Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai
Yüklə 1,53 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 119. Staphyleaceae, Staphylea Mogyorós hólyagfa
- 120. Taxaceae, Taxus Tiszafa
- 122. Tiliaceae, Tilia Nagylevelű hárs
- 123. Tiliaceae, Tilia Ezüst hárs
- 125. Ulmaceae, Ulmus Vénic-szil
- 126. Ulmaceae, Ulmus Simalevelű mezei szil
- 127. Ulmaceae, Ulmus Angol szil
- 129. Ericaceae, Vaccinium
- 130. Ericaceae, Vaccinium
- 131. Ericaceae, Vaccinium
- 132. Caprifoliaceae, Viburnum
Barkócaberkenye, barkócafa Sorbus torminalis (L.) Crantz a: wild service tree, n: Elsbeere Alaki jellemzők • közepes termetű fa (15–20 m) • törzse nyúlánk, kérge sötétbarna, cserepesen fölpattogzó, koronája boltozatos, ágai vastagok • vesszeje gyengén szögletes, zöldes- vagy vörösesbarna, rügyei zömök tojásdadok, összenyomottak, zöldek, fényesek • levelei szórt állásúak, 3–4 karéjpárral, 5–10 cm hosszúak, felül kopaszodók, fényes sötétzöldek, fonákuk világoszöld • virágai sátorozó bugákban nyílnak, kicsik, fehérek, a virágkocsány és vacok szőrös • almácska termése tojásdad alakú, 12–15 mm hosszú, barna, fehéren pettyezett, 2 kövecses magházzal, magjai 6–7 mm hosszúak, ferde tojásdadok, vörösesbarnák Biológiai jellemzők • hosszabb életű (110 év), lassan növő faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése szeptemberben érik, október-novemberben hullik • őszi lombszíne sárga vagy narancssárga • csak fiatal korban sarjad tőről Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • xeromezofil • baziklin Elterjedés • Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • hegy- és dombvidékeinken gyakori (kivéve Nyugat-Dunántúlt), a sík vidéken csak a Szatmár-Beregi-síkra ereszkedik le Élőhely
• mészkedvelő tölgyesek, ritkábban bokorerdők, cseres-kocsánytalan tölgyesek Egyéb
• fája világos barnásvörös, kemény, nehéz, egyenletes szövetű • termését a madarak, valamint a kisemlősök kedvelik és terjesztik • a lisztes berkenyével (S. aria s.l.) könnyen hibridizálódik (lásd ott) Barkócaberkenye 117. Rosaceae, Spiraea Szirti gyöngyvessző
a: long-leaved spirea, n: Länglichblättriger Spierstrauch Alaki jellemzők • kisebb cserje (1,5 m) • vesszeje vékony, nyúlánk, kissé szögletes, sárgásbarna, rendszerint finoman szőrös, apró rügyei magánosan vagy hármasával állnak • levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy lándzsásak, 3–4 cm hosszúak, a virágzó hajtásokon végig ép szélűek, felül élénkzöldek, fonákuk világoszöld, gyéren vagy sűrűn szőrös • virágai az előző évi hajtások oldalán leveles rövidhajtásokon képződő dúsvirágú sátorozó fürtökben nyílnak, fehérek, porzószálai rövidebbek a szirmoknál • termése 2–3 mm hosszú tüsző, a tüszőcsoportban egyenesen állnak, magjai 1,5–2 mm hosszúak, laposak, pálcika alakúak Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, május-júniusban virágzik • termése július-augusztusban érik és magvai is ekkor hullanak • őszi lombszíne barnássárga • tőről és gyökérről jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • baziklin Elterjedés • Eurázsia, kontinentális jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • az Északi-középhegységben gyakoribb, a Dunántúli-középhegységben (Dunazug-hg.) ritkább, Mecsek, Villányi-hegység Élőhely • sziklai cserjések, ritkábban bokorerdők, sziklaerdők, sziklagyepek Egyéb • védett faj • Dél-Dunántúlon a sűrűn szőrös levélfonákú változata (var. oblongifolia /W. et K./ Dippel) él Szirti gyöngyvessző 118. Rosaceae, Spiraea Fűzlevelű gyöngyvessző
