Szétbontva 5 részre: 2002. november 28

295. Arvisura Fajsz főtáltos rovása
HARKA LOVASFEJEDELEM

Töhötöm (880-925) után fia Harka (905-974) lett a Csörsz árokrendszer lovasfejedelme. Ebben a tisztségben az ő feladata lett, hogy az ország védelmére és az avar kincsek visszaszerzésének céljára kiváló harcosokat és tárkányokat képezzen ki. Amikor Tarhos lánya, Uzonyka, a Bolgár birodalomban megözvegyült, Gyulának (846-910) jászvásári székhelyén megismerkedett Harka lovas-fejedelemmel, aki valamikor nőtlenséget fogadott. Ez az ismeretség házassághoz vezetett, feleségül ment Harkához és a Jász-síkság közepére Harka várába költözött. Első fiuk Gyula napján született Kolozsváron, ezért Kolozsi Gyulának nevezték. Az uruki vallás szertartása szerint keresztelték meg. Harka másik fia, Zombor már Harkaváron született. Ez a fiú a Csörsz-árok mindkét oldalán a Tisza mellett, Tiszakeszi felett és Maroskeszi közelében kapott birtokot. Zombornak is volt egy Gyula nevű fia, aki szintén Gyula napján született. Hogy a nagybátyjától, Gyula nagyfejedelemtől megkülönböztessék, Kisebb Gyulának hívták. Gyula nagyfejedelemnek, Szabolcs nevű fia (948-987) meg Sarolt nevű lánya (950-1012) és másik lánya, Karold (952-982) után egy kései fia is született. Ezt a fiút, aki Kolozsváron született a jászvásári fiatalok Erdeljü Gyulának hívták (960-1015). Erdeljü Gyula a nagyfejedelem 35. Születésnapján látta meg a napvilágot. A bihari dukátusban kapott birtokot, mert Gelyza fia, Vajk az arany és ezüst lelőhelyekre való tekintettel a nyitrai dukátushoz ragaszkodott. Sarolt, aki egész fiatalon özvegységre jutott, a Szavárdi Söpte halálával megözvegyült Gelyzához ment feleségül. Szavárdi Söpte ikertestvére, Szavárdi Vászoly főtáltos lett, a kistermetű Zerind pedig, akit Zerindkének hívtak, Erdélyben és Nándorföldön is kapott birtokot. Saroltnak 968-ban megszületett Vajk nevű fia, majd Piroska, Ilona és Judit után még másik négy lánya, de azok korán meghaltak.

Harka ifjú korában nagyon eleven életet élt, de attól kezdve, hogy Uzonykát feleségül vette, többet nem ivott és Uzonyka tanácsára Pepi fáraónak az Arvisurában leírt étkezési rendje szerint élt. El is élt 69 évig. Az uruki időszámítás szerint 974-ben halt meg. De ekkor se a betegség törte le, hanem a mainzi érsekség által összehívott értekezleten hozott döntés keserítette el. Eszerint ugyanis a Csörsz-árok rendszerben folyó lovasképzést fokozatosan meg kell szüntetni. Ebben az időben az ifjú Szabolcs volt a jászvásári nagyfejedelem, Harka lovasfejedelem unokája (970-987). Szabolcs a kunokkal, besenyőkkel együtt ellenezte a nyugati kereszténységhez való csatlakozást. Végül mégis ennek a Szabolcsnak kellett kijelölnie a mainzi érsekség értekezletére 973. március 23-ra kiküldendő 12 főurat és lovas kísérőiket. Erre Gelyza is, Harka is megtette a maga javaslatát és Szabolcs nagyfejedelem az Öregek Tanácsával való egyetértésben és az uruki püspök jóváhagyásával javaslatba hozott személyek kiengedése mellett döntött. Baján avar nagyfejedelem kimondta, hogy a jászsíksági fejedelem nem hagyhatja el az ország területét. Bős tudunt Kalágéban tőrbe csalták, annak nem szabad többé megismétlődnie. Gelyza tehát itthon maradt. Meg kellett bíznia fejedelmi