Dániel jövendölése – kommentárok

13. Zsuzsanna történetét Teodotion fordítása az 1. fejezet elé teszi; a Hetvenes görög fordításban és a többi régi fordításban a 12. fejezet után olvasható. – Mivel a 45. v. szerint e történet idején Dániel még fiatal ember volt, az esemény a babiloni fogság első éveiben játszódott le. Az elbeszélés azt mutatja, hogy a zsidók Babilonban mihamar elég jó helyzetbe jutottak: Joakim gazdag ember, háza és kertje van, és a zsidók ügyeiben saját bíráik ítélkeznek.

^ 1-4. Zsuzsanna jellemzése.

^ 2. Zsuzsanna neve héberül liliomot jelent.

^ 4. Nála jöttek össze a zsidók: a törvénykezésre (6,28.) és valószínűleg az imádságra, valamint a törvény olvasására is.

^ 5-14. Két gonosz bíró bűnös kívánságra gerjed Zsuzsanna iránt.

^ 5. Az idézet nem bibliai hely, hanem valamely prófétának (Jeremiásnak, Báruknak vagy Ezekielnek?) közszájon forgó szava lehetett. Az öregek bűnét rendkívül súlyossá tette az, hogy mint bíráknak nekik kellett volna az igazság őreinek és példaképeinek lenniök.

^ 7. A keleti nők nem jelenhettek meg a nyilvánosság előtt, főleg férfiak előtt nem.

^ 9. Szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget stb.: a bűnben szántszándékosan megátalkodtak. Az igazságos ítéletek az Isten büntetései, melyekkel a bűnt sújtja.

^ 15-27a. A két bíró bűnre csábítja Zsuzsannát; Zsuzsanna ellenáll csábításuknak.

^ 22. Ez nekem halálom lesz: a mózesi törvény halállal (megkövezéssel) büntette a házasságtörést. V. ö. Móz. III. 20,10; V. 22,22.

^ 25. Az egyik vén kinyitotta a gyümölcsös kert ajtaját, hogy valószínűvé tegye a 39. versben olvasható vádat.

^ 27b-40. A két bíró hamisan vádolja Zsuzsannát.

^ 32. Vegyék le fátyolát: v. ö. Móz. IV. 5,18.

^ 34. A tanuk a vádlott fejére tették kezüket: L. Móz. III. 24,14.

^ 36-40. A szolgálóleányok elküldése, a nyitva talált ajtó, a vének tanúbizonysága a látszatot teljesen Zsuzsanna ellen fordította.

^ 41—43. Zsuzsannát halálra ítélik.

^ 44-49. Dániel védelmébe veszi Zsuzsannát.

^ 45. Dánielnek széni lelke a neki adott különös isteni kinyilatkoztatás volt.

^ 50-59. Dániel reábizonyítja a két bíróra a hamis vádat.

^ 50. A vének: nem az előbb említett két vén, kik most mint tanuk szerepelnek, hanem más bírák. Dániel ekkor már közismert lehetett a Babilonban lakó zsidók előtt. Neked az Isten megadta az aggkor dicsőségét: bölcseséged folytán olyan -tiszteletet érdemelsz, mintha már magas korú volnál.

^ 53. A vers vége Móz. II. 23,7-ből vett idézet.

^ 54. Egymással beszélgetni: egymással vétkezni. Mézgafa, görögül: «szchínosz».

^ 55. Kettéhasít: görögül «szchízei»; szójáték az előbbi versben előforduló «szchínosz» szóval. – Számos magyarázó ebből és az 58. 59. versben olvasható szójátékból arra következtet, hogy e fejezetnek eredeti nyelve a görög volt. Ámde mindkét szójáték héberül is visszaadható; a két fa héber neve: «szúr» és «szori», mindkét ige pedig «raszach».

^ 56. Kánaánnak ivadéka: megvető kifejezés.