a: willow-spirea, n: Weideblättriger Spierstrauch Alaki jellemzők • kisebb cserje (1,5–2 m) • vesszeje vékony, nyúlánk, kissé szögletes, sárgásbarna, kopasz, apró rügyei magánosan vagy hármasával állnak • levelei szórt állásúak, megnyúlt lándzsásak, 4–7 cm hosszúak, felül zöldek, fonákuk világoszöld • virágai az azévi hajtások csúcsán dúsvirágú bugákban nyílnak, rózsaszínűek, porzószálai hosszabbak a szirmoknál • termése 2–3 mm hosszú tüsző, a tüszőcsoportban szétállók, magjai 1,5–2 mm hosszúak, laposak, pálcika alakúak Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, június–júliusban virágzik • termése július–szeptemberben érik és magvai is ekkor hullanak • őszi lombszíne barnássárga • tőről és gyökérről jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • higrofil • acidofil Elterjedés • Eurázsia, szubboreális jelleggel Előfordulás • sík vidéki faj • Belső-Somogy déli része, a Zempléni-hegységből (Lászlótanya) kipusztulhatott Élőhely • láperdők, (patak menti magaskórósok) Egyéb • ritka, védett faj • kivadulhat, mert dísznövényként ültetik Fűzlevelű gyöngyvessző 119. Staphyleaceae, Staphylea Mogyorós hólyagfa, hólyagmogyoró, hályogfa, hólyagfürt Staphylea pinnata L. a: bladder nut tree, n: Pimpernuß Alaki jellemzők • nagyobb cserje vagy kisebb fa (5 m), rendszerint több törzsű, kérge sima, sötétszürke, hullámos fehér sávokkal • vesszeje sokáig zöld, majd foltosan vörösesbarna, a bél feltűnően nagy és fehér, rügyei két oldalról összenyomottak, fénylő zöldek, majd vörösesbarnák • levelei keresztben átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltak, 5–7 levélkéből összetettek, melyek elliptikusak, 5–9 cm hosszúak, felül élénkzöldek, fonákuk szürkészöld • virágai a hajtások csúcsán bókoló fürtökben vagy bugákban nyílnak, fehérek, csészéi sziromszerűek • termése felfújt, hártyásfalú, sárgászöld tok, benne (2–)3 maggal, melyek gömbölydedek, 9–10 mm átmérőjűek, fénylő sárgásbarnák, kemény héjúak Biológiai jellemzők • rövid életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, május második felében virágzik • termése augusztus második felében érik, ősszel hullik • őszi lombszíne sárgászöld • tőről jól sarjad, idős korban gyökérsarjat is fejleszt Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten fényigényes • (xerofil –) xeromezofil (– mezofil) • baziklin Elterjedés • Délkelet-Európa, Kis-Ázsia Előfordulás • (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj • az Északi- és Dunántúli-középhegységben, valamint Nyugat- és Dél-Dunántúlon (Belső-Somogy kivételével) viszonylag gyakori, a Kisalföld és az Alföldön ritka Élőhely • mészkedvelő tölgyesek, szikladomborzatú erdők, ritkábban bokorerdők, bükkösök, gyertyános-tölgyesek, ligeterdők Egyéb • olajtartalmú magját a rágcsálók kedvelik • fiatal virágzatát a kaukázusi népek savanyítva fogyasztják Mogyorós hólyagfa 120. Taxaceae, Taxus Tiszafa, tiszafenyő, ternyőfa Taxus baccata L. a: common yew, n: Gemeine Eibe Alaki jellemzők • örökzöld, kis termetű fa (10 m) vagy nagyobb cserje • törzse ormós, csavarodott, göcsös, gyakran a tövénél vastag ágakra bomló, kérge rozsdabarna, szürke foltokkal tarkított, cserepes, koronája szabálytalan, ágai közel vízszintesek • hajtásai vékonyak, hajlékonyak, 2–3 évig zöldek, barázdáltak, a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak, laposak, 18–32 mm hosszúak, felül fényes sötétzöldek, fonákuk matt világoszöld, a levélalap hosszan szárra futó • kétlaki, porzós virágzata az első évi hajtás alsó oldalán a levelek hónaljában már őszre kialakul, sárga, nővirága rügyszerű, levélhónalji törpehajtás csúcsán többnyire magánosan található, zöld • magköpenyes magja tojásdad alakú, 5–7 mm hosszú, gesztenyebarna, fényes, a magköpeny 8–9 mm hosszú, felül nyitott, húsos, élénkpiros Biológiai jellemzők • nagyon hosszú életű (500–1000 év), nagyon lassan növő faj • március végén, április elején virágzik • magköpenyes magja augusztus-szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • árnytűrő • mezofil • baziklin Elterjedés • Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel, de mindenütt diszperz elterjedéssel Előfordulás • középhegységi faj • Bükk (Ómassa, Lillafüred), Bakony (Szentgál, Herend, Bakonybél) Élőhely
• sziklaerdők, karszterdők Egyéb
