Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

386 II. Lajos állítólagos tankönyvéről: Fabri, Paullus: De augusta Budensi Bibliotheca Commentatio. (Lipsiae, 1756. p. XII.): „Contigit mihi felicitas videndi Virgilium, Aldinae editionis Anni 1501. in. 8. horum artificium opera, coloribus, litterisque ex aureis laminis constantibus, ornatum, ac vel ideo inaestimabilem, quod usibus Ludouici II. Regis Hung. qui An. 1526. in conflictu contra Solymanum occubuit, seruierit. A Joh. Dvbrauio, dicit Regis Praeceptore, atque dein Episcopo Olomucensi et Ferdinandi Rom. Reg. Consiliario intimo, accepit illum Melchio Pirnesius. Philos. et Med. Doct. Thorunii lumen. Cymaelion hoc possidet Max. Reu. et Clariss. Sam. Lvth.. Geret, in Gymnasio Thorun. Philos. Prof. Publ. Fautor et amicus colendissimus.” Ha ez az értesítés teljesen helytálló, akkor ezt a Vergiliust valószínűleg még Anne de Foix, II. Lajos anyja kapta Aldustól nászajándékul. - Budai könyvárusokról ld. Végh Gyula: Budai könyvárusok jelvényei. 1488-1525. Bp. 1923. - Gárdonyi Albert: Budai könyvkiadók a középkor végén. - Velencei kapcsolatairól Hubai Helena: Annuario 1940-41. Studi e documenti Italo-Ungheresi della R. Accademia d’Ungheria di Roma IV. Roma, 1942. 82-92. Pelei Tamásról és Budán vásárolt könyvéről ld. Kelényi B. Ottó: Egy magyar huma­nista glosszái Erasmus Adagiajához. (Tanulmányok. Kiadja a Fővárosi Könyvtár.) Bp. 1939. 4., 59.

387 R. jelzéssel: MK 1897. 416. - Philostratusnak két kiadása van: 1501 (Renouard p. 26. n°. 2.) és 1505 (uo. p. 48. n°. 11.). - Xenophon görögül: uo. p. 100. n°. 1.

388 Valentinus Cybelius Varasdiensis: Opera. Carmina et Opusculum de laudibus et vituperio vini et aquae. Edidit Maria Révész. (Bibliotheca scriptorum Medii Recentisque aevorum) Budapest, 1939. 13-14.: „Memini, cum nuper Quinquecclesiis in domo reverendissimi domini Michaelis doctoris vicarii inter coenandum quaedam inter caeteras mentio fieret de natura et observatione accentuum, sine quibus ita nulla dictio potest esse, sicut nulla vox sine vocali; nec tamen satis intellegeremus quomodo iidem ipsas dictiones moderantur, licet quaedam exemplaria prae manibus haberemus, sed Gordiano modo simillimo; et perinde pollicitus essem tibi me missurum facilem modem, quomodo et observari et intelligi possent et quot essent in qualibet dictione ponendi, prout ipse ab Aldo accepissem. Quare promissi satisfacere cupiens collegi hic quaedam de eis, ut sequitur. Accentus esse decem numero, videlicet acutum, gravem, circumflexum.” - E kiadás Introductió-ja össze­foglalja Hagymási életét és teljes irodalmat ad.

389 1517. év követségéről ld. Óváry Lipót: i. m. 249-254. et passim. 1521. éviről ld. uo. 260-63. és Magyar Történelmi Tár 193-208. Beszéde leadva olaszul (egy bécsi kódexből) Ljubic: i. m. 165-67.

390 A dáciai toronyról ld. Firmin-Didot: 220. E kiadást és előszavát nem láttam. - Megyericsei Jánostól ld. Ábel, Eugen: Johannes Mezerzius, der Begründer der dacischen Epigraphik. Ungarische Revue 1883. 373-83.; Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. 1460-1541. Kolozsvár, 1943. 1: 59. és a 193-94. lapon található életének rövid összefoglalása és a teljes irodalom.

