08-DrKoltaiDénes korrektura qxp

102. ábra
A legkisebb elégedetlenségi adat, a mindössze háromszázalékos összesített negatív
vélemény a FAT mûködésével kapcsolatosan jelenik meg. Ez érthetõ is, hiszen a meg-
kérdezésbe az akkreditált, tehát sikeres intézmények lettek bevonva, amelyek a FAT
testületi mûködésével mint testülettel gyakorlatilag akkor érintkeztek, amikor meg-
kapták a pozitív határozatot és a tanúsítványt…
A következõkben a négy legfontosabb szervezeti forma, azaz a korlátolt felelõsségû
társaságok, a betéti társaságok, az állami-önkormányzati szervezetek, valamint a non-
profit társaságok, egyesületek saját elégedettségi adatait tekintsük át.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
100

---

A korlátolt felelõsségû társaságok adatai az alábbiak:
103. ábra
A korlátolt felelõsségû társaságoknál az figyelhetõ meg, hogy viszonylag jelentõsen,
20%-kal kisebb az összesített elégedetlenség a folyamattal kapcsolatosan, mint a tel-
jes adat. Az elégedettségi viszonyok viszont nagyjából hasonló struktúra szerint oszla-
nak meg. Úgy tûnik, nekik valamivel egyszerûbbnek tûnt az akkreditációs eljáráson
való keresztül jutás, mint az átlagnak.
104. ábra
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
101

---

A 20%-os csökkenés a szakértõi elégedettséggel kapcsolatosan is kirajzolódik.
105. ábra
Az elégedetlenség összesítõ adatai itt nõttek, egyharmaddal, és ugyanakkorák, mint a
szakértõi mûködéssel kapcsolatosan. Ennek magyarázata lehet, hogy pozitív szakértõi
vélemény esetén a FAT szokásos döntése is pozitív, azaz valószínûsíthetõ a szakértõ-
vel szembeni attitûd továbbvitele a FAT testületének megítélésére is.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
102

---

Az egyesületek, non-profit szervezetek adatai az alábbiak.
106. ábra
Az egyesületi szféra összesített elégedetlensége még alacsonyabb, alig több, mint a fe-
le a teljes átlagnak. Két, határozott okra visszavezethetõ ez az érték:
• Az egyesületek, non-profit szervezetek körében a felnõttképzési tevékenységek 
folytatásának nagyobb a hagyománya, mint a korlátolt felelõsségû társaságok ese-
tében. Ez kihatott akkreditációs felkészültségükre is.
• Éppen az elõzõ pontból következõen, a felnõttképzési akkreditációs szakértõk te-
kintélyes hányada került, és kerül ki ebbõl a szférából.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
103

---

107. ábra
Hasonlóan a kft-hez, itt is 20%-kal alacsonyabb az összesített elégedetlenségi index 
a teljes átlaghoz képest.
108. ábra
Megismétlõdik az a tendencia, amit a kft-knél láthattunk, valószínûsíthetõen ugyan-
azokkal az okokkal: a szakértõvel szembeni attitûd kiterjesztése történik a FAT testü-
leti munkájával kapcsolatosan.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
104

---

Az állami-önkormányzati szervezetek adatai az alábbiak.
109. ábra
Az állami-önkormányzati szervek összesített elégedetlensége a kétharmada a teljes
adatsornak, amely mögött fokozattan húzódik meg az a két ok, amelyet az egyesületi
vizsgálatnál feltártunk. A legnagyobb felnõttképzési hagyományokkal rendelkezõ szer-
vekrõl van szó, és mint ilyenek, ezek a szervezetek adták a szakértõk tapasztaltabba
gerincét is, legalábbis a kezdeti idõszakban feltétlenül.
110. ábra
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
105