• fája fénylő vörösbarna, igen kemény, nehéz, tömör • évgyűrűje rendkívül keskeny, hullámos • a magköpeny kivételével minden része mérgező • díszfaként ültetik, a nyesést jól bírja, ezért különböző formák kialakítására alkalmas (francia kert) • védett, a korábbi erdőgazdálkodás miatt őshonos állományai igen megritkultak Tiszafa 121. Tiliaceae, Tilia Kislevelű hárs Tilia cordata Miller (T. parvifolia Ehrh., T. ulmifolia Scop.) a: small-leaved lime, n: Winterlinde Alaki jellemzők • nagy termetű fa (30 m) • törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, idős korban gyakran dudoros, kérge sokáig sima, sötétszürke, később hálózatosan repedezett, széles cserepekkel, koronája többnyire szabálytalan, ágai elállók, az alsók csüngők • vesszeje zöldes- vagy vörösesbarna, fénylő, kopasz, rügyei vörösesbarnák, a külső rügypikkely a rügy félmagasságánál nagyobb • levelei váltakozó állásúak, kerekdedek, 4–7 cm hosszúak, vastagabbak, kopaszak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld, az érzugokban rozsdavörös szakállal és nem kiemelkedő harmadrendű erekkel • virágai murvalevéllel 1/3–1/4 részben összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 5–11 virágúak, sárgásfehérek, porzói olyan hosszúak mint a szirmok • makkocska termése 5–7 mm hosszú, rozsdabarna, molyhos, vékony falú Biológiai jellemzők • hosszú életű (200–300 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, június második felében virágzik • termése szeptemberben érik, télen-tavasz elején hullik • őszi lombszíne barnássárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • árnytűrő • mezofil Elterjedés • Európa, kontinentális jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység, szórványosabban Nyugat- és Dél-Dunántúlon Élőhely
• gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, szikladomborzatú erdők, ritkábban bükkösök, cseres-tölgyesek Egyéb
• fája sárgásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű • jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea • kedvelt parkfa, a nyesést jól tűri Kislevelű hárs 122. Tiliaceae, Tilia Nagylevelű hárs, széleslevelű hárs Tilia platyphyllos Scop. (T. officinarum Crantz) a: large-leaved lime, n: Sommerlinde Alaki jellemzők • nagy termetű fa (30 m) • törzse egyenes, nyúlánk, hengeres, kérge sokáig sima, sötétszürke, idős korban durván repedezett, koronája szabálytalan, felső ágai fölfelé irányulók, a középsők elállók, az alsók csüngők • vesszeje zöldesbarna vagy vörösesbarna, fénylő, a csúcsi részen lehet szőrös, rügyei zöldes- vagy vörösesbarnák, a külső rügypikkely a rügy félmagasságánál nem nagyobb • levelei váltakozó állásúak, széles tojásdadok, 7–12 cm hosszúak, vékonyak, alul-felül fénylő zöldek, az érzugokban fehér vagy ritkábban halványbarna szakállal és kiemelkedő harmadrendű erekkel • virágai murvalevéllel félig összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 2–7/3 tagúak, zöldessárgák, porzói hosszabbak a szirmoknál • makkocska termése 7–10 mm hosszú, öt bordájú, szürkésbarna, molyhos, vastag falú Biológiai jellemzők • nagyon hosszú életű (500–1000 év), gyorsan növő faj • lombfakadás után, június első felében virágzik • termése augusztus–szeptemberben érik, ősz végén-télen hullik • őszi lombszíne barnássárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • mérsékelten árnytűrő • mezofil • baziklin Elterjedés • Közép- és Délkelet-Európa, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység, Dél-Dunántúl Élőhely
• bükkösök, szikladomborzatú erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Egyéb
• fája barnásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű • a levelek és a hajtások szőrözöttsége alapján három alfajra osztható (kopasz hárs – ssp. pseudorubra Schneid., valódi nagylevelű hárs – ssp. platyphyllos, bársonyos hárs – ssp. cordifolia /Bess./ Schneid.) • jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea • kedvelt, de igényes parkfa Nagylevelű hárs 123. Tiliaceae, Tilia