családtagok élettapasztalatában. A küldöttség vezetője Jutas legkisebb fia, Fajsz volt, a tárkányfejedelem. Tagjai pedig: Botond-Bereg, Taksony fejedelemnek öccse; Csák főtáltos; Tormás, Tarhos unokája; Dobun, a Kievben visszamaradt fél gyarmat törzs vezére, helyettes uruki püspök; Koppány, a somogy-daraguz dukátus vezére; Tomaj, vagy Tomaji, a baszkor-magyarok megbízottja; Urkony kölpény, a kereskedők megbízottja; Tonuzaba, besenyő vezér; Pata, a palócok tárkányvezére; Kalán üzbég, a magyarkai fejedelemség megbízottja és Beled, a karatán és Béla törzs parancsnoka, a határőrség vezére. Ez a 12 főúr a Boroszló és Igló alatti avarok által elkészített szá1láshelyeken keresztül kettős alkal-mazású dísz-szekereken indult el. Ez fogatolt rendszer, síntalpakon, azaz szánokon és forgó kerekeken is kényelmes szállítást adott. Harka lovas fejedelem Szabolcs fiával egyetértésben jelölte ki azt a 24 horkát, azaz határügyi lovasbírót, akik Máromnak, Beled fiának a vezetésével tolmácsok, kísérők és tanácsadók csoportját képezték. Ezek a lovasok mind 25 éven aluli edzett lovasok voltak: Abád, Bór, Béla, Csécse, Cibor, Doboka, Kál, Etyek, Karcsa, Jelő, Borona, Kolon, Aranyán, Laád, Pozsega, Pataj, Kaján, Urkony, Vajta, Köled, Birsoda, Torda és Zsombor. Máromot azért tették meg vezetőnek, mert ő minden szomszédos ország nyelvét beszélte, még a vikingekkel is hajózott két évig a dán vizeken. Gelyzának és Söpte Szavárdinak a fia, Vászoly (968-1045) már kora ifjúságától fogva ellene volt a teljesen nyugat felé való fordulásnak. 973-ban, amikor komolyra fordult a mainzi tárgyalás terve, Vászoly Szabolcs kérésére Erdeljü Gyulával együtt Jászvásárra ment megtárgyalni a helyzetet. Innen Kievbe lovagoltak a visszamaradt Gyarmat törzshöz. Annak a vezérei akkor már beházasodtak a lengyel családokba. Vászoly kétszer is megkeresztelkedett, először a Mihály, majd a Vazul névre. Jászvásáron szívesebben hallgatott a Vászoly névre. Mihály fia, Szár László (akit mivel kopasz volt, Kopasz Lászlónak hívtak) legszívesebben Kievben tartózkodott. Bizánci keresztény volt, Premiszlava hercegnőt vette feleségül, de Vászoly mellett mindvégig kitartott. Jászvásáron úgy döntöttek, hogy a keleti kereszténység hívei maradnak, mert így a nyugati keresz-ténységet is nagyobb engedékenységre lehet bírni a magyar törzsszövetség javára. Magyarka, Füzes-gyarmat pedig azt javasolta a küldöttségben járó Szár Lászlónak, hogy a kereszténység felvétele csak látszólagos legyen. Harka 925-ben lett Tarhos fia, Tevel után a lovasfejedelem. Így lett a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka, majd Budavár és Veszprém tanfejedelme. Tarhos a medvetoron minden évben megbeszélte velük hova és merre kell menniük az avar kincsek visszaszerzése végett. Üllő csak, 36 évet élt, Jutas is csak 40 évet, Tarhos pedig a 46. születésnapján halt meg. Tarhos átadta a fiának az avar kincsek nyilvántartását. Ezek a feljegyzések Keszt aranyasszonynak meg Pelsőc és Nyék beavatott fejedelem rovása alapján készültek. Amikor Zolta és Tevel megállapodott a kalandozások irányában, Harkával közölték, milyen csoportokra van szükségük. Az ilyen medvetori megbeszéléseken állapították meg azt is, mennyi férőhely lesz a szétszedhető