Szétbontva 5 részre: 2002. november 28

Vata fia, János az utolsó uruki püspök még csak az uruki keresztények követeléseivel indult el Békés városából. De mire átkelt a Dunán, már javarészt polgárokból állott ordítozó híveiknek a serege. Mindannyian a Fehérvári törvénynapokra igyekeztek sérelmeikkel. A magyarság minden faluból két-két vént küldött az Öregek Tanácsába. Ezek nem a világi urak ellen, hanem az egyházi kizsákmányolás miatt léptek fel. Követelték az “érdek nélküli kereszténység” és az uruki hiten lévők gyógyítószolgálatának visszaállítását. Mert ha a nyugati papokhoz fordultak, azok csak azt válaszolták: “Ha a jó Isten úgy akarja, meggyógyultok, nyugodjatok bele sorsotokba!” Az uruki-mani hiten levő papok azonban a betegeket elvitték a határőrizetben, vagy erdőségekben meghúzódó arbag-sámánokhoz. Pogány szokás szerint a beteg addig nem hagyta ott az arbag-sámán házát, míg gyógyultan nem távozhatott. A meggyógyult betegek aztán érdemük és saját tehetségük szerint jutalmazták az arbagokat. Béla igyekezett megmagyarázni az uruki hívőknek, hogy a nyugaton is szokásos papi járandóságokat nem lehet megszüntetni, a harácsolás csökkentésére már történtek intézkedések. Az uruki hívők ígéretet kaptak arra, hogy a kolozsvári uruki-papi, meg a táltos és arbag képzést nemcsak, hogy nem korlátozzák, hanem még fokozni is fogják, hogy a nép létszáma emelkedjék. Ez hatott és békésen haza-tértek. A pogányság hívei azonban ott maradtak Fehérváron és azt követelték: “Engedd meg, Béla király, hogy apáink ősi hitén élhessünk!” A falánk püspököket meg kell kövezni, a papokat ki kell belezni, deákjaikat meg kell fojtani, a tizedszedőket felakasztjuk, a hazug templomokat leromboljuk és a harangokból újból üstöket öntünk. Mindezt gúnyversekben énekelték. A nép meg azt kiabálta: “Miénk legyen a hatalom és a szabadság!” A részeg pogányság ordítozásának hallatára maga János is megrémült és Gyulára futott. Béla viszont nem tűrte a lázadást és szétverte az ordítozó tömeget. A lázadók leverése Béla híveinek hatalmaskodását vonta maga után. De a külső békét se biztosította. Béla uralkodása alatt IV. Henrik lovagjai 12 alkalommal törtek be az országba. A besenyők a táma-dásokat mindig visszaverték. A lengyel hadsereg is mindig készen állott Béla megvédésére. Az országban Béla hívei nagy hatalomra tettek szert, de egyúttal megindultak az egymás elleni harcok is. Béla az ország keleti részének védelmét Géza, László és Lambert hercegekre bízta. Az úzok betörései ugyanis mind gyakoribbakká váltak. Ezekben a harcokban László herceg egyre nagyobb tekintélyre tett szert. Az úzok elleni harcok a főurak egymás elleni torzsalkodásainak egy időre gátat vetettek, de amikor az úzok kevesebbszer törtek be, a torzsalkodások újból fellángoltak. Az egyházi körök a nyugati beállítottságú főurakkal együtt szerettek volna Endre fiának, Salamonnak is részt adni a hatalomból. A Budavári beavatott központ értékeinek kimentésében a legnagyobb terheket a Nyék törzs vállalta. Nyékiek ugyanis mindenütt laktak, az ország egész területén. Pirok, majd Karos utódai-különösen a keleti országrészekben-vették ki a részüket ebből a munkából. Rendszerint a kimenekítés kapcsán az uruki-mani papi fejedelmi családokból házasodtak. Ilona, a rimalányok parancsnoka 1009-ben Harangod váránál hősi halált halt. A férje ekkor a Jenő törzs területének alsó részein Ajtony seregében védte Ajtony előőrseit. Amikor látta, hogy milyen veszé-lyes a helyzet, észrevette a csata hevességét, a gyulafehérvári nyékiek élén Nagyőszvárához nyargalt. De Csanád vasas lovagjaival nem tudott végezni, emberei mind egy szálig elestek. Amikor a csata végén Gyula az egész csatateret átfésültette arbagjaival, akkor akadt rá Ilona férjének, a sebesült Ung vitéznek a csapatára. Rimalányaival ápolás alá vette a sebesülteket és Ung vitéz hamarosan talpra is állott. A besenyő Gyula vitéz a harcban szerzett Gyula várát kapta István királytól érdemeiért. Itt Erdeljü Gyula lányát, Gyomát vette feleségül. A sebesült és-mint kitudódott-özvegy Ung nyéki vezért Gyula, Gyulafehérvárra szállíttatta gyógykezelés végett. Erdeljü Gyula legnagyobb unokája, Battonya rimalány ápolta nagy odaadással, majd feleségül is ment Ung vitézhez. Vállalta annak a nyolc gyermeknek a felnevelését is, akik Ung előző házasságából származtak. Battonya maga is özvegy volt: férje a haran-godi csatában esett el. Így aztán Uzs-Kéri vitéz Pernye nevű gyermekét is együtt nevelték Ung vezér gyermekeivel. Kéri vezér birtokát, Úzs-várát választották lakóhelyül, jórészt azért is, mert Endre, Béla és Levente szerint a Budavári beavatott központ kimentésének biztosítása végett a szorosok előtt egy megerősített erődre is szükség van. A Kériek Úzs várát Ung vitéz 200 lovas befogadására építette ki. Ezzel az erőd a Nyék törzs egyik nagyon megbízható, igen erős várává vált. Mire 1022 körül a szállítmányokat elindították, a régi Úzsvár kibővült, a terveknek megfelelően. Az új várat Nyék vitézei Ungvárnak kezdték nevezni. Mivel a szállítmány kísérői között a nyékiek többségben voltak, az Ungvár név vált használatossá. Bölcs Jarosz-láv vitézei azonban régiesen Uzsgorodnak nevezték. Eszerint a mai Ungvár lakói a legrégibb ismert időkben úzok voltak.