---

Gyakorlatilag a szakértõk munkájával kapcsolatos összesített elégedetlenség teljesen
megegyezik a teljes adatsorral, a belsõ arányok is ugyanazok. Érdekesség, az összesített
elégedettségi adatok belsõ arányai is megegyeznek a teljes adatsor átlagával.
111. ábra
Az állami-önkormányzati szerveknél nem figyelhetõ meg az elõzõ két esetben való-
színûsített folyamat, itt az összesített elégedetlenség a teljes átlaggal egyezik meg, 
mint a szakértõi munkánál.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
106

---

A betéti társaságok adatai az alábbiak.
112. ábra
Mivel az elõzõ három esetben azt tapasztalhattuk, hogy az akkreditációs folyamat-
tal kapcsolatos elégedetlenség kisebb, mint a teljes átlag, ezért azt kell várnunk, 
az utolsó vizsgált esetnél fordul a kocka, és valami nagy számmal, nagy elégedetlen-
ségi adattal kell találkoznunk, hogy megvalósuljon a teljes sokaság átlaga, különben
hibás az adatfelvétel. Nos, nem csalatkozunk, 20% az összesített elégedetlenség,
amely a teljes átlagnál éppen egyharmaddal több. Egyértelmûen kijelenthetõ, hogy
a kis létszámú, esetenként egy-egy adminisztratív személlyel vagy akár anélkül dol-
gozó bt-k nem voltak képesek az akkreditációs követelményekkel és az eljárásrend-
del megbirkózni. Még egyszer, ez az arány a sikeres, tehát akkreditációt szerzett
betéti társaságoknál fordul elõ.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
107

---

113. ábra
Nem meglepõ, hogy az elõzõ diagramnál megkezdett gondolatokat folytatni tudjuk. 
A szakértõi munkával kapcsolatban is itt nyilvánul meg a legnagyobb összesített elége-
detlenség, 60%-kal nagyobb az érték a teljes átlagnál.
114. ábra
”Természetesen” itt tudjuk befejezni a bt-k vizsgálatánál elkezdett gondolatok vezérfo-
nalát. A FAT testületi munkájával összességében elégedetlenek számaránya éppen a 
duplája annak, amit a teljes átlagnál mértünk, ami kiugró adat a többiekéhez képest.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
108

---

IV. 2. Összefoglaló elemzés az akkreditációs tevékenységgel kapcsolatban
Az elégedettség felmérés adatai egyértelmûek. Még a sikeres akkreditáción túlesett
szervezetek  körében is megjelenik  némi elégedetlenség, amely elsõdlegesen az 
akkreditációs folyamatra irányul. Kétségtelen, itt az életbe léptetett szabályváltozások
javították, azonban érdemes lenne egy követéses vizsgálatnak azzal foglalkoznia, ho-
gyan vélekednek a most megkérdezettek errõl az új eljárásrendrõl, amikor meg-
hosszabbítják az akkreditációs érvényességüket.
Az akkreditációs folyamattal szembeni elégedetlenség értékét a szakértõkkel szem-
beni adat követi, ahol két dimenziót kell kiemelnünk:
• a szakértõi munka magatartási moráljának emelését, valamint
• a szakértõi munka szakmai színvonalának emelését.
Mindkettõben komoly szerep hárul a FAT-ra mint testületre, a Nemzeti Felnõtt-
képzési Intézetre, valamint a Foglalkoztatáspolitikai Minisztériumra is.
Az elégedetlenségi adatok közül harmadik helyen a FAT testületi munkája találha-
tó. Ez a korábbi rendszer logikájából, a felnõttképzési akkreditáció eljárásrendjébõl tet-
ten érhetõ volt, hiszen a FAT testületi mûködésével a sikeres szervezetek csak a pozi-
tív döntéskor találkoztak. Az új eljárásrend szerint viszont a FAT testületi mûködési meg-
különböztetett figyelmet érdemel, hiszen nem csak igen-nem típusú döntéseket hozhat.
A  szervezeti formák mélyebb elemzésekor megállapíthattunk két, markánsan kiraj-
zolódó folyamatot:
• egyik oldalról, az egyébként is jelentõs hagyományokkal rendelkezõ felnõttképzõk,
elsõsorban az állami-önkormányzati fenntartású, valamint az egyesületi szerve-
zetek sokkal könnyebben vették az akadályokat, ami a rutinnak, a kialakult szer-
vezetnek, adminisztrációs tevékenységnek köszönhetõ.
• másik oldalról viszont, a legkisebbeknek, a betéti társaságoknak minõségében ne-
hezebb feladatot jelentett az elégedettségi adatok alapján az akkreditáció megszer-
zése. Kis szervezetben, gyakran igaz szervezet nélkül, adminisztrációs szakértelem
híján még a sikeres, tehát akkreditált szervezetek egyötöde számára is inkább tüske
maradt az akkreditációból emlékként, amin a jövõben változtatni illik. Oda kell fi-
gyelni nem csak a szakértõk, az akkreditõrök felkészítésére, hanem, az esélyegyen-
lõség elvét a messzemenõkig szem elõtt tartva, a kisebb szervezetek felkészítésé-
nek a segítségére is.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
109

