Társadalomföldrajz Edited by Ferenc Probáld and Pál Szabó Ágnes Bernek József Hajdú-Moharos

2. A könyv szövegében vagy az ábrák forrásaként idézett rövidebb tanulmányok

Gy. Barta. “Kisvállalkozások: az ipari fejlődés alternatívája. (Az olasz modell.)”. 137–146. Földrajzi Értesítő. . . 1989. . XXXVIII. 1–2.

[] G. Bernan. El laberinto espanol. . Globus. Madrid . 1994. . .

J. E. Birnie and D. M. Hitchens. “Productivity and Income Per Capita Convergence in a Peripheral European Economy: The Irish Experience”. 223–234. Regional Studies. . . 1998. . . 32.

Zs. Bottlik. “A regionális gazdasági különbségek etnikai hátteréről – Bulgária példáján. Olaszországban”. 7-40. RÉKA (Regionális Értékelő és Kvantitatív Analízisek). . . 2004. . . 2.

P. Breathnach. “Exploring the Celtic Tiger Phenomenon: Causes and Consequences of Ireland’ s Economic Miracle”. 305–316. European Urban and Regional Studies. . . 1998. . . 5.

F. Breuss. “Az Európai Unió keleti bővítésének költségei és hozamai”. 709–725. Statisztikai Szemle. . . 1998. . 26. 9.

E. Buchhofer. “Die polnische Minderheit in Litauen”. 168–173. Geogr. Rundschau. . . 1999. . . 51.

J. Burdack and K. Manz. “Frankreich: Bevölkerungsentwicklung in den 90-er Jahren”. 39–44. Europa Regional. . . 1999. . 7. 2.

H. Büschenfeld. “Wirtschaftliche Transformationsprozesse in den Nachfolgestaaten Jugoslawiens”. 23–28. Europa Regional. . . 1999. . 7. 4.

H. Büschenfeld. “Makedonien – Probleme eines neuen Staates”. 13-18. Europa Regional. . . 1999. . 7. 1.

J. Caspar. “Economic restructuring, social recomposition and recent urban changes in Portugal”. 63-78. GeoJournal. . . . . . 46.

[] A. A. Cassimati. The EU and regional reform in Greece. http://www.lse.ac.uk. . . . 2003. . .

J. Castro. “Interprovincial inequalities in Spain, 1955–91”. 339–369. European Urban and Regional Studies. . . 1996. . . 3.

T. Constantinescu. “Evolution du réseu hidrographique du couloir de Dîmbovicioara. Note 3”. 67-81. Theoretical and applied Karstology. . . 1992. . 5. .

Cs. Csáki. “Közép-Kelet-Európa és a volt Szovjetunió agrárgazdasága a kilencvenes évek második felében”. 203–222. Közgazdasági Szemle. . . 1998. . XLV. március.

T. Czyz. “Die neue territoriale Struktur der Verwaltung und die regionale sozioökonomischeStruktur in Polen”. 33–44. Europa Regional. . . 1999. . 7. 1.

F. M. Dieleman and A. Faludi. “Randstad, Rhine–Ruhr and Flemish Diamond as one polynucleated macro-region?”. 320–327. TESG . . . 1998. . . 89.

B. S. Djurdjev. “Refugees and village renewal in Yugoslavia. GeoJournal”. 207–213. . . . 1998. . . 46.

F. Erdősi. “Európa közlekedési nagyszerkezeteinek orientációs változása”. 539–576. Földrajzi Értesítő. . . 1998. . XLVII. .

F. Erdősi. “A transzeurópai hálózatok hatása a területi fejlődésre”. 27-50. Tér és Társadalom. . . 1998. . XII. .

H. Faust. “Das Ruhrgebiet – Erneuerungeiner europäischen Industrieregion”. 10-18. Europa Regional. . . 1999. . 7. 2.

G. Friedlein. “Zentrensysteme und Raumentwicklung in der westlichen Ukraine”. 75–125. Städtesysteme und Regionalentwicklung in Mittelund Osteuropa. Beiträge zur Regionalen Geographie. Institut für Länderkunde. Lipcse . 1998. . . . I. Brande. F. Dieter.

J. Goddard. “Information and Communication Technologies, Corporate Hierarchies and Urban Hierarchies in the New Europe”. 127–138. Cities in Competition. Productive and Sustainable Cities for the 21st Century. Longman. Melbourne . 1995. . . . J. Brotchie.