391 Sanudo epigráfiai érdeklődésére ld. Enc. it. 30: 800-801. - A kéziratokat számba veszi Momsen, Theodor: Corpus inscriptionum latinarum. Vol. III. pars I. Dacia. De dacicarum inscriptionum auctoribus 2. szám alatt: „Inscriptiones Dacicae, descriptae Venetiis ex libro Philippi de Chula praepositi Agriae, protonotarii apostolici ac regis Ludovici apus Venetos oratoris, a Ladislao Budensi ecclesiae colociensis et Sepasiensis canonica MDXXI”; - Sic inscriptum librum adhibuit Robortellus: (de vita et victu populi Romani 1559. f. 109) titulosque inde quosdam affert; quod exemplum quo postes pervenerit, ignoratur. - 3. szám alatt: „J(ohannes) M(ezerzius) A(rchidia­conus) in Transilvania (sic) et (sic) conscripta epigrammata collecta per Reverendum D. Philippum de Chuta (sic) praepositum Agriae protonotarium apostolicum ac serenessimi principis et DD. Ludovice dei dei gratia Hungariae et Boemiaa q. regis consiliarium etc. (sic) MDXXX” - Ita corrupte inscripta sylloge extat in codice Vaticano 5250, antea Aldi Manutii, in fasciculo, olim separato, nunc signato f. 31-50, cuis pars ad Daciam pertinens legitur f. 47-50. 31-33 (sic enim ordinanda sunt). Inter urbanas, quae sunt in eodem fasciculo, redeunt quaedam ex Dacisis illis pessime interpolatae, quas sprevi. In editis autem Manutius hoc suo codice vix unquam usus est. (Lehetséges, hogy ez az utóbbi kézirat már a László kanonok másolatánakk csak a rossz másolata.) - Az ifjabb Aldus Manutiusról ld. Enc. it. 20: 184-185. - Budai Lászlóról Hradszky, Josephus: Initia, progressus ac praesens status capituli Scepusiensis. Szepesváralja, 1901. 385. et 389. Már 1519-ben szepesi kanonok. Révész Mária Csaholi Lászlóval próbálja azonosítani, akit 1524-ben neveztek ki kancelláriai jegyzőnek. Ez sem kizárt. - A Tízek Tanácsának határozata kiadva: Veress, 466.

392 Regius könyvének új kiadása: App. Hung. 154. - Asolanus „M. T Ciceronis Epistvlarum ad Atticum...” 1522. jan. (App. Hung. 146.) Apponyi és mások nem veszik figyelembe a velencei időszámítást, s azért a kiadás évét 1521-re teszik. - Hasonlóképpen 1522 júniusában jelenik meg Cicero Epistolae familiares-ének újranyomása a régi ajánlással. (Renouard, 93. n°. 15.)

393 Munkája: L. Annei Senecae Naturalium Quaestionum Libri VII. Matthaei Fortunati in eosdem libros annotationes. Index rerum notata dignarum in calce operis appositus (Végén:) Vennetiis in Aedibus Aldi et Andreae Asvlani, Mense Febrvario. M. D. XXII. (App. Hung. 166.) „Egy nagy, nehézséggel gyűlik meg itt a bajunk. Mint látjuk, 1522. februárjában jelent meg a könyv. Ámde a dedikáció ugyanazon év augusztus havának elejétől, az olvasóhoz címzett utószó augusztus hó másodikáról keltezve... Így aztán csak füllentésszámba mehet az az állítása, hogy csak kéthavi ideje maradt az egész munka elkészítéséhez...” (Weiss Rezső: Matthaeus Fortunatus. EPhk 1888. 353. Ez a nehézség is úgy oldható meg, hogy a velencei időszámítást kell alkalmazni, a szerint a munka 1523 februárjában jelent meg. - Az ajánlólevél kiadva: Veress 467-74. Az ajánlólevelet innét, a „Fortunatus lectori” utószót pedig az eredetiből idézzük. Weiss alapvető tanulmánya: EPhK 1888. 346-62. - „Patria et bonis carens”, ld. Révész: i. m. 72. - Dalmatának tartja Jankovich Miklós, ld. Cajus Sallustius Crispus. Szent-Györgyi Gellérd magyarázásával. Előrebocsátotta bevezetését a classicusok ismeretébe Jankovich Miklós. Első kötet. Budán, 1811. 120. l.: „1522. Ezen Esztendőt három Dalmatiai Tudósok munkái különösen emlékezetessé tették: - (Felix Petantius és J. P. Severitanus után) - Seneca Quaestiones naturales, castigavit, et edidit Matthaeus Fortunatus Dalmata.” (Venetiis, 1522. 4.) Nem tudjuk, ezt az állítását Jankovich honnan veszi. - Fortunatust fiatalembernek tartja Trencsényi-Waldapfel Imre: Erasmus és magyar barátai. Bp. é. n. 58-60. - Gessnerus Conradus: Bibliotheca scriptorum omnis generis... Basilicae, 1584. 53. et 229.; „Mattheaus Fortunatus, in naturalibus Senecae quaestionib. librorum 7. emendandis elaborauit, et annotationes adiecit. Libr. impres. Venetiis in officina Aldi. Claruit temporibus Caroli VIII. Franco­rum regis”. Ezt veszi át Czvittinger Dávid: Specimen Hungariae literariae. Francofurti et Lipsiae. 1711. 53., majd Horányi: Memoria Hungarorum... 1775. 1: 688-89. - Beatus Renanus levelezésében három helyütt fordul elő a Fortunatus név, amely hírneves francia, vagy Párizsban tartózkodó tudós neve. Ezt a levélgyűjtemény kiadói Matthaeus Fortunatusszal azonosították. Weiss Rezső a „Briefwechsel des Beatus Rhenanus. Gesammelt und herausgegeben von Dr. Adalbert Horawitz und Dr. Karl Hartfelder. Leipzig, Teubner, 1886.” ismertetése kapcsán cáfolja. EPhK 1887. 614-21. Valóban a levélgyűjteményben említett Fortunatus a híres tudós francia Robert Fortuné-vel (Robertus Fortunatus) lehet azonos, s vele keverték össze Matthaeust mind Gessner, mind pedig a levélgyűjtemény kiadói. Robert Fontuné-ról Renaudet, A.: Préréforme et humanisme a Paris pendant les premières guerres d’Italie. (1494-1517.) Paris, 1916. 416. 500 et passim.