---

V.
A kutatás összefoglalása
A következõkben egyesítve leközöljük a kutatás legfontosabb eredményeit.
Az akkreditált felnõttképzési szervezetek területi eloszlásából a következõ összefüggé-
sek szûrhetõk le:
• egyrészt, az egyes megyék, illetve régiók gazdasági helyzete, valamint a régió fel-
nõttképzési szervezeteinek minõsége között nem lehet szignifikáns összefüggést
találni;
• másrészt, a felnõttképzés minõsége szempontjából „felkészültnek” tekinthetõ, de
elmaradottabb fejlettségû megyék nem képesek kihasználni ebbéli erõforrás
elõnyüket.
Az egyes szervezeti csoportok képzési kínálatában mutatkozó, kiemelkedõ jellemzõk
az alábbiakban foglalhatók össze.
5. táblázat
A szervezeti formák képzési kínálatának legfõbb jellemzõi (egyezõen a 3. táblázattal)
A nyelvi és az informatikai képzések területén nagy valószínûséggel kijelenthetõ, hogy
általános és középiskolai nyelv- és informatika tanárok másodállású jövedelemszerzõ
tevékenységérõl van szó, szintén nagy valószínûséggel prognosztizálhatóan az iskola
infrastrukúrájával tartott képzések révén, lokális igényeket kielégítve. További kutatást
igényelne ennek a nagy valószínûségû sejtésnek az igazolása, már csak azért is, mert
ennek révén különösen az általános iskolák jövedelemszerzõ lehetõségeit, valamint
zömmel falusias térségekben szerepmódosításukat is fontolóra lehetne venni, 
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
110
Szervezeti formák
Képzési kínálat legfõbb jellemzõi
Betéti társaság
jelentõs nyelvi, informatikai és gépjármûvezetõi
képzõk
Korlátolt felelõsségû társaság
jelentõs nyelvi, informatikai és közgazdasági-jogi
képzõk
Részvénytársaság
informatikai és közgazdasági-jogi képzések
dominanciája
Állami-önkormányzati szervezetek
gépjármûvezetés kivételével teljes kínálati spektrum,
jelentõs mûszaki-ipari súllyal
Közhasznú társaságok
gépjármûvezetõ képzés jelentéktelen, 
agrárképzésben és mûszaki-ipari képzésben 
a legjelentõsebb részarány
Egyesületek, egyéb non-profit szervezetek
gépjármûvezetõ képzés jelentéktelen, egyéb
képzésekben jelentõs szerep