E. Gúti and S. Tóth. “A vallon–flamand–német együttélés Belgiumban”. 277–295. Földrajz/Tanulmányok a pécsi doktoriskolából II.. TTK Földr. Intézet. Pécs . 2000. . . . N. Godó. J. Tóth.

F. E. I. Hamilton. “A regionális politika összefüggései”. . Helyek, terek, régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék. Budapest . 1999. . . . J. Nemes Nagy.

F. E. I. Hamilton. “A globalizáció és a lokális fejlődés”. 87–101. Helyek, terek, régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék. Budapest . 1999. . . . J. Neme-Nagy.

O. Haran. “Der regionale Faktor in der ukrainischen Politik”. 99–126. Die neue Ukraine. Böhlau Verlag. Köln, Weimar, Wien . 2002. . . . G. Simon.

Gy. Horváth. “Az átmenet regionális hatásai Kelet-Közép-Európában”. 295–318. Területi Statisztika 1.. . . 1998. . 38. 4.

M. Häkkilä. “Zu den Veränderungen landwirtschaftlicher Nutzflächen in Finnland und deren Zukunftsperspektiven”. 19-27. Europa Regional. . . 1999. . 7. 2.

É. Kiss. “A finn főváros, Helsinki városföldrajzi szemszögből”. 19–32. Földrajzi Közlemények. . . 1999. . CXXIII. .

T. Kovács. “A londoni dokknegyed átalakulása az 1980-as évtizedben”. . Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciája, konferenciaköt. ELTE Földrajzi Tanszékcsoport. Budapest . 1998. . . .

K. R. Kunzmann. “Zur Entwicklung der Stadtsysteme in Europa”. 25–50.. Mitteilungen der Österr. Geogr. Ges.. . . 1992. . . 134.

O. Kühne. “Umweltbelastungen und Transformation in Polen”. 24-28. Geogr. Rundschau. . . 2000. . 52. 3.

H. Meier and G. Hilbert. “Estland: Demnächst EU-Partner?”. 258–265. Erdkundeunterricht 5. . . 1998. . . .

L. v. d. Meer. “The Red Octopus”. . A new perspective for European spatial development policies. Ashgate. Aldershot . 1998. . . . W. Blaas. E. Matzner.

A. Montanari. “Tourism and Enviroment: Limitations and Contradictions in the EC’s Mediterranean Region”. 32-41. TESG. . . 1995. . . 1.

[] O. Mrinska. Regional disparities in Ukraine – consequences of transitional period. . National Taras Shevchenko University. Kijev . 2003. . .

E. Naylor. “Agricultural policy reforms in France”. 281–283. Geography . . . 1995. . . 80.

P. Nehlig, P. Boivin, A. De Goër, J. Mergoil, and G. Prouteau. “Les volcans du Massif central”. 66–91. Revue Géologues. . . 2005. . . .

A. Nemerkényi. “Ciprus. Természeti viszonyai”. . Afrika és a Közel-Kelet földrajza. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest . 2002. . . . F. Probáld.

N. Pap. “Málta társadalmi-gazdasági földrajza”. 37–48. Változó környezetünk. JPTE University Press. Pécs . 1999. . . . J. Tóth. Z. Wilhelm.

F. Probáld. “A növénytermesztés színvonalának területi eloszlása Európában”. 17–26. Földrajzi Közlemények. . . 1990. . XIV. .

F. Probáld and P. Szabó. “Európa térszerkezetének modelljei”. 159–170. A földrajz dimenziói. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. Budapest . 2005. . . . Z. Dövényi. F. Schweitzer.

D. Pumain, Th. Saint-Julien, and R. Ferras. “L’ Espagne”. . France, Europe de Sud. Hachette/Reclus. . 1990. . . .

T. Réti. “A kelet-közép-európai kereskedelem”. 64–80. Közgazdasági Szemle. . . 2000. . XLVII. .

G. Ridolfi. “Italian ports and the wind of change”. 348–356. TESG. . . 1996. . . 4.

C. Rozenblat and P. Cicille. “Les villes européennes, analyse comparative”. . DATAR – La Documentation française . . . 2003. . . .