394 „Cum nuper Stephanus Brodaricius Praepositus Quinqueecclesiensis... in legationem ad Senatum Venetorum et ad Maximum Pontificem mitteretur... nos comitibus eius adhaesimus.” (Veress, 467.)

395 Sörös: i. m. 12-13. l., Sanudónál Magyar történelmi tár 1878. 207-08.

396 „Postquam vero Patavium, urbem viris studiisque utriusque facundiae florentissimam venimus, iussit me interea temporis, quoad ipse peracta legatione ab Urbe rediret, Patavii Graecarum Latina­rumque literarum professoribus operam dare, multa benigne, ut est eximius virtutis ingeniorumque patronus, conferens, plura pollicitus ad sumptum memorum studiorum.” (Veress, 467.) - Sörös: i. m.

397 Veress, 467.; Amasaeusról Révész: i. m. 9-23.; Bátthyányiékról uo. 39-40.

398 Veress, 473.

399 Révész: i. m. 72. (4. sz. függelék.)

400 Révész: i. m. 75. (6. sz. függelék.)

401 Weiss: i. m. 353.

402 Az idézeteket a „Fortunatus lectori” utószóból vettem. - Fortunatus Aldus-elogiuma sokban emlé­keztet Baptista Egnatius Lactantius kiadásának (Aldina, 1515. ápr.) ajánlólevelére.

403 „Fortunatus lectori” utószó.

404 Fortunatus filológiai tárgyalásánál sokat köszönhetek Weiss kitűnő tanulmányának.

405 „Fortunatus lectori” utószó. - Az utolsó idézet: Veress 475.

406 Weiss: i. m. 361-2.

407 Utószó. - Vári Rezső: A classica-philologia encyclopaediája. Bp. 1908. 439. - L. Annaei Senecae Operae quae supersunt. vol. II. Ed. Alfred Gercke. Lipsiae, Teubner, 1907. XLIII: A Qu. N.-t el­hanyagolták és „non emendati edebantur, unum excipio editorem Mathaeum Fortunatum virum Ungaricum...” - Faider, Paul: Études sur Sénéque. Gand, 1921. 123. n. 1.: felsorolja a kiadásokat, köztük „édition - remarquable - des Questions naturelles, par Matteus (Venise, Alde, 1522)”.

408 Erazmus 1515-i ajánlólevele kiadva: Allen II. n° 325.; Veress 470. - Seneca filozófiájáról: a „bene vivendi studium”-ról l. Marchesi, Concetto: Seneca. Seconda edizione riveduta et accresciuta. Messina-Milano, 1934. 236.

409 „Fortunatus lectori” utószó.