Pirok is, Karos vezér is Nyék törzsbelinek vallotta magát, így maga I. Ajtony, meg Karos és az ő fia, II. Ajtony, úgyszintén Karos többi unokái: Miltény, Kökény és Majtény is mind nyékiek voltak. Ung vitéz 1029 disznótorán meghalt, de vára azért a nyéki, úz és kéri törzs népének munkájával mégis hamarosan felépült. A vár ura a Taksony fejedelem Mihály fia, Szár Lászlónak legkisebbik fia, Ung vezér lett. Ung vezér volt az, aki 1028 Aranyasszony napjának hajnalán az Endre királytól kapott X. Viharisten nevű lován a csapatok élén belovagolt a nyékiek Kevevári karámjába, majd l063 Arany-asszony napjának estéjén X. Viharisten legszebb leszármazottján vonult be Füzesgyarmatra és a nyéki törzsbeliek az arany Arvisúra-lemezekkel telerakott “Szövetség ládáját” átadták Gyarmat fejedelemnek. A továbbszállítást ő végezte. Az átadó ünnepségen a következők vettek részt (ld.-xxx. oldalon). Valamennyien a híres Viharisten nevű lónak az ungvári lovagló karámban nevelt ivadékán értek be Füzesgyarmatra. Az Élet kegyhelyének kimenekítését tehát megérte, amint láthatjuk, Szár László fia: Ung vezér és Battonya lánya, Szobránc rimalány. Társaik: Miltény fia Zombor, Zerind fia II. Lebed, Boja fia, a bihari Kipcsák és Kökény fia Pereg vitéz pedig tagjai voltak annak a küldöttségnek, amelyik Harka lovas-fejedelem leszármazottjának, Buda fia Kipcsák vezérnek, a besenyők jászvásári fejedelmének veze-tésével ünnepélyesen átadta a “Szövetség ládáját” Gyarmat fejedelemnek.