N. A. Sheffe, Y. Enzel, G. Benito, T. Grodek, and N. Poar. “Paleofloods and historical floods of the Ardèche River, France”. 1376–1390. Water resources research. . . 2003. . 39. 12.

K. M. Spiekermann and M. Wegener. “Auswirkungen des Kanaltunnels auf Verkehrsströme und Regionalentwicklung in Europa”. 25–36. Raumforschung und Raumordnung 1. . . 1994. . . 1.

P. Szabó. “Észak, Dél, Harmadik Olaszország és társaik – makroregionális tagozódás Olaszországban”. 39–76. RÉKA (Regionális Értékelő és Kvantitatív Analízisek). . . 2002. . . 1.

P. Szabó. “A NUTS-rendszer ki- és átalakulása”. 7–14. Comitatus. . . 2005. . XV. 8–9.

A. Székely. “Európa természeti képe”. 9–14, 93–322. Európa I.. Gondolat Kiadó. Budapest . 1975. . . . S. Marosi. B. Sárfalvi.

I. Vidéki. “Az olaszországi belső vándorlás 1975–1989 közötti átalakulása”. 263–272. Migráció I.. KSH. . 1998. . . . S. Illés. P. P. Tóth.

K. Zaniewski. “Regional Inequalities in Social Well-being in Central and Eastern Europe”. 342–352. TESG. . . 1992. . . 83.

[] H. v. Zon. The Political Economy of Independent Ukraine. . University of Sunderland. England . 2001. . .

1¹ Hogy a vasfüggöny határvonala évtizedeken át mennyire éles volt, azt jól mutatja, hogy az Európa-fogalom jelentése a nyugat-európai köznyelvben, az újságírói szóhasználatban – de még számos szakkönyvben is – a kontinensnek az integrációs folyamatban részt vevő, gazdaságilag fejlett nyugati részére szűkült.

2² Találóan írta Teleki Pál (1936): „Kérdezzük csak végig Európa népeit szomszédaikról – majd mindenik keleti szomszédját barbárnak, legalábbis nem magával egyenértékű európainak tartja.”

3³ Európa területén a XX. század elején 24 szuverén állam osztozott. Az I. világháború után az Osztrák–Magyar Monarchia és a Török Birodalom széthullása, majd 1991–1993 között a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia felbomlása nyomán ez a szám 46-ra emelkedett.

4⁴ A nemzet történetileg kialakult tartós emberi közösséget jelent, amelyet különböző sajátosságok, például közös származás, nyelv, vallás, terület, gazdaság, állam és jogrendszer kötnek össze. Európa keleti felében az előbbi három ismérv szerepe domináns („kultúrnemzet”). Nemzetállamnak tekinthető az olyan állam, ahol a kisebbségek aránya nem éri el a 10%-ot (Romsics I. 1998).

5⁵ Megjegyzendő, hogy 1789-ben még Franciaország lakosságának fele is a hivatalos nyelvtől eltérő dialektusokat vagy nyelveket használt, és csak az erőltetett asszimiláció vezetett „tiszta” nemzetállam létrejöttéhez (Jordan, T. G. 1996).

6⁶ Európában a modern kor első népszámlálását 1787-ben, Spanyolországban tartották (Livi-Bacci, M. 1999).

7⁷ A teljes termékenységi mutató az egy nő által élete folyamán világra hozott átlagos gyermekszámot jelenti. A népesség egyszerű utánpótlásához e mutató értékének 2,1–2,2 körül kell lennie.

8⁸ Azokban a latin-amerikai és ázsiai országokban, ahol az egy főre jutó GDP az európai posztszocialista országokéhoz hasonló, még jelentékeny természetes szaporodás mutatkozik, és sok esetben a nagyobb termékenységen kívül halandósági mutatóik is kedvezőbbek.

9⁹ A 60 éven felüliek aránya a Föld valamennyi állama közül – Japán mellett – Monaco, Olasz-, Német-, Görög- és Svédország népességén belül a legmagasabb (>23%) (Calendario Atlante de Agostini, 2006).

10¹⁰ Az összevethetőséget szem előtt tartva itt és a könyv további fejezeteiben, az egyes országok esetében, az Európai Unió statisztikai hivatalának adatbázisából származó egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP/fő) adatokat tüntettük fel, euróban (nominális értékben, azaz nem vásárlóerő-paritáson) megadva. Az Eurostat adatbázisban nem szereplő államok GDP-adatait a hivatalos középárfolyamon számítottuk át euróra.

