C. Sallustius Crispus összes művei

29

tettén: kezdett rettegni a római néptől, s hogy haragját elkerülje, másban nem is reményked-

hetett, mint a nemesség kapzsiságában s a maga pénzében. Így néhány nap múlva arannyal-

ezüsttel megrakott követeket küldött Rómába, s meghagyta nekik, hogy előbb a régi barátokat

halmozzák  el  ajándékokkal,  majd  újakat  szerezzenek,  egyszóval  semmit  el  ne  mulasszanak

megvesztegetéssel  megvásárolni.  Mikor  a  követek  Rómába  érkeztek,  és  a  király  parancsa

szerint a vendégbarátaiknak és másoknak, akik az idő tájt a senatus  legtekintélyesebb  tagjai

voltak,  mérhetetlen  ajándékokat  küldözgettek,  akkora  változás  állt  be,  hogy  a  nemesség  az

addig szenvedélyesen gyűlölt Jugurthát kegyeibe és védelmébe fogadta. Egy részük a jutalom

fejében,  más  részük  a  jutalom  reményében  környékezte  meg  a  senatus  tagjait,  s  azon  fára-

dozott, hogy ne hozzanak súlyosabb határozatot Jugurtha ellen. Így hát mikor a követek már

eléggé biztosak voltak a dolgukban, kijelölték a napot, amelyen mindkét felet meghallgatja a

senatus. Adherbal állítólag a következő beszédet tartotta.

14. „Atyák és összeírtak! Apám, Micipsa, halálos ágyán meghagyta nekem, hogy a numidiai

királyságban csupán helytartónak tartsam magam, mert a jogos hatalom fölötte titeket illet, s

hogy a római népnek háborúban-békében igyekezzem hasznára lenni, amint csak lehet; benne-

teket rokonaimnak, véreimnek tekintselek; s ha így cselekszem, barátságotok lesz hadseregem,

gazdagságom, királyságom oltalma. Én apám parancsa szerint cselekedtem. Jugurtha pedig, a

legmegátalkodottabb ember, akit a föld a hátán hordott, semmibe véve hatalmatokat, engem,

egy Masinissa unokáját, a római népnek már törzsökös szövetségesét és barátját, kiűzött or-

szágomból és minden birtokomból.

Ha már ekkora nyomorúságba jutottam, jobban szeretném, atyák és összeírtak, a magam s nem

az őseim szolgálataiért kérni a segítségeteket, s még jobban, ha nekem tartozna a római nép

olyan jótéteménnyel, amelyre nem  volnék rászorulva, s majd később, ha szükségem  lesz  rá,

mint tartozást hajthassam be. De minthogy a becsületesség önmagában nem nyújt védelmet, s

nem rajtam állt, milyen ember válik Jugurthából, hozzátok menekültem, atyák és összeírtak, s

ezzel - ami a legfőbb nyomorúságom - előbb kényszerülök terhetekre, mint hasznotokra lenni.

Más királyokat akkor fogadtatok  barátságotokba,  ha  háborút  vesztettek,  vagy  válságos  hely-

zetükben folyamodtak szövetségetekért; a mi családunk a karthagói háborúban alapozta meg

barátságát a római néppel, amikor inkább hűségetekre, mint szerencsétekre számíthattunk. Ne

engedjétek, atyák és összeírtak, hogy én, e család sarja, Masinissa unokája, hiába esdjek segít-

ségetekért. Ha kérésemre nem volna egyéb okom, csak sanyarú sorsom - hogy én, a nemrég

származásomnál, hírnevemnél, vagyonomnál fogva hatalmas király, most a nyomorúságoktól

eléktelenítve gyámoltalanul várom mások segítségét -, még akkor is azt kívánná a római nép

méltósága, hogy a jogtalanságot megakadályozza, s ne tűrje, hogy bárki is gaz úton gyarapítsa

a maga birodalmát. Csakhogy engem  arról a földről kergettek el, amelyet őseimnek a római

nép juttatott, ahonnan apám és nagyapám véletek együtt Syphaxot és a karthagóiakat elűzte. A

ti adományotoktól fosztottak meg, atyák és összeírtak, az engem sújtó jogtiprással benneteket

vettek  semmibe.  Én  nyomorult!  Ide  vezetett,  Micipsa  apám,  a  jóságod:  akit  gyermekeiddel

egyenlővé,  s  uralmad  osztályosává  tettél,  éppen  az  irtja  ki  törzsödet?  Hát  soha  nem  lesz

nyugta családunknak? Örökké vérben-vasban-bujdosásban kell élnie? Míg Karthagó fennállt,

méltán tűrtünk el minden kegyetlenséget: az ellenség oldalunkban, ti, barátaink, a távolban -

minden reményünket a fegyverekbe vetettük. Miután ez a pestis kipusztult Afrikából, boldo-

gan éltünk békességben, hiszen nem volt más ellenségünk, csak aki ellen ti küldtetek. És most

egyszerre  Jugurtha,  tűrhetetlen  vakmerőségében,  gonoszságában  és  önteltségében  megölte

öcsémet, rokonát, és előbb az ő országrésze lett prédája gazságának, majd, miután engem nem

tudott  ugyanúgy  kelepcébe  csalni,  bár  a  ti  fennhatóságotok  alatt  semmiféle  erőszaktól  vagy

háborútól nem tartottam, miként  látjátok, kiűzött  hazámból  és  otthonomból,  kifosztott,  nyo-

morúságba  taszított,  úgyhogy  most  mindenütt  nagyobb  biztonságban  vagyok,  mint  a  saját