Az Árpádházból III. Zoltán fia, Gerencsák volt az Endre, illetve Béla király megbízottja. Gerencsák egyben a 12 nemzetséges Csák-hadat is képviselte az átadási ünnepélyen. Gyarmat fejedelem közölte, hogy az Uralban a manysik azon a helyen, ahol az Öreg Östen a forgó földet megkötötte, elkészítették az új Élet templomát, hogy az Arvisurákat ott titkon őrizhessék az Uralbérc Öregének alsó világában. Az átadási medvetor ötödik napján a küldöttek ugyanúgy búcsút vettek múltjuk kincseitől, mint annak idejében a Hires-kapuban és Ordoszban az akkoriak. Erről rovásírásos okmányt készítettek a Gyarmat törzsbeli Öregek Tanácsa előtt. Gyarmat és Kipcsák fejedelmek, Gerencsák, II. Lebed és Ung vezér látta el kézjegyével és billogával.
xxx

I. Zoltán Pirok I. Szabolcs Kolozs-Gyula Pirok Harka

892-955 928-954 882-928-935 925-961 928-954 905-974
Taksony Karos Zombor II. Szabolcs Karos Kolozs-Gyula

926-970 948-970 930-966 948-987 948-970 925-961

Mihály-Vazul Ilona-Ung K. Gyula Zsombor Ilona-Ung Erdeljü Gyula

954-989 978-1009 951-986 977-1032 978-1009 960-1009-1015

Szár László Miltény Boja Zerind Kökény Buda

988-1036 997-1048 980-1028 995-1049 996-1038 979-1020

Ung-Szobránc Zombor Kipcsák II. Lebed Pereg Kipcsák fejedelem

1010-1068 1025-1069 1012-1063 1015-1063 1030-1068 1001-1063

PENTELE-ARVISURA 300. Arvisura

Pamír fősámán

rovása

A medvetor havának (január) 15. napján született fiúgyermeknek Uruk város névadó naptára szerint a Pentele lett a neve. Ezt a szokást Pannon vezér is követte. Pannon vezér a hun törzsszövetség ifjúsági kalandozó lovasaival Kr.e. 800-ban telepedett meg a Dunántúlon. A felesége Gyömöre volt. Négy gyermekük született. 3 fiuk: Csanak, Radóc, Vejke és 1 le-ányuk, Almágy. Almágy 20 éves korában ment férjhez egy Zalatna nevű szabír aranyműveshez. 24 fiuk volt. A leg-kisebbik Kr.e. 743-ban, medvetor Pentele napján látta meg a napvilágot. Pentele aztán a kabarföldi Vasváron fegyverkovács mesterséget tanult Pörböly nevű bátyjával együtt. Pörböly a pannonföldi Vas-váron telepedett meg, Pentelének pedig azt a feladatot szánták, hogy a két vasbegyűjtő hely között építsen lóállást és nyisson kovácsoló műhelyt, lehetőleg Dunna aranyasszony folyója mellett, hogy a Pannonföldet onnan lássák el vasanyaggal. Ezért 18. születése napján, Kr.e. 725-ben 10 fuvaros és kovácslegénnyel megalapították vaselosztóhelyüket, a mai Pentelét. Ez az átkelőhely fontos szerepet játszott az elmúlt 2700 év alatt. Amikor Atilla hunjainak előfutárai, élükön Rugával megérkeztek, Pentele fuvarosai szállították át a Dunán a harcosokat. Előbb a délibb részeket foglalták el a rómaiaktól, de mire Atilláék megérkeztek, az övék volt az északdunántúli rész is. Az avar birodalom megalakulásakor egy Uruk városából érkező csoport házasodott be Pentelére. Kiváló földművelők voltak és cserepeseik is jó edényeket készítettek. Nem sámánizmust hoztak: az uruki kereszténységhez tartoztak. Őseik régi hitét Mani a szeretet vallására reformálta. Amikor a frankok hittérítés örvével a Dunántúlt elfoglalták és kirabolták, a pentelei lakosok minden értéküket átmenekítették a Dunán. Minden veszély elől Ordasba menekültek, de onnan is átjártak föld-jeiket megművelni. Olyankor csak az öregeket hagyták otthon. Amikor a magyar törzsszövetség megérkezett, Ugrin, az uruki keresztények püspöke egy kis kolostort építtetett és annak viselte gondját mindaddig, amíg a fia, a medvetor 15. napján született Pentele fel nem nőtt. Pentelét húsz éves korában az uruki keresztények öspörösévé avatták. Ugrin püspök most már Kurtánvár beavatott központjában tartózkodott, Pentele