11¹¹ Ezekről részletesebben lásd PROBÁLD F.–SZABÓ P. (2005).

12¹² Közép-Európa fogalmának a geográfia és a történettudomány keretében könyvtárnyi szakirodalma van, amelynek akár csak vázlatos áttekintése is meghaladná e könyv lehetőségeit. Részletes irodalomjegyzékkel szolgál a Földrajzi Közlemények ezzel a kérdéssel foglalkozó különszáma (CXIX/2 sz. 1995), valamint PAP N.–TÓTH J. (1997) és ROMSICS I. (1998), LENDVAI L. F. (1998).

1¹ A beszéd (Schuman-nyilatkozat) elhangzásának napja az Európai Közösség hivatalos születésnapja („Európa Nap”).

2² Nem tévesztendő össze az 1949-ben alapított, jelenleg 46 tagállamot magában foglaló Európa Tanáccsal, amely főleg az emberi jogok érvényesülését és a demokratikus intézmények működését hivatott segíteni.

3³ Magyarországon először 2004-ben rendeztek európai parlamenti választást.

4⁴ Az EU tagállamaiban élő, külső országokból származó külföldiekre a korlátlan mozgásszabadság elve nem vonatkozik.

5⁵ A 2004-ben újonnan csatlakozott tíz ország is részese a Schengeni Egyezménynek, de annak gyakorlati alkalmazására technikai okokból csak 2007 végén vagy 2008-ban válhat képessé.

6⁶ 2000-től az Európai Unió a PHARE-t két újabb programmal egészítette ki, amelyek főleg a legszegényebb társult államoknak a csatlakozásra való felkészülését voltak hivatottak előmozdítani: ISPA (környezetvédelem, közlekedési és távközlési infrastruktúra fejlesztése, területfejlesztés) és SAPARD (mezőgazdaság támogatása).

7⁷ Az EK legkorábban Törökországgal (1963), majd Máltával (1971) és Ciprussal (1973) kötött társulási megállapodást. Hasonló tartalmúak a XXI. század elején egyes „nyugat-balkáni” államok (Horvátország, Macedónia) és az EU között létrejött együttműködési és stabilizációs egyezmények. Horvátország ennek alapján 2005-ben a teljes jogú tagságot előkészítő tárgyalásokat is megkezdhette, s ezek még az évtized vége előtt eredményesen lezárulhatnak. Törökország ugyancsak 2005-től folyó csatlakozási tárgyalásai viszont igen hosszadalmasnak ígérkeznek, és eredményességük az ország kényes geopolitikai helyzete, valamint muszlim vallási-kulturális tradíciói s ingatag demokratikus állami berendezkedése miatt kétséges.

8⁸ A kihelyezett állományból (outward stock) az EU részaránya 53%. A külföldre irányuló összes közvetlen tőkebefektetések 2002–2004. évi áramlásából (flow; évente kb. 670 Mrd dollár) az EU25 tagállamai a forrás-oldalon (outflow) 52%-kal, befogadóként (inflow) 49%-kal részesedtek (World Investment Report, 2005).

9⁹ Az Európai Unió tagállamainak regionális beosztását (régióit) az ún. NUTS-jegyzék tartalmazza. A fejlesztési programok kidolgozásának alapjául szolgáló statisztikai vizsgálatok, valamint a területfejlesztés gyakorlati feladatainak megoldása céljából alakították ki az EU-ban e rendszert. A jegyzék jellemzőiről részletesen lásd pl. Szabó P. (2005).

10¹⁰ A belgiumi etnoregionalizmus kibontakozásának szakaszairól és a bonyolult rendszert képező autonómiákról részletesebben lásd például: Gúti E.–Tóth S. (2000).

11¹¹ A közhasználatban azonban világszerte csak Egyesült Királyság vagy Nagy-Britannia néven szerepel. Tankönyvünkben mi is ez utóbbi, hazánkban általánosan elterjedt elnevezést használjuk a teljes hivatalos név helyett.

12¹² A jelentős export miatt a júniusi és decemberi élőállat-állomány között számottevő eltérés van.