---

30

országomban. Mindig azt hittem, atyák és összeírtak, miként atyámtól is hallottam, hogy aki

serényen  ápolja  veletek  a  barátságot,  nehéz  munkára  vállalkozik  ugyan,  de  senki  sincs  nála

nagyobb biztonságban. Családunk megtette, ami rajta múlt: minden háborúban mellétek állt;

hogy a békében biztonságban legyünk, ez a ti kezetekben van, atyák és összeírtak. Atyánk két

fiút  hagyott  hátra,  s  úgy  vélte,  hogy  Jugurthát  jótéteményével  kapcsolja  hozzánk  harmadik-

ként. A három közül az egyiket meggyilkolták, a másiknak szentségtelen kezéből alig tudtam

kimenekülni. Mit tegyek? Hova forduljak legelőször szerencsétlenségemben? Nemzetségem-

nek minden gyámola elpusztult. Atyám a természet kényszerű parancsának engedett. Öcsém

életét rokon oltotta ki gazul, az akinek a legkevésbé lett volna szabad: rokonaimat, barátaimat,

hozzátartozóimat  ilyen  vagy  olyan  csapás  semmisítette  meg.  Jugurtha  fogságába  estek,  egy

részüket keresztre feszítették, másokat a vadállatok elé dobtak, az a néhány, aki életben ma-

radt, sötét börtönökben, gyászban, kesergésben tengeti halálnál is rosszabb életét. Ha megvol-

na  is  épségben,  amit  elvesztettem,  vagy  mellettem  állna  még,  aki  ellenem  fordult,  akkor  is

hozzátok könyörögnék, atyák és összeírtak, ha váratlan csapás érne: hatalmatok nagyságához

úgy  illik,  hogy  jogos  tettel  és  jogsértéssel  egyaránt  ti  törődjetek.  Most  azonban,  száműzve

hazámból  és  otthonomból,  egymagamban,  rangom  minden  jelétől  megfosztva,  hova  fussak,

kikhez  esdekeljek?  Népekhez  vagy  királyokhoz,  akiket  a  veletek  kötött  barátság  családom

ellenségévé tett? Hova is mehetnék, ahol nincs számos emléke annak, hogy őseim ellenség-

ként  jártak  ott?  Ugyan  ki  szánhat  meg  engem,  ha  egykor  a  ti  ellenségetek  volt?  Elvégre

Masinissa bennünket úgy oktatott, atyák és összeírtak, hogy egyedül a római néphez legyünk

hívek, ne kössünk új szövetségeket, új szerződéseket, elég erős védelmet nyújt majd a ti ba-

rátságotok; ha birodalmatok sorsa rosszra fordulna, veletek együtt kell buknunk. Érdemeitek s

az  istenek  jóvoltából  hatalmasok,  tehetősek  vagytok,  minden  dolgotok  jól  üt  ki,  s  kedvetek

szerint történik; annál könnyebben orvosolhatjátok szövetségeseitek sérelmeit.

Csak attól tartok, hogy egyeseket a Jugurthával kötött személyes barátság, melynek igazi ter-

mészetét  még  nem  ismerhették  ki,  tévútra  vezet.  Hallom,  ezek  minden  erejüket  latba  vetve

sorra járnak benneteket és azért zaklatnak, hogy ne hozzatok döntést olyan ember ellen, aki

nincs jelen és nem lehet meghallgatni; én valótlant beszélek, és csak megjátszom a menekü-

lést,  pedig  ott  maradhattam  volna  országomban.  Bárcsak  az  játszaná  meg  ugyanezt,  akinek

szentségtelen gaztette e nyomorúságba döntött! Bárcsak felébredne bennetek vagy a halhatat-

lan istenekben az emberiségért érzett gond, hogy ki most bűnével kevélykedik és dicsekszik,

bútól-bajtól marcangolva, súlyosan megbűnhődjék az atyánk iránti kegyelet semmibevevésé-

ért,  öcsém  meggyilkolásáért,  az  én  nyomorúságomért.  Drága  jó  öcsém,  ámbár  bimbójában

törték le életedet, s épp az, akinek a legkevésbé lett volna szabad, mégis azt hiszem, inkább

örvendeni kell, semmint bánkódni sorsodon. Hiszen nem országodtól fosztottak meg, hanem

életeddel együtt a bujdosástól, a száműzetéstől, a szegénységtől s mindattól a bajtól, ami engem

sújt. Én pedig, boldogtalan, mekkora szakadékba zuhantam atyám trónjáról! Az emberi sors

forgandóságának színjátékát mutatom be. Nem tudom, mit csináljak: a te sérelmedet bosszul-

jam-e meg, mikor magam is segítségre szorulok, vagy országommal törődjem, mikor életem-

halálom  is  mások  hatalmán  múlik?  Legalább  tisztes  véget  vetne  balsorsomnak  a  halál,  s  ne

látnának  gyalázatban  élni,  ha  belefáradva  bajaimba  meghátrálnék  a  jogtipró  előtt.  Most  élni

sincs kedvem, s meghalni sem tudnék szégyentelenül.

Atyák és összeírtak, magatokra, gyermekeitekre és szüleitekre, a római nép méltóságára kérlek

benneteket,  legyetek  segítségemre  nyomorúságomban,  szálljatok  szembe  a  jogtiprással,  ne

tűrjétek, hogy Numidia királysága, a ti birodalmatok, gazságban, családunk vérében enyésszen el.”

15. Miután a király befejezte beszédét, Jugurtha követei, inkább a megvesztegetésben, mind

ügyük  igazában  bízva,  röviden  válaszoltak:  Hiempsalt  a  numidák  ölték  meg  kegyetlensége

miatt,  Adherbal  magától  indított  háborút,  s  miután  legyőzték,  azért  jajveszékel,  mert  nem

---