legnagyobb lemez: az Amerikai-, az Eurázsiai-, az Afrikai-, az Indiai-Ausztráliai-, az
Antarktiszi-, és a Pacifikus-lemez. Később ezt a modellt további hat kisebb lemez figye-
lembevételével finomították; ezek a Nazca-, a Cocos-, a Karib-, a Fülöp-, az Arábiai-, és
a Szomáliai-lemez. Napjainkban ezen 12 lemezen kívül további 12 lemez, illetve kisebb
táblák létezését feltételezik, azonban ezek közül néhány létezése és a megállapított le-
mezhatárok erősen megkérdőjelezhetők. A további 12 litoszféra-lemez: a Kínai-, a Per-
zsa-, a Török-, a Tonga-, az Égei-, az Adriai-, a Biscmark-, a Salamon-, a Fiji-, A Scotia-,
a Juan de Fuca (Gorda)-, és a Rivera-lemez. A felsorolt lemezek elhelyezkedése és a le-
mezhatárok a 18. ábrán láthatók.
18. ábra. A litoszféralemezek mozaikja és a lemezhatárok
A lényegesebb lemezhatárok az ábrán látható számozás alapján: 1 = a kaliforniai
Szent-András-törésvonal, 2 = Anatóliai-vető, 3 = Kelet-Afrikai-árokrendszer, 4 =
Bajkál-árok, 5 = Délkelet-Indiai-hátság, 6 = Pacifikus-Antarktiszi-hátság, 7 = Kelet-
Pacifikus-hátság, 8 = Közép-Atlanti-hátság, 9 = Atlanti-Indiai-hátság, 10 = Calsberg-
hátság, 11 = Chillei-hátság, 12 = Jáva-árok, 13 = Aleut-árok, 14 = Kuril-árok, 15 =
Japán-árok, 16 = Mariana-árok, 17 = Uj-Hebridák-árok, 18 = Tonga-Kermadec-árok,
19 = Peru-Chillei-árok, 20 = Himalája.
A hat fő litoszféra egység közül a csendes-óceáni területeket magába foglaló
Pacifikus-lemez határai definiálhatók a leghatározottabban. A Pacifikus-lemezt a keleti és
a déli oldalán a Kelet-Pacifikus-hátság és a Pacifikus-Antarktiszi-hátság, az északi és a
nyugati oldalán pedig mélytengeri árkok sora határolja. Ezekkel a mélytengeri árkokkal
kapcsolatos Földünk egyik legaktívabb tektonikus övezete.
Jól meghatározhatók az Antarktiszi-lemez határai is, amelyet minden oldalról óceáni
hátságok öveznek, kivéve ennek az Amerikai-lemezzel érintkező részét, ahol a szórt
szeizmicitás alapján nehéz megállapítani a két lemez határát. Érdekes megjegyezni, hogy
mivel az Antarktiszi-lemezt minden oldalról óceáni hátságok veszik körül, ezért ennek a
területe állandó növekedésben van.
Csaknem ugyanezt állíthatjuk az Afrikai-lemezről is, mivel ennek határait is túl-
nyomó részben óceáni hátságok (a Közép-Atlanti-, az Atlanti-Indiai-, és a Calsberg-
hátság) alkotják. Az Afrikai-lemez növekedésének egyik következménye, hogy az indiai-
óceáni Calsberg-hátság távolodik a Közép-Atlanti-hátságtól. Az Afrikai-lemeznek mind-
össze az Eurázsiai-lemez felőli északi határa konszumációs, azaz "pusztuló" lemezsze-
gély. Erre a területre rendkívül változatos és bonyolult tektonizmus jellemző; ezen a ré-
szen több mikrolemez létezése feltételezhető, melyek igen bonyolult mozgásokat végez-
nek, megnehezítve ezzel az Afrikai-lemez északi határának pontos megállapítását. Ezen a
részen található az Adriai-, az Égei-, a Török-, és az Arábiai-lemez. A szeizmológiai mé-
rések alapján érdekes, hogy az Afrikai-lemez északi határa nem esik egybe Afrika part-
szegélyével, hanem hozzá tartozik még a Földközi-tenger déli, délkeleti része is. Ez a rész
az itt található mikrolemezekkel együtt benyomódik Eurázsia testébe és ez hozza létre azt
a földrengéses zónát, amely az afrikai Atlasz-hegységnél kezdődik, majd Szicílián, az
Appenninek, a Dinaridák és a Hellenidák területén át húzódik. Az Afrikai-lemez legiz-
galmasabb kérdése az Afrikai-árokrendszer tektonizmusa. Igen nagy a valószínűsége,
hogy a kontinens alá befutó Indiai-hátság az Afrikai-árokrendszer mentén éppen lehasítja
a kontinens keleti részét, tehát itt egy kisebb lemez (a Szomáliai-lemez) kialakulása és
Afrikától történő eltávolodása van folyamatban.