13¹³ A forradalom szimbólumai ma is elevenen élnek a franciák körében: a gall kakas, mely a nemzet címere volt a forradalom alatt (a latin gallus szó egyaránt jelent gall [francia] embert és kakast), valamint Marianne allegorikus alakja.

14¹⁴ Írország után második helyen áll az Unióban a teljes termékenységi arány (egy anyára jutó gyermekek száma) alapján.

15¹⁵ A harmadik köztársaság kezdete óta Franciaországban sem az etnikai, sem a vallási hovatartozásra nem kérdeznek rá a népszámlálásokkor, így az ezekre vonatkozó információk különböző felméréseken, becsléseken, egyéb célú nyilvántartásokon alapulnak.

16¹⁶ A francia statisztika számszerű különbséget tesz a település (commune) és a városi agglomeráció között (unité urbaine = egy vagy több település, lakosságszáma >2000 fő, épületek között nem nagyobb a távolság, mint 200 méter). A városoknál zárójelben e két adat szerepel.

1¹ A széles körű autonómiával (saját parlamenttel és kormánnyal) rendelkező tartományok az EU NUTS 1 szintű régióinak felelnek meg; a tankönyvben tárgyalt nagykörzeteket a közös vonások alapján, részben didaktikai célból vontuk össze.

2² 1945. február 13-ról 14-re virradó éjszaka amerikai–angol légikötelékek szőnyegbombázása szinte a földdel tette egyenlővé Drezdát. A 772 brit és 311 amerikai repülőgép összesen több mint 7000 t bombát dobott a semmiféle katonai jelentőséggel nem bíró városra, amelynek belső 12 km²-nyi területe teljesen elpusztult; épületei romba dőltek vagy a gyújtóbombáktól kiégtek. Mivel a támadás idején a városban nagyszámú menekült tartózkodott Németország keleti részéből, az áldozatok becsült száma 35 ezer és 135 ezer között ingadozik.

3³ Említést érdemel viszont, hogy a kelet-közép-európai országok közül a legtöbb osztrák működőtőke hazánkba érkezett, és az osztrák cégek a magyar papírgyártásban (Csepel, Szolnok, Dunaújváros), építőanyag-iparban és cukorgyártásban domináns szerephez jutottak, s jelentős pozícióik vannak a kereskedelmi és pénzügyi szférában is.

1¹ A spanyol nyelv a régió fogalmát olyan földrajzi egységként értelmezi, amely történelmi és geográfiai jellemzőkkel bír, de nem közigazgatási egység. Az autonóm közösségeket, melyek az EU nómenklatúrájában NUTS 2 szintűek, azonban mi, az egyszerűség kedvéért, a továbbiakban régióknak hívjuk.

2² Utolsó külbirtoka, Makaó, 1999-ben került Kínához.

3³ A földrajzi tényezők figyelembevételével, a hivatalos beosztástól eltérő keretben tárgyaljuk az ország regionális földrajzát.

4⁴ Az 1947-es olasz alkotmány rögzítette az új területi-közigazgatási egységeket, az ún. régiókat. Jelenleg a 15 rendes és 5 különleges (autonóm) jogállású (Szicília, Szardínia, Valle d’Aosta, Trentino-Alto Adige és Friuli-Venezia Giulia) régió az EU területi rendszerében a NUTS 2 szintnek felel meg. (Trentino-Alto Adige azonban több regionális statisztikai adatsorban két külön egységként jelenik meg.) Emellett létezik egy – az olasz statisztika által is használt – hármas beosztás: Észak, Közép és Dél; ezek határai a régiók határaihoz igazodnak: Közép-Olaszország négy régiója (Toscana, Lazio, Umbria és Marche) választja el Északot Déltől.

5⁵ Görögország már 1962-ben társult tag volt, de a katonai junta hatalomra jutása miatt csatlakozását elhalasztották.

6⁶ Ez a regionális beosztás az EU NUTS 2 szintjének felel meg, míg a megyék a NUTS 3-at képviselik.

7⁷ A fejezetben szereplő gazdaságföldrajzi régiók nem teljesen egyeznek a hivatalos, közigazgatási régiókkal, de a görög statisztikai, elemzési gyakorlatban előszeretettel használják ezt a beosztást is.

8⁸ A megszálláskor e terület Ciprus GDP-jének 70, exportjának pedig 75%-át adta; ezen viszonyszámok jelenleg mindössze 10% körüliek.