öspörös pedig közben 10 faluval megszervezte itt az uruki egyházat. A 992-es Nagyszalában úgy döntöttek, hogy az uruki keresztény hit megtartása mellett felveszik a római katolikus hitet is, az ifjú fejedelem keleti országrésze azonban megmarad az urukiak hitén. De ez nem ment simán, mert Hunt, Pázmán és Vecelin hittérítői birtok szerzés céljával folyton keresték, és meg is találták az alkalmat az összetűzésre. Az augsburgi vereség után 50000 besenyő lovassal még lehetett volna ellensúlyozni a hódítók nyomását, de Géza nem akart újabb kisegítő sereget behozni az országba, hanem az avarok esetéből okulva felvették valamelyik keresztény hitet. Az uruki hitet nem tekintették semminek se, hiszen Mani megtiltotta az egyházi tized szedését, és az egyház csak önkéntes adományokból tartotta fenn magát. Géza tudta, hogy ezek az adományok sokszor többre rúgnak, mint a kényszertized, dehát azok csak a szegénységet sújtották. Zoltán fejedelem és Taksony kisfejedelem 955-ben a Kurtánvári beavatott központhoz fordult segítségért. Ezen a tanácskozáson is úgy döntöttek, hogy végső esetben besenyő segítséget kérnek. A tanácskozásra a beavatottak meghívták a besenyő fejedelmeket is. Az ő részvételükkel határozták el, hogy Budavár-Avarbástya-Kurtánvár központját fokozatosan az Uralba fogják átmenekíteni, mert a türelmetlen érdek-kereszténység itt előbb-utóbb mindent feléget. E feladat előkészítésére Taksony második fiának akkor még kiskorú gyermekét, Szár Lászlót szemel-ték ki. Szár László Premiszlava orosz hercegnőt vette feleségűl, hogy az utat rokoni kapcsolatok biztosítsák. Mihály felesége, a kievi Adelhaida nagyobb fiát, Vászolyt bizánci hitre kereszteltette Vazulnak. Unokái közül Endre Anasztáziát, a kievi fejedelem leányát vette feleségül, Béla Rixa lengyel hercegnőt, Levente pedig Ladomér hercegnőjét. Levente felesége Lebed lovasfejedelemnek volt a leszármazottja. Férjhezmenetele előtt Kurtánvárban beavatott lett Ibolya néven. Több nyelven beszélt. Géza fejedelem Piroska nevű leánya Aba Sámuelnek, a kabarok vezérének lett a felesége; Judit Boleslav lengyel feje-delemhez ment, hogy az Élet templomának kincseit megmentsék az aranyra éhes római kereszténység elől. Géza legkisebb leánya, Ilona, aki Ottó Orseoló velencei dogéhoz ment nőül, már 1022-ben értesítette Kurtánvárát, hogy a római pápa javaslatára a kincsek megszerzése végett nagy haddal készülnek Magyarország ellen. A beavatottak erre a kincseket azonnal útbaindították Aba Sámuel vezetésével és 100000 főnyi besenyő lovasságot mozgósítottak. 1030-ban megverték az egyesült német sereget és a Lajtán túlról területeket is kaptak, bár tovább akartak menni az avar határig. Amikor a nyugati kereszténység meghirdette a szent háborút az Avar birodalom uruki kereszténysége, Tudun ellen, Németország határa az Encsnél (Ens) volt. A nagy ellenállás miatt Nagy Károly már abba is belement, hogy az új határ az Ibos (Ibsa) folyónál legyen. De a vége az lett, hogy a kincsvágyó római keresztény világ csalárd módon kirabolta az uruki kereszténység egy részét, az ellenálló főurakat és főpapokat pedig rabszíjra fűzve elhurcolták. Ezek Mani-zsoltárokat énekelve haltak meg. A józanabb réteg ekkor Károlytól azt követelte, hogy az avarokkal szövetséges bajor királyt, egyéb-ként rokonát, engedje ki a börtönéből és az már így szabadon, önként mondjon le a trónjáról, az uruki kincseket pedig csak egyházi célokra használják. Így épült többek között az Ácheni dóm is a rablott kincsekből. De amikor Zoltán fejedelem ezekért a kincsekért kalandozó hadjáratot indított, azt rablásnak mondták.