410 Allen V. n° 1479.

411 Veress 475.

412 Allen VIII. n° 2091. (az ajánlólevél kelte 1529. január.)

413 Weiss: i. m. 355.

414 Kovács Endre: A krakkói egyetem és a magyar művelődés. Bp. 1964.

415 A Nagyszombatival és művével foglalkozó tudományos irodalom értékelését lásd a tanulmány végén.

416 PRT 3: 618.

417 PRT 3: 74-139. Barta István: Egyház és állam viszonya Magyarországon a középkor végén. Bp. 1935. 81-3. - 1479. II. félévben iratkozott a krakkói egyetemre. „Matheus Michaelis mensatoris de Tholna dioc. Quinque ecclesiensis.” (AC 1: 240.)

418 PRT 3: 330-46.

419 Hagymási Mátéról PRT 12b: 248-49. - Schrauf Károly: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve. (Magyrarországi tanulók. IV.) Bp. 1902. 151. - Ernuszt Johanna: Adrianus Wolphar­dus. Bp. 1939. 19.

420 A ciceroniánus beszédtöredékről ld. PRT 3: 346-7. - A bakonybéli „cantilená”-ról PRT 3: 603: „et rogo, ut si possibile est, nolite de me tam sepissime coram familia, tamquan de ludibrioso homine cantilenas facere et proloqui, ipsi quoque famili vestri a terga derident talia” - írja Tolnai 1508 táján a bakonybélieknek.

421 1500-ban még nincs Pannonhalmán. (PRT 3: 554.) - Valószínűleg más rendből lépett át. - Márton perjel stb. (uo. 353.) - Pápai kiváltságokat kap, ld. uo. 611.

422 1508. ápr. 24-én a rendi vizitátorok a Trencsén melletti Zkalka-i monostort vizsgálták és ott „fratri Jacobo videlicet de Wienna contulimus solum licenciam manendi ibi usque ad festum Beati Laurencii martyris proxime affuturum et pecunias ad usum tenendi, tandem promisit ire ad Zerenek ad fratrem Martinum de Tirnavia electum”. (PRT 3: 623.) Ez egyben mutatja Nagyszombati bécsi kapcsolatait is! Az egri egyházmegyei Szerencsen levő Szent Péter és Pál tiszteletére alapított bencés apátságnak a kegyúra Szapolyai János. Ő a káptalannal egyetértésben azt 1507-ben Szikszai Péternek adományozta, aki 1508. jan. 16-án kapta meg a pápai megerősítést. Alig három hónap múlva már Nagyszombati Márton ül az apáti székben. - Miért hagyta, vagy kellett otthagynia Nagy­szom­batinak ezt az apátságot? Szapolyai János távolította el? Nem tudjuk. De az tény, hagy carmenében Bánfi Jakab és Beriszlo törökellenes sikereiről megemlékezik, Szapolyairól - aki pedig a Stauromachiának is egyik főalakja - bölcsen hallgat. - 1514-ben a krakkói egyetemen: AC (= Album studiosorum Universitatis Cracoviensis. Ed. Adam Chmiel. Cracoviae. 1892.) 2: 154. - A bécsi egyetem főanyakönyve: Matricula Facultatis Juristurum. II. Bd. 1442-1557.: 1516. I. félévében Georgius Mandlius dékánsága alatt beiratkozott: „D Martinus Abbas monastery Petri et Pauli apostolorum de Fatta ordinis Sti Bernhardi Giuriensis diocesis”. E bejegyzés nyilvánvaló elírásokkal tarkított. A bécsi matrikulában egyebütt is gyakran tálálkozunk effélével. „Fatta”-i cisz­ter­cita (Sti Bernardi) apátságot nem ismerünk. Ellenben a győri egyházmegye területén valóban volt egy Szent Péter és Pál tiszteletére emelt bencés (Sti Benedicti) apátság: Tatán; ez Pannonhalmának volt fiókapátsága. PRT 12b: 201-6. E monostor XVI. századeleji apátjai közül ismerjük Gergelyt, majd 1515. ápr. 24-én Jánost, végül N. M.-t, akit 1518. ápr. 29-én a rendi káptalan „volt tatai apát”-ként aposztrofál. (uo. 206.) - 1506. évi krakkói tanulóra ld. AC 2: 102. Az 1511. évi bécsire: Hauptmaritkel.