19. ábra. A kaliforniai Szent-András törésvonal részlete
Az Amerikai-lemez az Atlanti-óceán nyugati részét és az amerikai kontinenseket
magába foglaló hatalmas lemez, amelynek mindössze a keleti és nyugati szegélye tekint-
hető megnyugtatóan tisztázottnak. A keleti szegélye a Közép-Atlanti-hátság, a nyugati
határa mentén pedig részben mélytengeri árkok, részben transzform törések helyezkednek
el. Többek között itt található a transzform vetődések klasszikus példája: a kaliforniai
Szent-András törésvonal, ahol a Kelet-Pacifikus-hátság eléri az észak-amerikai kontinens
nyugati részét. (A 19. ábrán a Szent-András törésvonal egy részletéről készített
légifénykép látható. Az ábra jobb oldalán levő terület az Amerikai-lemezhez, míg a bal
oldalán látható terület a Pacifikus-lemezhez tartozik. A bal oldali lemez a jobb oldalihoz
képest északi irányban - az ábrán felfelé - csúszik el, kialakítva ezzel a több száz km
hosszúságú Szent-András törésvonalat.) Az Amerikai-lemeznek az Eurázsiai-lemezzel
érintkező határa teljesen bizonytalan és gyakorlatilag a Bering-szoros környezetében bár-
hol húzódhat. Egyelőre még az sem teljesen tisztázott, hogy az Amerikai-lemez egyetlen
hatalmas litoszféra egység, vagy pedig két különálló részből: az Észak-, és a Dél-
Amerikai-lemezből áll-e.
Az Ausztráliai-Indiai-lemez az óceáni területeken kívül kontinentális területeket is
tartalmaz, így a legjobban szemlélteti, hogy a litoszféralemezek határai a legtöbb esetben
nem esnek egybe a kontinensek szegélyvonalaival. Az Ausztráliai-Indiai-lemez körvona-
lai jól meghatározhatók, kivéve az Eurázsiai-lemezzel ütköző szegélyét, amely mikrole-
mezekkel tarkított több száz km szélességű bizonytalan sáv.
Az Eurázsiai-lemez határait néhány kivételes esettől eltekintve viszonylag nehéz
pontosan meghatározni. A lemez déli szegélyét az Alp-Himalájai-Melanéziai-öv világo-
san jelzi, de a lemez határa akár a szétszórt szeizmicitás, akár a morfológia alapján az af-
rikai Atlasz-hegységtől egészen a Himalájáig a mikrolemezekkel bonyolított több száz km
szélességű sávban bárhol lehet. Még ennél is bizonytalanabb a már említett Eurázsiai-, és
az Amerikai-lemez közötti határ. További bizonytalanságot okoz a Bajkáli-törésrendszer,
amely azt sejteti, hogy az Eurázsiai-lemez Kína környéki területe (a Kínai-lemez) külön-
álló egység, amely a Szomáliai-lemezhez hasonlóan most van kialakulóban és várhatóan
elszakad az Eurázsiai-lemeztől.
A hat nagyobb lemez mellett létező további legalább 18 kisebb litoszféra egység a
Föld teljes felszínének alig 15%-át foglalja el, így ezekkel nem foglalkozunk részleteseb-
ben.
A litoszféralemezek vastagsága
Elsősorban a szeizmológiai mérések alapján évtizedek óta ismeretes, hogy a földké-
reg vastagsága a kontinentális területek alatt 30-60 km, míg az óceáni területek alatt leg-
feljebb 7-10 km. Nyilvánvaló, hogy a litoszféralemezeknek legalább olyan vastagságúak-
nak kell lenni, mint a kontinentális, vagy az óceáni kéreg. A Mohorovicic határfelületet
hosszú évekig a mechanikai szétkülönülés felületének, fontos fizikai diszkontinuitásnak
tekintették, amely mentén végbemennek a nagy kéreg-elmozdulások. Ma már nyilvánva-
ló, hogy ha létezik ilyen szétválasztó zóna, akkor ennek jóval a Moho felület alatt kell
elhelyezkednie.
A lemezvastagság pontos meghatározásához a legfontosabb adatokat a szeizmoló-
gia szolgáltatja. A szeizmológiai megfigyelések szerint a felső köpenyben kb. 60-120 km
mélységtől legfeljebb 100-200 km vastagságú csökkent sebességű zóna (az ún. Guten-
berg-csatorna) található. A 20. ábrán a Gutenberg-csatorna helyzete látható a Föld három
jellegzetes területén. (A görbék lépcsős alakja a számolási módszerből ered és nincs hatá-
rozott jelentése, így csak a görbék menete a fontos.) Mindhárom görbe egyértelműen mu-
tatja a Gutenberg-csatorna helyzetét; a leghatározottabban a tektonikailag aktívabb terüle-
tek (pl. az Alpok) alatt jelentkezik - itt csökken a legkisebb értékűre a transzverzális hul-
lámok terjedési sebessége - gyengébben jelentkezik viszont a nyugodt prekambriumi paj-
zsok alatt. Érdekes és nem lehet véletlenszerű a mélysége sem: az óceánok alatt maga-
sabban, a kontinensek alatt mélyebben helyezkedik el.
Dostları ilə paylaş: |