^ 57. Szóba álltak veletek: engedtek gonosz kívánságtoknak.

^ 58. Hogy beszélgettek egymással: L. az 54. v. magyarázatát. Tölgyfa, görögül «prínosz».

^ 59. Kettévág, görögül: «prízei»; szójáték az előbbi versben olvasható «prínosz» szóval. L. az 55. v. magyarázatát. A két vén egymásnak ellenmondó vallomása az egész népnek megmutatta, hogy hamis vádat emeltek Zsuzsanna ellen.

^ 60-64. A két bíró bűnhödése.

^ 61-62. A mózesi törvény (Móz. V. 19,16-21.) azt rendelte, hogy a hamis tanút ugyanazzal a büntetéssel kell sújtani, amelyben részesült volna a vádlott, ha a vád igaz lett volna. A két gonosztevőre tehát a megkövezés várt.

^ 63. Szégyenletes dolgot: házasságtörést.

^ A 65. vers már nem tartozik Zsuzsanna történetéhez, hanem a 14. fejezetben olvasható elbeszélések bevezetése. Asztiáges az utolsó méd király.

^ 14. 1. Dániel Círus király asztaltársa. – Ez a vers 13,65-höz kapcsolódik. A perzsa királyok nem idegenkedtek attól, hogy főembereiket, sőt más alattvalóikat is asztalukhoz ültessék. V. ö. Eszt. 1,3; 3,15.

^ 2-14. Bel papjainak csalása.

^ 2. Bel Babilónia főistene volt. A 2. vers tanúsága szerint az itt olvasható esemény Babilon elfoglalása után történt;

^ 3. a perzsák ugyanis átvették a meghódított népek isteneinek legalább külső tiszteletét.

^ 9. A görög szövegekben a csecsemőiket szó nem olvasható.

^ 10. Töltsd ki a bort, szószerint: «vegyíts bort». V. ö. Péld. 9,2; Iz. 5,22. – Pecsételd le gyűrűddel: v. ö. 6,17.

^ 15-21, Dániel leleplezi Bel papjainak csalását.

^ 22-26. Dániel megöli az istenként tisztelt sárkánykígyót.

^ 22. Nagy sárkány: nagy kígyó. A kígyó valamely babiloni istenségnek jelképe lehetett. A régiek az egyes isteneknek szentelt állatokban az illető istenségnek megtestesülését látták, és ezért imádásban részesítették őket.

^ 24. Az ez pedig nem élő isten szavak Teodotion görög szövegében hiányzanak.

^ 27-31. Dánielt (másodízben) az oroszlánok vermébe vetik. V. ö. 6,16-24.

^ 27. Zsidóvá lett a király! Círus nagy jóindulattal volt ugyan a zsidók iránt, talán azért is, mert vallásuk és Ahura-Mazda tisztelete közt bizonyos hasonlóságot látott, de azt csak ellenségei fogták reá, hogy zsidóvá lett. —

^ 31. Két testet, valószínűleg: két embert.

^ 32-38. Az Úr Habakuk próféta által eledelt küld Dánielnek.

^ 32. Habakuk próféta könyve (a kis próféták között) a 605 körüli időből való. Mivel a Dán. 14. fejezetében leírt események Babilon meghódítása után történtek (1. 2. v.), Habakuk prófétának ekkor már kilencven évnél jóval magasabb korúnak kellett lennie. Épen ezért egyes magyarázók szerint itt más, egyébként ismeretlen, Júdeában élő prófétáról van szó.

^ 39-42. A király kiszabadítja Dánielt az oroszlánok verméből.

^ 39. A görög szövegek nem azt mondják, hogy Dániel az oroszlánok között ült, hanem azt, hogy «íme Dániel ott ült».

^ 40-41. V. ö. 6,23. 24.

^ 42. V. ö. 2,47; 3,95-100; 4,31-34; 6,25-27. Ez a vers a görög szövegekben nem olvasható.