423 A bécsi egyetemre ld. Aschbach, Joseph: Geschichte der Wiener Universität. Wien. 1877. 2. Bb. - Bauch, Gustav: Die Reception des Humanismus in Wien. Breslau 1903. - Klimes: i. m. - A krakkóira: Morawski, Casimir: Histoire de l’Université de Cracovie. Paris. 1905. 3: 1-137. - Barycz, Henryk: Historja Universytetu Jagiellonskiego w epoce humanizmu. Kraków 1935. 11-84.

424 1518-ban újra Pannonhalmán: PRT 3: 698. - Kolozsmonostori apát: PRT 3: 699-700. és uo. 12b: 90. - Csomor Lajos: A kolozsmonostori bencés apátság és birtokai. Kolozsvár 1910. 89-90. - 1520-ban megidézik: PRT 3: 728-31.

425 1524-ben a konvent képviselője: Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából. Bp. 1902. 1: 116. - Márton jásti apát: i. m. 2: 291.

426 Könyvészeti leírása: MKSz 1880. 283. - Mayer, Anton: Wiens Buchdracker-Geschichte. Wien 1883. I: 48. no. 100. - App. Hung. 173. - RMK III./1: 255. - PRT 3: 355-6. - Ballagi Aladár: Buda és Pest a világirodalomban. Bp. 1925. 1: 147. no. 255. - Új szövegkiadása: AnN 217-70. (Gyenge, s tele sajtóhibával) - Magyarra fordította a Dózsa-felkelést megéneklő részt Márki Sándor: Nagy­szom­bati Márton verse Dózsa György korából. Erdélyi Múzeum, 1904. 60-4. Részleteket fordított még Geréb László: (A magyar parasztháborúk irodalma 1437-1514. Bp. 1950. 141-5.) és Vajda Endre (Bartha-Klaniczay: Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból. Egyetemi segédkönyv Bp. 1951. 1: 138-40.)

427 Szatmáriról ld. Tóth-Szabó Pál: Szatmári György prímás. (Magyar történeti életrajzok.) Bp. 1906. 256. - A bécsi összeesküvésről és Capiniusról ld. Ernuszt Johanna: i. m. 18.

428 AnN 219.

429 Szalkay egri püspökségéről ld. Balogh István: Szalkay László esztergomi érsek. Kassa 1942. 60-1. Andrea de Burgo leveléről (Balogh nem ismeri!) ld. Rensing, Elfriede: Sigismundus von Herber­stein am Hofe König Ludwig II. von Ungarn. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve 1931. 79., 28. jegyzet. - A csehországi tartózkodásról ld. Ortvay Tivadar: Mária II. Lajos király neje. (Törté­neti életrajzok.) Bp. 1914. 98. és 100.

430 A bécsújhelyi tárgyalásokról - Szabó Dezső: Küzdelmeink a nemzeti királyságért. 1505-1526. Bp. 1917. 182-3.

431 Fabri Ulrich a század elején járhatott a bécsi egyetemen, hová 1514-ben tért vissza Klosterneu­burg­ból. Cuspinianus és Vadianus baráti köréhez tartozott. 1518-tól tanított az egyetemen. Erazmista. (Aschbach: i. m. 2: 312-5.)

432 A gyűjtemény, melyben Kresling oratioja megjelent: Orationes... Wiennae 1516. Oz(b) - (O4b) levélen. (App. Hung. 117.) Kiadva: Koller, Josephus: Historia episcopatus Quinqueecclesiarum. 5: 32-6 és AnN 207-11. Innét idézem N. M. ajánlólevelét is az AnN-ból.

433 Kresling kölcsönzéséről ld. Gerézdi Rabán: Egy magyar humanista: Váradi Péter. Magyarság­tudo­mány 1942. 549. 4. jegyzet. E kötetben: 75-142. Taurinus Stauromachiájá-t Juhász László adta ki Bibliotheca-jáhan (Bp. 1944.) Innét idézem. (4.)

434 A humanista Szalkayra ld. Horváth: i. m. 195-8.

435 Székely György: A rendi reakció felülkerekedése... (Magyarország története. I. kötet. 1. rész. 1438-tól 1526-ig. Egyetemi jegyzet. Bp. 1954.) 296-7.

436 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora. Bp. 1896. 430-4.