Bizánci forrásból most megtudták, hogy 100000 főnyi besenyő sereg áll készenlétben. Ezért aztán a békeszerződésben átengedték a Lajtán túli területeket. Az üldöző besenyőket Gizelláék rokonsága csak úgy tudta megállítani, hogy a pápaság részéről megígérték, hogy a jövőben minden 25 pápa között lesz legalább egy magyar. De ezt egyszer sem sikerült elérni. A kievi Szent Illés székesegyház magyar kolóniáján tartott tárgyalások eredménye képpen az uruki kereszténység kispapjai lemásolták az Arvisúra-hagyományokat. Endre ezekből 3 példányt az általa alapított szerzetesrendekben helyeztetett el: a pásztói, a pentelei és a zebegényi kolostor alsóvilágában (a pincékben) elrejtve. Ha ott nincsenek meg, az Avarbástya alsóvilágában kell őket keresni, mert Mátyás király korában Ogurdás beavatott egy példányt ott olvasott belőlük. A másik példányt befalazták. Ogur-dás 1490-ben olvasta a keszthelyi Arvisúra-gyűjteményt is. Endre király rendeletére ebben a három szerzetesrendben csak magyarul írtak: latin betűkkel és rovásos írásjelekkel. Viszont Nagy Lajos és Zsigmond nem tűrte a magyar írást és mindent latinra fordítottak.

Pamír fősámán Pentele öspörös unokája volt. Pamír a garaúzok földjén (Grúziában) halt meg. Mátyás király korában Ogurdás rótta rovásos krónikájához a mellékleteket. (Mátyás tisztában volt az avar birodalom dolgaival.) Pamír fiatal felesége visszavágyott szülőföldjére és a legközelebbi kalandozó csoporttal férje Arvi-súráját visszahozta Magyarországra, Oszlányka aranyasszony kolostorába, Keszthelyre. Amikor Bős Kalágé (Klagenfurt) főutcáján hősi halált halt, a felesége, Keszt aranyasszony Bős várában (a mai fenékpusztai földvárban) lakott. Leányuk, Szalajka Pribina morva főúrhoz ment feleségül és római keresztény hitre tért. Férjét az úzok törzse elüldözte Nyitráról, mert a palócságot római hitre akarta téríteni. Valami csetepatéban megsántulva érkezett meg Szalajka birtokára, Zalavárra.