a: silver lime, n: Silberlinde Alaki jellemzők • nagy termetű fa (35 m) • törzse egyenes, hengeres, kérge sokáig sima, sötétszürke, később sekélyen és hosszant repedezett, koronája boltozatos, ágai fölfelé irányulók • vesszeje szürkészöld vagy zöldesbarna, csillagszőröktől sűrűn és szürkén molyhos, rügyei kisebbek, molyhosak, a két rügypikkely közel egyforma hosszúságú • levelei váltakozó állásúak, kerekdedek, 7–12 cm hosszúak, felül kopaszodók, mélyzöldek, fonákuk ezüstszürkén csillagszőrös • virágai murvalevéllel félig összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak, melyek 6–10 tagúak, sárgák, porzói rövidebbek a szirmoknál • makkocska termése 6–8 mm hosszú, szürke, molyhos és aprón bibircses, vastag falú Biológiai jellemzők • rövidebb életű (100 év), gyorsan növő faj • lombfakadás után, július első felében virágzik • termése szeptemberben érik, ősszel hullik • őszi lombszíne sárga • tőről és gyökérről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xeromezofil – mezofil • baziklin Elterjedés • Délkelet-Európa, pannon-balkáni jelleggel Előfordulás • (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj • a Dél-Dunántúlon a Balaton vonaláig hatol föl, szórványosan megjelenik a Délkeleti-Nyírségen és a beregi Kaszonyi-hegyen Élőhely
• cseres-kocsánytalan tölgyesek, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, illetve homoki tölgyesek Egyéb
• fája sárgásfehér, igen puha, könnyű, egyenletes szövetű • jó mézelő • kedvelt parkfa, a városi klímát jól tűri Ezüst hárs 124. Ulmaceae, Ulmus Hegyi szil
a: mountain elm, n: Bergulme Alaki jellemzők • közepes termetű fa (25 m) • törzse karcsú, nyúlánk, kérge sokáig sima, később barnásszürke, lehámló kéregcserepekkel, koronája szabálytalan, tömött, ágai vastagok • vesszeje vastagabb, zöldes- vagy sötétbarna, borzasan álló merev serteszőrökkel, rügyei nagyok, kúposak, feketésbarnák • levelei váltakozó állásúak, rendszerint visszás tojásdadok, az erőteljes hosszúhajtásokon felső harmadukban 3 karéjúak, 8–16 cm hosszúak, vastagok, felül érdesek, sötétzöldek, fonákuk érdes vagy pelyhes • poligám virágai levélhónalji nagyobb csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek • termése 20–25 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny közepén található Biológiai jellemzők • hosszabb életű (150–200 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás előtt, márciusban virágzik • termése május első felében érik és hullik • őszi lombszíne sárgászöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • árnytűrő • mezofil • neutrofil Elterjedés • Európa
Előfordulás • középhegységi – magashegységi faj, de az Alföld peremi részeire leereszkedhet • középhegységeinkben, helyenként a dombvidékeken található Élőhely
• bükkösök, szurdokerdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, szikla- és törmeléklejtőerdők, patak menti és keményfás ligeterdők Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, nehezen hasadó • ritkulóban lévő faj, a szilfavész közepes mértékben károsítja Hegyi szil 125. Ulmaceae, Ulmus
a: fluttering elm, n: Flatterulme Alaki jellemzők • közepes termetű fa (20 m) • törzse nyúlánk, térgörbe, erősen ágas, alul nagy gyökérterpeszekkel, kérge barnásszürke, hálózatosan repedező, szabálytalanul lehámló, koronája szabálytalan, ágai vastagok, lehajlók • vesszeje vékony, vörösesbarna vagy barna, fénylő, rügyei hegyesek, feltűnően tarkák • levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 6–13 cm hosszúak, vékonyak, felül simák, fénylő sötétzöldek, fonákuk lágyan szőrös • poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, hosszú kocsányúak, csüngők, zöldesvörösek • termése 12–15 mm hosszú, pillás élű lependék, a makkocska a szárny alapjához áll közelebb Biológiai jellemzők • rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás előtt, márciusban virágzik • termése májusban érik és hullik • őszi lombszíne sárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • árnytűrő • mezohigrofil • neutrofil Elterjedés • Közép-, Délkelet- és Kelet-Európa, kontinentális jelleggel Előfordulás • sík vidéki faj • alföldjeinken mindenütt előfordul, ritkán a hegy- és dombvidék széles völgyeiben is megjelenhet Élőhely
• puhafás és keményfás ligeterdők, ritkán erdős-sztyepp erdők, láperdők Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, göcsös, nehezen hasadó • a szifavész kevésbé károsítja Vénic-szil 126. Ulmaceae, Ulmus