---

amennyiben a községi iskolák fennmaradását nagymértékben elõsegíthetné a felnõtt-
képzésben való részvételük, amit adózási, társasági-jogi, valamint foglalkoztatás-poli-
tikai támogatási szabályok változtatásával elõ lehetne segíteni.
A képzési kínálat szervezeti formák szerinti megoszlásának összefoglaló elemzését az
alábbi táblázat mutatja.
6. táblázat
A képzési kínálat szervezeti formák szerinti megoszlásának legfõbb jellemzõi 
(egyezõen a 4. táblázattal)
Mivel megfigyelhetõ, hogy a legfejlettebb, illetve legversenyképesebb gazdaságok-
ban, a felnõttképzésben résztvevõk részaránya is a legjelentõsebbek között van. 
Mindez alátámasztja azt az elvi álláspontot, miszerint a felnõttképzésnek kulcsszerep
jut a felnõttek tudásának, kompetenciáinak a gazdaság igényei szerinti alakításában.
Az eddig vizsgált adatok alapján a hazai felnõttképzési helyzetrõl újabb, részben
közvetlen bizonyítékként az a kép bontakozik ki, hogy a hazai felnõttképzés jórészt 
a közoktatásban nem kellõen, nemzetközi összehasonlításban is gyengén kimunkált
néhány (alap)kompetencia, így elsõsorban a nyelvi és az informatikai kompetencia
területén igyekszik a lemaradást behozni, a lyukakat betömni. Teszi ezt zömmel pro-
fitorientált szervezetekben, ahol a képzõk nagy valószínûséggel ugyanazok a pedagó-
gusok, akik a közoktatási alapképzésben ezt a kompetenciát akár saját akaratukon
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
111
Képzési kínálati ágak 
legfõbb jellemzõi
Nyelvi képzések
Betéti társaságok, kft-k túlképviselete, állami-önkormányzati
és non-profit szervezetek alulreprezentáltsága
Informatikai képzések
részvénytársaságok relatív túlreprezentáltsága
Gépjármûvezetõi képzések
Kft- és bt-k abszolút dominanciája, a non-profit és 
az állami-önkormányzati szektor de facto kiszorult.
Egészségügyi képzések
Állami-önkormányzati és non-profit szektor 75%-os súlya, 
a többiek gyakorlati érdektelensége
Mûszaki-ipari képzések
Állami-önkormányzati és non-profit szektor 75%-os súlya, 
a többiek gyakorlati érdektelensége
Kereskedelmi-vendéglátóipari képzések
Állami-önkormányzati és non-profit szektor számarányához
képesti dupla szerepe
Közgazdasági-jogi képzések
A részvénytársaságok jelentõs súlya mellett 
a „mindenki tortája”
Egyéb szolgáltatási képzések
A kft-k dominanciája elsõsorban az állami-önkormányzati
szektor rovására
Agrárképzések
A szervezeti formák megoszlása alapján ezen a területen 
a felnõttképzés de facto állami feladat maradt.
Más, egyéb képzések
Az állami-önkormányzati szektor túlsúlya

