást meg kell alapozni, hogy ténylegesen van

 úgy lehet megalapozni, hogy önmagát alapozza meg

• 
  vannak-e olyan állítások, amik önmagukat alapozzák meg?
  

 ha találunk egy példát, akkor rávilágítunk a metafizika módszerére

• 
  hogyan alapozza meg egy állítás önmagát?
  

 retorzív érvelés, és formális ellentmondás különbsége

• 
  minden állítás többet közöl, mint amit kifejezetten mond
  

 az állításhoz szükséges feltételek is teljesülnek, kifejezést nyernek

• 
  nyelvi közlés mindig kétrétegű
  

 tematikus – atematikus (vagy performatív) módon közölt

• 
  hogy kimondjam az állítást, kellenek világbeli tények (pl.:hang)
  
• 
  az állítás az igazságot célozza meg kellenek hozzá lehetőségi feltételek
  
• 
  minden olyan állítás hamis, ami az ontikus tényeket tagadja, vagy az igazságra való vonatkozását tagadja
  
• 
  minden állítás megalapozza magát, melynek tagadása során performatív ellentmondásba ütközik
  
• 
  a cáfoló bizonyítások kiprovokálják, hogy ez a dimenzió felszínre bukjon
  
• 
  igényli az ellentmondás elvének az elfogadását
  
• 
  a performatív ellentmondásba keveredő állítások hamisak, ezek kontradiktorikus állításai igazak  tehát vannak igaz ismeretek
  

• 
  a dialektikus mozzanat valami egységesnek az egyik mozzanata
  
• 
  hogyan értelmezzük a hegeli dialektikát?
  
• 
  Minden állítás többet közöl, mint amit tulajdonképpen mond
  
• 
  1. A fogalmaknak van valami önmozgása
  
• 
  2. Minden dolog önmagában ellentmondó
  

1. 
   - egy fogalmat csak saját ellentétéből lehet megérteni
   

• 
  a fogalomba a saját ellentéte beleszövődik, mint értelmezési háttér
  
• 
  minden fogalom túlmutat önmagán  a dialektikus mozgást mutatja
  
• 
  egy kifejezett tartalom nem illik össze azzal az összefüggéssel, ami háttérileg hozzátartozik
  

2. 
   értelem –dialektika –spekulatív
   

• 
  minden dolog egyedi, éppen ezért egymással összekapcsolódnak
  
• 
  abban azonosak, amiben különbözőek
  
• 
  a dialektikus mozzanatnál nem lehet megállni
  
• 
  spekulatív mozzanat: az ellentétes dolgokat úgy értjük meg, mint egymásnak a másikait, az átcsapásban látjuk meg az igazságot
  
• 
  mi magunk is ilyenek vagyunk  szubjektív és objektív egyszerre
  
• 
  spekulatív tudás, és léttapasztalat van a saját tudatunkban
  

 különbözőségekben való egység

 eleve tud szubjektív és objektív azonosságáról a különbözőségben

 tudunk egy eredendő azonosságról, ez a léttapasztalat

• 
  a háttéri réteg egy metafizikai tudást hordoz
  
• 
  párhuzam a hegeli dialektika és a retorzív érvelés között
  

 a különbség az, hogy Hegelnél nagyon sok lépcsőben történik

- ez a metafizika megalapozásának módszere mindkét helyen

Whitehead:

• 
  spekulatív filozófiáról beszél
  

 ontológiai koncepció

• 
  olyan általános elméletet kell létrehozni, ami a valóság egészére igaz
  
• 
  egyetlen egy entitás sem fogható fel úgy, hogy az univerzum rendszerétől elvonatkoztatunk
  
• 
  a metafizikában arra törekszünk, hogy általános elméleteket hozzunk létre és tökéletesítsük azokat
  
