Szétbontva 5 részre: 2002. november 28

AZ AVAR KINCSEK VISSZASZERZÉSE 299. Arvisura Gádor beavatott

tanfejedelem rovása

Az 5075. medvetoros évben Füzesgyarmaton tartottak sámánképzést. Levente végezte a táltosok, Báj pedig a kun-úz-besenyő sámánok képzését. Levente ekkor még mély gyászban volt, mert felesége, Ibolya önkéntes máglyahalállal szentelte meg a beavatott-központ átköltöztetését. Levente így is vállalta, hogy a hosszú gyásza alatt a sámánok és táltosok képzésének minden ágazatában 2-2 ifjút képez ki. Ilyen nagy létszámra azért volt szükség, mert az ország keleti és északi részén sokan voltak, akik nem vették fel sem a római, sem a bizánci keresz-ténységet. Különösen arbag-táltosokra volt nagy szükség. A keresztény papok ugyanis azt mondták: Minek kell a betegeket gyógyítani? Ha a jó Isten úgy akarja, a betegek anélkül is meggyógyulnak. Ilyen körülmények között az arbag-sámánokat és táltosokat országszerte nagyon megbecsülték. Gádor beavatott a Van-tó környéki és az ujgur-földi képzésről érkezett. Képzettségére való tekintettel az Élet templomából küldték, ott tanfejedelem volt. Tanításából még a fősámánok és főtáltosok is sokat okultak. Nem csoda: 20 évi képzés állott a háta mögött. Az ősi szóbeli hagyomány alapján azt tanította:

Kaltes asszony égi földjéről óriási termetű, bölcs emberek szálltak le a Földre. Itt a pateszik számba vették Joli-Tórem földjének minden ismeretét, de az égiek a földiekkel házasságot is kötöttek. Az Égi hatalmasságok közötti viszályok folytán azonban a Földön nagy égiháborúk és földrengések keletkeztek. Ezek Joli-Tórem földjét majdnem elpusztították. Az égi eredetűektől származók azonban a Kaltes-asszony földjéről származó ismeretek alapján már előre tudták, hogy nagy jégáradat következik, és az elpusztítja a lakott területek nagy részét. Ezért valamennyien melegebb vidékekre vándoroltak, dél felé. De ez se oldott meg mindent: nemcsak a régi helyükön maradottak, hanem a délebbre vándorlók nagy része is elpusztult. A visszamaradók a melegvízforrásoknál kerestek menedéket, de nagy ínségükben olykor még egymást is megették. A szívósabbak mégis eljutottak Ataiszba. Ott soha nem volt hideg. Itt a Kaltes asszony földjéről származó ismereteik felhasználásával elkezdték a földek művelését és az állatok megszelídítését. A pateszik templom-központú gazdaságokat állítottak fel. Amikor a Kaltes asszony szekerén egy újabb csoport érkezett, a Kékleny hegységben szekerük darabokra tört. Ez a csoport nyolc férfiből és három nőből állott. Ataisz régi lakóinál minden tekintetben sokkal okosabbak voltak és minden tekintetben sok jótanácssal látták el őket.

Eleinte csak egymás között házasodtak, de később Ataisz régi lakóival is kötöttek házasságot. Ezt az új intézményt ők ismertették meg a termékeny sziget lakóival. Elmondta továbbá Gádor beavatott, hogy Arvisura-Anyahita, a legokosabb és legképzettebb égi asszony gyermekszülés következtében lábaira megbénult. De még így is igyekezett hasznukra lenni a földieknek: égi jelekkel agyagtáblákra karcolta az Égiek tudományát és rajzokban képet adott a földi-eknek a Földről is. Az égiektől származó beavatottak később Ataiszban Arvisura-Anyahita írásjeleivel írták meg a hagyományok alapján a csaknem teljesen elpusztult eljegesedett régi birodalmuk történetét. Ezt az írás-tömeget Ataisz elsüllyedése előtt Buda birodalmába menekítették a Nagyvizek mellé. Itt, Nippur beava-tott pateszi csoportok őrizték sokáig, majd az özönvizek idején Szavárd-földjére vitték. A szavárdok pedig lassankint mind lemásolgatták. Amikor Szumír vezér visszatért a bő vizek birodalmába, ott is az Ataisz-beliekhez hasonló kegyhely-gazdaságokat alakítottak. Így keletkezett sok városállam. Ataisz írásjeleit később elhagyták és az agyagtáblás oktatás bevezetése mellett a tanuló fiatalok részére új jeleket állapítottak meg. Ezekkel készített feljegyzések segítségével ellenőrizték kegyhely-gazdálkodásukat, de a Kaltes-asszony földjéről később érkezők segítségével fokozták is égi tudásukat. A 24 hun törzs szövetsége ilyen tudással tartotta fenn régi ismereteit és ápolta ősi kapcsolatait, mindig figyelembe véve a Szavárdiabeli Ataiszi tudást is. Régi Szavárd-vázlatok alapján felkeresték a jégárból újra kiemelkedő ősi lakhelyüket és ott elszórt településeket létesítettek. Így került sor a Meleg-vizek birodalmának felkeresésére is. A 24 hun törzs szövetségének kalandozó sámánjai a vitézekkel együtt itt is megtelepedtek. Ezeket a telephelyeket százévenként meglátogatták. Így került sor Pannon vezér, majd Atilla és később Baján nevéhez fűződő honfoglalásokra és legutóbb a megszakítás nélkül itt élókkel való egyesülés útján a magyar törzsszövetség megalakítására. Ennek idejében Kurtán fejedelem megbetegedett; már csak a Pannon-föld elrendezésére volt ereje. De öccse, Árpád magára vállalta az Encs-Enns folyóig terjedő államszervezést, Kalágé és Lóbérc visszafoglalását. Árpád tehát Kalágén (Klagenfurton) keresztülhaladva (ahol, amint tudjuk, Bős tudunt meggyilkolták), seregével megjelent Berengár király hadainak közelében. Követeket küldött hozzá és visszakövetelte az elrablott avar kincseket. Berengár főurai ez ellen tiltakoztak. Árpád kabar törzsei erre megtámadták és le is győzték Berengár harcosait. Árpád ez után még 899 telén újra riadóztatta a 10 magyar harci egységet és 900-ban 4000 új lovassal újra átvonult Kalágén. Apor pedig a Csörsz-vonal kiképző parancsnoka feleségének, Kendicének a bíztatására riadóztatta a Csörsz-vonalon kiképzett harcosokat és Kurtán fejedelem engedélyével 50000 lovas élén ő is megindult Kalágé felé. Berengár a Brentai csatában súlyos vereséget szenvedett. Azt, hogy ilyen nagy haderő felvonultatására sor kerülhetett, elősegítette az is, hogy 899 nyarán igen bőséges és zavartalan aratás volt. Így aztán a Csörsz-vonalról elindított Apor-sereg helyett két újabb korosztályt vonultathatott be Kurtán fejedelem. A tavaszi munka nagy részét elvégezték Kendice leány-csapatai, az aratás pedig az utánpótlási vonal harcosaira maradt. Az avar kincsek visszaszerzése már azért is nehézségbe ütközött, mert az arany és ezüst tárgyak nagy részéből közben templomi kelyhek és oltári szentségtartók készültek. Berengár királlyal tehát úgy egyeztek meg, hogy évenként 10 véka ezüsttel, vagy beolvasztott aranytömbökkel ad kárpótlást az elrabolt aranykincsekért. Az első, 899. évi 10 véka ezüstpénzt Árpád szétosztotta harcosai között, az újabb, 900. évi hadisarcot pedig Kurtán várába szállíttatta. Ennek azonban voltak már előzményei is. A Pelsőcz-féle Arvisúrákat ugyanis Verecke fejedelem még 880-ban átadta Árpádnak és Árpád már 881-ben megjelent tárkánykiképzésű seregével a Bécsi medencében. Az akkor ott megtalált avar kincse-ket össze is szedte. A nyugati fejedelmek tehát már akkor tudtak róla, hogy az Avariából a Tenisur (Dnyeper) vonalára küldött avar ifjúság egyik életcélja minden elorzott kincs visszakövetelése. Így aztán egyik környékbeli király se avatkozott bele abba, amikor Árpád Bécs környékén igazságot teremtett. Ebben az ügyben Arnulf is támogatta a Berengár elleni csatát. Az Ibbs és a Morva jobb oldali gyepűin összeszedett avar kincseket Boron, a Morva-parti határőr-parancsnok még 899 tavaszán Veszprémbe szállította, Kendice aranyasszony szálláshelyére. Boron, hogy Árpád tárkányfejedelem hadmozdulatait fedezze, csapatait Boronáról az Encs (Enns) és Alsó-Morva vidékére vezényelte. Arnulf az avar kincsek egyik kis hányadát a templomokból 899 őszéig be is szolgáltatta Boronnak. Ezeket Kurtán várában helyezték el. Kurtán fejedelem nyáron a régi római városban épített nyári lakában tartózkodott, télen pedig a Budavár hegyének északi oldalán épített Kurtánvárában. Állandó fejedelmi őrsége is itt állomásozott. Ide közelebb voltak az aranyasszonyok melegvizes forrásai, ahol betegségére keresett gyógyulást. Boron Berény nevű fiával küldte a kincseket Kurtánhoz. Kurtán a vég-gyepük vitéz fiatal harcosát Kurtánvár parancsnokává tette, s elrendelte, hogy a Pelsőcz-féle Arvisura alapján keresse, kutassa az elrablott avar kincsek hollétét. Elrendelte azt is, hogy a baszkorok földjén lévő avar kincseket meg kell hagyni a baszkok tulajdonában, mivel ők beletartoznak a hun törzsszövetségi népek nagy családjába és közöttük is sok uruki keresztény van. A Berengár-féle tíz véka ezüstpénznek szétosztása Árpádot annyira közkedveltté tette, hogy Kurtán fejedelem halála után nemcsak a magyar törzsszövetség, hanem a 24 hun törzs szövetségének őstelepesei is vezető fejedelmükké választották. Berény, aki tudott mindenről, amit a kabar Pelsőcz, illetve Keszt fejedelemasszony rovósámánjai feljegyeztek, elkezdte az avar kincsek összegyűjtésének irányítását. Elkészíttette az Avaria-Curia-féle nyilvántartást, s annak alapján 899-től 970-ig Bajorországban, 900-tól 950-ig Lombardiában, 937-ig Dél-Itáliában, 955-ig Karoling Franciahonában és Svábországban, 936-tól 938-ig Csehországban, 934-től 970-ig Bulgáriában, 900-tól 948-ig pedig Konstantinápolyban került sor visszaszerző kalandozásra. Ez ellen különösen az évről évre visszatérő kártérítés után nem egy érdekelt erősen tiltakozott. Maga Árpád 902-ben Morvaországban végzett összegyűjtő munkát. Amikor emiatt a bajorok összefogtak és hadba indultak Árpád ellen, Árpád a Csörsz kiképző vonal vitézeinek felriasztása után Pozsonynál csúfos vereséget mért rájuk. Utána jött a szászországi hadjárat. A csapatok onnan is nagy mennyiségű avar kinccsel tértek haza. Árpád halálos ágyán megeskette Zsoltot, az ifjú fejedelmet, hogy élete egyik legfontosabb felada-tának fogja tekinteni az avar kincsek elrablása miatt járó évi adók behajtását és az Avar-Curia által megjelölt kincsek visszaszerzését. Remélte, hogy mindezek birtokában, tekintettel hazánk földjének termékenységére is, a nép jóléte legalább száz évre biztosítva lesz. Meghagyta Zsoltnak, hogy ápolja a magyarok és besenyők barátságát. Végül hangsúlyozta, hogy a budavári beavatott központot, minden körülmények között fenn kell tartani, mert az biztosítja hazánk védettségét. Zoltán-Zsolt-Zolta fejedelem minden évben csakugyan ki is küldte az évi adó beszerzésére az Avar-Curia legénységét, illetve a kalandozó ifjúságot az avar kincsek felkutatására és összegyűjtésére. Ha csapatait támadás érte, azok a legtöbb csatában győzedelmeskedtek. Így a szászországi hadjáratokban a 924-933 közötti kilenc évi fegyverszünet után 938-ban is. Győztes harcokat vívtak az alánokkal együtt 934-ben Konstantinápolyban, 934 őszén pedig a besenyőkkel együtt Macedóniában. Itt azonban a besenyők egy része átpártolt Bizánchoz és császári testőrök lettek.

De szenvedtek Zoltán csapatai vereséget is. 913-ban az Inn mellett érte őket vereség és Szászországban is a merseburgi vereség után békét kellet kötniük. I. Ottó császár maga mellé állította Bajorország, a német hercegségek, Csehország és Észak-Lombardia vezetőit és 936-951 között egységesen léptek fel a magyar csapatok ellen Augsburgnál 955-ben meg is verték Zoltán fejedelem seregét. Erre indította útnak a Budavári Beavatott központ a tíz töményt kitevő besenyő segítséget. Nyugat ennek már puszta hírére megborzadt, pedig akkor a besenyők Jula és Kapgán törzse, illetve Jirkó fejedelmi tábora még csak Magyarország keleti határán táborozott. Zoltán minden hatalmat Taksony kiskirályra ruházott. Taksony a 947-955 közötti éveit szentelte az avar kincsek visszaszerzésének. 955-ben, amikor atyját másodszor is agyvérzés érte, átvette a hatalmat. A besenyőkkel sok káliz és böszörmény is érkezett. Izbeg a böszörmények üzbég származású parancsnoka megnyerte Taksony bizalmát és a 24 hun törzs szövetségétől kapott erkölcsi támogatással és többféle segítséggel rendbe hozta az ország pénzügyi helyzetét. Azzal kezdte, hogy megszüntette a nyugati kalandozásokat és azok helyett kereskedelmi kapcsolatokat szervezett. Ezekre a kereskedelmi utakra táltosok is elkísérték a kereskedőket, és ha eközben avar kincsek nyomára bukkantak, erről értesítették az Avar-Curiát.

970-ben a déli kalandozások is vereséggel végződtek Arkadiopolisz mellett, az orosz-bolgár-besenyő szövetkezés miatt. Az orosz Szvatoszláv “kazárölő hőst” ezeknek az eseményeknek a során Kurja besenyő vezér levágatta és koponyájából ivókupát készíttetett.

Taksony halála után 970-ben Gejza lett a nagyfejedelem. Neki most már döntenie kellett afelett, hogy a nyugati, vagy keleti irányzathoz csatlakozunk-e. Kurtánvárában az Avar-Curia megbeszélésén Nyugat mellett döntöttek, bár Gejzát a keleti egyház keresztelte István névre. Géza fejedelem az első időkben a pénzeire is 4 mezopotámiai háromszöget veretett.

Géza fejedelem a 973. évi bölénytor (március) havának 23. napjára elküldte 12 vezető emberét a quedlinburgi értekezletre. Ezen Harold dán, II. Boleszláv cseh és Meskó lengyel uralkodó is megjelent kíséretével. A 12 magyar főembert 24 harkából álló lovas kíséret követte, hogy a tárgyalásokon segítségükre legyen.

A főemberek között ott volt Fajsz ifjúsági fejedelem, Botond-Bereg, Csák főtáltos, Tormás, Dobun varég parancsnok, Koppány, Tomaj, Urkund Kölpény, Tonuzaba besenyő, Pata palóc, Kalán üzbég és Beled karatán parancsnok. Beled fia, Márom a 24 horkából tolmács-tanácsadó csoportot alakított. A 24 horka ugyanis már mind részt vett vagy az egyik, vagy a másik kalandozáson, valamilyen nyelvtudásra már így is szert tettek, de a hadifoglyokból az Avar-Curia részére alakított munkatáborban még jobban elsajátították a foglyok nyelvét. Így aztán mindegyik tárgyaló félhez lehetett megfelelő tolmácsot biztosí-tani.

Minden megjelent uralkodó elismerte Szent Péter utódjául a római pápát és hűbériséget fogadott neki. Úgy döntöttek, hogy valamennyien felveszik a római irányzatú katolikus hitet és Istennek tetsző békességes életet biztosítanak egymásnak is és az uralmuk alatt élő népeknek is.

Mindannyian megfogadták, hogy a lakatlan gyepüket benépesítik. Mi magyarok, az Encstől vissza-vonultunk a bécsi medencéig, megtartva Alsó-Morvát. A megállapodás szerint mindkét oldalon megma-rad az őslakos avar lakosság. A gyepűt Bécs, Borona és Mura síkságán 1-1 lófutamodásnyira állapították meg.

A nyugati hatalmak határaink biztosítását nem kifogásolták, de azt követelték, hogy a Csörsz vonalán szüntessük meg a hadi kiképzést és csak a vármegyék székhelyén legyen fegyveres őrségünk,-amint nyugaton van-a vármegyék avarkori létszámát, 18-at, felemelték 24-re. A régi őrség egyenként 400 fővel csak 7200 fegyveres őrt jelentett volna és ezt a küldöttség kevesellte. A vármegyék számának felemelésével a fegyveres őrök létszáma 10000-re emelkedett. Hittérítési dolgokban a római pápa, Istentől kapott hatalmára hivatkozva, a mainzi érseket nyilvánította illetékesnek.

Meskó fia, Bátor-Boleszló fia és Koppány ez ellen az utóbbi elképzelés ellen erősen tiltakozott. Nálunk másféle előzmények voltak: Fajsz, aki 950 táján lett a határőrség ifjúsági fejedelme, Koppány lemondásától kezdve az uruki egyházat vezette. Az összejövetel végül úgy határozott, hogy a bizton-ságos és békességes élet reményében fokozatosan átveszik a nyugati kereszténységet és abban Istennek tetsző életet fognak élni. A mainzi érsek kijelentette, hogy Pannóniát, mint Avaria volt részét Magyar-ország részére az egyház is örökre biztosítja.

Ilyen előzmények után kezdte el a mainzi érsekség a térítési kísérleteket. 20 év múlva tartották Kurtán várában az Avar-Curiának azt a tárgyalását, amely a 992. évi Veszprémi-Nyitrai Nagyszalához vezetett. Ezen részt vett Gejza-Géza-István nagyfejedelem, Csák táltosfejedelem, Fajsz tárkány-fejedelem, Gyula lovasfejedelem, Vászoly horka, Jirkó-Jákó kunmagyari, Koppány káma-magyari megbízott, Sarolt-Csantavér aranyasszony, Vászoly-Szavárdi uruki főtáltos, Söpte-Szavárdi testvére, Vajk ifjúsági fejedelem és Márom, a Morva-Bécs-Mura vidék határőrparancsnoka. De nem volt ott Piroska ifjúsági aranyasszony, Aba-Sámuel jegyese. Ő akkor Nyitrán végzett sikeres koponya műtétet.

Ajtony beavatott fejedelem tiltakozott a nyugati irányzatú vallás ellen. Szerinte, a beavatottak már előre látják, hogy a nyugatiak meg fogják tiltani a papok nősülését: ez pedig a magyarságnak sok gondot okozna. A megjelent 24 bíró szavazata mindig 12:12 arányban oszlott meg, ezért valamennyien Nyitrára mentek, hogy Piroskát is belevonják a vitába. Itt végül 13:12 arányban amellett döntöttek, hogy a mainzi érsekség irányítása mellett a nyugati kereszténységet fogják felvenni.

Ez ellen Ajtony is Vászoly-Szavárdi is teljes erővel tiltakozott. Szerintük a tervezett térítés lelki kényszer, azt pedig nem fogják tűrni, hogy az eddig lelki szabadságban élő nemzetségek “rabok” legyenek.

A mainzi érsekség azt javasolta, hogy a térítést azok a hun származású keresztények kezdjék el, akik Bruno vezetésével, mint Engadin és Vízvár (Wasserburg) papjai és lovagjai érkeznek ide.

Hont, Pázmány, Vecelin és Héder lovag a királyi udvarban rendezkedett be, a besenyők pedig Encstől visszahúzódtak Sankt Pöltenig.

Géza után fiára, Vajk-Istvánra maradt a feloszlatott Avar-Curia személyzete. Belőlük került ki az udvari kancellária. A 973-as csatlakozásnak a 992-es Nagyszala határozatának következtében hun-aleman és a királyi sereg felszámolta a Koppány-Ajtony vezette ellenállást. Ennek viszonzásául a besenyők István fiát, Imre herceget egy vadkannal széttépették, majd a második kiskirályt, Erős Csák fiát, Zoltánt is megölték a bihari dukátusban.

Vászoly főtáltos, akinek Erős Csák leánya, Korpona volt a felesége, tiltakozott az ellen, hogy István király leánytestvérének a fiát: Orseolo Pétert jelölje utódjául, hiszen az utódlás az Árpád-házi hercegeket illeti. István lovagjai erre Vászolyt megvakították. Fiai: Endre, Béla és Levente Kővárra (Kievbe) menekültek. Átvitték magukkal Kurtánvár beavatott sámánközpontját és az Avar-Curia okmányait, bár ezekről küldtek másolatot Istvánnak is. Levente felesége önkéntes tűzhalállal szentelte meg a sámán-központ áthelyezését.

Ilona hercegnő már 1022-ben értesítette bátyját, hogy Henrik halála után a németek nagy sereggel készülnek Magyarország ellen. István jól kiképzett sereggel várta Konrádot és 1030-ban a németeket a Lajtán túlra vetették vissza, mégpedig területszerzéssel. Gizella házasságával kapcsolatban a magyarok megegyeztek a bajorokkal a határkérdésben, de a németek a megállapodást nem tartották meg. Az egyezményt III. Ottó előtt kötötték Régensburgban Gizella és Avaria érdekében. Ebben a németek örökre lemondtak Pannóniáról.

A németek István halála után is gyakran megsértették a megállapodást, de a magyarok ragaszkodtak az Avar-Curia okmányai között őrzött bizonyítékokhoz. Ezért ültették királynak Péter helyére Aba-Sámuelt, majd Péter újabb kísérlete után Endrét választották meg királynak.

(Endre várát (Szentendrét) I. Endre építtette. 1049-ben ide telepítette az uruki keresztény egyház papjait. Itt helyezte el az uruki egyház szent tanainak gyűjteményét és az Avar-Curia okmányait. Az avar kincsek nyilvántartása még Mátyás király alatt is létezett. A nyilvántartást a szerzetesek Csák Máté parancsára a kurtánvári alagút-rendszerbe falazták be. Mátyás király a feljegyzéseket a Füzes-gyarmatról jött sámánok tanácsára megkerestette, és ez után hajtotta, régi jogon, uralma alá Stájer-országot, a Bécsi medencét, Cseh-és Morvaországot, valamint Sziléziát.)

Meg jegyzés: Gádor tanfejedelem rovását Mátyás király sámánja, Ogurdás lemásolta, majd magával vitte Gyeretyán fejedelemhez. Ez a másolat valahol Magyarka romjai alatt megtalálható.

VIHAR-ISTEN LOVASAI 239. Arvisura

Daróc-Béla, Gerecsák

rovása

Amikor Domonkos-Mihály-Turu, aki Rómában, Bizáncban és Urukban kapta ezt a három nevet, bejárta a 24 hun törzs szövetségének ismert területeit, Uruk város urától egy ottani ménesből való három éves kancát kapott ajándékba, hogy azon térjen haza.

Tulia püspök elmondta Domonkosnak, hogy az uruki püspökség, mely a Megváltó születése után 430 évvel még közismerten gazdag tartomány volt, a gyakori rablások folytán mind ember, mind jószágállományban igen megfogyatkozott. Valamikor csak szamárral szántottak, de egyszer a Hétsas birodalmából egy ménesgazda jött oda és az a lovaival fellendítette a gazdaságokat. Csakhogy a pusztai rabló lovasok lassankint mindent tönkre tettek. Erre a ménesgazda Kurdia felé vette az útját, lovas legényeivel együtt. Ennek a Zalpa nevű lovas vezérnek volt egy gyakran ismételgetett mondása:

“Aki nincs tudatában a múltjának, annak nincs mit várnia a jövőtől. Az a nép, amelyik megtagadja múltját, elveszett.”

Tulia püspöke elmondta még Domonkosnak, hogy a végén talán ő is az ummai úzok példáját fogja követni, és vagy a Van tó környékére, vagy Ujguria hegyeibe vándorol.

Domonkos, amint testben-lélekben elég erősnek érezte magát, a hosszú útra, az ummai úzokkal elindult Magyarország-felé. Amikor Agadi városába értek, Vihar-Istennek nevezett kancája elszabadult és kifutott a pusztaságba. Harmadnap éjszakáján jött vissza az Agadi lóállásba nyakán vérig harapdosva. Turu táltos gondosan mosogatta gyógyfüvek levével paripája nyakát és a sebek egy hét alatt be is gyógyultak.

Ha valami veszedelem közeledett Turu táltos karavánjához, ez a paripa mindig jelezte a bajt. A lovat szertelen vadsága miatt kiscsikó kora óta Viharistennek nevezték. Ez az istenség volt a kaszu törzs istene a Hétsas birodalmában.

Amikor a 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1755) Gandás és Köncsög-nyerte meg az Ordoszi Puszta-szeren a sámán-vetélkedőt, Gandás egy olyan lovat lovagolt, amelyik egy vihar alkalmával, éppen a Viharisten ünnepén született a Góbi-sivatagban. Ezért a lovat ennek az istenségnek a nevéről nevezte el.

Turu paripája is az Úr melletti sivatagi lóállás tövében született. Több elsőszülött kiscsikó közül csak ő maradt meg a ménesben. A Viharisten nevű kancának Hétváros romjai mellett született meg az Agadiba szerzett kis csikaja. Megerősödését Turu táltos megvárta. Közben Hétváros és a hettiták birodalmának történetét és vallási viszontagságait tanulmányozta. A helyszínen lett világos előtte, hogyan lett a kaszu törzs Hétsas birodalmának legbiztosabb támasza.

Mire a kis Viharisten megerősödött, nyugodtan indult haza bizánci szerzetesi ruhában, Géza nagy-fejedelem karavánjával. A hegyvidéki kaszuk akkor még kiváló kardokat és tőröket készítettek. Turu aranyosszéki arannyal fizetett és jól felszerelte karavánját kiváló fegyverekkel. Az ummai úzok még tudtak beszélni a kaszu tőrkészítőkkel. Közülük elég sok fiatal csatlakozott Turu karavánjához, szintén szerzetesi ruhát öltve.

Mire Bizáncba érkeztek, 48 főre emelkedett létszámuk. Hétsastól Bizáncig Turu sámán a bizánci keresztény hitre oktatta kaszu legényeit és mire az Aranyszarv öbölbe érkeztek, készen állottak a megté-résre. (Ebből a csoportból lett később Uzdi-Szent-Péter lakossága.) A bizánci székesegyházban Domon-kos püspök az egész karavánt megkeresztelte bizánci hitre. Kihallgatáson fogadták a császári palotában. Itt ígéretet kapott arra, hogy Hunia-Avaria megtérése után egy pátriárkát neveznek ki Budavárra. Domonkos nem nagyon bízott ebben az ígéretben.

Bizáncból bolgár kísérettel indították útnak Domonkos karavánját. Útközben mindenki dédelgette a kis lovacskát és mire Bödön városánál elérték a Dunát, a Viharisten szép paripává fejlődött. Domonkos innen az Aradi ispánság területén levő birtokára vitte a paripákat és a sivatagban jól megedződött lovak-ból lassanként egy egész ménes lett. A 48 főből álló közösség volt a gondozója. De amikor a másodszori szaporítás idején odakerültek a nyugati hittérítők, a római hit felvétele után az immár hatéves lovakkal elmentek Székely-Szent-Demeterre. Onnan egy év múlva Gelyza fejedelem döntése alapján Uzdi-Szent-Péterre vezényelték az umma úzokat. Itt épp ekkor szentelték fel a római katolikus templomot. Ezzel indult meg Erdőelvén a nyugati keresztény települések sorozata, addig csak bizánci hittérítők járták Erdőelvét.

A törzsménes Domonkosnak Arad-ispánsági birtokán maradt. Az úzokat és kaszukat a hidegebb időt jobban bíró kabar és ordoszi lovakkal látták el.

Amikor Domonkos-Mihály-Turu, Géza nagyfejedelem halála után az ifjú Vajk parancsára Bizáncon keresztül Rómába ment, Bizáncban nem talált kellő meghallgatásra. Ezért Domonkos Ottó tanácsára nyugati királyi koronát kért az István névre megkeresztelt Vajk fejedelem számára. Ezt a ravennai zsinat határozata értelmében meg is kapta, Domonkost pedig Magyarország első érsekévé szentelték.

Domonkos érsek az ifjú Sebestyénnel megszervezte a 6 püspökségből álló esztergomi érsekséget. Az aradi birtokán nevelt sivatagi ménesnek a felét Bábolnára hozta. Ebből a ménesből aztán megaján-dékozgatta a fejedelmi ifjakat. A ménes később királyi tulajdonban fejlődött tovább. Tizenötödik szüle-tésnapján Endre is választhatott egy csikót István király ajándéka képpen. Endre a kis Viharistent választotta, öccsei Béla és Levente pedig a Marast, illetve Adanát.