gerendavárakban. Minden évben négy zászlóaljat képeztek ki 21600 lovassal. Közülük 1200-at az Encs-Ibos-Marót-Karatán és Szerém határvédelmi vonalra küldték; 100 testőrtárkány a Budavári beavatott központ védelmét látta el; 100 vízikiképzésben részesült tárkány a fejedelem testőrségébe került. Üllő fiának, Tasnak parancsnoksága alá, Csepel-Dunakeszi térségébe. Négyszáz tárkány Fajsz tárkányfejedelem parancsnoksága alatt Küküllővár, Somogyvár, a Száva parti Bélavár és a moson parti Fajszvára térségében állomásozott. Árpád fejedelemsége idején Csepel, Zoltán idejében pedig Solt várában volt a testőrség székhelye. A fejedelmek 24-24 testőrlovas mellé 24-24 jelentőlovast rendeltek a testőr parancsnok legénységébe, így 100 lovas mindig a fejedelem szolgálatára állott. Fajsz tárkányfejedelem székhelye a Dara folyó közelében lévő Fajszon volt, amikor azonban ő utána 932-ben Üllő fia, Tas vezér vette át a tárkányfejedelemség vezetését, a tárkánytestőrséget Csepel-Vác-Tas között állomásoztatta, Üllővár központtal. Harka lovasfejedelemmel minden Dob-szerdán reggel Dunakeszin találkozott, este pedig Budakeszin, Ari nevű testőrségi parancsnokkal. A 24-24 szolgálatos testőrtárkány mindig Budakeszin töltötte a pihenő napját, a 24 tagú külső-belső őrség Budaváron állott szolgálatban. Harka tehát ezeknek a tájékozódásoknak az alapján mindent tudott az ország fontosabb dolgairól. Csörsz vonalán 3 medvetoros évig tartott a lovasok kiképzése. A létszámot mindig fenntartották. Amikor tehát Zolta-Zoltán-Zsolt fejedelem úgy határozott, hogy Tarhos terveinek megfelelően négyfelé kell elindulni az avar kincsek visszaszerzésére, négy tavasszal négyszer 400 lovas indult útnak. De amiatt még medvetor havában kiképzésre behívtak 1600 tizenhat-húsz éves, lovagolni már tudó ifjút. De ha csak két, vagy három irányba indultak el a kincsek visszaszerzésére, akkor csak 800 vagy 1200 lovast hívtak be. Kalandozni mindig a harmadévesek mentek. Harmadévesek kerültek a testőrségbe is. Fontos volt, hogy jól képzett lovasok benyomását keltsék. Határőrizetre a tárkány célokra kiképzett legjobb lovasokat adták a másod-és harmadévesek közül. Ezek leginkább az őrállomások környékéről nősültek, bármikor szolgálatba állíthatták őket. A medvetori, szarvastor, bölénytor és gödölyetor után már a kiképzés elején el kellett dőlnie, hogy a bevonult legény tárkány, testőr vagy inkább csak lovas szolgálatra lesz-e alkalmas. Ezért a lovasokat két holdtöltéig úgy osztották be, hogy tiszta képet lehessen alkotni felőlük. A talpraesettebbek az idegen nyelvet beszélő kiképzőkkel kerültek egy csapatba, hogy határőrizeti, vagy kalandozás-vezetőket képezzenek belőlük. A fejedelmi és vitézi ifjak így lettek testőrségi, vagy kalandozási parancsnokok. A leszerelő lovasok, testőrök és tárkányok a Csörsz-vonal és az öt tárkány övezet, vagy a parancsnokságok környékén kaptak birtokot, hogy 45 éves korukig bármikor riaszthatók legyenek. 43-45 éves korában minden harcos külön birtokot kapott, még nem családos gyermekeivel odaköltözött; a régi birtokban maradt fiúgyermekei pedig riasztható vitézek lettek. A 43-45 éven felüli kiszolgált lovas csak fogatos szolgálatot teljesített. De ilyen magas kort akkor csak a szívósabbak értek meg.