a: smooth-leaved elm, n: Feldulme Alaki jellemzők • nagy termetű fa (30 m) • törzse hengeres, alul gyakran terpeszes, kérge barnásszürke, mélyebb hosszanti barázdákkal és sekélyebb keresztrepedésekkel tagolt, koronája sátorozó, laza, ágai vastagok • vesszeje vékony, zöldes- vagy vörösesbarna, kissé fénylő, rügyei aprók, sötétbarnák • levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 4–9 cm hosszúak, vastagok, felül simák, fényes sötétzöldek, fonákuk kopasz • poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek • termése 15–20 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb Biológiai jellemzők • hosszú életű (200–300 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás előtt, márciusban virágzik • termése május második felében érik és hullik • őszi lombszíne sárgásbarna vagy zöld • tőről jól, gyökérről mérsékelten sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • árnytűrő • mezofil – mezohigrofil • neutrofil, sótűrő Elterjedés • Közép-, Kelet- és Dél-Európa, Nyugat-Ázsia, Észak-Afrika, kontinentális jelleggel Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki) faj • alföldjeinken általánosan elterjedt, helyenként az alacsonyabb dombvidékeken is megjelenik Élőhely
• keményfás ligeterdők, gyertyános-kocsányos tölgyesek, ritkábban erdős-sztyepp erdők Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, nehezen hasadó • paraléces gallyú változata (var. suberosa /Mönch/ Soó) is előfordul • a szilfavész iránt nagyon fogékony • visszaszorulóban lévő faj Simalevelű mezei szil 127. Ulmaceae, Ulmus
a: english elm, n: Englische Ulme Alaki jellemzők • közepes termetű fa (20 m) • törzse nyúlánk, alsó részén gyakoriak a vízhajtások, kérge barnásszürke, hosszanti barázdákkal és sekélyebb keresztrepedésekkel finoman tagolt, koronája szabálytalan, ágai fölfelé irányulók, végükön kihajlók • vesszeje vastagabb, vöröses- vagy sötétbarna, maradandóan szőrös, rügyei kúposak, sötétbarnák, finoman szőrösek • levelei váltakozó állásúak, széles tojásdadok, 5–10 cm hosszúak, vékonyak, felül érdesek, zöldek, fonákuk többnyire maradandóan szőrös • poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek • termése 10–17 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny közepén található Biológiai jellemzők • hosszabb életű (150–200 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás előtt, márciusban virágzik • termése május második felében érik és hullik • őszi lombszíne sárga • tőről és gyökérről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • árnytűrő • xeromezofil • neutrofil Elterjedés • Nyugat- és Közép-Európa, szubatlanti jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • hazai előfordulása kevésbé ismert, a sík vidékek és magasabb hegyvidékek kivételével található Élőhely
• cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, nehéz, göcsös, nehezen hasadó • a szilfavész iránt fogékony • korábban nem választották el a simalevelű mezei sziltől (U. minor), együttesen mezei szil (U. campestris) név alatt tárgyalták őket • paraléces gallyú változata (var. suberosa Georg. et Morariu) is előfordul Angol szil 128. Ulmaceae, Ulmus Turkesztáni szil Ulmus pumila L. var. arborea Litvin. (U. pinnato-ramosa Dieck.) a: siberian elm, n: Sibirische Ulme Alaki jellemzők • közepes termetű fa (15 m) • törzse nyúlánk, kérge barnásszürke, hálózatosan repedezett, a repedésekben narancssárga, koronája kúp alakú • vesszeje feltűnően vékony, világos barnásszürke, kopasz, rügyei kúpos tojásdadok, sötétbarnák, kopaszok • levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy lándzsás tojásdadok, 2–6 cm hosszúak, vastagok, felül simák, sötétzöldek, fonákuk csak fiatalon szőrös • poligám virágai levélhónalji csomókban nyílnak, ± ülők, zöldesvörösek • termése 10–15 mm hosszú lependék, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb Biológiai jellemzők • rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj • lombfakadás előtt, február második, március első felében virágzik • termése május első felében érik és hullik • őszi lombszíne barnássárga vagy zöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • xerofil • neutrofil, sótűrő Elterjedés • Közép- és Belső-Ázsia, Dél-Szibéria Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk nem őshonos • hazánkban elsősorban az alföldeken, alacsony dombvidékeken ültetik Élőhely