1¹ Emiatt vált szükségessé, hogy az Európai Unión kívül álló Izland és Norvégia is társuljon a Schengeni Egyezményhez, s annak előírásait az öt állam egyidejűleg kezdje alkalmazni.

2² Az egy főre jutó GDP-értékeik Európában a legmagasabbak közé tartoznak (2005: Norvégia 52 500, Izland 43 700, Dánia 38 400, Svédország 31 900, Finnország 30 000 euró).

3³ 1999-ben 40 település kivált ebből a területi formációból.

4⁴ 2007-től Dániában a közigazgatási reform keretében az eddigi 13 megye helyett 5 régió (adminisztratív egység) jön létre. Emellett több önkormányzat (kommune) összevonásra kerül, így számuk 271-ről 98-ra csökken.

5⁵ A még kiforratlan régiók helyett a társadalomföldrajzi áttekintés során a valamivel átfogóbb, hagyományos történelmi tájegységek rendjét követjük.

1¹ A holokauszt áldozatainak száma a térség országaiban kb. 4 millió volt; ebből 3 millió jutott Lengyelországra, ahol a zsidóság 90%-a elpusztult. Magyarország 450 000, Csehszlovákia 155 000, Románia 300 000, Jugoszlávia 26 000, Bulgária 14 000 zsidó polgárát veszítette el (Romsics I. 1998).

2² A CEFTA-megállapodást Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország voltaképp csak azért hozták tető alá 1993-ra, mert különben az EU-társulás és az EFTA-val kötött szabadkereskedelmi egyezmény folytán a négy ország vállalatai egymás piacain versenyhátrányba kerültek volna a fejlett európai országok cégeihez képest. A megállapodás – melyhez Szlovénia (1996), Románia (1997), Bulgária (1999), Horvátország (2002) és Macedónia (2006) is csatlakozott – az iparcikkek forgalmát gátló vámok és mennyiségi korlátozások teljes felszámolását, valamint az agrártermékek kereskedelmének nagyfokú könnyítését tűzte ki célul. A CEFTA jelentősége – amint korábbi tagjai csatlakoztak az EU-hoz – lassanként elenyészett, majd a 2006. évi megállapodás alapján a jugoszláv utódállamok, Albánia és Moldávia szervezeteként született újjá. (Az új CEFTA-egyezmény 2007. május 1-jén lép hatályba.)

3³ Az EU által szervezett 1997. évi helsinki konferencián nagyratörő programot vázoltak fel a volt szocialista országokat is átfogó összeurópai multimodális (közúti és vasúti, illetve folyami) közlekedési folyosók kiépítésére (79. ábra). E hálózat megteremtéséhez azonban hatalmas beruházásokra és hosszabb időre van szükség.

4⁴ A csatlakozásra váró tíz társult ország számára az EU részéről előirányzott pénzügyi támogatás összege 2000–2006 között megnőtt ugyan, de még a legszegényebbnek számító Bulgária és Románia esetében sem érte el a GDP 2%-át.

5⁵ A Balti-tenger melléki óporoszokat, letteket és észteket kolonizáló német lovagok előbb Erdély DK-i részén próbálkoztak államalapítással. Az óporoszok (balti nép) a kolonizáció során teljesen felolvadtak a németekben.

6⁶ Orosz-Lengyelország 1830-ig korlátozott autonómiát élvezett. Az 1830-as fölkelés leverésekor ezt elvesztette.

7⁷ Az 1939-ben elfogott lengyel tisztikar javát Sztálin parancsára Katyn falu mellett titokban kivégezték. Az egyetlen nap alatt végrehajtott tömegmészárlás áldozatainak száma az újabban napvilágra került dokumentumok szerint elérte a 25 000 főt.

8⁸ A londoni emigráns lengyel kormány által 1944-ben kirobbantott varsói fölkelést a németek a szovjet csapatok hallgatólagos támogatása mellett fojtották vérbe. Moszkvának ugyanis nem volt érdeke a tőle független lengyel kormányzat visszatérése; ezzel szemben a szovjet érdekekhez igazodó „lublini kormányt” támogatta, amely később a szocialista orientáció megalapozója lett.

9⁹ Karol Wojtyla a krakkói érseki székből került – 500 év óta az első nem olasz pápaként – a vatikáni trónra.