Harka fejedelem 969-ben nagybirtokot kapott Erdőelvén. Oda követte Erdeljü Gyula, a Szabolcs, Sarolt és Karold testvére, meg a kisebb Gyula is. Szabolcs 970-től az Úz völgyétől Jászvásárig; Erdeljü Gyula Gyulafehérvár térségében; Zombor fiának az özvegye pedig Dés és Barcaság közötti Zomborban kapott földet. Kisebb Gyula igen alacsony növésű, de roppant széles vállú, hosszú karú ember volt. Ajtony alacsony termetű lánytestvérét vette feleségül. Ez a kisebb Gyula, vagy Ajtony-Gyula 975-986 között Tormás tárkányfejedelem után, mint ifjúsági fejedelem átvette a Jászvásár és Fehérvár közötti összekötő fejedelmi tisztséget. Ebben a tisztében nagy szolgálatokat tett a hun törzsszövetségnek. Ekkor került sor unokatestvérének, Saroltnak a házasságára Gelyza fejedelemmel. Saroltot, mint vőfény, 968-ban kísérte a fehérvári díszes esküvőre és ő vitte 969-ben az örömhírt az összes szövetség új nagyfejedelmének, Szabolcsnak arról, hogy Gelyzáéknak Vajk napján fiuk született. Amikor 973-ban március 23.-án a mainzi érsekség értekezletén létrejött a megállapodás, Harka lovasfejedelem búskomor lett. A két aranyasszony napja között gyenge agyvérzés érte, de az arbag rimalányok ebből Harkaváron kigyógyították. Nagy csapás volt rá, hogy Géza elrendelte a pogány rovások és az uruki-mani bibliák elégetését. Pedig valamikor, még a bihari dukátusban, Gelyza kisfejedelem korában ő is azzal a gondolattal foglalkozott, hogy s mint lehetne megegyezésre jutni a nyugati kereszténységgel, nehogy az avarok sorsára jusson az alig száz éve hatalomra került magyar törzsszövetség. Öccse, Mihály 16 éves korában egy lovaglás alkalmával olyan rosszul esett le a lováról, hogy belehalt. Ezután Esztergom vidékén épített magának várat. Gelyzának Söpte-Szavárditól még Mihály és László nevű fiai is születtek. Ezek Budaváron nevel-kedtek. Amikor Harka lovasfejedelem 974-re felépült betegségéből, végiglátogatta a Csörsz kiképző árokrendszert, Pusztaszertől Harkavárig lovagolva, a harmadévét múlt saját nevelésű csődörén. A várkapuban már haldokolt. Még bevitték a Lovas-isten háziszentélyébe, s ott halt meg unokái között. Utolsó erőfeszítésével fából faragott kis lovacskákat húzott elő oroszlános tarsolyából és mindegyik unokájának adott egyet-egyet. A tarsolyában maradt rovásos lovacskákat távollevő unokáinak szánta.

Holttestét kívánságának megfelelően, ősi szokás szerint elhamvasztották. Porait egy hírtelen támadt vihar vitte szerte-szét a Kunság gerendavárai felé. A temetkezési szertartásra egybegyűlt “Tíz nyíl törzs” vezérei, a főúri lovasrendszer és a várkato-naság mellett döntött. A Csörsz árokrendszert ekkor kezdték fokozatosan megszüntetni. Az utolsó lovas-kiképzést tehát Harka lovasfejedelem vezette a Csörsz árokrendszerben, ezután ott már csak árkász-képzés folyt. Itt döntöttek úgy (Harkaváron, Lovas-Östen szentélyében), hogy nem csak a főurak, hanem az uruki-mani mazizok, meg a bizánci és római katolikus apátságok és püspökségek is tarthatnak lovasságot. Árpád tárkányai könnyűlovassági kardokat kovácsoltak. Ezeket ekkor kezdték felváltani a kétélű kardok. Harka lovasfejedelmet 5 lánya és 24 unokája siratta. Túlélte Gyula nagyfejedelmet és Zombort is. Öt lánya Kalocsa és Fehérvár síkságon kapott fejedelmi birtokot, ott is mentek férjhez. Szabolcs fia nagyfejedelem lett Jászvásáron, Zombor 950-966 között volt tárkányfejedelem, Gyula fia 942-955 között nagyfejedelem. Bulcsú fia hősi halált halt, másik fiának, Kolozsi Gyulának lányai, Sarolt és Karold először a bizánci hit érdekterületére ment férjhez, de Sarolt később mint özvegy, Gelyza felesége lett. Karold férjhezmenetele előtt Veszprémben volt 400 rimalány főnökasszonya. Öt kisebb lánytestvérükkel együtt valamennyien Erdőelvén kaptak birtokot. Erdeljü Gyulának még a jászvásári 975-ös megbeszélésen azt javasolta Csatári lovasfejedelem, hogy minden jászvásári vezéri személy maradjon meg a Jász-síksági birtokán, mert ha onnan elszakadnak, a keleti hittérítők kegyetlenkedései folytán előbb-utóbb a nép is birtok nélkül marad. Erdeljü Gyula Besenyő-Fehérvárról Csatári besenyő fejedelem Boliva nevű lányát vette feleségül, aki a veszprémi rimalányképzésen első lett. Erdeljü, vagy Ajtony-Gyulának már megvolt a két-Deés és Csucsa nevű-fia, amikor az anyjuk ifjúsági aranyasszony lett. Így aztán Ajtony-Gyulának Jászvásártól Veszprémig akadt tennivalája. Felesége révén Parajd környékén nyert további birtokot. Férje halála után a Boliva népes családjával Parajd, Deés és Csucsa környékén élt. Ezzel Deés és Csucsa elnyerte a nagy jövedelmet jelentő sóellátási jogot. Emiatt Vajkkal sohasem ellenségeskedtek. Harka lovasfejedelem utolsó útjának és végrendelkezésének leírását Erdeljü Gyula örökölte. Ezt Boliva ifjúsági aranyasszony így foglalta aranylemezes rovásba: “Harka lovasfejedelem 974 tavaszán végiglátogatta a Csörsz árokrendszer őrségeit. Mindenütt végignézte a reggeli gyakorlatot, a lóról való, nagyon megerőltető és roppant rátermettséget kívánó villámgyors leugrást. Mindenütt megvárta, mikor, mennyi idő alatt érnek vissza azok az ifjak, akik elfutottak a másik őrségig. Utána a Bulcsú unokájának adományozott és a győztes lovasoknak egy-egy emlékérmet. Ebéd után mindenütt elmondta: amelyik nemzetség megtagadja a múltját, a regevilágát elfeledi, Lovas Östenét nem tiszteli, az elbukik. Mit kívánnak tőlünk a nyugati keresztények? Hogy égessük fel szent helyeinket, tagadjuk meg az egy igaz Östenünket, tíz éven belül szüntessük meg a Csörsz-árok lovastáborát és a nyugati védelmi gyepüket, hiszen mindannyian Szent Péter utódjának híveivé váltunk.

Adjuk fel hát a nyugati határterületeket, nyissuk meg Encs-vidék kapuit a hittérítők és a lovagok előtt, szüntessük meg a Mani által megújított uruki egyház szervezetét és Szent Péter egyházában a mainzi érsekség legyen a vezetőnk. De ezek a nyugati uralkodók-folytatta-csak állandóan veszekszenek, mint a déli saka föld cigányai (az indiai szkíta birodalomban). Ilyesmihez nekünk semmi közünk. Gelyza még Nagy Ottó kezdeményezése alapján, később II. Ottóval szent szövetségre lépett a terjeszkedni kívánó bajorokkal szemben. Ottó ideküldte a mainzi érsek által felszentelt Bruno püspököt: az aztán Géza fejedelmet nyugati módra Istvánnak keresztelte. Bruno idehozta az Engadin völgyéből a hun származású Huntot, meg Vecelint és két Pázmány lovagot, a Vízvár (Wasserburg) környéki térítő papokkal együtt. Ezek mind hun utódoknak vallották magukat. Az Ottók és Civakodó Henrik közt volt sok ellentét, de abban mindannyian egyetértettek, hogy úgy lesz jó, ha Brunot bajor-hun keveredésű papok támogatják téritő munkájában. Úgy érzem-mondta Harka-ebből éppen olyan csapás lesz, mint Bulcsú, Lehel és Sur esetében, amikor a civakodó német fejedelmek a jóhiszemű magyarok segítségét kérték, és amikor megegyeztek, ellenük fordultak. Ezért vesztettük el az augsburgi csatát és azok akasztották fel az ifjúsági vezéreket, akik segítségüket kérték. A Budavári beavatott központban most is ott vannak kitéve azok a hívó levelek, amelyekben a hitszegők a magyarok segítségét kérték. Ekkor terjedt el a Csörsz-vonalon az a mondás, amely mindmáig igaz: Ne higgy magyar a németnek, akármivel hitegetnek.

Szabolcs is azt mondta: Jézus nazirt az uruki keresztény egyház is elfogadta Isten fiának. A magáévá tette a szeretetre alapított vallását is, de az aranyborjú nélkül már nem a Bika, vagy a Kos jegyében járunk, hanem a Halak világhónapjában élünk. Az öldöklő századok után eljön a szent Vízöntő világ-hónapja, amikor az emberek az Égiek tanácsára végre a békére törekszenek. Mi máris azt akarjuk. Lehetünk látszólag keresztények, de érdek nélküli uruki kereszténységünk megtartása mellett. Hűségesen az ősi Öreg Östenünkhöz.” Mit mondott erről maga Harka lovasfejedelem-kérdeztük az unokáitól, amikor Jászvásárra jöttek Szabolcs napját köszönteni. Harka szavait így tolmácsolták: A görögök egyházától való elszakadás legfőbb oka a 970-es háborúskodás volt. János bizánci császár felszabadította Bulgáriát, II. Boriszt pedig fogolyként bezárva tartották. A bizánciak magyar nyelvű ortodox püspökségeket ígértek, de Bizánc baráti ígérgetések közben 971-ben bekebelezte a kievi fejedelemség által addig megszállva tartott magyarbarát országot. Arnulf leánya, Judit 967 után átadta a fiának, civakodó Henriknek a hatalmat. Henrik nem fért a bőrébe, mindenkivel csak torzsalkodott. János bizánci császár és Nagy Ottó szövetséget kötött. Az ifjú II. Ottó, XIII. János pápa céljainak megfelelően Rómában egy görög hercegnőt vett feleségül. Ekkor indított útra Gelyza az Ottókhoz egy követséget a kereszténység felvétele dolgában. Nyomban küldte is Brunot a császár Gelyza udvarába, hogy jöjjön a magyar főurak küldöttsége Kvedlinburgba.

Ekkor keresztelte meg Bruno a kis Vajkot Istvánnak, Söpte Szavárdi Vászoly nevű fiát (aki 968-ban született) Mihálynak, ikertestvérét Vazult pedig Bélának. 973. Március 23-án Gelyza arra hivatkozva, hogy leesett a lóról, nem jelent meg az értekezleten. Szabolcs jászvásári nagyfejedelem korosabb Árpád-ivadékokat és idősebb vezető embereket küldött Kvedlinburgba 23 éves Csörsz vonalbeli tolmács lovasokkal. Úgy gondolta, hogy az Árpád fiak öregebb tagjai már úgy se élnek sokáig, tehát ha az augsburgi eset netalán megismétlődik és azok az öregebbek nem térnek vissza, az uralkodó réteg belső magja akkor is itt marad. Bruno a mainzi érsektől függött, aki viszont az Ottóknak volt az embere. Brunot, Adalbertet és Ditmárt 972-ben a mainzi érsek szentelte püspökké azzal a feladattal, hogy a mainzi zsinat értelmében ők vezessék a keleti hittérítést. Megkapták hát az új hittérítő püspökök a pásztorbotot. Bruno szeptember közepén jelentkezett Passauban Piligrim püspöknél, tőle avar és karatán papokat kapott kíséretül. Tavaszig a Bruno-féle küldöttség 3000 nemesembert keresztelt meg. Ezek nagyobb részt uruki-keresztények voltak; főuraik fizették értük, ami az egyháznak járt. A többi a főemberek hadifoglyainak gyermekei közül kerültek ki. Mindkét csoportban voltak, akiket kétszer is megkereszteltek. Somogyváron nevetve mondták rájuk, hogy nem ártott meg nekik a keresztvíz. Bruno, Kalocsa, Veszprém és Somogyvár körzetében térített. Szent Gál és Szent Márton tiszteletére emelt imaházakban. Szent Gál és Szent Márton ugyanis Siklós, illetve Pannonhalma várjobbágyainak a gyermekei voltak; mint avar gyermekek kerültek a nyugati szerzetesrendekbe. Ottó az avar kincsekből átalakított ötvösműveket és egyházi ruhákat küldött ide, mint a mainzi érsekség és a Szent Galleni apátság ajándékait. De, hogy a valóság feledésbe ne merüljön, a 926-os magyar kalandozás történetét 972-ben írásba foglalták. Taksonynak már 964-ben volt udvari püspöke; Surnak a fiát Rómában szentelték püspökké. Zotán tudun egyik leszármazottját még Nagy Károly keresztelte meg; Fekete Arnó udvarában nevelkedett és szépapja után Domonkosnak nevezték. Géza közben felépíttette az esztergomi székesegyházat és 974-ben Domonkos lett az első érseke. Ehhez Szabolcs jászvásári nagyfejedelem is hozzájárult, mert arra számított, hogy az avar Domonkos érsekségének uruki keresztény jellege lesz. Az avar érsekség a nyitrai dukátusra terjedt ki; a dunántúli Pannonföldre II. Ottó a salzburgi érsekség felügyeletét terjesztette ki. Géza viszont ezen a területen a mainzi érsekség hittérítő munkáját és Adalbertet támogatta, aki a második fiát Béla névre keresztelte. Az elsőt Mihálynak. Ezt a Mihályt nemcsak Kalocsán, hanem Krakkóban és Kievben is megkeresztelték, de lélekben csak Vászoly maradt. Géza 973. évi megállapodás értelmében megengedte Pannonföldön az istentiszteletek bevezetését, a pogány oltárok ledöntését, a táltosok elhallgattatását. A népben azonban tovább élt az ősök tisztelete és az uruki egyház hite. A Dunától északra és keletre azonban a jászvásári nagyfejedelem szelleme uralkodott. A pannóniai egyházi hatalomért folyó harc végül a mainzi érsekség javára dőlt el.

Aki Pannonföldön nem volt hajlandó megkeresztelkedni, azt az érsekség lovagjaival levágatták. Templomnak csak a dél-magyarországi görög, és Bruno-féle imaházak számítottak. A görög, a mainzi és az uruki irányzat egymás ellen dolgozott. Géza szívesen fogadta a külföldről jött keresztény telepeseket is, mert úgy gondolta, hogy ez is erősíti a mainzi érseknek tett ígéretét. A Vízvár vidékére való Hunt család alapos részt vállalt az avar hittérítésben. A Hunt lovaggal érkezett Vecelin és a Pázmányok a Héde-rekkel együtt innen szólították fegyverbe a lovagi életre vágyó hun származású legénységet. Hunt kellett leverni hunnal, a passaui egyházi vezetők helyeslésével. Géza igencsak szorgalmatoskodott a lázadók leverésében és a pogány szertartások eltörlésében. Több püspökséget akart volna felállítani, de a honfoglaló vezérek utódai e törekvéseinek ellenálltak. Géza álláspontja a nagy nyugati értekezlet dolgában az volt, hogy a 955. és 970. évi nyugati és déli vereség a magyar vezetőséget más belátásra bírta; a belső bajok, viszályok megszüntetése érdekében véget kell vetni a kifelé való hadakozásnak és a keresztény vallást, ha kell, fegyveresen fogják az országban terjeszteni. Eleinte még a Civakodó Henrikkel viselt háborút, de amikor fiát, Vajk-Istvánt még gyermekkorában eljegyezték Gizellával, megengedte az Ostaricki őrgrófság terjeszkedését. 900-ban a bajorok Árpád hadai elől határőreiket visszavonták az Encs folyóig, Avaria és Bajorország határáig. Az Encstől a Bécsi erdőig húzódó terület gyepűelve volt, avar és más határvédőkkel. Árpád rendelkezése szerint itt újabb magyar településeket létesítenek, csak a 24 évet leszolgált határvédő tisztek és kiképzők családjai települhettek ide. A legénységi szállások Bécs avar kurgán síksá-gán kezdődtek. Beszivárgás történt ugyan, ez gyakori összetűzésekre is vezetett, de a bajorok sem élhettek volna nyugodtan ezeken a területeken.

967-ben Bajorország és Karintia hercegségében még Arnulf lánya, Judit uralkodott. Taksony fejede-lemmel ő nem kezdett háborút, de utána jött Civakodó Henrik és nemsokára Taksony is meghalt. 970-ben aztán Henrik már támadni kezdte a gyepüket. Ezért Tonuzaba a Talmács besenyő törzset telepítette a gyepükbe, de már őelőtte Botond is idetelepítette 938-ban a Gyarmat törzshöz csapódott kölpényeket. Ezek szerint a bécsi medencében a Béla törzs, az Encsnél és Göröncnél a Talmácsi besenyők, Ibos és Lóbérc vonalán pedig a kölpények látták el a határőrizetet. 973-ban az Ottóval történt megegyezés értelmében a Talmács és Kölpény határőrséget visszavonták Pöltenig. Pöltenig Rüdiger őrgrófsága, ettől kezdve a Hungár fölé terült el. Ezen a területen a hittérítés már előbb, 970 és 973 között is folyt. Nyugaton örömmel hirdették, hogy a manihista avar egyházat Szent Péter aklába vezették. Fajsz és Boleszláv 973-ban megegyezett abban, hogy Boronáig feladják a gyepűelvét. 974-ben Civakodó Henrik a cseh és a lengyel uralkodóval együtt fellázadt II. Ottó ellen, de II. Ottó meghódoltatta ellenfeleit. 976-977-ben Civakodó Henrik újra harcban állt, de a magyarok nem avatkoztak bele a csatározásokba. Annakidején az avar származású Fekete Arnó salzburgi érsek egyik templomi beszédében azt fejtegette, hogy mind az avar, mind a bajor keresztények egyaránt istennek gyermekei, de még a szőke németeket és a kissé barna avarokat most már se a családon kívül, se azon belül nem lehet többé különválasztani, 4-500 év alatt annyira összekeveredtek. Gézának, mivel az anyja besenyő volt, kelet felől nem kellett támadástól tartania. Olga és utódai nem állottak se az etil-bolgárok mohamedánjai, se a kazár zsidók, se a keresztény németek mellé, hanem Bizánc mellett döntöttek és Vlagyimir