Ez a kis földvár már jól rászolgált az újjáépítésre, ezért Pribina Nagy Károlyhoz ment és támogatást remélve hűbéresnek ajánlkozott. Károly örömmel fogadta Pribinát és építő szakembereket bocsátott rendelkezésére. Ezekkel Zalavárat újjáépítette. Keszt aranyasszony azonban nem volt hajlandó Zala-várra költözni, továbbra is Bős várában maradt, ahol az uruki egyháznak volt egy bazilikája. (A római egyház-nak is volt egy másik.)

Keszt aranyasszony nem vett részt Zalavár és a Szent Adorján templom felszentelésében sem, sőt még Bős várát is elhagyta, amikor bajor és szláv főurak nagy ünnepet ültek Zalaváron. Bevonult az uruki női kolostorba, melyet akkor kezdtek Keszthelyének nevezni. Bős várában csak a 810-ben özveggyé lett leánya, Diás-Mária maradt, az öreg Kocel felesége. (Kocel 808-ban halt meg.) Pribina világéletében erőszakos ember volt, olyannyira, hogy a nyitrai úzok ide is utána jöttek, hogy végezzenek vele, de Szalajka riasztotta Zalavár őrségét, visszaverte az úzokat, de csapata élén, az úzok üldözése közben Bős váránál elesett. Utolsó kívánsága az volt, hogy a férje vegye el özvegy húgát, Diás-Máriát. Kívánságát Pribina teljesítette. De később újra megjelentek az úzok és agyonverték a sánta Pribinát. Utána az építésszé kiképzett ifjabb Kocel lett Zalavár ura, Pribina fiainak tiltakozása ellenére gyakran felkereste nagyanyjának, Kesztnek női kolostorát. Gyenes-Béla örökösét, Egregyet vette feleségül. Keszt aranyasszony, női kolostorának lakóival minden szombaton elment Bős várába és a bazilikában az uruki Mani-Bibliából olvastatott fel. Mindenkit bőségesen ellátott Úrvacsorával, utána pedig minden Mani-hívőnek megmosta a lábát. Másnap elfogyasztották az Úrvacsoramaradékot és mindenkinek adott egy-egy szem igazgyöngyöt. Gyöngyszemeit báránybél-húrra fűzték és az avar nők ezzel a “Kesztlánccal” jelentek meg Mani Úrtiszteletén. Keszt aranyasszony sohasem bocsátotta meg leányainak, hogy idegen ajkú zsoldosokhoz mentek nőül. Ezért minden kincsét az avar nők közt osztotta szét. A végén birtokainak jövedelmét Keszt helyének női kolostorára hagyta. A magyar törzsszövetség honfoglalása után Keszthely női kolostorát az Árpád-ház meghagyta az avar előkelőség birtokában. Ide adott Endre király letelepedési engedélyt Oszlányka aranyasszonynak; Anasztázia királynét, a “kievi hercegnőt” ugyanis Keszthely női kolostora nem érdekelte, csak egyszer kereste fel, inkább Veszprém várában tartózkodott. Férje, I. Endre (András) a három magyar nyelvű szerzetesrend vezetésére a mai Szentendrén építtetett uruki-Mani kolostort, hogy így biztosítsa Pásztó, Zebegény és Pentele, illetve a keszthelyi női kolostor részére az uruki keresztény vallás zavartalan, békés gyakorlását. Oszlányka aranyasszonyt a keszthelyi várkapitány, Pető Gáspár vette feleségül. Ebből a házasságból 8 fiú született. Pentele kolostorában lemásolták az Edemen-féle 289. Arvisurát és Keszthely kolostorának szentélyében helyezték el. (Amikor Zsigmond latin írást és csak latin beszédet engedett, a szentendrei Arvisuragyűjteményt az avarbástyai “alvilág”-rendszerben befalazták.) Pető Gáspár utódainak őskeresztény családjában még Mátyás és Ogurdás korában is szokásban volt, hogy legénnyé avatásukkor megesküdtek: “Zalavár-Bősvár-Keszthely birodalmát soha el nem hagyjuk!”

Szétbontotta 5 részre: Szunomár Attila. - - . oldal, összesen: