Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek
Yüklə 2,77 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 6.1.2. Képességfejlesztés
- 6.1.4. Sporttehetség értelmezése
- 3. fejezet - Sportjogi alapismeretek – Woth Péter
- 3. Jogrendszer, jogforrás
- 4. A hatalommegosztás és a jogállamiság
- 4.4. A köztársasági elnök
- 4.5. Az alkotmánybíróság
- 4.6. A helyi önkormányzatok
- 6. Jogszabályok
- Törvényi tényállás
| 6.1.1. A sportteljesítmény feltételei
1.1. A gyermek- és ifjúkort jellemző fejlődéstani, biológiai, élettani, valamint pszichológiai ismeretek. 1.2. A fejleszthetőség fogalma, fejlesztési módszerek, az endogén és exogén meghatározottság értelmezése. 1.3. Az egyénfejlődés szakaszai, az „érzékeny szakasz” értelmezése sportági és testi-lelki tulajdonságokat érintő bontásban, csoportosításban. 1.4. A sportteljesítmény fogalma, a sportteljesítmény összetevői, azok kölcsönhatásai. 6.1.2. Képességfejlesztés 2.1. Testi képesség és mozgáskészség fogalma, képesség-, készségfejlesztés életkori sajátosságok. 2.2. Erőfejlesztés: életkori és sportágcsoport bontásban.
2.3. Az edzhetőség, a mozgástanulás érzékeny szakaszai képesség és sportági bontásban, gyakorlati példákkal. 2.4. Koordinációs képesség az életkori bontásban, gyorsaság és pontosság kölcsönhatása, komplex gyorsasági képesség, reagálás képesség. 2.5. A képességfejlesztés és készségfejlesztés kölcsönhatása. 6.1.3. Edzéselvek 3.1. Edzéselvek a sportedzésben. 3.2. Nevelési átfogó elvek a gyermek- és ifjúsági sportolók felkészítésében:
6.1.4. Sporttehetség értelmezése 4.1. Tehetség, sporttehetség fogalma, értelmezése, genetikai és környezeti feltételek, általános és sajátos adottságok, sportalkalmasság értelmezése. 4.2. Korai tehetségjegyek, prognózislehetőségek. 4.3. Diagnosztikai és becslési módszerek az alkalmasság megítélésében, a tehetségkutatásban. 6.1.5. Edzéstervezés 5.1. A sportpályafutás tervezése, távlati tervezés, képzési–edzési szakaszok (időszakok), a periodizáció elméleti alapjai, a mezo- és mikrociklusok értelmezése. 5.2. Általános, alapozó képzés tartalmai. 5.3. Sportági edzéstervminták gyermekeknek, ifjúságiaknak. 6.1.6. Sportversenyzés 6.1. Verseny, sportverseny fogalma, értelmezése, edzés–versenyzés kölcsönhatása, gyermekversenyek sajátosságai. 6.2. Verseny funkciója a hosszú távú sportfelkészülésben, edzésrendszer és versenyrendszer belső kapcsolatai. 6.3. A verseny funkciói az utánpótlás-nevelésben, -képzésben. 6.4. Versenyzés kezdetét, versenygyakoriságot meghatározó tényezők a különböző sportágakban. Befolyásoló tényezők:
6.5. Versenyre készülés és segítségadás eljárásai, módszerei:
6.6. Versenytervezés szintjei, követelményei:
A tantárgyvázlatban szereplő fejezetek közül néhányat az I–IV. fejezetben részletesen is tárgyalok. A témák kiválasztásában az időszerűséget és a szakterület behatóbb megismertetését tartottam szem előtt. Irodalom Bolla, I.–Geffert, É.–Halász, L.–Harsányi, I.–Ranschburg, J.–Sugárné, Kádár Ibolya: Az iskolai tehetséggondozás helyzete és lehetőségei Magyarországon, MTA Pszichológiai Intézet, 1986., kézirat Demeter, A. (1981): Sport in Wachstums- und Entwicklungsalter Leipzig, Barth. Farmosi, I. (1999): Mozgásfejlődés, Dialog Campus, Budapest–Pécs Harsányi László: Edzéstudomány I. Dialog Campus, Budapest–Pécs, 2000. Hirtz, P. és munkatársai: Sportmotorik-Grundlagen, Anwendungen und Grenzgebiete. Kassel: Gesamthochschul-Bibliothek, 1994. Koinzer, K.: Wachstum, Entwicklung und Körperliche Leistungsfühigkeit im Kindersalter. In: Badtge, G. Sportmendizinische Grundlagen der Körperziehung und des sportlichen Trainsings – Leiplzig, Bart Martin, D. és munkatársai: Handbuch Kinder- und Jugendtrainig, Verlag Hoffmann, Schorndorf, 1999. Nádori, L .: Sportelmélet és módszertan, PTE. 2001. 243 pp. Nádori, L.: Edzés, versenyzés címszavakban, Dialog Campus, Budapest–Pécs, 2005. Nádori László: Az utánpótláskornak felkészítésének időszerű kérdései, Budapest, OTSH. 1985. Nádori, L.: Interaction of Sports Training and Education, in Sport and Education XXIst Congress of GAISF, Colorado, 1988. Noth, I. (1994): Entwicklung neuerophisiologischen Parameter der Motorik, Schorndorf, Hoffman V. Röthig, P.: Sportwissenschaftiches Lexikon, Verlag Hoffmann, Schondorf, 1992. Roux, W. (1895): Der Kampf der Teile im Organismus (1981) In: Gesammelte Abhandlungen über Entwicklungsmechanik der Organismen Singer, R. (1994): Biogenetiche Einflüsse auf die motorische Entwicklung In: I. Baur, K. Bös und R. Singer (Horsg.) Motorische Entwicklung, Schorndorf. Hoffman V. Schubert, F.: Psychologie zwischen Start und Ziel, Sportverlag, Berlin, 1981. Stoljarov, V.: Human content of competition in Sport, Culture and Society, AWF. 2005. Scammon, R. E. (1930): The mesurment of the body inchildhoud. In: J. A. Harris, C. Jackson, D. G. Patterson und R. E. Scammon, The mesurement of man, Mineapolis Weineck, J. (1986): In: Sportbiologie, Erlangen.
1. Bevezetés A jegyzet fő célja a majdani sportszakemberek bevezetése a jog világába. Nem összpontosít az egyes jogterületekhez kapcsolódó részletszabályok bemutatására, hanem átfogó ismeretek átadására törekszik, melyek lehetővé teszik a jog rendkívül bonyolult és szerteágazó rendszerének megértését. Az olvasónak lehetősége nyílik megismerni a jog és jogrendszer legfontosabb összefüggéseit, a sport és a különböző jogágak kapcsolatát, sporttevékenységhez kapcsolódó jogszabályi hátteret. Így képessé válnak arra, hogy a sporttal kapcsolatos alapvető jogi kérdésekről véleményt formáljanak. Az emberek és a társadalmi élet egyéb szereplői tevékenységük során különböző kapcsolatba kerülnek egymással. Ezeket a kapcsolatokat magatartásszabályok, normák irányítják biztosítva a társadalom rendezettségét, biztonságát, kiszámíthatóságát. A társadalom fejődése folyamán több normarendszer is kifejlődött (szokás, vallás, erkölcs stb.) Az állam kialakulásával azonban szükségessé váltak az egész államra kiterjedő egységes szabályok. Ez a szabályrendszer lett a jog, amit állami szervek hoznak létre, szigorúan meghatározott eljárás keretében és meghatározott formában. A jog mögött mindig ott áll az állam és a szabályok be nem tartása esetén meghatározott szervei közreműködésével szankciókat alkalmaz. A társadalmi viszonyok változásával együtt a jog is változik, fejlődik. Ezek a változások azonban nem spontán folyamatok, hanem meghatározott állami szervek tudatos tevékenységének az eredményei. A világon több száz ország létezik, melyekben a különböző történelmi-, társadalmi-, gazdasági fejlődés eredményeképpen igen sokféle jogrendszer jött létre. Egy állam jogrendszere nagymértékben függ az adott állam jellegétől. Ezeket a jogrendszereket meghatározott ismeretek alapján jogcsaládokba sorolhatjuk. René David felosztása alapján az alábbi jogcsaládokat különböztethetjük meg:
3. Jogrendszer, jogforrás A jogrendszer egy adott állam meghatározott pillanatban létező hatályos jogszabályait jelenti. Ez szűkebb értelemben tartalmazza a jogszabályok rendezett összességét, meghatározott elvek szerinti tagozódását, tágabb értelemben pedig valamely ország jogi megoldásait, a jogszabályokat, a jogintézményeket, jogi döntések rendjét, vagyis az adott konkrét érvényes joganyagot. A jogalkotó folyamatban keletkeznek a jogforrások. A jogforrás kifejezést két értelemben is használhatjuk. Először – mint belső jogforrás – a jog megalkotóját, létrehozóját, tehát a jogalkotásra feljogosított állami szervet érthetjük rajta. Másik értelmében – mint külső jogforrás – a jog megjelenési formáját, magát a jogszabályt jelenti, amelyben a jogalkotói akarat megtestesül. A Magyar Köztársaságban a jogalkotó szervek az alábbi jogszabályokat alkotják:
Ez a jogforrások hierarchiája, ami az állami szervek által létrehozott jogforrások alá-fölérendeltségi viszonyát jelenti az állam jogforrási rendszerében. A hierarchikus rendszer azt jelenti, hogy az alacsonyabb szintű jogforrás, nem ellenkezhet a magasabb szintű jogforrással, így végső soron nem lehet olyan jogszabály, amely ellentétes az alkotmánnyal. Az azonos szinten lévő jogszabályok körében fennálló összeütközés esetén az ugyanazon tárgykörben a később keletkezett jogforrás lerontja a korábbit. Az ugyanazon szinten, ugyanazon tárgykörre vonatkozóan elhelyezkedő jogforrások közül pedig, ha van egy általános és egy speciális, akkor mindig a speciálisat kell alkalmazni. 4. A hatalommegosztás és a jogállamiság A korszerű demokratikus államokban az állam intézményrendszere a hatalommegosztás elvére épül, ami egyebek mellett azzal a következményekkel jár, hogy egyes állami szervek közötti kapcsolatot nem lehet puszta hierarchizáltsággal jellemezni. Ennél bonyolultabb, differenciáltabb, jogilag szabályozott viszony van köztük, ami azonban a legkevésbé sem jellemezhető alá-fölérendeltséggel. A jogforrási rendszer szerkezetét tehát alapvetően az határozza meg, hogy a kibocsátók hogy helyezkednek el a hatalommegosztás intézményi rendszerében. A hatalommegosztás azért fontos, hogy ne legyen olyan személy, vagy csoport, aki, vagy amely önkényesen befolyásolhatja a társadalmat. Ezt az elvet hazánk 2012 január elsején életbe lépő alkotmánya külön is nevesíti. (A klasszikus három államhatalmi ágon (törvényhozó, végrehajtó, igazságszolgáltató) túl ma már számolnunk kell olyan „kvázi” hatalmi ágakkal (köztársasági elnök, alkotmánybíróság, önkormányzatok), melyek képesek a hatalom ellenőrzésére, a hatalmi ágak közti egyensúly megteremtésére. 4.1. Az Országgyűlés Magyarországon a törvényhozói népképviseletet az Országgyűlés látja el. Az Országgyűlés a legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerv. Az Országgyűlés 386 tagból áll.(létszáma a 2014-es parlamenti választások után várhatóan 200 főre csökken) A képviselők – akik tevékenységüket a köz érdekében végzik –, egyéni választó kerületekből, területi listákról, országos listákról kerülhetnek a parlamentbe, mandátumuk 4 évre szól. A képviselői tevékenység általában összeférhetetlen a más hatalmi ágak működésével kapcsolatos, valamint az állami és önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságok vezetői munkaköreivel. A képviselői munka zavartalanságát és a képviselők védelmét a mentelmi jog két összetevője a „mentesség” és a „sérthetetlenség” biztosítja. A képviselők tevékenységük összehangolására képviselőcsoportot, frakciót hoznak létre Az Országgyűlés fő feladatai:
Az Országgyűlés tisztségviselői az Elnök, alelnökök (jelenleg 5 fő), jegyzők (10 fő). A „Tisztelt Ház” munkáját két rendes ülésszakon, általában nyilvános üléseken illetve bizottságokban végzi. A döntések meghozatalának, elfogadásának több szintje létezik. (jelenlévők több mint fele, jelenlévők 2/3-a, megválasztott képviselők több mint fele, megválasztott képviselők 2/3-a). Az Országgyűlés munkájáról bővebben: http://www.parlament.hu/ 4.2. A kormány A végrehajtó hatalmat a Kormány gyakorolja, amelynek tagjai a miniszterelnök és a miniszterek. A miniszterelnök személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot. A miniszterelnököt az Országgyűlés választja, az összes parlamenti képviselő több mint felének szavazatával, a Kormány programjának elfogadásával egy időben. Ezt követi a miniszterek kinevezése. A Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg, megbízatása az új Országgyűlés megalakulásáig szól – erősen kötődve a miniszterelnök személyéhez. A kormány „leváltására” a konstruktív bizalmatlanság intézménye nyújt lehetőséget. A Kormány fő feladatai:
A Kormány munkáját a miniszterelnök fogja össze és irányítja, vezeti a Kormány üléseit, gondoskodik a Kormány rendeleteinek és határozatainak végrehajtásáról. A miniszterek vezetik az államigazgatás feladatkörükbe tartozó területét, és irányítják az alájuk rendelt szerveket. A tárca nélküli miniszterek ellátják a Kormány által meghatározott feladataikat. A Kormány munkájáról bővebben: http://www.kim.gov.hu/kormany 4.3. A bíróságok Az igazságszolgáltatás a bíróságok feladata. A bírói tevékenységnek két területe van, a büntető bíráskodás – mellyel az állami büntető hatalom valósul meg –, és a polgári igazságszolgáltatás. Szervezete négyszintű: általános hatáskörű helyi bíróságok, megyei bíróságok, Ítélőtáblák, Legfelsőbb Bíróság (2011. január 1. után Kúria). A bíróságok tevékenységüket az igazságszolgáltatás alapelveinek (egyenlőség elve, pártatlanság elve, függetlenség elve, ártatlanság vélelme, védelemhez való jog, anyanyelv használatának elve, nyilvánosság elve, képviselethez való jog, jogorvoslathoz való jog, társas bíráskodás elve,) figyelembe vételével végzik A bíróságok tevékenységéről bővebben: http://www.birosag.hu/Engine.aspx 4.4. A köztársasági elnök „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Alk. 29. § (1) A köztársasági elnököt az Országgyűlés választja, öt évre, szükség esetén több fordulóban. A köztársasági elnök egyszer újra választható. A „tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással.” Alk. 30. § (1) A köztársasági elnök a Kormány és az Országgyűlés között helyezkedik el. Az Országgyűlés és az államfő közötti kapcsolatot a kölcsönös függőség jellemzi. Az államfő egyik legfontosabb feladata a törvények kihirdetése, de ha a kihirdetésre megküldött törvény valamelyik rendelkezésével nem ért egyet, visszaküldheti az Országgyűlésnek. Amennyiben a törvény valamely rendelkezését alkotmányellenesnek tartja, jogosult az aláírás előtt az Alkotmánybíróságnak véleményezésre megküldeni. Az államfő és a kormány közötti kapcsolatban megtalálhatók a hatalommegosztást szolgáló megoldások. (Legtöbb hatáskörében, a kormány tagjának az ellenjegyzése szükséges. Számos kinevezést, előléptetést hatáskörébe tartozik, de szükséges az illetékes miniszter ellenjegyzése is stb.) A köztársasági elnök munkájáról bővebben: http://www.keh.hu/ 4.5. Az alkotmánybíróság Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés választja. Az Alkotmánybíróság tagja olyan ember lehet, aki büntetlen előéletű, elmúlt 45 éves és legalább 20 év jogi szakmai gyakorlattal rendelkezik. A megbízatásuk 9 évre szól, egyszer újraválaszthatók. Az alkotmánybírák függetlenek, velük szemben erős összeférhetetlenségi szabályok állnak fenn. Feladataik: törvényjavaslat előzetes vizsgálata, jogszabály utólagos vizsgálata, jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata, alkotmányjogi panasz elbírálása, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése, hatásköri összeütközés megszüntetése, az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése, eljárás mindazokban az ügyekben, melyeket törvény a hatáskörébe utal. Az alkotmánybíróság tevékenységéről bővebben: http://www.mkab.hu/ 4.6. A helyi önkormányzatok A helyi önkormányzatok a hatalomgyakorlás szervei, a központi állami hatalom korlátjaként, ellenpólusaként is megjelenhetnek. Az önkormányzás joga alkotmányos alapjog, amely azt jelenti, hogy az adott szervezet a törvény keretei közt saját maga határozza meg működésének alapnormáit. A helyi önkormányzatok abban különböznek a többi önkormányzattal rendelkező szervezettől, hogy területi alapon szerveződnek. Két formájuk van a települési és a megyei önkormányzat. A települési önkormányzatok feladatai egyrészt kötelezően, másrészt önként vállaltak. Kötelezően vállalt feladat az például, hogy biztosítsák az alapfokú oktatást, az egészségügyi és szociális alapellátást, a közvilágítást, fenntartsák a helyi közutakat, köztemetőt, biztosítsák a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Az önként vállalt feladatok nem veszélyeztethetik a kötelezően előírt teendők ellátását, és nem vehetik át más szerv kizárólagos feladatkörét. Az önkormányzati feladatok és hatáskörök címzettje a képviselőtestület, ami a képviselőkből és a polgármesterből – aki összehívja és vezeti a testület üléseit – áll. A települési képviselőket és a polgármestert 4 évre választják. Az önkormányzati döntések végrehajtását, a működéssel kapcsolatos adminisztrációt illetve a jogszabályok által előírt államigazgatási feladatokat a jegyző által vezetett Polgármesteri Hivatal látja el. A megyei (fővárosi) önkormányzatok feladatai szintén kötelezően- és önállóan vállaltak lehetnek. Kötelezően olyan feladatokat látnak el, melyekre a települési önkormányzatok nem képesek, vagy nem kötelezhetőek. A települési önkormányzatokról bővebben: http://www.toosz.hu A megyei önkormányzatokról bővebben: http://www.moosz.hu/ 5. Jogágak A jogrendszeren belül az azonos, vagy nagymértékben hasonló társadalmi viszonyokat azonos módszerrel szabályozó jogszabályokat különböző csoportokba oszthatjuk. Ezeket a csoportokat jogágaknak nevezzük. Az azonos jogágba tartozó normák, a szabályozás tárgyát és módját tekintve egységet képeznek. Attól függően, hogy az adott társadalmi viszony milyen jellegű, különbözni fog a szabályozás módja valamint a szabályok megszegésének jogkövetkezménye is. A jogrendszer alapvetően közjogra és magánjogra tagozódik. A közjog a politikai intézményrendszert működteti, valamint, a közjogi testületek egymáshoz, illetve a polgárokhoz való viszonyát szabályozza. A felek alá-fölérendeltségén nyugszik. Legfontosabb területei, az alkotmányjog, büntetőjog, közigazgatási jog, pénzügyi jog, nemzetközi jog, stb. A magánjog alapvetően a vagyoni és gazdasági viszonyokat szabályozza. Olyan normák összessége, amelyek célja az egyes személyek magánérdekének biztosítása. A felek egyenjogúságán és mellérendeltségén alapszik. Legfontosabb területei a polgári jog, családjog, munkajog, szellemi oktatások joga, társasági jog stb. Alapvető elhatároló ismérv, hogy a közjoghoz tartozó jogágaknál a jogviszony egyik alanya mindig az állam (illetve valamely szerve). 6. Jogszabályok A jogágakon belül több jogszabály található, mely az adott területet, vagy viszonyt szabályozza. Az alkotmány a legmagasabb szintű jogszabály, mégpedig olyan alaptörvény, amelyből minden más jogalkotó szerv hatásköre származik. Az alkotmányban az állam saját magát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapjogokat, illetve a részvételt a hatalom gyakorlásában. Az Országgyűlés alkotja meg, és a megalkotásához és megváltoztatásához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A törvény az országgyűlés által kibocsátott aktus. A jogalkotásról szóló törvény határozza meg azokat a tárgyköröket, melyeket kizárólag törvénnyel lehet szabályozni. Az alapjogok szabályozása általában – kifejezett alkotmányi rendelkezés következtében – kétharmados többséget igényel. A kormányrendelet törvényi felhatalmazás alapján, általában valamely törvény végrehajtására, vagy a kormány feladatkörében kerül kiadásra. A miniszterelnök által kibocsátott és a miniszteri rendelet, amellyel a miniszterelnök illetve a miniszter feladat- és hatáskörébe tartozó kérdéseket szabályozhatja. Mindkettő kiadható törvény vagy kormányrendelet végrehajtására, törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján. Az önkormányzati rendelet, amit az egyes helyhatóságok saját illetékességi területükön, törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján, annak végrehajtására, valamint magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére hozhatnak létre. A jogszabályok konkrét jogi normákból állnak, melyek meghatározzák az adott kérdésre vonatkozó konkrét rendelkezéseket, utasításokat, parancsokat. A jogi normáknak általában három részük van, melyek legtöbbször egy szabályban találhatóak. (Van azonban példa arra is, hogy a különböző részek, más jogszabályba kerülnek, sőt egyes részek akár hiányozhatnak is.) A jogi norma szerkezeti elemei:
Csak olyan jogszabályokat lehet alkalmazni, melyek érvényesek, illetve hatályosak. Az érvényes norma követése kötelező a jogalanyok számára. Egy jogszabály akkor lesz érvényes, ha a megalkotására feljogosított szervtől származik, az előírt módon jött létre, nem ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, és mindenki számára megismerhető, tehát megfelelő módon ki lett hirdetve. Az érvényes normáknál már vizsgálhatjuk azok hatályát is, vagyis, hogy mely földrajzi térségben (területi hatály), mely jogalanyokra (személyi hatály), milyen társadalmi viszonyra (tárgyi hatály), mely időszakban (időbeli hatály) alkalmazható, alkalmazandó az adott szabály.
Yüklə 2,77 Mb. Dostları ilə paylaş:
|