• 
  szükséges a szavakat a normális jelentésen túl feszíteni
  

 nem lehet a hétköznapi jelentésben megtartani

 a nyelven egyfajta erőszakot kell tenni

- egy általános elmélet létrehozása: repülős példa

• 
  megjelöl egy tipikus hibát  eredetileg szűk területen alkalmazott elméletet általánossá tesznek
  

 evolucionizmus, fizikalizmus, naturalizmus

• 
  overstatement (túlbecsülés)
  

 olyan területeket is el akarnak hódítani, amik nem magyarázhatók az elmélettel

 tények arcátlan tagadása: amit értelmeznek, azt igyekeznek meghamisítani

• 
  Arisztotelésznél az ontológia egy nyelvi túlbecsülésből született meg
  

 a nyelvi struktúrák kifejezik az ontológiai struktúrákat

- descartes-i dualizmus nem lehet jó, mert egy hasadást vesz fel az egészben

 megfelezi a valóságot, nem tudja egy egész alá rendelni

 nem egészként mutatja be a valóságot

• 
  kell, hogy legyen az elméletben egy legvégső pont (abszolútum)
  
• 
  az ő esetében egy dinamikus teremtőerő
  
• 
  egy rendszer azért cserélődik le, mert felbuknak a valóságnak azon részei, mellyel nem tudott mit kezdeni
  
• 
  próbák sorozata, hogy átfogó elméleteket hozzunk létre  ez a filozófia
  

 nem reménytelen, egyre szélesebb általánossághoz jutunk

 amit létrehozott, hatással van a későbbiekre

• 
  nem tartja jó útnak, hogy stabil, elkülönített ismeretekből induljon ki
  
• 
  a lényeg, hogy termékeny legyen a gondolatunk
  
• 
  a metafizika módszerének nem deduktívnek kell lennie, hanem leíró általánosnak
  

• 
  nyelv túlbecsülése
  
• 
  a szavaink az egészbe vannak beágyazva, minden mindenben benne van
  
• 
  legjobb, ha olyan fogalmakból indulunk ki, melyek többértelműek, és rosszul vannak definiálva
  

 pl.: teremtő erő

• 
  a tudományok nem lehetnek meg metafizika nélkül
  

 tudnia kell, hogy az egész az micsoda

• 
  ha az egészet nem ismerjük, akkor nem tudunk róla adekvátan beszélni
  
• 
  spekulatív filozófiának ilyennek kell lennie
  

 vallás és a tudomány világát képes legyen integrálni

• 
  a tapasztalásban van esztétikai, etikai, vallási szempont is, nemcsak érzetek
  

 teljes jelentése a valóságnak

• 
  átdefiniálja a metafizikát, hogy hipotéziseket alkosson, átfogó elméleteket
  
• 
  végsőkig megalapozottnak kéne lennie  biztos tudásra törekszik
  

 első filozófiának ilyennek kell lennie, a legmagasabb igénynek megfelelőnek

• 
  csak kiegészítésként lehet figyelembe venni, amit W. mond
  

 a kiterjeszkedés második kritériumként használható

- metafizika olyan lenne, mint az ezotéria

Rahner:

1. 
   a létkérdés szükségszerűsége
   
2. 
   megismerő és megismert (lét) azonossága
   
3. 
   miért kell kérdezni?  a létbirtoklás analógiája  az ember véges szellem
   
4. 
   ennek igazolása az ítéletből
   

• 
  a metafizika nem olyan tudomány, melynek a tárgyát meg kell keresni
  
• 
  már homályosan eleve ismerjük
  
• 
  a lét a valóság egészének végső értelme  erre való kérdezés a létkérdés
  

 végső fokon mi az egésznek az értelme?

• 
  csak olyanra lehet kérdezni, ami már ismert, de nem megismert
  
• 
  a létnek a tematizálása a metafizika, nem új dolgok felfedezése
  
• 
  (a metafizika megalapozása a vallásfilozófia megalapozása is  az ember képes meghallani Isten igéjét)
  

• 
  minden embernek dolga van a kérdéssel, naiv módon űz metafizikát
  
• 
  minden embernek van egy végső pont az életében (pénz, hatalom)
  

 partikuláris dolgok

• 
  valaki azt gondolja, hogy a létezésnek nincs értelme  ez is metafizika
  

 a végső pont a valóságban megismerhetetlen, irracionális, vagy ez a végső pont

- nem lehet a kérdést kikerülni

- metafizikát kell űznünk, mert mindig is ezt tesszük

- akkor nem művelünk metafizikát, ha az öntudatunkat veszítjük el

• 
  a lét és az emberi tudat szükségszerűen vonatkozik egymásra
  

 csak az egymásra vonatkozók lényegi azonossága szükséges

 a vonatkozás fogalma azonosságot feltételez (a különbözőséget nem zárja ki)

 kell hogy legyen létmódbeli azonosság

• 
  a létnek megvilágítottnak kell lennie, és értelmesnek
  
• 
  a megismerést a létnek önmagánál léteként kell elgondolni
  

• 
  miért kell kérdeznünk, hogyha megvan ez az azonosság?
  