437 Fraknói: i. m. 437-8. - Török Pál: A mohácsi vész diplomáciai előzményei. (Mohácsi emlékkönyv. Bp. 1926.) 151-73.

438 Acta Tomiciana 5: 275.

439 Szabó Dezső: i. m. 177-8.

440 Werbőczi István Hármaskönyve. Ford. Kolosvári Sándor és Óvári Kelemen. Bp. 1894. 394.

441 Az opusculum koppenhágai példányának tulajdonosa, Eysenhart Melchior bécsi jogtanár 1523 végén sajátkezű széljegyzetekkel látta el N. M. művét: ferocitas turci, Miseria captivorum inter turcos, Comparatio penarum, instigat, adhortatur stb. Vagyis retorikai szempontból jegyzetelte, a turcica-sablonok szerint.

442 Macedonia, Ladislaus de: Oratio... 1522. (App. Hung. 16.) Cacusról ld. Vergilius: Aeneis VIII. 194. etc.

443 Celtisről l. Sponagel, Ludwig: Konrad Celtis und das deutsche Nationalbewusstsein. Bühl-Baden 1939. 94. (Eléggé megfertőzve a náci ideológiától. Csak erős kritikával használható!) - Ábel Jenő: Magyarországi humanisták és a Dunai tudós társaság. Bp. 1880. - Fógel Sándor: Celtis Konrád és a magyarországi humanisták: Bp. 1916.

444 Ed. Teubneriana. 1888. 138. és 135.

445 RMKT (Horváth C.) 1: 493.

446 A karthauzi Névtelen például így ír: „...Zent Isthwan kedeeg az nagy nyereseegből nagy sok zent egyhazakat es klastromokat rakattata ez országban wu istennek azzonywnk zyz marianak Es az meenynyey dychxseeges zentxknek tyztxssegxkre, kyket kylemb kylemb varasokkal valalokkal, kywl-belxl valo zeepseegxkkel meg erxssxythween. kyket az mastany Iobaghwrak es Nemessek ffel eeghetnek el pwztoythnak es magoknak foglalnak, kyknek bozw alloya az teremtew wr isten.” (Nyelvemléktár 5: 240-1.)

447 RMKT (Horváth C.) 1: 480-481. és 493.

448 A humanisták - költeményeikben - nem fukarkodtak az aranykorral. Például Celtis a puszta hírre, hogy Miksa császár a török ellen összehívja a főurakat, - már az aranykor visszatértét énekli. (Libri Odarum quatuor... Lipsiae 1937. BSMRAe 104. - A török elleni győzelem megjövendölése is szokásos. Így Balbi Jeromos is azt jósolta „Vaticinium victoriae contra Turcas” című versében II. Ulászlónak, hogy még Görögoszágot is elfoglalja. (Opera poetica, oratoria, ac politico-moralia. Ed. J. Retzer. Vindobonae 1791. 124-5.)

449 Mohler, L.: Aus Bessarions Gelehrtenkreis. Abhandlungen, Reden, Briefe von Bessarion etc. Padernkorn 1942. 384.

450 Razmán Erik: i. m.

451 Janus Pannonius: Opuscula. Trajecti ad Rhenum 1784. 1: 304-12.

452 Például a közel egykorúak közül: Hutten, Ulrich: Ad Principes Germaniae, vt bellum Turcis invehant. Exhortatoria... 1518. (App. Hung. 125.) - Brant, Sebastianus: Ad diuum Maximilianum... 1518. (App. Hung. 1632.) - Tranquillus: Ad deum oratio carmine heroico... 1518. (App. Hung. 129.)

453 Horváth János: i. m. 262. - Császár Zoltán: A Stauromachia antik és humanista forrásai. Bp. 1937. 43.

454 Ernuszt Johanna: i. m. 38. - A Taurinus-irodalom megtalálható Juhász László szövegkiadásának „Introductió”-jában. (XVI-XVIII.)

455 Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. Bp. 1944.

456 Az Egyetemi Kvtár Ab 151/c. jelzetű kézirata. 201. és Kardos Tibor: Középkori kultúra, középkori költészet. Bp. é. n. 205-210.

457 Nyelvemléktár. IV. k. XXIV. l.

458 E korszak irodalmának összefoglalása: Horváth János: Az irodalmi műveltség megoszlása. Bp. 1944.

459 Allen, P. S: Opus epistolarum Des. Erasmi Roterodami. Oxonii, 1926. VI: 250.