A középkori városok
1, A városfejlődés előfeltételei
-
A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli változásokat hozott a 11-12. században teljesedett ki.
-
A jobban táplálkozó emberek szervezete könnyebben ellenállt a betegségeknek, Európa lakossága a 13. század végéig közel kétszeresére emelkedett.
-
A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el, az addig lakatlan területeket vették birtokba Nyugat-Európában, illetve elindultak Közép-Európa szabad földjei felé.
-
A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, alapfeltétel volt még, hogy tengeri kikötők, folyami átkelők, közigazgatási központok, eltérő adottságú területek találkozásánál épüljenek a városok, mindez elősegítette a városok kialakulását.
2, Hol alakultak ki a városok?
A középkori város olyan erődített helyeken alakult ki, amelyek közel feküdtek a távolsági kereskedelem útvonalához. A kereskedőknek-biztonságuk érdekében-szükségük volt a sánccal vagy fallal körülvett helyekre, ahol áruikkal együtt meghúzódhattak. Áruik vonzották a környék kézműveseit és jobbágyait.
A megerősített helyek közé tartoztak a püspöki székhelyek. A püspökségek az egyházmegye közigazgatási központjai voltak, s minden székesegyház rendelkezett ereklyével, amely vonzotta a zarándokokat, s velük együtt a kereskedőket.
A biztonságra vágyó kereskedők a világi uradalmak várait szintén keresték. Amikor a régi falak közötti terület már szűknek bizonyult, a kereskedők a falakon kívülre költöztek, s létrehozták a szintén fallal körülvett külvárost.
Volt, hogy a kereskedők nem találtak a közelben püspöki székhelyet vagy más várat. Ilyenkor gyakran építettek kereskedőtelepet, útvonalak kereszteződésénél, kikötőkben, eltérő földrajzi tájegységek találkozásánál, folyók mentén. Vagyis azokon a helyeken, ahol az átmenő forgalom különösen élénk volt.
3, A város jog helyzete, kiváltságai
-
A városlakó polgár sajátos helyet foglalt el a középkor társadalmi szerkezetében, nem volt se nemes, se jobbágy, szabad ember volt. Különállását kiváltságai jelentették, közigazgatási autonómiával és gazdasági autonómiával rendelkezett (személyükben szabadok, és szabadon értékesíthették tulajdonukat), ezt a városi önkormányzat biztosította.
-
A városi önkormányzatnak önálló jogrendje volt, ebben beletartozott:
-
Szabad bíróválasztás és bíráskodás (akár pallosjogot is kaphattak).
-
Saját adószedés, ami egy összegben történt.
-
Saját igazgatás.
-
Saját plébános választás.
-
Ezeket a jogokat pénzzel és sokszor harccal lehetett megszerezni a város birtokosától.
-
lehetséges gazdasági kiváltságok: a, vámmentesség/vámkedvezmény/vámoltatás; b, vásártartás; c, árumegállító jog (az áthaladó kereskedőket áruik eladására kötelezhették)
-
Közösségeik megszervezését először a távolsági kereskedők kezdték, kommunákba tömörültek.
Kommuna mozgalmak: A városi tanácsokat nemegyszer heves küzdelem után ismerték el a püspökök és a világi urak. A felkelések hulláma Itáliából indult s átterjedt a Rajna völgyébe, majd Franciaországba. A sikerek utána városi tanácsok megalkották a városok alkotmányát, a városi jogok gyűjteményét. Ezekben a város szabadságot biztosított polgárainak a földesúrral szemben, s törvényekkel szabályozta a város lakóinak életét. A város így kiváltságolt területté vált, s ezért merőben különbözött a vidéktől. A városfal is ezt az elkülönülést hangsúlyozta (a védelmi funkció mellett).
4, A városok társadalma és gazdasága
Társadalom:
-
A város vezetését, így a főbírói vagy polgármesteri tisztet (és a városi tanácsot) a patríciusok tartották kezükben. A patríciusok általában a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki.
-
A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek, ezek érdekvédelmi szerveződések voltak.
-
Biztosították a piac szabályozását minőségileg és mennyiségileg, hogy a korlátozott felvevőképesség ellenére minden mester megéljen.
-
Korlátozták az iparűzők számát, csak annyi mester felvételét engedték a céhbe, aki meg tudott szakmájából élni a városban. A céhen kívüli iparűzőket, a kontárokat üldözték.
-
Ők látták el a városfal védelmét és a rendfenntartást is.
-
Aki mester akart lenni, először inasként kezdte, majd legény lett – ekkor vándorútra ment, más városokba tanulni. Hazatérése után mesterremeket kellett készítenie, majd a többi mestert megvendégelni.
-
A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta, a városi szegénység, akik alkalmi munkákból éltek.
-
„A városi levegő szabaddá tesz”: ha valaki egy évet és egy napot az ilyen kiváltsággal rendelkező városban anélkül eltöltött, hogy bárki szolgájaként azonosították volna, elnyerte a szabadságot.
Gazdaság:
-
A céhekre és a távolsági kereskedelemre épült.
-
Céhek: azonos mesterséget űzők érdekvédelmi szervezetei (kereskedők - gilde, kézműves – céh)
-
Fontos a távolsági kereskedelem!
-
A közlekedés kezdetlegessége miatt a távolsági kereskedelem elsősorban vízi úton bonyolította a luxuscikkek szállítását.
-
Ilyen távolsági kereskedelem volt például a Levantei kereskedelem, amely a Földközi-tenger térségében zajlott, Velence, Genova, Pisa ellenőrizte.
-
Kelet fűszereit és iparcikkeit szállították Nyugat-Európába és onnan nemesfémet szállítottak vissza cserébe, de nyugaton is megjelentek versenyképes iparcikkek is.
-
Jelentős kereskedelmi útvonal alakult ki a Balti- és az Északi-tenger térségében is.
-
Keletről heringet, prémeket, viaszt, gabonát, borostyánt és egyéb nyersanyagokat hoztak, cserébe Nyugatról (Flandriából) iparcikkeket, például: posztót, fegyvereket, szerszámokat, szállítottak.
-
Ezt a kereskedelmi útvonalat az észak-német és a flandriai városok uralták. Érdekeik védelmében szövetséget hoztak létre, melyből a XVIII. században a Hanza szövetség fejlődött.
-
A két nagy régió között szárazföldi összeköttetés alakult ki, itáliai kereskedőt Champagne város vásárain adták el áruikat az északi kereskedőknek
5, A város külső képe, szerkezete
-
A városokat fallal vették körül, a hely kihasználása érdekében az utcák szűk sikátorokká váltak.
-
Piactérnek nevezték a városközponti területét, amelynek általában a közelében helyezkedett el a városháza és a székesegyház.
-
Nem volt csatornázás és rosszak voltak a higiéniai viszonyok, így a népesség ki volt téve a járványoknak, ilyen volt például az 1347-49-es pestis járvány is, ami jelentősen csökkentette a városok lakosságát.
-
Az érett középkor Nyugat-Európájában a legvárosiasabb vidék Észak- és Közép-Itália, Flandria valamint a Rajna és Duna menti délnémet terület volt. A városok lakossága ebben az időszakban általában 4-5000 fő, de a nagyvárosoké elérhette a 10-15000 főt is. Észak-Itáliában azonban százezernél több a lakója volt Milánónak, Velencének, Genovának és Firenzének is. Az Alpokon túli városok közül Párizs volt a legnagyobb, a korban százezres lakosság élt itt.
Dostları ilə paylaş: |