• kultúrerdők Egyéb
• fája vörösesbarna, középkemény, nehéz • a szilfavész iránt nem fogékony • nálunk ’Puszta szil’ néven került köztermesztésbe • hazánkban a 60-as évek végétől ültetik Turkesztáni szil 129. Ericaceae, Vaccinium Fekete áfonya Vaccinium myrtillus L. a: bilberry, n: Heidelbeere Alaki jellemzők • lombhullató törpecserje (20–30 cm), föld alatti szára legyökeresedik, föld feletti ágai fölállók • vesszeje feltűnően vékony, négyoldalú, élelt, zöld, rügyei aprók, világoszöldek • levelei szórt állásúak, tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, élénkzöldek • virágai levélhónaljiak, magánosan vagy kettesével nyílnak, világoszöldek pirosas futtatással • álbogyó termése borsó nagyságú, sötétlila, hamvas, magjai narancsgerezd alakúak, 1,2–1,5 mm hosszúak, feketésbarnák Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése júliusban érik, augusztusban hullik • őszi lombszíne zöld • föld alatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • árnytűrő • xeromezofil • acidofil Elterjedés • Észak-Amerika és Eurázsia boreális és mérsékelt övi része, cirkumboreális jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj • Nyugat-Dunántúlon gyakori, szórványos az Északi-középhegységben (Zempléni-hegység, Bükk, Mátra, Börzsöny), ritka a Balaton-felvidéken és Bakonyalján Élőhely • mészkerülő erdők Egyéb • termése jóízű, ehető Fekete áfonya 130. Ericaceae, Vaccinium Tőzegáfonya Vaccinium oxycoccos L. (Oxycoccos palustris Pers.) a: cranberry, n: Moosbeere Alaki jellemzők • örökzöld, kúszó szárú törpecserje (ún. rácscserje), hajtásai hengeresek, vékonyak • levelei szórt állásúak, elliptikusak vagy megnyúlt tojásdadok, 5–10 mm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk kékesderes • virágai végállók, magánosak, hosszú kocsányúak, vöröses rózsaszínű pártái hátratörtek • álbogyó termése borsó nagyságú, kezdetben fehéressárga, majd skarlátvörös, fényes, magjai tojásdadok, 1,2–1,5 mm hosszúak, vörösesbarnák Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • júniusban virágzik • termése július–szeptemberben érik, télen hullik • föld alatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • fényigényes • higrofil • acidofil Elterjedés • Észak-Amerika és Eurázsia boreális, szórványosabban mérsékelt övi része, cirkumboreális jelleggel Előfordulás • sík vidéki (– magashegységi) faj • Beregi-sík (Csaroda, Beregdaróc), Mátra (Sirok – betelepítve), Tapolcai-medence (Vindornyalak–Vindornyaszőlős – kipusztult még a múlt században) Élőhely • tőzegmoha- és átmeneti lápok Egyéb • kipusztulással veszélyeztetett, védett faj • a Beregi-síkon lévő két állományát az 50-es évek elején fedezték fel Tőzegáfonya 131. Ericaceae, Vaccinium Vörös áfonya
a: cowberry, n: Preiselbeere Alaki jellemzők • örökzöld törpecserje (10–20 cm), szára heverő, hengeres ágai fölemelkedők • levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 1–3 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényes sötétzöldek, fonákuk matt világoszöld, apró sötétbarna pontokkal tarkított • virágai végálló fürtökben nyílnak, fehérek vagy vörösesfehérek • álbogyó termése borsó nagyságú, kezdetben fehéressárga, majd skarlátvörös, fényes, magjai félhold alakúak, 1,5–1,8 mm hosszúak, vörösesbarnák Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • május-júniusban virágzik • termése augusztusban érik, szeptemberben hullik • föld alatti szárairól jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat Ökológiai jellemzők • hidegtűrő • mérsékelten fényigényes • mezofil • acidofil Elterjedés • Észak-Amerika és Eurázsia boreális és mérsékelt övi része, cirkumboreális jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi – magashegységi faj • Zempléni-hegység északi része, Bükk (Ómassa, Nagymező), Kőszegi-hegység (Vöröskereszt), Őrség, Vend-vidék, Göcsej (Lenti – kipusztult), Mecsek (Jakab-hegy) Élőhely • mészkerülő erdők Egyéb • ritka, védett faj • termése jóízű, ehető Vörös áfonya 132. Caprifoliaceae, Viburnum Yüklə 1,53 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
