Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlésének

35/2000. (XI.22.) számú rendelete

az Aplitbánya geológiai rétegsorának helyi védetté nyilvánításáról

Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzat Közgyűlése a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 16.§ (1) bekezdése és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 24.§. (1) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazás alapján az alábbi rendeletet alkotja.

A természeti emlék megnevezése
1.§
(1) A Közgyűlés e rendelettel helyi jelentőségű természeti emlékként természetvédelmi oltalom alá helyezi a Székesfehérvár külterületén, a volt Aranybulla-kőfejtő, vagy Aplitbánya néven ismert, felhagyott külszíni fejtés északi falán található geológiai feltárást.

(2) A védett objektum hivatalos megnevezése: Aplitbánya geológiai rétegsor földtani alapszelvény Természeti Emlék (a továbbiakban: TE).

A természeti emlék adatai
2.§

(1) A természeti emlék:

a.) helyrajzi száma: 020259/2 "a" alrészlet

b.) terület tulajdonosa: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata

c.) közvetlen környezete: 020259/2 "b" alrészlet

d.) tágabb környezete: 020259/1

020258/1

020258/2

e.) jellege: geológiai képződmény, fal

f.) kiterjedése: 20-22 m széles

7 m magas

g.) alapterülete: 0,3-0,5 ha

h.) védetté nyilvánítás indoka: a kőzet egyedülálló képződési típusa miatt a jelen és a jövő nemzedékek számára történő megőrzése.

(2) A földtani alapszelvény és környezetének leírását e rendelet 1. számú melléklete tartal-mazza

A védetté nyilvánítás célja
3. §
A védetté nyilvánítás célja:

a./ A védetté nyilvánított TE fennmaradásának biztosítása, jelenlegi állapotának javítása.

b./ A nagy értékű földtani alapszelvény környezetének méltó rendezése.

c./ A település lakossága számára kirándulási, pihenési és ismeretterjesztési lehetőség biztosítása, a védett természeti emlék sérelme nélkül.

d./ Az ifjúságnevelési és oktatási alapfeladatok ellátásához, valamint a szakmai oktatás, kutatás, továbbképzés számára bemutatóhely biztosítása.

e./ A területre vonatkozó településfejlesztési és egyéb célok kitűzésénél és a tervezés során a természetvédelem érdekeinek biztosítása.

Alapvető védelmi előírások

4.§

1. 
   A TE fenntartását, kezelését, fejlesztését, kutatását és bemutatását a környező területekkel együtt, azokkal összehangoltan, a természetvédelem érdekeit figyelembe véve kell végezni. A természeti emlék kezelésről az Önkormányzat minden évben a saját költségvetése terhére gondoskodik.
   

(2) A TE-et magába fogadó bányaterületen a természetvédelmi hatósággal egyeztetett módon tájrendezést kell végezni, melyet a természetvédelmi célokkal összhangban kell megtervezni és elvégezni.

(3) A TE kezelési és fejlesztési szabályait e rendelet 2. sz. mellékletét képező Kezelési Szabályzat rögzíti.

Záró rendelkezések
5. §
(1) A TE védetté nyilvánítását az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni.

(2) E rendelet 2000. december 1. napján lép hatályba.

Székesfehérvár, 2000. november 22.

/: Warvasovszky Tihamér :/ /: dr. Szabó Katalin :/

polgármester jegyző

1. sz. melléklet

A székesfehérvári aplitbánya területén található földtani alapszelvény és környezetének leírása
1. A természetvédelmi érték ingatlan-nyilvántartási adatai, tulajdonviszonyai:

A 020259/2 hrsz-ú, Székesfehérvár külterületén fekvő ingatlan /a alrészlete 4, 2682 ha, művelési ága: kivett (a /b alrészlet 0, 4136 ha, művelési ága: szántó). A terület Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának tulajdonában van. A terület természetvédelmi oltalomra érdemes értéke: a Velencei Gránit Formáció jellegzetes, a képződés sajátosságait reprezentáló feltárása, a kőfejtő É-i falán, a 7. sz. fkl. úttól D-i irányban, kb. 20 m-re található, kb. 20-22 m szélességű, 7 m magasságú fal; az érintett terület kb. 0,3-0,5 ha.