• 
  fokozati ontológiával válaszol, és a létanalógiával
  
• 
  létbirtoklás analógiája: minden egyes létező a lét hordozója egy bizonyos fokon
  
• 
  más-más fokon részesülünk a végtelenből, a feltétlenből
  

 milyen fokon rendelkeznek önálló létezéssel?

 milyen fokon transzcendentálja magát a feltétlen felé

• 
  a feltétlen fogalmában benne van a kiteljesedés (az egészre való nyitottság) és az önmagában állás
  

 szellemi létezés

• 
  minden létező keveredése a végesnek és a végtelennek
  

• 
  alacsony fokozat az életben az, ami mások számára létezik
  
• 
  legmagasabb fokozat Isten létnek a teljes elsajátítása
  
• 
  az ember a kettő között van véges szellem
  

 tökéletlen birtoklása a feltétlennek

• 
  az ember véges szellem:
  
• 
  1. az emberi ítélés aktusán mutatja meg
  
• 
  minden ítéletben egy általános fogalmat vonatkoztatunk egy egyedire
  

 előreragadás, előrenyúlás (Vorgriff)

 mennyire megy előre ez az előrenyúlás?

A, genus: addig, ameddig az eszközök vannak

B, a végtelenig kell előre menni

- mikor valamit megragadok, akkor tudok a végességről is

 mástól el tudjuk határolni

• 
  a végtelenről is kell tudnom, a feltétlenről
  

• 
  2. ítéletben lévő távolságtartás az objektumtól  szubjektum önállósága
  

 e nélkül megismerés nem lenne lehetséges

- feltétlent birtokolja, mert önálló

Coreth (vészhelyzetes rövidített verzió)

• 
  a kérdezésből indul ki  a legbiztosabb alap
  
• 
  minden egyéb kiindulópont megkérdőjelezhető
  
• 
  kérdezés lehetőségi feltételei:
  

1. 
   logikai
   

• 
  a kérdés logikailag jól formált legyen
  
• 
  értelmesség feltétele a kérdezés aktusa nélkül is értelmezhető
  
• 
  olyan feltétel, ami beleszövődik magába a tartalomba
  

2. 
   ontikus
   

- empirikus világbeli feltételek (pl.: hang)

• 
  nélkülük az aktus nem hajtható végre
  
• 
  nem szükségképpen jelennek meg
  

3. 
   transzcendentális
   

• 
  e nélkül a kérdés nem tehető fel
  
• 
  szükségképpen jelen van a kérdezésben magában
  
• 
  metafizikai  általános és szükségszerű
  
• 
  a kérdezés horizontja a feltétlen
  
• 
  a kérdés igaz választ céloz meg  az igazság egy feltétlenséget hordoz
  
• 
  úgy akarja megismerni, ahogy valójában van  faktum transzcendentalitása
  
• 
  a kérdés tovább mozog a már megismerttől az ismeretlenbe
  
• 
  amire kérdés irányul azt ismerjük és nem ismerjük egyszerre
  
• 
  a lét, a totalitás elérhető számunkra, ismert egy bizonyos fokon
  

• 
  a kérdezés tulajdonsága, hogy lezárhatatlan a horizontja
  
• 
  empirizmus, historicizmus  ezek lezárják, határt szabnak
  
• 
  hegeli-érv: minden határ tételezése önellentmondásos, mert azzal át is léptük a határt
  

 valami tökéletesen ismeretlentől nem tudnánk elhatárolni semmit

• 
  az embernek már eleve a végső pontoknál van a tudata
  
• 
  amikor a metafizikát megalapozzuk, fontos kérdés, hogy a feltétlen hozzáférhető-e az ember számára
  
• 
  ami a kérdezés lehetőségi feltétele, az a kérdezéssel együtt igazolódik
  
• 
  Vorwissen  előzetes tudás
  
• 
  Vollzug  végrehajtás