egy bizánci császárlányt kért feleségül. Urkund és Kalán, minthogy bolgár feleségük volt, a 973. évi értekezleten a “tíz nyíl” szövetség mellett a nándorok és a karatánok határvédő népét is képviselték. A déli határ békéje érdekében a bolgár szabadságharcot is támogatták azzal, hogy az Encs-Ibos táján állomásozó harcosok felét Vlahiába, a Nándorfehérvár alatti térségbe vezényelték, hamarosan meg is alakult a szövetséges Nagy Bulgária. A Nagy Bulgáriával fennálló kapcsolat hozta magával, hogy Subad Szavárdi első fiát Mihálynak keresztelték és Mihály a bolgár cár családjából nősült. Gézának a belső ellenállás, a Koppány-Ajtony és Gyulák elleni harca miatt Nyugat felé békét kellett keresnie. Vazul és Szár László, Meskó lengyel fejedelmi családból nősült, ezzel a határok észak felől is biztosítva voltak. Már Géza elrendelte a pogány írások és könyvek elégetését, s ezt a bihari dukátusban el is kezdte. Öccse, Mihály egy lovaglás alkalmával 16 éves korban meghalt. Öccsének Esztergom vidékén lévő birtokán várat épített magának. Géza két idősebb fia, Mihály és László még Vajk előtt Buda várában nevelkedtek. Amikor Géza alatt megszűnt a 20 éves fiatalok rendszeres kiképzése, a Budavári beavatott központ figyelmeztette a pusztaszeri vérszerződésre. A közel ezer éves Csörsz vonalán, a Jász-síkság közepén állandó katonai erődnek kell a hun törzsszövetség védelmére állnia. Ennek a legszívósabb rétege a 24 évet szolgáló lovasok voltak. Szolgálatuk leteltével a Csörsz árokrendszer közelében kaptak kis birtokot. Ez aztán apáról fiúra, vagy rimalányra szállt. Az örökösök szintén részt vettek csökkentett idejű kiképzésben. Mint lovasok kerültek a főúri seregekbe. A kiképző településeken nagyon megerőltető volt az élet. Minden egység teljesen önálló volt és ez bizonyos versengést hozott magával. A megerőltető kiképzés, a kalandozás, a bőséges evés-ivás küzdő-képessé tette ugyan a lovasokat, de szervezetük igen hamar elhasználódott, a harcosok átlagos életkora főként a sebesülések, megrokkanások miatt 30 év körül volt. A mérsékeltebb életmódot folytató har-cosok elérték a 45-50 évet is. Az uruki hiten lévők mindig nagyon mérsékletesen táplálkoztak és éltek, ezért volt közöttük 75 éves is. De aki a Budavári beavatott központ által előírt módon élt, el tudta érni még a 85-95 évet is. A Mani-féle bibliások között akadt olyan is, aki a Pepi fáraó étrendjét követve megérte a századik évét. Ezeket aztán a társtalanság vitte el. Az aranyasszonyok feljegyzései szerint ebben az időben még elevenen élt a nyolcas szaporodási követelmény. Családonként 5-6 gyermek meg is maradt, felnőtté lett, közöttük átlagosan 26-46 közötti volt az életkor.

Taksony fejedelemnek is 4 fia és 5 lánya volt, de ezek közül a csak Géza és Mihály maradt életben és 4 lány ment férjhez. A 957. évi járványos időben Taksony is nagyon beteg volt. A táltosok már a Csák és Bereg-Botond ághoz fordultak aggodalmukban, hogy idejében tisztázzák, Taksony után ki legyen a fejedelem. Gelyza első fiának, Vászolynak és ikertestvérének, Vazulnak két keresztelője is volt, mert úgy hitték, a keresztség életben tartja őket. Gelyza és Söpte Szavárdi harmadik fia a kistermetű Zerind volt. Kisnövésű eleven gyermek volt, ezért mindenki Zerindkének nevezte, de csak a beavatott központban hívták a kaszuk vihar-istenének. Taksony Vászoly-Mihály unokáját szerette legjobban. Az uralkodó családokban akkor kezdett ismert lenni a Mihály név. Taksony fejedelem halála (970) után Ibolya fejedelemasszony már csak a három kisunokájának élt. Gelyza 969 medvetorán nősült. Gyula jászvásári nagyfejedelem lányát vette feleségül és 9 hónap múlva megszületett Vajk, aki a keresztségben az István nevet kapta.