---

kívül sem tudják/képesek megvalósítani. Mindez valójában a közoktatási feladatok
magán és tranzakciós költségeit növeli, csak éppen a költségek formálisan a felnõtt-
képzésben jelennek meg. Ugyanakkor a gazdaság igényeit kiszolgáló vagy kiszolgálni
igyekvõ képzések elsõdlegesen az állami-önkormányzati szektorhoz kötõdnek.
A Dél-alföldi régió felnõttképzési szerkezete nemcsak az országos elemzés végén
leírt problémával áll szemben, hanem a régió gazdaság- és társadalom szerkezeti sajá-
tosságaira sem ad választ, növelve ezzel a szerkezeti gondokat.
Az  Észak-alföldi régióról összességében elmondható, hogy kevés igazi markáns
jellemzõvel rendelkezik, ami elüt az országos adatokhoz képest, a legmeglepõbb adat
talán a non-profit szervezetek kiemelkedõ érdeklõdése a kereskedelmi-vendéglátói-
pari képzések iránt. A régió nem tud olyan kínálatot felmutatni, amely gazdasági szer-
kezeti problémáira akár csak a megoldási lehetõségeket felvázolna, a kínálat alap-
vetõen az állami-önkormányzati szervezetek valószínûsíthetõen korszerûsített, de 
a múltból örökölt kínálata, a magánszervezetek pedig csak a legbiztosabb piacokra
törnek/törtek be.
Az Észak-magyarországi régió összefoglaló értékelésekor meg kell említeni, hogy
valamelyest igazodik a felnõttképzési kínálati szerkezet a régió gazdasági szerkeze-
téhez, amennyiben a mûszaki-ipari, valamint az informatikai képzések súlya na-
gyobb, mint országosan. Az agrárképzésekre mindezt ellenkezõ elõjellel lehet elmon-
dani. A közösségi felnõttképzési szervezetek dominanciája is megfigyelhetõ ugyan-
akkor, amely rávilágít további jövedelmi, szociális problémákra is: ebben a régióban 
a felnõttképzéshez való hozzáférés, úgy tûnik, csak komoly közösségi (állami/önkor-
mányzati) segítséggel valósul meg.
A  Közép-magyarországi régió összefoglaló értékelésekor meg kell említeni, hogy 
az Észak-magyarországi Régióhoz hasonlóan, itt is megfigyelhetõ a felnõttképzési
kínálati szerkezet igazodása a régió gazdasági szerkezetéhez. Ez az igazodás azon-
ban itt markánsabb, melynek magyarázó tényezõje az itt élõ lakosságnak az ország
többi jövedelméhez képest kiugró jövedelmi viszonyaiban keresendõ. A fizetõké-
pes kereslet által megtestesített, fõként az egyéb képzések területén megjelenõ
képzési kínálati diverzifikáció mind az országos, mind a többi régióhoz képest más
dimenziót jelent.
A Közép-dunántúli régió összefoglaló értékelésekor meg kell említeni, hogy ebben 
a régióban mind a szervezetek eloszlása, mind az általuk kínált képzési programok,
mind a kínált képzési programok szervezeti formák szerinti megoszlása szinte teljesen
követi az országos adatsort. Elmondható, hogy ez a régió maga az „átlag”, különösebb
igazodás sem az itt élõ lakosság jövedelmi helyzetéhez nem mutatható ki, sem az át-
alakult iparszerkezet speciális igényei nem rajzolódnak ki a felmérésbõl.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
112