2. Földtani felépítés:
A feltárt kőzet Magyarországon csak két helyen, a Mórágyi-rögön és a Velencei-hegységben található felszínen. Eltérő képződési típusuk miatt azonban a védelemre tervezett szelvény hazánkban egyedülálló.
A gránit befoglaló kőzete a paleozoikum közepén kialakult agyagpala, amely geoszinklinális, esetleg flis eredetű rétegek kismértékű metamorfizációjával alakult ki, a breton fázis során (Lovasi Aleurolitpala Formáció). Ebbe az összletbe hatolt be a karbon-perm határán a gránit, amelynek eredete a hercyniai ciklusban mélybesüllyedt és újraolvadt üledékből képződött magma. A befoglaló és a benyomuló kőzet az érintkezési (kontakt) zónában metamorfizálódott, a palában és a gránitban is szillimanit-andaluzitos rögök alakultak ki; a befoglaló kőzet szerkezete is megváltozott: búzapala és szaruszirt jött létre a kontaktuson. A kb. 280-300 millió évvel ezelőtt intrudálódott gránit-batolit a felszíntől néhány km-re, hipabisszikus mélységben merevedett meg, közben enyhe (anchi-) metamorfizációt szenvedett. A lehűlés és megmerevedés során 500-600 C° közötti hőmérsékleten a gránittestet könnyenillókat tartalmazó oldatok járták át, lencséket és teléreket képezve. Az így létrejött kőzetek az alapgránittól főként szövetükben és az egyes ásványok gyakoriságában (magmadifferenciáció) különböznek. A pegmatit gázokban dús magmarészekből képződött, kisebb nagyobb lencséket alkot az alapgránitban, főként nagyra nőtt kvarcból és földpátból áll. Az aplit kevesebb színes alkotórészt tartalmaz, szövete finom, tömött, ásványos alkotórészek szabad szemmel nem különböztethetők meg benne, általában 50-100 m hosszan követhető, változó szélességű teléreket alkot. A mikrogránit az aplithoz hasonló, de több színes elegyrész, főként biotit fordul elő benne. A magmaszétkülönülés során a sötét elegyrészeket tartalmazó tömegből kerzantit jött létre. A lehűlés folytatódása során 375 C° felett pneumatolitos jelenségek következtek be, turmalinosodás, fluorit és molibdenit képződése, stb.
A hosszú ideig kiemelt helyzetű területen a denudáció során legkésőbb hatvan millió évvel ezelőtt a gránittest felszínre került, és csak a felső-pannon emeletben érte újabb vízelöntés, de az ekkor képződött üledékek a pleisztocénre letarolódtak. Ekkor viszont eltérő vastagságban periglaciális lösz rakódott le felszínén.
A kőfejtő egy aplitszerű mikrogránit-telért termelt ki. A védelemre javasolt falon világosszürke, kevés biotitot tartalmazó mikrogránitot, felette éles határral nagy szemű biotitgránitot tárt fel, ez utóbbi felett újra mikrogránit települt. A biotitgránit és a mikrogránit határán, főként a feltárás K-i részén néhány dm-es pegmatit-lencsék figyelhetők meg. Az irodalom szerint ugyanitt sötét elegyrészekből kialakult lamprofir (kerzantit) lencsék is láthatóak voltak, de méretük csupán néhány cm-es, mállotságuk pedig igen előrehaladott volt. A feltárás jelenlegi állapotában kerzantit nem figyelhető meg a fal felszínén. Szintén irodalmi adat utal kvarcátitatódás és kvarcerek jelenlétéről, ezekről ma már csak a bányaterület ÉK-i részén található nagyméretű kőzettörmelék tömör és sejtes kvarcitja tanúskodik.
Összefoglalóan megállapítható, hogy a Magyarországi gránitelőfordulások közül a felszínközelben megszilárdult anchimetamorf gránittest képződésének ásványos és kőzetszövettani nyomai tanulmányozhatók a feltárásban. A későbbi korok, főként a földtörténeti középkor (mezozoikum) képződési körülményeit számos feltárásban és bemutatóhelyen láthatjuk, paleozoós feltárásunk viszont jóval kevesebb van, ezért a védelemre javasolt szelvény földtani természetvédelmi és tudományos értéke nagy, helyi jelentősége pedig a földtani értékekben szűkölködő kistájban kiemelkedő.
3. Élővilág:

A hosszú évtizedekig üzemelő bánya felhagyásakor a bányagödörben hulladéklerakót alakítottak ki. A lerakó megtelésekor 0,6-1,0 m vastagságú talajtakarót kapott, ezen indult meg a szukcesszió. A területet elfoglaló növényzet nitrofil és pionír fajokból áll, az ezekhez kötődő, elsősorban gerinctelen faunával. Az életközösség értékes tagjaiként kell említést tenni a zöld gyík (Lacerta viridis), valamint a kövesebb részeken és a bányafalakon élő fali gyík (Podacris muralis) populációk, valamint a kígyók közül a rézsikló (Coronella austriaca) jelenlétéről. Jelentős még a bánya Dk-i peremén lévő löszfal madárkolóniája, amely partifecskékből (Riparia riparia) és néhány gyurgyalag (Merops apiaster) párból áll.