---

A Nyugat-dunántúli régióról az összesítõ elemzésben azt kell kiemelnünk, hogy némi,
nem tendenciaszerû eltérés mutatkozik ugyan az országos adatokhoz képest, de ez
messze nem teszi egyedivé az itteni helyzetet. Két sajátosság emelhetõ ki:
• egyrészt, megfigyelhetõ, hogy a régió iparosultságának megfelelõen, a mûszaki-
ipari képzések aránya az országos átlaghoz képest jelentõsebb, de a nagyságrend
nem tart lépést az iparosodottság fokával. Másrészt, ezeknek a képzéseknek is a 
zöme a közösségei szektor által kínált.
• a másik alapvetõ regionális sajátosság, hogy a közösségi, állami-önkormányzati
akkreditált szervezetek szerepvállalása jelentõsebb, mint máshol.
A  Dél-dunántúli régió akkreditált felnõttképzési szervezeteinek összesített vizsgá-
latakor  megállapítható, hogy a korlátolt felelõsségû társaságok szerepe gyökeresen 
eltér az országos átlaghoz, és a többi régióban mutatotthoz képest. Ettõl eltekintve
azonban a régióra semmilyen sajátosság nem mondható el, a gazdasági szerkezet
struktúrája itt sem tükrözõdik vissza a felnõttképzési szerkezetben.
A regionális vizsgálat élesen rávilágított arra a tényre, hogy az akkreditált, azaz a fel-
nõttképzésben jelentõs szerepet játszó szervezetek képzési kínálata egyrészt nem ké-
pezi le az ország gazdasági helyzetére vonatkozó, a fejlõdést elõsegítõ szükségleteket,
másrészt, talán logikus következményként, nincs igazán markáns regionális különbség
sem ebben a szituációban. Olyannyira nincs, hogy két régióról, a közép-dunántúli,
valamint a dél-dunántúli meg is lehetett állapítani, hogy gyakorlatilag semmiben sem
különbözik az országos átlagtól.
Amennyi, szignifikánsabbnak bizonyuló, de az összképen mindazonáltal nem sokat vál-
toztató regionális sajátosság megfigyelhetõ, az a következõ két pontban ragadható meg:
bizonyítható kapcsolat van a felnõttképzési szervezetek szervezeti formáinak
alakulása és az adott régió jövedelmi viszonyai között. A nagyobb jövedelmû régiók-
ban, elsõdlegesen a kiugró jövedelmû közép-magyarországi régióban, az országos 
adatokhoz képest jobban reprezentáltak az elsõsorban korlátolt felelõsségû társasá-
gokban megjelenõ magánszervezetek, míg az alacsonyabb jövedelmû régiókban 
a közösségi felnõttképzési szervezetek képviselete jelentõsebb az országos átlagér-
tékeknél.
A jobban iparosodott régiókban, elsõdlegesen a nyugat-dunántúli, valamint az
észak-magyarországi régióban megfigyelhetõ a mûszaki-ipari tartalmú felnõttképzési
programok nagyobb aránya a képzési szerkezeten belül, de ez az arány egyrészt el-
marad az iparnak ezekben a régiókban játszott szerepétõl, másrészt, a képzéseket
kínálók nagy zöme állami-önkormányzati szervezet, amely feltételezi, hogy a kínált
képzési programok gyakorlatilag a szakképzési programok felnõttképzési piacra 
vitelét jelentik.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
113

---

Megállapíthatjuk, hogy a gazdasági és a felnõttképzési teljesítményt összehasonlítva,
a vizsgálatba vont, akkreditált felnõttképzési szervezetek legalább kettõs szerkezeti
gonddal küzdenek:
• egyrészt, nem képesek teljesíteni, és különösen a magánszervezeteknek nem is ér-
dekük a jelenlegi struktúrában a gazdasági szerkezet szükségleteinek a kielégítése.
• megfordítva is igaz a probléma: a gazdaság szereplõi nem képesek kihatni a fel-
nõttképzési szervezetek kínálatára.
Az akkreditációs folyamatot vizsgálva megállapítható, még a sikeres akkreditáción
túlesett szervezetek körében is megjelenik némi elégedetlenség, amely elsõdlegesen
az akkreditációs folyamatra irányul.
Az akkreditációs folyamattal szembeni elégedetlenség értékét a szakértõkkel szem-
beni adat követi, ahol két dimenziót kell kiemelnünk:
• a szakértõi munka magatartási moráljának emelését, valamint
• a szakértõi munka szakmai színvonalának emelését.
A szervezeti formák mélyebb elemzésekor megállapíthattunk két, markánsan kiraj-
zolódó folyamatot:
• egyik oldalról, az egyébként is jelentõs hagyományokkal rendelkezõ felnõttképzõk,
elsõsorban az állami-önkormányzati fenntartású, valamint az egyesületi szerveze-
tek sokkal könnyebben vették az akadályokat, ami a rutinnak, a kialakult szerve-
zetnek, adminisztrációs tevékenységnek köszönhetõ.
• másik oldalról viszont, a legkisebbeknek, a betéti társaságoknak minõségében
nehezebb feladatot jelentett az elégedettségi adatok alapján az akkreditáció
megszerzése. 
Kis szervezetben, gyakran igaz szervezet nélkül, adminisztrációs szakértelem híján
még a sikeres, tehát akkreditált szervezetek egyötöde számára is inkább tüske maradt
az akkreditációból emlékként, amin a jövõben változtatni illik.
Felnõttképzési Kutatási Füzetek
114